Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A Mások, akikkel a "normális" társadalom nem tud mit kezdeni... fórum

A Mások, akikkel a "normális" társadalom nem tud mit kezdeni... (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
2017. júl. 20. 13:32
Most emberemre találtam ebben a fórumban . A tisztánlátás érdekében : skizofrén vagyok . Kevés igazi barátom van , de sokan elfogadnak olyannak amilyen vagyok .
1077. 4ab67f870d (válaszként erre: 1076. - Konfliktus)
2011. szept. 17. 08:03
Köszi, hogy beírtad! Érdekelne, de nagyon messze van :-(
2011. szept. 16. 07:16

Minek filozófia?


A filozófia művelésének értelmességével szemben felhozott legerősebb érv nagy vonalakban a következő. A filozófia célja igaz kijelentéseket tenni a valóság, a megismerés, a helyes cselekvés stb. természetéről, és ezzel végső, konszenzuálisan elfogadott megoldásokat találni a filozófiai problémákra. Csakhogy: a filozófia egyetlen területén sincsen (és nem is volt és nem is lesz soha) konszenzus a filozófusok között. E disszenzus nem abból fakad, hogy bizonyos filozófiai elméletek hívei kognitív és/vagy morális hátrányban volnának a rivális elméletek híveivel szemben. Mivel e disszenzus kognitív és/vagy morális szempontból egyenrangú felek közt áll fenn, ez azt mutatja: a filozófia segítségével nem juthatunk el igaz kijelentésekig a valóság, a megismerés, a helyes cselekvés etc. természetéről. Mivel azonban éppen ez volna a filozófia feladata, ezért értelmetlen vállalkozás a filozófia művelésébe fogni.


Előadásom három részből áll. Az első részben a filozófusok közti disszenzus mértékét és természetét elemzem. A második részben azt az érvet mutatom be, amely e disszenzus meglétéből a filozófia értelmetlenségére következtet. Végezetül megmutatom, hogy a disszenzusból vett érv hibás; a disszenzus meglétéből nem következik a filozófia értelmetlensége, és egyúttal azt is megmutatom, hogy – szemben az ortodox vélekedéssel – a filozófia feladata nem bizonyos konszenzusos kijelentések elfogadásából áll.


A klubest helye: Kossuth Klub (1088 Budapest, Múzeum u. 7.), földszinti klubhelyiség.

Ideje: 2011. szeptember 20. kedd, 18 óra.


A belépés díjtalan, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

1075. 4ab67f870d (válaszként erre: 1074. - Konfliktus)
2011. szept. 14. 08:40
Nekem ezek hiányoznak úgy globálisan a világból. Szerintem ha ezek a helyükön lennének, nem hátrafelé haladnánk, hanem előre. Az emberek boldogabbak lennének. Köszönöm, hogy végigrágtad magad rajta :-)
1074. Konfliktus (válaszként erre: 1070. - 4ab67f870d)
2011. szept. 14. 08:20

Szép!


Szeretet, biztonság.

1073. 4ab67f870d (válaszként erre: 1071. - A02179052b)
2011. szept. 13. 18:36
Ne haragudj! Kicsit gondolkodtam, és rájöttem, hogy én sem vagyok jobb, hiszen a te véleményedhez nem álltam olyan nyitottan hozzá, mint amit hittem magamról :-( Pedig ez a vírus-ötlet sem hihetetlenebb, mint bármi más. Szóval mea culpa :-)
1072. 4ab67f870d (válaszként erre: 1071. - A02179052b)
2011. szept. 13. 16:52
Steward, köszönöm. Én inkább valahogy így tudnám elképzelni a folyamatot. De a végeredményt tekintve lényegtelen, melyikünk verziója működik, csak működjön végre :-)
1071. a02179052b (válaszként erre: 1070. - 4ab67f870d)
2011. szept. 13. 16:51

:) Nem kell beleegyeznie senkinek, ezért népszerűsíteni sem kell. A vírus már körbeért a világon.


