Akiknek hitelük van és egyedül élnek, hogy bírjátok? (beszélgetős fórum)

Na azért a svájci és a német albérleteket nemigen lehet egy napon említeni a magyarokkal. Ezt azért beláthatja mindenki.

Amíg ott a tulaj lefesti a kerítést, megjavítja az elromlott dolgokat, addig itt a magyar magasról tesz rá. (Tisztelet a kivételnek.)

Az egyik ismerősöm 3 gyerekkel lakik albiban, hónapok óta nem megy le a mosogatóvíz, a tulaj meg nem is foglalkozik vele. Büdös, áztatja az alatta lakót, már az albérlőt zaklatja a többi lakó. A nőnek meg nincs pénze 3 gyerek mellett megjavíttatni.

Meg itt is olvastam valamelyik fórumban, hogy vannak 2 pici gyerekkel a hidegben, mert a tulaj nem csináltatja meg az ezeréves elromlott kazánt.

Másik téma: 0 ft-ra hitelt felvenni tényleg nem okos dolog. De a válság előtt - normális munkahellyel - nyugodtan bele lehetett vágni. Mert még az önerő nélküli hitelt is ki lehetett fizetni viszonylag könnyedén. A válságra meg nem lehetett számítani. Ha pedig abból indulunk ki, hogy ezelőtt 2 évvel még VOLT LEHETŐSÉG saját lakáshoz jutni, mára már ez sincs. Aki pedig eddig nem tudott saját lakást venni, hát szerintem a közeljövőben már nem is fog. Sajna:(

aha, értem, szerintem ízlés kérdése is, én ugrok a a parizerre meg az ipari kajára, megenni se bírok ilyet, hogy virsli vagy leveskockával készül cucc, zacskós borzalmak... ugyanúgy képtelen lennék turkálóból vásárolni vagy C und A-s 3-póló-2o fontért akciós műanyag cuccokat viselni, valszeg elbaszták a nevelésem, nekem a minőség a minden :o)))

inkább azt nyomom, hogy 2 hónapig nem veszek semmit, de ha igen, akkor csak a legjobbat.

ha már az ember külföldön keres, ez nem is olyan nehézség egyébként. otthon valahogy nagyon nehezen vásároltam, plusz nagyon megterhelte a fizut ez a fajta hiszti.

az albérlet is más otthon. tényleg vannak horror tulajok. mikor még fiatal egyetemista voltam, és nem tudtam, hogy is mennek ezek a dolgok, volt olyan főbérlőnk, hogy mindennap jött kirámolni a postaládánkat és rendszeresen bejárt a lakásba, amíg nem voltunk otthon, és véletlenül tudtuk meg.. no comment.

később kiművelődtem és utána csak pozitív tapasztalatom volt még a pesti tulajokkal is. sose "raktak ki", vagy ilyesmi, nem kellett vándorolni, max ha én akartam költözni.

de nekem apukám volt a minta, akik 15 éve ugyanabban az "albiban" élnek münchenben, már ha albinak lehet nevezni egy száz négyzetméteres parafapadlós fullextrás lakást a grünwaldban :)

de itt svájcban is ilyen a dolog, mindenki bérlő a házban, van, aki 10 éve. a tulajnak lehet emailt meg sms-t írni, ha nem tetszik valami, és 2 napon belül elintézi. na meg itt nyírja a füvet havonta a kamasz gyerekeivel a kertben és festegeti a kerítést, mert itt ilyenek a bérlők :)

mondjuk itt nem is tervezek lakást venni, horror árak vannak. az a jó terv szerintem, amit melis csinált: önrészt összespórolni - hát igen, itteni fizetésből mindjárt más - aztán avval belevágni. én csak azokat nem értem, akik o-ra belevágnak egy hitelbe, tehát ha már 1-2 részletet nem tudnak kinyögni, minden borul. és látunk erre nem egy példát.

Szia!

Igen, nyugaton ez másképp van. A magyar emberek röghöz kötöttebbek, nem szeretnek "mozdulni". Pedig tényleg jobb - munkahely szempontjából - ha mobilizálható az ember. Ha megszünik egy munkahely várunk, hátha lesz másik. Ha azonban lakással nem vagyunk egy helyhez kötve, napokon belül találhatnánk más városban munkát. Így azonban nehéz váltani.

Tehát az albérletnek is meg van a maga előnye.

