A menyem, vagy csak a fiam felesége? (beszélgetős fórum)

Ez az anyós dolog örök téma.

Amikor megszületett a lányom. Pár napos volt, azt találta ki az anyósom, hogy adjam neki oda, ő akarja felnevelni. Mondanom se kell, hogy nem kaptam levegőt. A férjem közölte vele, hogy a lányunk nagyon jó helyen van itthon. Egy darabig lovagolt az ügyön.

1983. december 1-én vettük a lakásunkat. A férjem 3 hónap múlva bevonult katonának. Én a munka mellett túlórában elvállaltam, hogy takarítok. Apósom, aki egy áldott jóember volt, elment a lányunkért a bölcsődébe, majd oviba is.

Sajnos akkora volt a kölcsönünk, hogy az én fizetésem és a takarítás csak a hitelre volt elég. Még a karikagyűrűm is a zaciban volt, az egyik nagynéninek is tartoztunk egy rakás pénzzel. Fizetni kellett a vagyonátruházási járulékot is. De muszáj volt megvenni a lakást, mert ha a munkahelyemen lévő lakásakcióból nem veszünk, akkor továbbra is nyomoroghattunk volna a csöppnyi albérletben. Szóval, anyigilag paff volt a családom.

Kitaláltam, hogy a munkahelyem a Budapest Touristtól bérel szobát a dolgozóinak, és én is kiadom a kisszobát. A férjem rám bízta, hogy mit veszek a katonai segélyből, amit anno a bevonuló családos apukák kapnak. Vagy fizetem a kölcsönöket, vagy veszek 2 heverőt, és kiadom a szobát.

Végül is az utóbbit választottam. Az OTP hozzájárult, hogy amíg katona a férjem a hiteleket ne kelljen kifizetni. A munkahelyem kibérelte a Budapest Touriston keresztül a szobát. Éppen annyit kaptam érte, mint a havi fizetésem!!!

2 fiú költözött be hozzánk. Mindkettőt évek óta ismertem, és a férjem is jóban volt velük. A két szoba között volt egy üvegajtó. Anyósom közölte, hogy oda kell tenni az ágyat, nehogy átjárás legyen. Mondtam neki, hogy ott bizony nem lesz ágy! Mi van, ha valamelyik éjjel belefordul az üvegbe. Nagy patáliát csapott, hogy 2 pasi költözött oda, ő bizony nem fogja őrizni a férje kurváját. Megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e, hogy hol jött be. Először nem értette, majd megmutattam neki az ajtót. Kapkodott a levegő után.

Aztán a férjem kedvéért "kibékültem " vele.

Eltelt a katonaság. Az összes adósságot kifizettem, kitapétáztattam, új hűtőt, konvektort vettem. A férjem olyan közel volt katona, hogy hetente 4-5x itthon volt. Mindennap főztem neki, rendes ruházata volt. Leszerelt elmentünk egyből nyaralni, volt megtakarított pénzem.

Anyósom közben rájött, hogy milyen ügyes voltam. Amikor leszerelt a férjem, felmondtam a szoba kiadását. Na kezdte újra. Láthattuk, hogy mennyi pénzt hozott a konyhára, miért nem tudjuk még pár évig elviselni a helyzetet. Ez volt hetekig a műsor. A férjem szerencsére ugyanúgy gondolkodott, mint én. Bár a törlesztő részletünk megemelkedett, mert én halasztás kaptam, de ketten kerestünk. A férjem kérte, hogy a takarítást is hagyjam abba, mert ketten keresünk, ebből meg kell tudni élni. Anyósom újra üvöltözött....

Ok mindig volt.

Nekem szuper anyósom van! Nagyon szeretem, és szerintem Ő is engem. A véleményét is csak akkor mondja, ha kérdezzük. Mondjuk férjem és a sógornőm (férjem nővére) már "megnevelte" az anyósomat ilyen téren, úgyhogy lehetséges, hogy ezért nincs gond köztünk...

Ahogy Te is írtad, sajnos az anyukám nekem is olyan lett, mintha az anyósom lenne. Pedig mielőtt férjhez mentem, nagyon jól megvoltunk! Akkor változott meg minden, mikor apukám meghalt (lassan egy éve már)! Onnantól kezdve igazi "anyós-sárkány" lett belőle, és állandóan piszkált valamiért... Amikor megszületett a kisfiam és kivoltam (szülés utáni depresszió lehetett), valami olyat mondtam, amitől Ő kiakadt, és állandóan felhánytorgatja! Pedig semmiség volt - szerintem: szépen megkértem, hogy ne jöjjönek be a kórházba (előtte már voltak bent, találkoztunk), mert nagyon fáradt vagyok. Ezen Ő megsértődött... Na, mindegy! Azóta ezer dolog történt, és hatalmasat csalódtam Benne! Párommal nagyon nincsenek jóban, pedig mindig korrektül viselkedett mind anyukámmal, mind apukámmal annak idején. Nagyon rossz ez így nekem is! Két tűz között őrlődöm! Szeretem a férjem, és a kisfiam, Ők most a családom. Anyukám ezt nem nagyon érti...Na, jó! Nem panaszkodom tovább!

Majmocska! Megértelek, és sajnállak! Kitartást, és használd a páncélod! :)))

Ha a párod csak 4szemköztd igzat, az bizony édeskevés, és nem túl férfias, hogy nem meri vállalni a sajátvéleményét az anyja előtt.

Választás: megszoksz vagy megszöksz...

Sziasztok!

Köszi a sok hozzászólást, de nagyon elkeserítő, hogy ilyen sok anyós miatt kell családoknak szenvedniük.

Mondjuk az elején volt a legnehezebb, lassan kezdek hozzászokni, növesztettem jó vastag páncélt és most már nem érdekel, hogy ilyen.

