Afantázia (beszélgetés)
Kifejezetten kreatív ember vagyok. Alkotó ember. Rajzolok, kézműveskedek, stb.
Mondjuk jobban szeretek VALAMIT lerajzolni, amit látok, de nincs gond azzal sem, ha csak úgy kell mondjuk egy csokor virágot vagy egy vízparot, akármit rajzolni.
Szerintem ez csak akkor probléma, ha téged zavar. Ha nem látod, hát nem látod.
Fejből tudsz rajzolni?
Dehogyis. Spontán kérés, hogy támogassuk.
Ebben a társaságban vagyunk néhányan, akik szeretnének segíteni, habár csak a netről ismerjük egymást. Aki részt akar venni ilyesmiben, az a maga módján megteszi. Vagy imádkozik, vagy meditál, az agykontrollosok nyilván a saját módszerükkel.
Semmiféle illusztráció nem volt. Ki-ki az otthonában.
Én sem látok semmit. Ez megnehezítette, illetve lehetetlenné tette a szemtornát, az agykontrollt.
Nehezíti a meditációt. Legfeljebb fel tudom idézni azt az érzést, mint amikor az adott dolgot látom.
Viszont egyszer érdekes volt... valaki kérte, energiával segítsünk agyvérzést kapott édesanyján.
Amikor (a megbeszélt időben) a többiekkel egyszerre koncentráltam csikott szemmel, nem látványban, de ebben a fura mintha-látásban egy tűnt fel bennem. Nagy kövekből épített kútból próbált kikapaszkodni valaki, de minduntalan visszacsúszott.
Tudtam, nincs mentség. Nem is próbálkoztam tovább, nehogy gátoljam a többieket.
Az édesanya elhunyt.Másnap tudtuk meg.
Nálam a kettő ugyanaz.
A férjem sem lát dolgokat maga előtt.
Viszont neki erőssége a logika, térlátás - ezek nekem gyengéim.
Olykor kölcsönösen kisegítjük egymást. :D
Tudok rá gondolni. Csak nem látom magam előtt.
Nemrég olvastam először erről, és most számomra meg az a furcsa, hogy TÉNYLEG látják emberek ezeket a dolgokat? Ha azt mondom, képzelj el egy kertes házat, akkor máris látod a falakat, az ablakokat, talán még a függöny színét is? És kutya is van a kertben?
-látod, alapból a fantáziával nincs gond, mert végigondolom, hogy igen, van ott egy kutyaház, talán macska is, muskátli az ablakban, az utcafronton 2 nagy ablak -> de nem látom mindezt.
Beszélgetés közben az agyam automatikusan képeket, jeleneteket társít a beszédhez.
Elég furcsa. Hallgatom a férjem, és látom magam előtt, amit éppen mond, akár egy filmet.
Bár nekem egyébként is élénk a fantáziám, és vizuális típus vagyok.
Számomra az hihetetlen, hogy valaki nem tud elképzelni valamit, egyszerűen nem látja maga előtt. Hiszen csak rá kell gondolni. :)
Pár napja olvastam, hallottam erről először és mindezidáig fogalmam sem volt arról, hogy bő 3 évtizede ezzel a dologgal élek együtt.
Egy szavazást is kiírtam, és már rövid idő után megdöbbentett az eredmény:
Ha csukott szemmel el kell képzelni egy labdát, látjátok a labdát?
Mert én nem. Tudom, hogy néz ki egy labda, gondolok a labdára, de csak sötétséget látok, hiszen csukva van a szemem.
Kíváncsi vagyok, ki hogy látja belül a fejében a dolgokat.