Ajándékozás (beszélgetős fórum)

Szerintem az az egész ajándékozás téma túlságosan eltorzult a mai fogyasztói társadalom nyomása alatt. Alapvetően adni és kapni örömnek kellene lennie. Méghozzá függetlenül egymástól. Ha adok, akkor azt szeretettel teszem, és nem várok el cserébe semmit. Még azt sem, hogy a másiktól hasonlóan jó ajándékot kapjak. Ha azért adok, hogy én is kapjak, akkor azt csak az érdek vezérli. Ahogy ha kapok, akkor annak megpróbálok örülni. De ha nem kapok, vagy ennyi erővel inkább ne is kaptam volna, akkor sem rosszallok, mert alapvetően nem az az elvárásom, hogy nekem bármi is jár.

Figyelembe kell venni, hogy vannak, akik szeretnek ajándékozni, és vannak, akik csak kényszerből teszik, mert elvárják tőlük. Nem mindenkinek az ajándékozás a szeretetnyelve. Ha meg azért nem töri magát a jó ajándékon, mert amúgy sem szeret, akkor itt megintcsak nem az ajándékról van szó.

Értem én a praktikusságát annak is, hogy előre kikérdezzük egymást, hogy ki minek örülne. De olyan közegben, ahol gyakorlatilag mindenki megengedheti magának, hogy bármit megvegyen, ami csak megtetszik, újfent nem sok értelme van. Egy apró, jelképes ajándék is ugyanúgy ki tudja fejezni, hogy valaki gondolt rám.

Ha például a karácsonyi ajándékozásról van szó, az egészet már rég megette a fene, amikor elkezdtük méricskélni, hogy ki milyen drága, milyen praktikus, milyen egyedi ajándékot adott az enyémhez képest. Persze nagyon jó érzés látni a gyerekek arcát, amikor megkapják a hőn áhított, hiper-szuper, csili-vili nemtommit. De ezzel igazából csak az értékrendjüket rontjuk el, és megalapozzuk, hogy 30 év múlva ők is megbántottnak érezzék magukat, amikor a sógornőtől nem olyan ajándék érkezik, amit elvárnának.

De ez csak az én véleményem, és tudom, hogy nem leszek népszerű vele.

Ismerős a helyzet,nálunk is előfordult sokszor ez a dolog.

Én inkább úgy éreztem,hogy nem a személy volt a lényeg,hanem hogy le legyen tudva az ajándékozás,kapott valamit és ezzel el is lett intézve.Legtöbbször az otthonuk "polcról lekapott" dolgaikat kaptuk,amiket felismertünk,mert szinte naponta összejártunk és láttuk a tárgyakat már...A másik variáció még a "másoktól kapták,de nem kellett nekik" cuccok,amik nálunk landoltak karácsonykor.Lehet,hogy mi anyagilag nem voltunk velük egy szinten,de a mi elvünk akkor is az,hogy ha már veszek neki valamit,akkor az személyes legyen és megmaradjon emlékbe.Kivétel volt,hogy ha alkoholt kaptunk,azt tovább ajándékoztuk,figyelve arra hogy ne annak,akitől jött,mert mi nem iszunk,és sajnáltuk volna kárba veszni.Úgyhogy évekkel ezelőtt megbeszéltük,hogy nincs ajándékozás,csak a gyerekeknek veszünk apróságot,ami nem ruhanemű,inkább játék,vagy olyasmi,aminek tuti örülnek.

Ez a vérrokon dolog igaz lehet.

Nálunk csak a gyerek kap ajándékot, felnôtt nem. Megbeszéltük és jó ez így.

A gyereknek továbbra is rendes ajándékot vennék a helyedben, de csak 1-1 dobozt, nem 3 félét. Ő nem tehet a sóher anyjáról.

Egyébként szerintem mìg kicsi olyan nagyon nem nehéz egy gyereknek èrtelmes ajándékot venni.

A gond kistini korban kezdődik,mikor már semmi nem èrdekli.

Szerintem családban nyugodtan meg lehet előre beszélni, kikérni a szülők véleményét, hogy mit kapjon a gyerek.

Amíg kicsik a gyermekek kaphatnak pl. mindenféle készségfejlesztő játékot, de nagyobb korukban már ki kértem én is a szülők véleményét, hogy mi érdekli aktuálisan a gyereket. Ezt próbáld meg megbeszélni a családdal, hogy ne dobjanak ki haszontalan dolgokra pénz és így azon sem kell törni senkinek az agyát, hogy mit ajándékozzon.

