A Mások, akikkel a "normális" társadalom nem tud mit kezdeni... (beszélgetős fórum)
Hány és hány író van akinek hasonló dolgok megfordulnak a fejükben és ebből születnek könyvek és filmek.
Most mennem kell, mert este dolgozom.
További kellemes estét!
Szia:-))
Nem baj az, ha hitetlenül állsz hozzá! Egy józan hitetlen sokkal de sokkal jobb, mint egy fanatikus hívő! Ez viszi előre a világot: akivel történnek dolgok, és akivel nem, ezért kutatni kezd, nyit, és felismer. A fantáziára meg annyit, hogy ha igazad lenne, és ilyen teremtő erejű képzelőerőm lenne, akkor most körülöttem pálmák koronája lengene, és a szemem csak a fehér partfövenyt és a végtelen kék óceánt látná :-D
Egyébként mit akarnak tőled? Minden cinizmus nélkül kérdezem. Hogyan kommunikálnak? Nekem gyerekkoromban volt egy élményem, de annyira régen volt, hogy magam se tudom eldönteni, mi volt:)
Persze, előfordul... Ezért írtam egy hsz-emben korábban hogy a beszámolóknak csak 90%-ban van valami közük az ufójelenségekhez, a többi más. Akár hazugság. Viszont ha bárki elgondolkodik, hogy mit nyertem én azzal, hogy ezt "hazudtam" magamról... Akkor arra fog rájönni, hogy sokkal több a veszíteni való, mint amit nyerhetek. Enyhén szólva sem jöhetek ki jól ebből a helyzetből, tehát logikátlan lenne. Nem kaptam nyilvánosságot (egy tévéshow-ban sem voltam), nem kaptam pénzt, nem lettem elismertebb, népszerűbb, nem kerültem magasabb "polcra"...
Az emberi fantázia végtelen. Hiszel benne és elképzeled, hogy ezt történt Veled.
Ez csak egy verzió természetesen.
Benne van a pakliban az is, hogy valóban megtörtént, de én eléggé hitetlenkedve állok a dolgokhoz
Azért van egy harmadik verzió is. Mégpedig az átverés. Ne érts félre, nem feltételezek rólad ilyesmit, általánosságban írtam, hogy ezzel is számolni kell.
Mindketten értelmes, normális emberek vagytok.
Egy kérdésem van:
1. Láttam, éreztem, tapintottam, hallottam... Szemtől szemben álltunk, kommunikáltunk, elvittek, visszahoztak...
2. Őrült vagyok
Mi van a kettő között? Semmi. Tehát az egyiknek muszáj igaznak lennie...
Nekem is hasonló a véleményem .
Először is, köszönöm a véleményt :-)
"Vagy te egy meg nem értett zseni vagy,csak így közeledsz az emberek felé??"
Egyik sem. Egy ember vagyok, akit kiválasztottak az idegenek (egy vagyok a kiválasztottak közül, köztük sem különleges), volt néhány találkozásom, és időnként bölcs gondolatokat, érzéseket kapok tőlük ajándékba :-)
A szkepticizmussal pedig nincs semmi baj. Majd, eljön annak is az ideje, hogy kinyílj... Idézem az egyik siófoki rendőrt:
- Én nem hittem ebben, sőt, őrültnek tartottam azt, aki ilyesmiről beszél. De az után, ami velünk történt, minden megváltozott.
Ebben most egyetértünk :-) Amúgy olvastam egyszer egy pszichológiával foglalkozó könyvben, hogy vannak emberek, akik eleve valamiért agresszívabbak. Családi környezet, társadalmi elvárások, normák, genetika stb. Érdekes volt, ahogy a szerző leírta, hogy régen azért volt sokkal kevesebb gyilkos és erőszakos bűnöző, mert akinek ilyen hajlami volt, kiélhette, mint katona, és nemhogy elítélték volna, inkább pozitív megítélésben részesült. A háborúk úgymond "lefölözték" az agresszívebb réteget, így a köznapi élet békésebb volt. Most szanaszét szaladgál egy csomó ember, aki ugyan iszonyúan agresszív, de nem tud vele mit kezdeni... Ebből eredeztette a szerző a tényt, hogy noha valójában nem növekszik az ilyen hajlamú emberek száma, mégis, egyre több a bűneset. Ebben is látok logikát...
