Aki nem akar gyereket ide!!! (beszélgetős fórum)

Falra hányt borsó....

....többet akartam a tudomásodra hozni, mint amit befogadni képes vagy.

Ha megnézed a topic címét, akkor mit látsz? Na?? :D

Aki nem akar gyereket.....

Vicces már ez az egész, be is fejeztem az itteni pályafutásom, már csak azért is mert a másik bagázsnál akik tüntetőleg fikáznak, nagoyn rámszállta, és nem vagyok hajlandó részt venni az idióta játékukban.

Nem azért született a fórum, hogy anyukák megmagyarázzák mi az élet értelme (szerintük a gyerek) vagy egymás lelkét boncolgassuk, hanem aki tényleg nem szeretne utódot, találjon másokra, akk szintén így vannak vele...és megoszthasság egymással mit is gondolnak.

ez azért elég ronda ahogy erről írsz!én nem tettem ezt, nem írtam így az életedről-

és nem értem a társadalmi nyomást sem, hogy kell szülni-

és a munkahely kérdést sem-mert nem kell 9 évet otthon lenni-2-3 éves gyerek elég önálló és örül ha gyerekközösségbe van.szóval mi az az egy két év otthon semmi!attól is félhetnél hogy öregszel és ezért nem fogsz kelleni egy állásinterjún-most voltam a munkaügyibe és sok a 30-40 éves nő.sajna az én munkahelyem is leépítés van-akik meg maradtak azok a diákmunkások.

az hogy otthon is helytáll egy nő nem visszavonulás inkább egy +, hogy ő még azt is megtudja csinálni.és még egyszer nem érzem hogy egy anya hibája ha a munkaerő piacon nem veszik emberszámba!nem ő tehet erről

és a visszavonulás-akkor a párodnak sem teszed meg hogy mosol főzöl gondoskodsz róla-vagy egy háziállatért sem, vagy majd az idős szüleidért?ugyan már.

Igen,ebben igazad van :))

Olyanok vagytok mint a gyerekek,épp azt próbálod ecsetelni,hogy "Ő kezdte!".....de ti meg folytattátok,tehát semmivel sem vagytok toleránsabbak ,mint az ellentábor.

A ti hsz-eitek is hemzsegnek a cukkoló,kihívó ,és támadó részletektől,és most meg csodálkoztok ártatlanul ,hogy "de hát mi nem tehettünk róla ,hogy eddig fajultak a dolgok"?:)))))

(bocsánat, de nem bírtam nem észrevenni ezt a vulgáris, alpári stílust, és lehet kövezni, vagy kirúgni vagy bármi)

Elárulod hol vettél észre vulgáris, alpári stílust????

Tudod mit igazad van!

Egy ilyen embernek, aki így ír ezekről a dolgokról, nem is szabad soha babát szülnie!!!!!!!!

(bocsánat, de nem bírtam nem észrevenni ezt a vulgáris, alpári stílust, és lehet kövezni, vagy kirúgni vagy bármi)

Nem emlékszem rá, hogy volt-e olyan, hogy valakire sértő megjegyzést tett bárki is, csakis

azért mert neki már van egy-kettő-három gyereke?

Ezzel szemben a gyereket nem akarók (illete csak azok, akik ki merték ezt mondani) le lettek nemnormálisozva és genetikai selejtezve.

Talán nem a hoxa az, ahol fennkölt társalgást lehet folytatni az élet nagy kérdéseiről:) Viszont meg tudják mondani, hogy hol adnak többet az aranyért: boltban v. zaciban :))))

Én megértem ezt,és tiszteletbe is tartom.

Csak egyetlen dolgot magyarázzon meg nekem valaki.

Miért kell úgy véleményt ,vagy gondolatokat közölni,hogy közben szándékosan hergel,megbánt,ledegradál másokat akik nem így gondolják.

Agis és a többiek,szinte mindenki ezt teszi.

Akkor milyen toleranciáról beszéltek?

Az én szótáramban ez a szó teljesen mást jelent.

Nem önmagunkban döntünk, a hosszú távon érvényesülő és kiható döntéseket minden esetben mérlegeslés -első sorban önmagunk belső vizsgálata, majd a külső, környezeti hatások fiyelembe vétele mellett- hozzuk meg.

Nem értettem, mitől lett itt ilyen forró hangulat, csak mert valaki tudatosan éli az életét, nem hagyja, hogy a társadalmi nyomásnak engedelmeskevde (gyerekt szülve) élje le lelkileg megnyomorított életét -mert éppen a "rákényszerített" gyereket- nem élvezi annyira.

Vannak ők, akik ellágyulnak egy egy pihepuha csomag láttán, s rögtön máris de azonnal akarnak egy ilyet, nem belegondolva a későbbi dolgokba. A munkahely csak egy példa, mert nem lesz ez mindig így, és aki tudatosan végigment egy lépcsőn, könnyebben viszza tud menni -akár a régi helyére is- dolgozni, mint az, aki az első munkahelyéről, belelendülve a babaillatba 9 év után csak pislog a munkareő-piacon, mert nem veszik fel, és a családi pótlék viszi 0-ról 1-re. Rengeteg erre a példa...elég itt szétnézni.

Az a nő pedig, aki nem akarja az életét egy gyereknek alárendelni, mert ha már egyszer kiharcoltuk magunknak, hoyg tanulhatunk és érvényesülhetünk most önként és dalolva vonuljunk a gáztúzhely meg a pelenkázóasztal mellé? Én biztosan nem. Ha ennek az az ára, hogy nem lesz gyerekem, vagy csak későn, akkor vállalom. Tudatosan. Végelenül felháborít a primitív köpködés, meg az egymás szapulása, miközben más szemében a szálkát észreveszi, a saját szemében meg a gerendát sem...csak élik a siralmas életüket és a monitro előtt élve élik ki a mindennapi frusztrációikat.