Felnőtt családtagjaimnak pedig igyekszem valami olyasmit adni, amit a háztartásban elhasználnak. Pl. egyik évben minden család egy törölközőgarnitúrát kapott.

Úgy látom, a legtöbb családban van ilyen személy. (Én kaptam anyósomtól olyan csomag kávét, ami már fél éve lejárt, ráadásul ki is volt szakadva. Megköszöntem, később pedig kidobtam.) Én is mindig energiát fektetek abba, hogy kitaláljam, ki mit kapjon, hogy személyre szóló legyen. Sajnos ezzel kevesen vagyunk így, ezért aztán borítékolt a csalódás. :/ Nem - vagy csak ritkán - kapjuk vissza ezt a figyelmet, igyekezetet.

Sógornőd egész egyszerűen lesz@rja, hogy jó-e/kell-e/megfelelő-e amit ad. Tökéletesen megértelek, de (sajnos) nem éri meg foglalkozni velük. Nem fognak változni. Te is vedd lazábbra, akkor talán kevésbé érzed megalázónak. ;)

Nem te vagy a pitiáner. Egy gyereknek se a ruha, se semmilyen hasznos dolog nem ajándék. Valószínűleg azokat kapjátok, amik egyébként is otthon heverésznek, vagy vette korábban, vagy ajándékba kapta.

A legközelebbit lányványosan, blazírt képpel köszönd meg, és dobd félre. Ha abból nem ért, semmiből.

Én kizártnak tartom, hogy a gyereked neme miatt ilyen, ő ilyen és kész.

Van akinek fontos az ajándékozás, és van akinek nem. Mondjuk én még sosem néztem meg a csoki lejártát, ha kaptam.

Egyébként apósom lassan 30 éve italt ad a férjemnek, igaz rohadt drágát és márkásat, holott konkrétan még ünnepekkor sem iszunk.

Én már javasoltam a férjemnek, hogy mindig az előző évit ajándékozzuk vissza, mert ő is kb. ennyit foglalkozik a dologgal. Idén én egy kb 2 évesnek való mozgó és éneklő elefántot kaptam. Én már elkönyveltem, hogy hülye, és ennnyi. De ennek megfelelően állok is hozzá, a család számára próbálom mindig a legtökéletesebbet adni, de nála pont nem érdekel, csak kapjon valamit.

Szerintem csináld te is, sokkal kevésbé bántja az embert, ha maga is kb ennyi energiát fektet bele...

Andival értek egyet,,meg fog sértődni.

Akkor is ha tudatosan,,akkor is ha nem szándékosan ilyen.

Nem vagyok jó ilyesmiben én sem ,,szerencsére csak egykét ilyenben volt részem azt sem rosszindulatból volt.

Tehát elnéztem,,ezt te is teheted megmarad a jóérzésed magaddal szemben ,a kisfiú pedig, aki a lényeg örülni fog továbbra is.Maximum a költségből vennék vissza,,de még ez is olyan hülye érzés.

Nem tudom pontosan mit mondanék,,karácsony/vagy szülinap előtt például megkérdezném hogy mire van szüksége a kisfiának,,mondván hogy ő jobban tudja mi kell neki..

Tehát valahogy példát állítanék neki.

Mivel sokszor találkozunk, és beszélhetünk, pontosan tudja, hogy miket szeret, és ha olyan béna és tanácstalan lenne, akkor megkérdezhetne, de egyszer sem tette. És érdekes az unokaöccse, aki a testvére gyereke, az szép jó ajándékokat kap. Valakinek csak a vérrokona fontos, neki szerintem aki nem vérrokon, az nem. Nekem sem vérrokonom az ő gyerekük, mégis fontos, hogy örömet szerezzek a gyerkőcnek.

A listás ajándék jó ötlet. 😁

Nem gondolom, hogy a gyerekek neme miatt van ez.

A férjem is lányt akart, de fiúnk lett. Ennek ellenére senkire nem féltékeny, nem szúr ki velük, mert nekik meg lányuk van;)

Én azt gondolom, hogy a sógornőd egyszerűen béna és kész.

Semmi szándékosság nincs benne, csak nem tudja, hogy mit vegyen és azt sem, hogy milyen mérete legyen, stb.

