A menyem, vagy csak a fiam felesége? (beszélgetés)

És ha ez nincs meg, akkor az a kapcsolat szerintem halálra van ítélve. Nálam legalábbis mindenképp mert egy érzékenyebb ember igy hosszú távon (hiába x km távolság) nem tud egészségesen és boldogan élni. Ettől nem lehet elvonatkoztatni szerintem, tehát nálam szakítóok. KI marad szívesen olyan közegben ahol utálják? Nekem nem megy..

És két tűz közé sincs kedvem kényszeríteni a hogy most akkor válasszon én vagy ők.

Szerintem ez felőröl egy kapcsolatot.

Némelyik anyós alá csak egy seprű kellene!

Nekem is fiam van, tehát anyós leszek. Szeretem leendő menyemet, de a legfontosabb, hogy boldoggá teszi a fiamat!

Egyszer egy ismerősöm (fiús anyuka) azt mondta: ha a fiam szereti én is szeretem.

Igyekszem nem elkövetni azokat a hibákat amit ellenem elkövettek.

Jajj igen: azt akartam még: én is kerülöm. KOmmunikációt kiiktattam vele. Ugyanis azontúl, hogy ilyen: még buta is: így felesleges vele beszélni.

Utoljára kiosztottam, hogy még levegőt sem tudott venni. Azóta hagyom: had száradjon bele a szó :D!

Ha egyszer ezt érdemli..

Egy cipőben járunk: és szerintem még a többség meny ugyanebbe a csoportba tartozik: sajnos.

Az én anyósom kijelentette a 33 éves fiának (ezt hallani kellett volna): Te mindig az én icipicike kis fiacskám leszel.. Tuntyuru, muntyuru..

Pfuj: én majdnem hánytam.

És természetesen nem részletezem, hogy folyton ő kér segítséget: és nekünk eddig mindig pattani kellett, és mindemellett még egy köszönömöt sem tudott elmormolni az orra alatt. Nahát: Nehogymá nekem kelljen ettől az embertől tanulnom!!! Attól hogy öreg: mást körülbelül nem is tud: csak megnehezíteni a másik életét, meg folyton károgni, és másra nem is figyelni.. De legalább a saját dolgára tudna ennyi idősen!

Én is azt mondom, sőt papírra is leírom, hogy ha ilyen leszek: nyugodtan dobjanak le valami hegytetőről.

Én azért élek, hogy segítsek. Nemhogy a saját gyerekemnek( ez kötelesség), de még az idegeneknek is!! Ezzel szemben ő..

Szia!

Anyós vagyok én is.3.os..

Nekem vőim vannak

2 jó ---1 elviselhető...

De mivel a lányomat szereti igy minden oké...

helyedben én nagy ívben kerülném.

de persze ezt nem lehet. Azért a férjednek kiváncsi lennék a véleményére...

Szia!

Teljes mértékben megértelek! Biztos, hogy megnehezíti az életed, az életeteket.

Én igazából nem panaszkodhatom anyósomra, de ő is szeret terelgetni minket. Ami nem biztos, hogy rossz, de úgy gondolom, hogy elég felnőttek vagyunk már ehhez. Utáltam amikor padlót választott a lákásunkban (a párom tulajdona egyébként a lákás), holott a párom tudta , hogy én padlószőnyeget szeretnék, de mégis anyukája szava volt a szent, utáltam mikor ő választotta ki a nappaliba az ülőgarnitúrát és még ilyesmi.

A fiús anyukánál (pláne, ha egyke) igen is van összefüggés. Úgy értem, hogy párom szeret, imád engem, de mégis anyukája felé húz. Én mondom fehér, anyós fekete = párom is feketét mond. Ez miért van???

Tényleg leszögezem, hogy nekem nem lehet panaszom rá, de kicsit elengedhetne minket. Tudjuk mi, hogy mit akarunk!!! És ti is!!! Bár néha elgondolkozom azon, hogy nálunk a párom az irányítható, befolyásolható. Lehet, hogy benne van a nagyobb a hiba. Mondhatta volna annó, hogy anyu nekünk a padlószőnyeg jön be, az lesz!!! Azt veszünk!!!De ő nem tette, pedig megtehette volna!!

Szörnyű lehet. Nem irigyellek! Az biztos, hogy nem vagy egyedül. Több ilyen feleség is van, sajnos!

Biromoni-nak igaza van! Mindeképpen üljetek le férjeddel és mond el neki azokat amiket leírtál, beszéljétek meg. Nem szabad megengedni, hogy beleszóljanak az életetekbe. Adjon tanácsot persze, mert kor, tapasztalat bla-bla, de nem parancsoljon és ítélkezzen. Az ilyet úgy utálom!!

Én azt mondom, hogy beszélj mindenképpen a férjeddel,tudd meg ő ezeket a dolgokat észrevette-e, mit szól hozzá. Én a helyedbe biztos nem látogatnám ezt az anyóst. Undorító dolog volt az is, hogy nem ment el a diplomosztódra! Kitartás! Ha az anyóst leszámítva boldog a családi életed ne add fel. Ne engedd, hogy elrontsa az életeteket. A párodnak már te és gyereked/gyerekeid az elsődleges családja!!

Anyósom is szeret mindenbe beleszólni, de a tiédhez képest egy szárnyasangyal.:)

A férjem is sokat utazott a munkájából adódóan, én két pici (egy másfél és egy pár hónapos)gyerekkel voltam itthon. A munkája mellett bármikor eljött segíteni. Most is bármikor rábízhatom a csajokat. Igaz irányítani akart, de már tudom kezelni.

Ahogy valaki írta, a férjeddel beszéld meg először a problémáidat. Fontos lenne, hogy ebben a kérdésben melletted álljon az anyukájával szemben.

Remélem, hamarosan találtok megoldást, mert ez hosszútávon kibírhatatlan.

Nagyon jó a cikk!

Menyem is van vejem is!

Most vágnám el a nyakam,ha ilyen lennék!

Szegénykém ne hagyd,hogy ezt tegye veled a "kedves anyuka":(

Az már szerencse,hogy nem közel lakik.Szerintem nem kellene túlzásba vinni,hogy sokszor meglátogasson Benneteket.Beszéld meg a férjeddel.

Én is már el akartam válni anyóska miatt,de nem engedem hogy beleszóljon az életünkbe.

Amikor mi közöltük,hogy összeházasodunk,ő közölte,hogy nem akar anyósa lenni senkinek...Amikor közöltük,hogy terhes vagyok,ő közölte,hogy jó,de 3 éves koráig ne merjem rábízni,pelenkázott eleget. Amikor-ennek örömére-anyámra hagyom a gyereket,mert néha muszály,ő közli,hogy hogy képzelem,ő féltékeny....Mikor sír a gyerekem a kezében,közli,hogy ne vegyem ki a kezéből,hogy képzelem,mit pattogok,had sírjon...

Teljesen átérzem a helyzeted,mi is boldogan élnénk,ha ő nem lenne...De ne aggódj,az idő nekünk dolgozik...