Alie! Olvasva a hsz-eidet,te egy nagyon értelmes nő vagy.Ahogy írsz,fogalmazol,mind-mind arra utal,hogy az elméd rendben van.Nagyon is.És itt marad nálam nyitva a kapu:akkor miért az ilyen sztorik???Tudom,tudom,a szkepticizmusom. De akkor is.Vagy te egy meg nem értett zseni vagy,csak így közeledsz az emberek felé??
Soha ne kerülj ilyen helyzetbe. Ezek komoly erkölcsi kérdések, amelyek megoldhatók így vagy úgy, hittől, mentalitástól függően, de soha nem szabad - szerintem - kijelenteni, hogy ez vagy az "betegség" vagy bűn. Maximum a jelen társadalmi normák alapján be lehet skatulyázni, hogy helytelen, elfogadhatatlan. Még egy... A katona beteg vagy bűnös, amikor öl?
Sajnos most nem tudok válaszolni.
Viszont aki ölni képes az beteg.
Beadni egy altatót ami örök álomba visz, nem éppen gyilkolás. Inkább egy kezelés...sok sok idézőjelbe tett kezelés.
Az ember képes arra hogy segítséget kérjen. Akár becsönget tök idegen emberekhez, ha 100 ember elküldi még mindig van 200 kapu...Viszont ha ehelyett öl, akkor beteg az elméje amit meg kell gyógyítani.
Elsőre is értettem :-) Nos, attól, hogy valaki hisz ebben a jelenségben, mert a) nyitott gondolkodású b) érintett, még lehet szkeptikus. Példa. Kimentünk egy helyszínre pár éve. Egy rendőr küldött a kutatónak egy fotót, amit a telefonjával csinált. Egy ufó. Szépen látható, amint az úttest felett lebeg, fák, minden a helyükön. Kimentünk, megnéztük. Nyitva hagytuk. Túl szép volt... Kimentünk másnap, harmadnap. Amikor időnk volt, tehát a nap más-más szakában. És ez volt a szerencse. Mert ugyanis az objektum grafikája profi módon volt a telefonra hamisítva, egyetlen dologra nem figyelt az illető: amikor egymás után állítólag csinálta a képeket, nem stimmelt a fák árnyéka... Szóval x számú kép, állítólag egymás után, csak éppen az árnyékokról megfeledkezett. A válasz: az ezt a jelenséget kutató személy számára a szkepticizmus azt jelenti, hogy a tények, körülmények, bizonyítékok, elbeszélés, esetleges tanúk függvényében dönti el, mi történt, hiteles-e a történet, vagy sem. Visszább írtam, hogy komoly kihívható szakmai hátterünk van.
Kriszta, a sztorikban általában "sántítanak" dolgok, attól függ, honnan nézed. Ha te lemész a boltba venni egy kiló kenyeret, és összeveszel a pénztárossal, az verzióban lesz meg: te, aki átélted. A pénztáros, aki átélte (esetemben az idegen), a vevők (esetemben mindazok, akiknek elmondtam a dolgot közvetlenül az eset másnapján), és a biztonsági kamera szerint, ami éppen nem működött (esetemben tanú nem volt), tehát lesz egy csomó beszámoló, ami mind azt írja le, ami történt, de más szemszögből, ki dönti el, melyik sántít? Te átélted a veszekedést, tehát nem fog érdekelni a kamera, a vevők, a pénztáros, csak oda a büdös életben nem mész vissza vásárolni.
Én sok mindenben kételkedő vagyok, de még soha nem mondtam semmire, hogy nem hiszem.
A lehetőséget megadom...
A szkeptikus az kételkedő.
Ha valaki komolyan áll a témához, az hogyan lehet szkeptikus?
Többen kételkedtek/nek / a szavaidban köztük én is. Azért mert mi szkeptikusok vagyunk.
"A gyilkossághoz agyi defekt vezet és nem érzelem. Azok beteg emberek akiket nem börtönbe kell zárni, hanem gyógykezelni."
Amióta az emberiség létezik, adott a probléma, vajon az eutanázia (könyörületes halál) vajon gyilkosság-e? Vannak országok, ahol legális. Tegyük fel, egy szerettedet gépek tartják életben. Soha nincs esélye, hogy valaha meggyógyuljon. Gyilkosság vagy könyörület, ha azt mondod az orvosnak, hogy kapcsolja le a gépeket?