Én szegény barátnőmet szoktam kiakasztani, mert sosem tud nekem semmit venni. Karácsonyra vett nekem egy pulcsit és kicsi lett, így eldöntötte, hogy soha többet nem vesz nekem ruhát, mert nincs hozzá érzéke:DDDD Kicserélte egy vásárlási utalványra, hogy vegyek magamnak, amit akarok és tetszik:DDDD

Mondtam neki, hogy én nagyon tudok örülni egy újabb karácsonyi manónak is;)

Nem tudom, hogy szokott zajlani nálatok az ajándékozás, de én pl, a gyerek szüleit meg szoktam kérdezni, hogy van e kedvence a gyereknek, de olyan is van, hogy tudom, hogy mi a kedvence és olyat veszek neki. Pl. az egyik kislány a családban oda van a jégvarázsos Elzáért, így én vettem neki Elzás villogó labdát, Elzás kesztyű, Elzás hátzsákot, stb.

A másik kislány Minnie-t szereti, így ilyeneket kapott.

A nem régen született tőlünk is kapott bodyt, persze hosszú ujjút és pont jó méretet, de rugikat és melegítőt egy számmal nagyobbat vettem neki, mert úgy nő, mint a gomba.

Esetleg, mesélhetnél arról, hogy mit szeret a kicsi, mire van szüksége és akkor nem lenne tanácstalan, nem kellene valami vészajándékot vennie. Ebből nem lehet sértődés szerintem.

Ne ajtóstól ronts a házba, hanem kedvesen.

Később meg már lehet akár listát is adni. Mi úgy szoktuk, hogy a gyerekek "írnak" a télapónak és arról választhat mindenki, hogy kitől mit kapjon.

Megértem, hogy bánt a dolog. De vedd úgy, hogy kinek mit bír el a lelkiismerete.

Nekem is van olyan rokonom, akinek egyszerűen már nem tudtam olyan kis értékben venni ajándekot, hogy az ő ajándéka alul ne múlja. A végén már nem foglalkoztam vele, még évekig szívem szerint adtam neki, amiről tudtam, hogy hasznos, vagy örülne neki, értéktől függetlenül. Ő meg adta a használhatatlan, senkit sem érdeklő ajándékait. Mára eljutottunk oda (más okból), hogy nem ajándékozunk egymásnak semmit. Így a jó 😊

Megèrtelek hogy szarul esik!

Pènz ès energia van a Ti ajándèkaitokban.

Ha nem akarsz veszekedni,akkor kezdj el gatyi szarokat adni, lelkifurdalás nèlkül!

Mintha csak a mi családunkról írtál volna csak bajunk fordított a helyzet. Nálunk van fiú és a sógornőméknél lány.

Náluk született először a kislány, nagyon örültünk neki és mindent is megkapott. Mi is lettünk a keresztszülei. Ha valami fontosabb részhez ért az életük mondjuk hozzátáplálás etetőszéket vettünk, ha oviba ment ágynemű garnitúrát stb stb.Szülinapra, névnapra mindig megvettük amit szerettek volna neki. Mindig nagyon szívesen fogadtak mindent és sokat is találkoztunk.Aztán megszületett a kisfiam, onnantól teljes fordulat. Mikor először jöttek látogatni meg se fogta nem is szól sógornőm hozzá semmit és ez később is úgy maradt.

Az ajándékok amiket kap a gyerekem tükrözik mennyire féltékenyek arra hogy nekünk fiúnk lett.

Én nem szóltam mert abból óriási balhé lett volna ugyanis nagyon nem bírja s kritikát egyik sem. Én ugyan azon típusú ajándékokat veszek mint ők, nem feccölök már bele energiát. Mondjuk ez alatt ne azt értsd hogy nem figyelek oda a korára és meg hasonlók de már nem mindenből a csilli-villit kapja. Nekem is rosszul esett de már túl vagyok rajta.

Nem vagy hülye hogy így érzed, teljesen jogos minden szavad és gondolatod.

Sziasztok!