Valaki írta, hogy biztosan fáj valami...igen fáj, az emberi butaság és az intolerancia. Nem fosom le a bokám egy pici baba láttán....

persze ez tök igaz.hisz én se 17 éves koromba szültem-mert akkor tudtam hogy más dolgom van és tudatosan nem adtam rá esélyt.

engem az hogy más megkérdezte még miért nincs vagy hogy a szülők hiányolták az unokát nem zavart-nem okozott gondot.örültem neki hogy szeretnének-nem frusztrált hogy ez valami kötelezettségem lenne.

és mikor megtudták ők is aggódtak egy cseppet-pénz körülmények stb. de ez egy röpke pillanatig tartott-mivel hogy látták eddig is a saját lábunkon éltünk.és nem is miattunk izgulhattak inkább a miatt hogy a mai világ nem olyan mint az övék volt-akkor kevesebb volt, de az biztosan hosszan tartón-ha valakinek nem tetszett a munkahelye másnap már máshol kezdhetett, most meg örül annak az ember ha van egyáltalán.

nem biztos.tinikoromban én sem éreztem, nem tudtam gyereket kezembe venni-csecsemőt-féltem hogy sírni fog stb. félelmetesnek tűnt a szülés is.mondjuk a nagyobb gyerekekkel már le tudtam ülni játszani-legózni ilyesmi de akkor se énekelni mondókázni.

később se gondoltam rá.aztán egyszer csak mégis úgy éreztem képes lennék rá.

és az anyagiak-hát nem befolyásolt sokat, a párom egyetemista volt még és albérletben laktunk nekem volt munkám-de nem halunk éhen.max. párom leszokott a dohányzásról és nem járunk bulizni egy héten többször meg nincs autónk-ezek a pénzek megmaradnak a gyerekre.szóval várhattam volna hogy lakás kocsi stb. de honnan tudtam volna pontosan hogy az hány év?

a barátnőmék 5 éve várnak a babával mert a munkahelyén nem írják alá a határozatlan idejűre a munkaszerződését...lehet nem is fogják-ezt súgta neki a főnöke-mindig csak hosszabbítják-aztán lehet ezt csinálják vele még vagy 5-10 évig és ettől elbizonytalanodott,pedig mondta a férje hogy ez nem számít annyira.pl. az sem biztos hogy a munkahely megmarad-szóval ha minden rendben bevállalják a babát-attól még történhetnek változások.

Még szerencse,hogy be van szabályozva,néha jók a szabályok is valamire,ki hitte volna....

:)))))))

Petevezeték elkötést nem csinálnak e.ü. okra. Méhet vesznek ki, de az tényleg nyomos okkal. Nem tudom mennyi lehet, de biztonságos.

Mindegy most úgysincs pénzem. Ráadásul tegnap megküldtek a rendőrök, mert a törvények és szabályok nem arra vannak, hogy az állampolgárokat szolgálja, hanem hogy megvágja.

Jo éjt!

Csak gondolati szinten merült még föl bennem.

De szerintem ehhez nyomós egészségügyi okkal kell rendelkezni vagy pedig nagyon drága művelet lehet.

Adok magamnak pár hónapot azt hiszem, még elválik mi lesz a spirál sorsa. De ha a kivetetés mellett döntök, marad a gumi, az meg már szakadt...

De nem akarom még egyszer átélni az abortuszt. Pedig ha muszály, akkor nincs mit tenni :(

De a lehetőség akkor is fennáll a gondolataink,körülményeink ,érzéseink változásra,ha akarod ,ha nem.

És ez nem azt jelenti ,hogy rossz az amit most gondolsz,csupán azt,hogy változol:)

És gondolkodtál azon, hogy sterilizáltasd magad?

Mert én igen, egy csomó nyűgtől megszabadulhatnék. Most pl. spirálom van, napok óta fáj, tegnap már orvosnál is jártam. De a helyén van, fizikailag semmi bajom. Csak az agyam nem fogadta be. Komolyan gondolkodtam a sterilizáláson, csak nem tudom 100%ra elhatározni magam.

Az ember persze soha ne mondja hogy soha.

Én 27évesen MOST úgy gondolom, hogy soha nem szeretnék gyereket. De mivel tinikorom óta soha nem éreztem késztetést a kisgyerekekhez, nem hiszem és nem is akarom, hogy ez az érzés megváltozzon.

Tegnap lefekvés előtt beszélgettem a férjemmel, és belefutottam olyan témába, hogy a meg nem született gyerekünkre gondoltam. Végül vörösre sírtam a szemem, és teljesen bedugult az orrom a fújástól.

És ma d.e. latolgattuk a célokat, az anyagiakat, hogy merre is tovább. 10-15 évet rohantunk előre, és bármennyire is kiborultam tegnap, sokadszorra beláttam, hogy helyesen döntöttünk.

Nap közben még 200szor végig gondoltam azt a részét, amiről ma nem beszéltünk: a gyerek.

Nem hiszem, hogy időben eljutunk odáig, ahova szeretnénk.

Egyébként meg egy korábbi hozzászóláshoz annyit fűznék: a félelemmel kapcsolatban egy valami megállja a helyét, félek a szüléstől. Sőt a terhességem előtt egy műtéten is át kellene esnem, ami viszont meg már nekem lehet, hogy nem érné meg.