Mi azonban - 2 gyerekkel - nem mertük felvállalni, hogy albérletből albérletbe vándoroljunk, ki legyünk téve a tulajdonos kénye-kedvének. A gyerekeknek biztos pont, fedél kell a fejük felé.

Mindennek meg van a maga előnye és hátránya.

Az albérleti díj mifelénk több volt mint a törlesztőrészlet (vagy közel azonos), csak mára sokat változott sajnos a helyzet. De ezzel mindenki tisztában van. :((

Meg aztán, ahogy írtam is, legalább lesz mit örökölniük. :DDDD

Mivel én nyugaton élek, itt az emberek 80 százaléka egyszerűen bérelt lakásban lakik, ez itt nem "szégyen". Része az élet költségeinek. Ez egy másik mentalitás itt ;)

Egyébként én 0 önrésszel egyedül csak olyan feltételekkel tudtam volna Budapesten lakást venni, hogy kb havi 230 lett volna a törlesztője - amit ugye éppenhogy kihoztam volna a fizumból, egyedül -, ezért én a 80ezres albit és a maradék pénz színvonalas életre való költését választottam. Plusz lájtos sprórolást, hátha összejön pár év alatt valami önrészre való, amivel már nem ilyen brutál feltételek mellett tudok csak lakáshitelt felvenni.

Egyszerűen arra készültem, hogy el is veszthetem a munkám - ebben az esetben súlyos következmények nélkül is fel tudom mondani az albérletet, ismerősöknél meghúzni magam, amíg lesz másik munkám. Sőt, a félretett pénzből esetleg fél-egy évig még az albiban is kihúzom.

Volt olyan kollégám, akit viszont elküldtek, ott maradt a súlyos törlesztővel, a bank visszavette a lakást, plusz kiderült, hogy a lakás már nem elég fedezete a hitelnek, hiszen leértékelődtek az ingatlanok - ott állt 5 év hitelfizetés után úgy, hogy még ő tartozott a banknak 2.5 millióval és az összes befizetett pénze elúszott.

Szóval számomra ez egy olyan kockázat, amit párszor végiggondoltam. Vagy ugrok, és esetleg szerencsém van, lesz 25 év múlva egy lakásom, vagy 'kidobtam' ugyan az albipénzt az ablakon, de nem jártam úgy, mint azok, akik alól kihúztál a lakást és az albipénz többszörösét vesztették a bulin.

Ez csak egy vélemény szintén és az én helyzetemre igaz - teljesen más a szitu egy olyannál, ahol esetleg van önrész, másnak ingatlanja a családban vagy atomstabil munka.

Ez is egy felfogás a sok közül. :DD

Én és a férjem mindenesetre úgy döntöttünk, hogy mégiscsak jobb lenne saját lakás. Igaz, hogy nincs loreláj rúzsom, meg kasmírpulóverem, sőt étterembe sem igazán járunk.

De mivel a szüleink nem tudtak lakást tenni a fenekünk alá, van CHF hitelünk.

Mégis úgy érzem, hogy még mindig én járok jobban. Valahogy szégyenleném kimondani, hogy albérletben lakom és nem bírtam életem során összeszedni egy lakást (nem 2-3-at!) és nem tudok semmit felmutatni. Nekem lenne rossza, ha azt mondhatnám csak el magamról, hogy éltem bele a nagyvilágba.

Nehéz így, de valamikor vége lesz. A gyermekeim legalább örökölnek valamit utánam, és nem azt kell mondaniuk: "Sem ingatlan, sem ingóság nincs amit örököltünk."

Ez csak az én szerény véleményem, nem akartam megbántani senkit....

"mindig akciós meg leértékelt termékeket veszünk, Tesco kólát iszunk, ruhát csak ha tényleg kell, akkor veszünk, nem járunk ki szórakozni, enni, hanem itthon"

na én így nem tudnék 25 évig élni. csak azért, hogy legyen egy saját lakásom? inkább nincs lakásom és albiban lakom, van viszont loreláj rúzsom meg kasmírpulóvereim meg ha kedvem támad, étteremben vacsorázom. énnekem így sokkal nyugodtabb az életem.

marhára nem irigylem azokat, akik frank alapú hitelt vettek fel, és most nyomorognak miatta. a hitellel csak a bank jár jól... másfél millát keres azon, hogy kölcsönadott nekem tizenötöt. ha nagy leszek, bank leszek. addig marad az albi (nyújtózkodás vs takaró).

Hol lakik a kedves MelisUK?

Miről beszélünk akkor...?

FT