A veszekedések "slágerlistája" (beszélgetős fórum)

Nárunk a 3 slágertéma közül ez az ami 4 éve folyamatosan visszatér. Én elmondom, hogy ne dohányozzon, mert büdös, és hányok tőle, és egyébként sem tesz neki jót, meg sok pénz elmegy rá. Ő megígéri, hogy soha többet. Aztán én ezt elhiszem egy hónapig mondjuk, és utána keresztkérdésekkel adig forgatom, míg bevallja, hogy hát abba sem hagyta iazából. És akkor ezdjük először.

Nr.2. anyósék, és egyéb rokonságuk..egyszerűen sikítani tudok tőlük

Nr.3. nem figyel rám eléggé, és mindent elfelejt..szajkózni kell a dolgokat..azt meg utálja, mert ugye nem hülye ő

De ezektől eltekintve nem tudjuk egymás nélkül elképzelni, csak ezeken nem tudunk túllépni..sajna. :)))

Na, nálunk nincs nyílt vita. Ő morog! Csendben! ...és ez szerintem még idegesítőbb, minta megmondanánk a magunkét. Általában az a vitatéma, hogy nem dolgozok! Szerinte... Az nem számít, hogy varrok, és sokan jönnek hozzám. Az semmi! Egy hülye nadrágért nem kérhet el az ember annyit, mint mondjuk egy kocsi fényezéséért.

Így hát szépen csendben készítgetem elő a saját vállalkozásom. Mert nagyon sz@r, hogy mindig éreztetve van velem, hogy egy semmittevő, itthonülő, eltartott vagyok... Önbecsülésem nulla, és a magabiztosságom is!

Ja, és van egy olyan hülye szokásom, hogy szeretek csipkelődni, kritizálni. ...és néha nem sül el valami jól. Van amit én poénnak szánok, ő meg teljesen félreértelmezi a dolgot. Teljesen másképp zakatol az agyunk.

...egyébként tök jól elvagyunk, imádjuk egymást, csak néha kiborul a bili...

Mi is szoktunk veszekedni, de nem ilyen dolgokon. Igazából nem is tudnám megfogalmazni, hogy min, mert annyira kis dolgok, hogy már harmadnap elfelejti az ember. :-)

Általában mindig az aktuális lelkiállapotból fakad, és továbbterjed, ha a másik nem tolerálja azt. Vagy ha egyszerre mindkettőnknek rossz napja van, akkor aztán mennek a szúrkálások.

És amikor elmúlik, akkor viszont jót nevetünk magunkon, egymáson.

Szerencsére nálunk amilyen hirtelen kipattan a vita, olyan hirtelen el is múlik. :-)

Nálunk a "csetepaték" javarésze abból van, hogy én csöndben dohogva állandóan pakolászok utánuk (2 pasi - férjem,fiam), ezen jól fölhergelem magam. A drága észreveszi, hogy baj van, megkérdezi mit csináljon (persze már szinte mindent elvégeztem), és akkor én robbanok. Erre azt mondja, miért nem szólok, hogy csinálja ezt, vagy azt.

Na, akkor robbanok másodszor, mert szerintem tudnia kéne.

A viták javarésze abból van (más témában is), hogy szerinte nem mondom meg, hogy mit akarok. Szerintem pedig nem vagyok papagáj, hogy 100-szor elmondjam.