Afantázia (beszélgetős fórum)
Fura játékszer az agy.:)
Nálam működnek a képi "bekötések", vizuális vagyok.
Bármiről is olvasok, hallok rögtön jönnek a képek, a szituációk, működik a képzeletem, ha nem is voltam ott a muhi csatában, feltudom magamnak idézni a csatajelenetet a róla leírtak/olvasottak alapján.
Azt gondolom, hogy ez a "képi bekötés" gyermekkorban alakulhat ki.
Ha valakiben nincs meg az sem baj.Ő másként és másban jobb.:)
Rákerestem, ezt találtam:
1973-ban, az MSZMP KB 1972-es határozata nyomán csökkent a kötelező vizsgatárgyak száma, megszűnt a kötelező érettségi történelemből, bevezették a közös és kötelező érettségi írásbeli vizsgát matematikából, és megszűnt az érettségi rendűség (a „kitűnő”, a „jeles” stb. minősítések használata), úgymond az egészségtelen jegyhajsza korlátozása érdekében. A kötelező érettségi vizsgatárgyak számát az 1974-ben bevezetett Gimnáziumi Érettségi Vizsgaszabályzat (GÉV) csökkentette. A magyar nyelv és irodalom, valamint a matematika kötelező maradt, míg a többi vizsgatárgy választható lett. Ezzel párhuzamosan a minősítés három fokozatúvá vált („megfelelt”, „dicsérettel megfelelt”, „nem felelt meg” (Welker, 1974). Ezúttal – az érettségi súlytalanításával – a felvételi vizsga került ki győztesen, azaz azt nem bolygatta ezúttal senki.
A viták persze nem csitultak. Ezek hatására a rendszer alig egy év alatt visszaállt a háromfokú minősítésről az ötfokú értékelési skála használatára."
Forrás: Horváth Zsuzsanna: Az érettségi és az érettségizők
(A tagozatos nyelv a mi sulinkban kötelező volt, és plusz egy tárgyat kellett választani. Én osztályvizsgával, a németet választottam, azaz mivel tudtam németül, tanulni inkább csak a matekra kellett volna, és tételeket kidolgozni magyarból. De a fene se dolgoz ki tételeket, ha a Széchenyi Könyvtárban olvasgatni is lehet... :D József Attilát húztam magyarból szóbelin, írásbelin is választható volt... matekból is mázlim volt, hármasra mentem!) - Viszont osztályoztak.
Na a számok... Pér évtized kellett, mire valamennyire meg tudtam jegyezni a 6 jegyű vezetékes telefonszámokat, erre jöttek a mobilok.
A saját mobilszámomat ide ragasztottam a gépem szélére, ha elmegyek itthonról, a noteszomban van felírva. Meg persze saját-ként mentve a telefonomon. Különben nem tudom megadni.
Az évszámokat sem tudtam pár napnál tovább fejben tartani. Szerencsémre az évfolyamomnak nem volt történelem érettségi, mert még ma is ott ülnék.
Oké, a szélnél én is arra gondolok, hogy mondjuk hajladozik a fa benne, vagy ahogy a búzatáblát fújja, és úgy végigfut rajta a hullám. Mert az olyan jól néz ki! Mert már láttam ilyet. De ettől még, ha a szélre gondolok, ezekre is csak gondolok, de nincs képi megjelenés mellé.
Tök fura ezt így leírni, hogy konkrét képekre gondolok, miközben nem látom magam előtt egyáltalán.
Tudod, az a furcsa, hogy leéltem bő 3,5 évtizedet úgy, hogy nem is gondoltam arra az eshetőségre, hogy bárkinek is a fejében ilyenkor képek jelennek meg a dolgokról.
Ha valamit meg kell keresni, attól még tudom, hogy hogyan néz ki az a valami és hogy hol láttam, használtam legutoljára, vagy mikor volt a kezemben utoljára.
Ha valami ismeretlen dolgot keresek, és kapok róla egy kb leírást, akkor tudom, hogy egy féltenyérnyi piros vacakot kell keresnem, és mivel tudom mekkora a féltenyérnyi és milyen a piros, így erre szelektálok. De nem látok közben magam előtt egy elképzelt piros lópikulát.
Nem én vagyok 5másodperces Gizi :D A memóriámmal nincs gond, emlékszem rengeteg dologra évtizedekre visszamenőleg is. Csak ha megpróbálom elképzelni, nem látom.
Attól még hogy nem látom magam előtt az ott nem lévő tollat, amit elkevertem valahova, még TUDOM, hogy egy kék-ezüst tollat kell keresnem valahol az asztalon, ahol utoljára láttam.
Jogos felvetés :)
Például ha elveszik egy tárgy, akkor vissza kell emlékezni, hogy hol volt utoljára, mire használtuk, hogy néz ki stb.
Én akármennyire is tudatosan akarok látni csukott szemmel egy focilabdát, attól még csak simán sötét van, mert csukva van a szemem. Miközben tudom, hogy egy átlag focilabda fekete-fehér és 5 illetve 6 szögekből áll össze, tehát pontosan tudom, hogy néz ki, de ha csukva van a szemem, nem látok semmit.
Álmondi szoktam, emlékszem is rá, de mint írtam lentebb, ott sem tudok képeket visszaidézni belőle, pedig akkor ott pontosan ugyanúgy láttam, mint ahogy a tegnapi strandolást pl, hiszen ott voltam.
Igen, de nem ilyen részletességgel. Pl. látok egy labdát, de azt nem tudnám megmondani, hány pötty van rajta. Sőt, talán a színét sem.
Spontán a körvonalas, homályos látás adódik. Tudatos rágondolással pedig a részletek.
Mi a helyzet az álommal?
Én mondjuk egyébként sem vagyok vizuális alkat. Habár, ha muszáj, rajzolok, de csak vonalakkal. Nem tudok árnyalatokkal mélységet vagy teret érzékeltetni.
Mondjuk nem is próbálgatom, mert nem vonz a rajzolás.
Az agykontrollal a könyvben találkoztam. Érdekelt, elolvastam, a leírások alapján próbálkoztam is, de pont emiatt nem sikerült.
A látásjavító könyvben is hasonló feladat volt. Rajzoljunk képzeletben egy A betűt.☺