Alie, nagyon szépen írsz.

1070. 4ab67f870d (válaszként erre: 1067. - A02179052b)
2011. szept. 13. 16:44

Csak nem az idegenek ötletét népszerűsíted? :-D Az az én feladatom lenne, nem? ;-) Működő dolog, amit írsz, de nem földi szinten. Beírok egy sztorit...


A kapu - A kapcsolatfelvétel


A testvérem az ablak mellett térdel. Kezében egy távcső, amellyel az utcát figyeli. Különös, sosem láttam még nála, biztosan most kapta. Ugyanis december hatodika van, Mikulás napja. Kint szomorú, esős, szürke idő van, amely nem idéz semmiféle évszakot – nyoma sincs benne az ősz kifinomult szépségének vagy a tél varázsos bájának. Szürke, latyakos, esős, rátelepszik az egész városra. Fogalmam sincs, Zoé mit lát a kis szerkezetével, hiszen a párás köd szinte a nullára csökkenti a látási viszonyokat a távolságtól függetlenül: a szemben lévő tömbház kivilágított ablakai valószínűtlen, elmosódott világosság-pacák mindössze. Igazam lehet, mert nemsokára bosszús arccal csapja le a messzelátót maga mellé.


- Semmit nem lehet látni! Annyira homályos! Megpróbálnád beállítani nekem? – fordul hozzám reménykedve és a kezembe nyomja a szokásosnál kisebb távcsövet. Fura jószág, soha életemben nem láttam effélét, kezdek kételkedni benne, hogy a szüleinktől való lenne…


- Persze, szívesen. De tudod, a köd miatt nem biztos, hogy ma tudsz vele nézelődni… Amúgy honnan szerezted? – kérdezem kíváncsian, miközben vizslatom, hol lehetne élességet állítani rajta.


- Eriktől kaptam. – válaszolja magától értetődően.


Ja. Eriktől. Hát ezen valahogy kicsit kevésbé lepődöm meg, mint tettem volna, ha mondjuk kiderül, apa ajándékozta Zoénak…


Hogy e különös kijelentést megértsék, azt hiszem, kicsit többet kell tudniuk Erikről…


A hirtelenszőke, jégkék pillantású, nyurga fiú tavaly év közben érkezett Garami tanárnő osztályába. Az „új hús”-nak járó, menetrendszerű piszkálódást, néha durva tréfákat egykedvű, kilenc éves gyerektől szokatlan nyugalommal fogadta; ennek szintén menetrendszerűen az lett a következménye, hogy a hangadók gyorsan beleuntak a szekálásba és attól fogva békén hagyták. Ám ez alatt a viszonylag nyúlfarknyi idő alatt az is kiderült, hogy barátai ebben a közösségben soha nem lesznek. Egyszerűen túlságosan tökéletes volt.


Meglepő módon ez a fiút egyáltalán nem látszott zavarni. Tanulmányi eredményével, borotvaéles intelligenciájával villámgyorsan az iskola legjobb tanulója lett és a tanárok kedvence. És néhány hónap múlva, egy napos délelőttön Erik, a „csodafiú” odasétált a testvéremhez, aki magányosan eszegette ebédjét a közös étkezőben (különleges érzékenysége gyorsan nyilvánvalóvá tette iskolakezdés után pár héttel, hogy sosem fog tudni beilleszkedni) és megkérdezte, elfogyaszthatja-e annál az asztalnál a magával hozott szendvicset.


Hát, valahogy így kezdődött és ettől fogva mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a két „kitaszított” egymásra lelt. Erik korrepetálni kezdte Zoét, aki bár szorgalmas tanuló volt, valljuk be őszintén, sosem tartozott az észkombájnok közé: kemény munkával éppen csak tartani tudta az erős közepes átlagot. (Mentségére legyen mondva, rendkívül jó testvér, gyerek, egyáltalán ember… Már ha értik a két tény között feszülő vitathatatlan összefüggést.)


