Agresszív a férjem az egész családjával. (beszélgetés)

:)))

A hajlakot meg a szemébe ;)

Józanul ilyen?

Az eszem megáll!

Annyira hihetetlen ez az egész :(

Bocsánat, nem úgy értem, hogy nem igaz amit írtok, hanem úgy, hogy....ökölbe szorul a kezem. Én tutira behúznék, ha utána agyonverne akkor is.

Van amikor látja, van amikor nem...

De nem különösebben foglalkoztatja..

Valahogy az élet nekem úgy hozta,hogy 9 éves voltam amikor elveszítedtem őt.Nagyon kevés szép emlékem van róla,de gyülülöm,már nem.

Egyedül pedig tényleg nagyon nehéz felnevelni egy gyereket,szóval nem vagy könnyű helyzetben,de meglehet csinálni.Tapasztalbol irom ezt,mert apukám engem és a báttyámat nevelt fel.

Én sem nagyon szeretném odaadni neki láthatásra, max ugy, ha én is ott vagyok.. De nem hinném, hogy ez megoldható lenne...

Hogy gondoltam már a halálra? Ki ne gondolna ilyenre ilyen helyzetben...

De akkor mi lenne a fiammal? Majd ő neveli fel? Na ne máááár...

Sírok-e? Mindennap :) De én alapból is egy kicsit pityogós tipus vagyok...

Persze!

Voltak tök normális időszakok.Az alkohol minden emberi érzést elnyomott benne.

igen most még nem, nekem meg dolgoznom kell azon hogy elfelejtse a kiabálásokat, de ha egyből azzal kezdem hogy bölcsibe viszem meg melózni megyek az nem túl jó terápia neki,Megpróbálok valami itthoni melót keresni.

Azt tudod, hogy ha elváltok is oda kell majd adnod láthatásra a picit?Én nem akarom.

Valószinüleg azért nem félek, mert azért én nem olyanokat kapok mint te... Azért nem áll fent a veszély, hogy bele is haljak...

Egy kis pofon, egy kis lökdösés, egy kis rugdosás, egy kis csuklócsavarás, stb...

De nekem már ennyi sem fér bele...

Nem akarom megvárni amíg eldurvul..

HOgy őszinte legyek, én annyira nem félek a veréstől... Fáj, kibírom, ennyi..

De a gyerekemet féltem! Nagyon is... még csak 6 hónapos, és remélem ha még most elválunk nem maradnak benne túl mély nyomok..