Az a baj , hogy a férjem hogy bár látja , hogy nincsenek rendben a dolgok,négyszemközt igazat is ad nekem, mégsem mer az anyjával szembefordulni.

Egyébként a kedves mama, pont ilyen a másik menyével is. A két fia szent, mi meg csak "kisegítők" vagyunk.

Sziasztok!

Majmocska, akkárcsak az én anyósomról írtál volna, orvosos dolog dettó, látogatás szintén, diplomaosztó: nem elég h el sem jött, hallani sem akart róla, s amikor meg akartam mutatni a papíromat, felállt és kiment a szobából, egy szót sem szólt hozzám.

Egy tenyérbemászó utálatos undok dög kígyó. Sajnos :((((((((((((((((((((((((((((((((((((

Elolvastam mindenki hozzá szólását húúú

Az én nagymamámnak két fia van apukám és keresztapukám,anyukám és keresztanyukám is imádja!Anya mindig azt mondta hogy ha az anyukája fele olyan lenne mint az anyósa hálát adna az Istennek érte. Mama a legszeretetre méltóbb ember a világon.

Az anyósomnak is két fia van az én férjem az idősebb. A kicsi fia a mindene az én férjemtől olyan volt mintha örülne ha megszabadulna.Hívni csak akkor szokott ha valami baja van és meg kell csinálni. A legszebb az volt mikor a másik két unokájának több ezer forintos karácsonyi ajándékot vett az én fiamnak meg még csak egy szaloncukrot sem adott. Nekünk alapból nem ad semmit ,a sógoromékat gyakorlatilag ő tartja. Az én fiam még sose volt ott nélkülünk (mi se járunk oda egy évben max 5ször pedig 20perc séta) a sógorom két gyereket szinte ott nevelkedik.

Íme két különböző anyós szóval nem mindenki lesz sárkány.:)

Ezekkel az én pasim is adós. Lehet, hogy nem is minden a neveléstől függ. Az alma néha nagyon messze esik a fájától. Én se külsőre se belsőre nem nézném ki, hogy a szülei gyereke.

Tökéletes pasi meg sajnos nincs :(

Az önállósodás szerintem minden pasi életében kritikus pont, mert míg minket erre nevelnek (illetve próbálnak:D) addig a pasik mindenhol ki vannak szolgálva. Hülyék lennének önállósodni..

Az én anyósom a szemembe még soha nem mondott semmi rosszat. A páromnak mondott ezt azt, hogy mit hogyan csináljak, ha jó tanács volt megfogadtam, ha szerintem hülyeség volt elengedtem a fülem mellett.A férjemet imádom, van három lányunk és ez a fontos.

Anyukámmal már több gondom volt, van. A szomszédunkban laknak és egy nap százszor átjárnak. Volt már olyan, hogy a férjem bezárta az ajtót, hogy nyugodtan ebédezhessünk, vagy beszélgethessünk. Az udvarra a mai napig nem tudunk kiülni, mert rögtön megjelennek. Szeretem őket, de néha azt kívánom bárcsak messze laknánk.

Pontosan. Nagyon jól látod!

És köszi a dícséretet!

Áh gyerek mellett én már biztosan nem keresgélek.

MEg különben is: eleget kerestem már: mind egy nyafka!

A jelenlegi is: tök jól eladta nekem magát: és mikor már nyakig benne voltam :jól elengedte magát. Ilyenek.

Jajj dehogy nevelt klassz pasit! Hát éppen ezaz: semmire se jó az én anyósom: még erre sem!!!

A pasim még arra sem képes, hogy elkötelezze magát bármire.. Nagyon sok a hiányosság! A döntéseket is csak hirből ismeri! Én még klassz pasival nem is találkozttam: mindegyiket nekem kell megformálni, ha normális emberrel szeretnék együtt élni.

... és lehet, hogy anyának szuperek voltak, hiszen klassz pasit nevelhettek, ha hozzámentetek. :o) vajon mi változhatott? ;)

Úristen fiam (is) van! :D

Áh ezek az anyósok: önző emberek!!!

Nekem még jót nem adott. Akárhányszor szivességet tettem neki: még én voltam a rossz. Na nehogy má még én viseljem el.. A francokat!

Nekem már nincs anyósom, az első házasságomban volt. (annyira nem volt rossz, nem bántott, de nem szimpatizáltunk).

Viszont jóanyám olyan, mintha az anyósom lenne:(

Állandóan szekál, szidja a férjemet örökké, a nagyobbik fiamat (aki az első házasságomból született) isteníti, a kicsi fiamat lehordja minden szarnak. A múltkor közölte, hogy neki csak egy unokája van. azóta neki meg egy gyereke:D (van egy öcsém is, akinek a barátnőjét szintén állandóan szidja, ku...za, nem tudom tesóm meddig tűri még)

Ez a "kedves" anyós nem beteg pszichésen.

Egy szem kisfia van, aki mellesleg 50 éves.

Mindkét feleségét sikeresen elüldözte a fia mellől.

Tudnék több példát is írni bizonyítandó, hogy nem szélsőséges és elszigetelt esetekről van szó.

Te szerencsés vagy, hogy hírből sem hallottál, és nem is tapasztaltál hasonlót.

Nekem nincs anyósom (sajnos a férjem 8 éves volt amikor az édesanyja meghalt), de van helyette egy anyósként viselekdő nagynénje.

+ a környezetemben is vannak anyósok jók is, rosszak is.

(kisfalu a miénk)

Hidd el, van olyan, aki ok nélkül boszorkány.

Mert arra nem tudok okot találni, hogy miért veszi le a fiatalok hálószobájáról az ajtót egy szülő. Még sorolhatnám, de sok értelme nem lenne.