Évek óta tag vagyok, de most nyitok először fórumot, kiváncsi vagyok mások véleményére. Nem egetrengető problémáról van szó, de kíváncsi vagyok, hogy más mit gondol a helyzetről. Van egy 1 éves kislányunk, a férjem testvérének pedig egy 2 és fél éves kisfia van, ott a feleség nagyon lányt szeretett volna, sokszor hangoztatta. Mi mindig odafigyeléssel ajándékoztunk a kisfiúnak névnap, szülinap, karácsonyra, emellett húsvétra, gyereknapra és Mikulásra is. A nagyobb ünnepeknél mindig megkérdeztük a szülőket, hogy minek örülnének, volt, hogy mondtak valamit, volt, hogy nem, olyankor mindig próbáltunk olyat kitalálni, aminek örülne a gyerek, főleg amikor már elmúlt 1 éves, mert kb onnantól tudja értékelni. És akkor a lényegre térek. Amióta megszületett a kislányunk, mindig valami borzasztó ajándékot kap tőlük, aminek az van a hátterében, hogy férjem testvére férfi lévén nyilván letolja az ajándék keresést, ami érthető, nálunk is én vagyok az ajándékkeresgélő. Így sógornőm intézi, aki eddig ilyen ajándékokat adott, mondok pár példát. Kislányom novemberi baba lévén a decemberi névnapjakor 56-os nyári spagettipantos body-t kapott. Még azt sem lehet mondani, hogy tapasztalatlanul adott ruhát, mégis ki ad spagettipántos bodyt télen egy újszülöttre? Minden nő tudja, hogy ősszel kiárusítják a nyári holmikat, tehát spórolt rajtunk. És idén karácsonykor mily meglepő, szintén nyári cuccot adott, nyári napozót, nagyobb méretben, hogy majd nyáron adjam rá. Szerintem gáz olyan dolgot ajándékozni, amit fél év múlva tudsz használni, akár felnőttként, akár gyerekként. Pl ki örülne nyáron a szülinapján egy vastag sálnak és kesztyűnek? Ennél jobb ajándék lett volna egy csomag pelenka is. Azért is volt gáz különösen ez a karácsony, mert mi láttuk őket vendégül, sütöttem nekik, a kisfiú klassz ajándékokat kapott, Lego duplot amivel egy 2 és fél éves már szépen el tud játszani, matricás füzetet, mert azt nagyon szereti, plusz egy karácsonyi mintás textil szütyőt a kedvenc finomságaival. Emellett beszereztem az Ikeából tök klassz gyerek tányért és gyerek poharat, hogy a kisfiú tudjon nálunk enni-inni. Ehhez képest pár hete, mikor mi voltunk náluk, arra sem vették a fáradságot, hogy elpakolják a nappaliban a kicsire veszélyes dolgokat, pl a hegyes ceruzákat a dohányzó asztalról, persze hogy kislányom egyből azokkal akart matatni, és még sorolhatnám.. visszatérve az ajándékokra, az is gáz volt, amikor kislányom első szülinapján a gagyi veszélyes gyerekjáték mellett olyan üveges babaételt kapott, ami pár hét múlva lejárt, mondta is sógornőm hogy a kisfia után maradt meg. Mivel adok neki üveges ételt is, tudom, hogy ezek hosszú lejáratúak, tehát már elég rég ott hevert nála, és nem hogy odaadta volna szimplán egy találkozás során, inkább tartogatta, hogy úgy adja oda, hogy mindjárt lejár. Es most karácsonykor az én egyik ajándékom egy olyan bonbon volt, ami 3 nap múlva lejárt. Tudom hogy a minőségét megőrzi időt jelzi, és nem lesz így romlott, meg hogy minek nézem meg. De férjemmel mindig megnézzük a termékeket a boltban is, hogy meddig jók. Tehát a bonbonnal is spórolt, nyilván az is már kb fél éve ott hevert és felkapta. Szerintem önmagában az ajándék tovább ajándékozása nem gáz, csak ne 3 nap múlva járjon le.

És egyébként nem azért spórol az ajándékokkal, mert szükséges, kimondottan jól keres, mindig meséli a shoppingolásait, plusz neki van egy unokaöccse, aki mindig szép ajándékokat kap, mert mesélik. Az egész mögött azt érzem persze lehet csak én látom bele, hogy féltékeny, amiért nekünk lányunk van, és neki nem lett. Hozzátartozik a történethez, hogy azért a sok hülyeség közt volt egyszer egy jó ajándék is, egy szép plüss.

Tudom, hogy ez pitiáner probléma, és sokan vannak, akik nem kapnak semmit, és örülnének ilyen ajándéknak. De nekem ez azért esik rosszul, mert én sok energiát fektetek bele az ajándékozásba, örömet szeretnék szerezni a kisfiúnak, és rosszul esik, hogy azt látom, másik irányba sógorom leszarja, sógornőm meg inkább kicseszésre játszik.

2 kérdésem van az olvasókhoz: Én vagyok a hülye hogy ez zavar, vagy mást is zavarna ez? Másik kérdés: Akit zavar, az mit mondana nekik? Nyilván ez folytatódni fog, és csak kommunikációval lehet ezt megoldani, de hogyan mondja meg az ember, hogy jószándékú ember így nem ajándékoz a másiknak? És hogy ne sértődjön meg, mert nem szeretnék összeveszni sem emiatt. Mivel sokat találkozunk közösen anyósomnál, nem tűnik jó megoldásnak a leszarom tabletta.