Másik szituáció. Néhány éve megesett történet: egy anya a a súlyosan fogyatékos lánya mellé dobta a fürdőkádba a hajszárítót. Gyilkosság vagy szeretet?
Harmadik szituáció. Munkanélküli vagy, semmid nincs, csak egy albérlet és két gyerek. A szemed láttára halnak éhen. Mit teszel?
szkeptikus=kételkedő
Nos,sztem ebben a sztoriban sok minden sántít,de nem akarlak megbántani,így inkább nem írok semmit.Nekem jó itt ezen a koszos,egoista Föld nevű golyón :))))
Én meg nem értem, mit nem értesz :-)
Ezt nem értem, hogyan állhat komolyan és szkeptikusan a témához?
"Szerintem maga az érzelem a legveszedelmesebb fegyver."
Juj, az emberben a legnagyobb csoda az értelme mellett az érzelmei. Nagy kincs, és nem fegyver:)
A gyilkossághoz agyi defekt vezet és nem érzelem. Azok beteg emberek akiket nem börtönbe kell zárni, hanem gyógykezelni.
És itt jegyzem meg, hogy minden esetben a prevenció a leghatásosabb gyógymód. Szóval meg kell keresni a betegeket a társadalomban és 'kényszergyógykezelni', mielőtt bajt okoznak.
Hol kezdődik az agresszió? Szerintem maga az érzelem a legveszedelmesebb fegyver... Sajnálat, szeretet, lelkiismeret-furdalás és minden egyéb érzelem vezethet olyan szélsőséges reakcióhoz, mint a gyilkosság, pl. Vagy bármi...
Én akkor beszéltem, mikor velem megtörtént. Tudta a pszichiáter, az ismerőseim, kollégáim, megkerestem egy kutatót is, aki Mo.-on egyedüliként komolyan és szkeptikusan áll a témához. Láthattad a hsz-eimben, hogy ettől az egy dologtól eltekintve elég racionálisan állok a világ dolgaihoz :-) Szóval amikor az újságban megjelent, akkor az én sztorim már igen széles körben ismert volt.
És akkor is beszéltél már erről valakinek mikor csak te láttad, vagy csak azután, hogy a professzor beszámolóját elolvastad?
Az univerzum legveszedelmesebb fegyvere az emberi agresszió.
Köszönik, nem akarnak lökést adni, sőt. Nekik nem érdekük, hogy az emberiség kiszabaduljon az űrbe, és mint a sáskahad, a Föld mintájára elpusztított, agyonszennyezett, tönkretett világokat hagyjon galaxis szerte. Nekik egyelőre az az érdekük, hogy az emberiség maradjon szépen a fenekén a nukleáris hulladékával, amit már sajnos kijuttatott az űrbe, a hatalommániájával, az egójával, és egye meg, amit főzött. Ha nem tud változtatni, akkor pusztul, ha tud, megkapja a segítséget. Menteni? Mi alapján? Te szőke vagy, másnak meg két füle van, mégsem bili?
A kettő között semmi nincs... Vagy megtörtént, vagy őrült vagyok... Tudom, általában nem ennyire fekete-fehér, de nálam az. Egy kérdés... Első találkozásom teljesen atipikus volt: olyan lényről, aki hozzám érkezett, soha sehol a magyar médiában (akkor még net sem volt, nekem legalábbis nem, 17 éve) nem esett szó. Nem voltam sci-fi őrült sem. Miután velem megtörtént az eset, kb. két hónappal később(!!!) egy magyar újság beszámolt egy amerikai professzorról, aki ugyanezt a lényt írta le, tökéletes azonossággal. Eleve nem tipikus, hogy az első találkozásom alkalmával, amikor megmaradtak az emlékeim, nem egy "hétköznapi" kis szürke lénnyel találkoztam. Máig a velük való találkozás teszi ki a kevés esetek 98%-át. Mennyi annak a valószínűsége, hogy két hónap különbséggel egy magyar ápolónő és egy amerikai professzor egymástól több kontinensnyire hajszálpontosan ugyanazt a teljesen egyedülálló lényt vizionálja? Engem az a beszámoló győzött meg teljesen. Mert így leírni valamit, amit kitaláltunk, soha nem láttunk, szinte ugyanakkor, teljesen ugyanúgy, ilyen távolságból...
Céljuk, hogy lökést adjanak a fejlődésünknek, mert szükségük van szövetségesekre, de ahhoz még túl primitívek vagyunk?
További ajánlott fórumok: