A megfogalmazás, érthetőség, egyszerűség (beszélgetés)

Ahamm, ja.

A völgy őszbe forult nedve lágyan kisurrant a megvetett balkonra és egy lenge istenhozzádot rebegett, miközben az örök Clariss észrevétlen levált a stukkóról, hogy átadja magát az alkony utolsó sugarának.

A hosszú mondatokkal önmagunkban nincs baj, lásd Hrabal egyik-másik regényét, a körmönfontságával se lenne bajom, de húznék belőle sokat. Nekem is erőltetettnek hat, nagyon nehéz jó prózát írni, szerintem olvass sokat kortárs írókat, Tóth Krisztinát, Dragomán Györgyöt, Turbuly Lillát, Jónás Tamást és még sorolhatnám,.

Olvasd magadat is sokszor, kapásból vannak ebben a rövid pár mondatban olyanok, amik felesleges töltelékkek csupán, ilyenek például: egyébként, immáron, bútorra nemigen mondjuk, hogy veterán, hiszen a kiöregedett katonát jelenti eredetileg, autóra is azért alkalmazták először, mert már nem vett részt a forgalomban, felújították, bár járművekkel kapcsolatban némileg módosult azóta a jelentáse.

"mikor eszébe jutott, hogy ez nem egy fotel" ez például telejesen felesleges, a kevesebb több elvén.

Aztán itt vannak ilyenek, hogy: melynek eredményeképpen, ezeket fizikai és matematikai definíciókban használjuk inkább, vagy jogi szakszövegekben, de regényben nem túl szerencsés, persze Márai ezt megengedhette magának, az ő írásait feszült figyelemmel átrágtuk az erkölcsi tanulság megértése érdekében, de manapság érdemes minél egyszerűbben fogalmazni, nem csupán a felgyorsult világunk miatt, hanem mert 50-100 év alatt bizony sokat változott a nyelvünk.

"mint egyébként mindig, mielőtt;

az úgyszintén;

némi megerőltetés;

a ma immáron;

melynek eredményeképpen"

Sok a töltelékszó.

Nekem tetszik.

Az elnyújtott, részletes, mások által "túlfogalmazott" leírással gondolom egy hangulatot akarsz megteremteni. Esetleg az olvasót ebbe a nyugodtságban elringatni ez konfliktus felvezetéseként.

Ezt nálam ez a kis részlet elérte.:)

Egyszerűen próbáld úgy leírni, mintha valakivel beszélgetnél. Biztosan nem úgy beszélsz a hétköznapokban, hogy: "némi megerőltetés árán lábfejének első részével nyomott egyet a földön, mintha el akarná tolni magától, melynek eredményeképpen óvatosan, de kellemesen előre-hátra kezdett hintázni a szék és vele együtt a használója."

Gondold át, hogy mondanád, ha mondjuk beszélgetnél csak hétköznapi módon, valakivel.