A nővérem tanulmányi eredményei látványos javulásnak indultak, mintha kilenc éves kortársa valamivel több pedagógiai érzékkel, türelemmel, akármivel rendelkezett volna, mint évtizedekkel idősebb tanárai. Lassan minden programjuk közös lett; ha tökéletes, igaz barátság létezik, az övékét biztosan annak lehet nevezni. Tavaly nyáron már együtt táboroztak a Bakonyban. A szüleink egészen addig ellenezték, míg személyesen is meg nem ismerték a srácot – attól fogva viszont lelkesen támogatták az ötletet.


És ha a testvérem nem változott volna épp eleget addig is, mikor hazatértek, szinte nem lehetett ráismerni. Haja, amely születésekor Erikénél és az enyémnél is tisztább szőke volt, nyolc éves korára besötétedett, majdnem fekete lett. Nos, a táborban töltött egy hónap alatt – állítólag a vízben és napon töltött hosszú óráknak köszönhetően - szinte teljesen szőke lett újra. És nem is változott többé.


Miközben ezeket végiggondolom, egyre a kezemben tartott távcsövet nézegetem, végre felfedezek rajta egy apró kis tárcsát, amelyet rendkívül óvatosan elmozdítok – akadály nélkül fordul. Az utcára, a távolabbi ház ablakai felé irányozom és belenézek. A kép még mindig homályos, ám mintha picit javult volna… Tovább tekerem a tárcsát, és a látvány nagyon lassan, de tisztulni kezd a szeme előtt. Kivilágosodik, a köd mintha felszívódna. Az utca különös fényt kap, mintha a műszernek saját fényforrása lenne. Eltöprengek. Infra talán? Nem valószínű, hiszen akkor zöld hőfoltokat látnék, nem pedig egyre élesebb, ám a szürke külvilágot meghazudtolóan színes képet… Tovább élesítek… Most! A következő pillanatban olyan tisztán tárul elém az utca látványa, mintha egy ragyogó napsütéses nyári délelőttön kukucskálnám a mit sem sejtők titkait. Belátok a szemközti, talán negyven méterre lévő ablakokon, néha élvezem a látványt, néha zavart gyorsasággal fordítom tovább a fejem, újabb látnivaló után kutatva. Már nyújtanám vissza Zoénak a készüléket, mikor észreveszem, hogy az utcán valami történik. Azaz, ha pontosan akarok fogalmazni, nem is az utcán, hanem jóval felette, a mi ablakunk magasságában – a nyolcadikon lakunk. Ettől rendkívül zavarba ejtővé válik az egész – de lenyűgöző voltából jottányit sem veszít. Úgy döntök, kicsit még figyelem a jelenséget…


- Mark, sikerült? – hallom távolról testvérem hangját, ám figyelmemet most már teljesen leköti a kinti látvány. Te magasságos kaporszakállú, ezt én csináltam?????


- Mark, mi van veled? Mit látsz, egészen elsápadtál! – kiabál Zoé egyre idegesebben.


Ám én még mindig nem szólok… A rést figyelem, ami előttem, az ablakon kívül nyílt a szürke, jellegtelen délután szövedékén és egyre szélesedik. A nyílást, amelyen, ahogy növekszik, szemlátomást át akar jönni valami… Valami, valamik… Már ember nagyságú a hasadás, a látogatók probléma nélkül átkelhetnek rajta. Zoé mellettem áll és különös mosoly játszik az arcán. Már nyoma sincs rajta idegességnek és félelemnek és ettől nagyon megrémülök.


- Hát megérkeztek végre – suttogja. Értetlenül nézek rá.


- Erik mesélte, hogy nemsokára jönnek majd. De hogy ilyen hamar…


A következő pillanatban csengetnek. Zoé, elfeledkezve róla, hogy mindössze egy fürdőköpeny van rajta, rohan ajtót nyitni, nem fél, várta őket. Bízik bennük. Én nem, hiszen semmit nem tudok róluk. Csak azt, hogy végeláthatatlan sorokban özönlenek át a kapun, hosszú, intenzív piros kígyóként törve elő jönnek a Mikulás-ruhás látogatók…


Stílusos. Mikulás napján ugyan ki rémülne meg egy télapótól, hiszen a városban hemzsegnek a piros jelmezes bérapók, akik házról-házra rohanva viszik ki a gyerekeknek a szülők által vásárolt ajándékokat. Zseniális időzítés és hirtelen biztosra veszem, a véletlennek semmi köze ehhez, figyelembe véve az érkezők ruháját. Zoé közben beengedte őket, az öt, különböző külsejű „apó” – vezetőjük kivételével mind rendkívül fiatalok – otthonosan talál be a nappali szobába, ahol lepakolják – vagy inkább leszórják – szemlátomást súlyos terheiket - vélem, ez is csak az álca része - a szőnyegre.


- Annyira boldog vagyok, hogy itt vagytok végre! – lép a testvérem a legmagasabb látogatóhoz – akinek bronzszínű bőréhez pupilla nélküli, fahéj-meleg barna szem párosul, különös, mégis rendkívül harmonikus összhangot alkotva. És most, hogy jobban megnézem őket, jövök rá, mi volt bennük olyan furcsa az első pillanattól: mind szépek, a maguk nem evilági módján és fantasztikus nyugalom és béke sugárzik belőlük.


- Ő Morel – öleli át régi ismerősként a bronzbőrű fiút Zoé. - Meséltem már róla, a táborban ismerkedtünk meg tavaly.


- Látod, kishúgom, megígértem, hogy találkozunk még – húzza magához a magas idegen a testvéremet – mozdulata a szinte tapinthatóan tiszta szereteten kívül semmi félreérthetőt nem sugároz – és én kezdem irigyelni Zoét – életemben először. Az a tábor…


- Jövőre én is elmennék oda… - bököm ki sértett dühvel. A csapat elnézően mosolyog.


- Mark, neked semmi szükséged rá. Különben is túl fiatal vagy még. Kilenc év az alsó korhatár.


Ez nem igazság. Magamban forrongok.


- Ne mérgelődj – szólal meg mellettem egy csodaszép lány, aki szemlátomást alig idősebb nálam. – Most már ti is a mi közösségünk részei vagytok. Nincs szükség táborokra, speciális iskolákra, hogy kapcsolatba kerülhessünk egymással. Bármikor találkozhatunk.


Ekkor fogom fel, mi is történt valójában. Mit indítottam el egy jól kidolgozott terv részeként. És elszégyellem magam. Hogy lehettem öt évesen ennyire oktalan, ennyire ostoba, hogy nem értettem meg azonnal, mi történik?


- Igen, hozzánk tartozol, a fivérünk vagy. Bármikor ellátogathatsz a mi otthonunkba – bármelyikünkébe – és mi is bármikor eljöhetünk hozzád, hozzátok, ha szívesen fogadtok bennünket. Kinyitottad a kaput, most már nincs akadály. Erre várunk, mióta megszülettél. Erre születtél…


Miközben a fejemben hallom hangját, agyamban képek peregnek. Családok nyitnak ajtót a Mikulásoknak, és a gyerekek régi ismerősként üdvözlik a barátságos látogatókat. Ahol nem ismerik őket, a belőlük áradó tiszta érzés-eszencia ott is hamar meggyőzi a házigazdákat. A város, a szeretetre oly régen éhező világ azonnal befogadja a jövevényeket. A bolygó rezgése pár óra alatt megváltozik: a harcok abbamaradnak, az ellenségek eldobják fegyvereiket és összeölelkeznek, a reményt és békét vesztett emberiség az egész Földön ünnepel. A Föld a végtelen, kimeríthetetlen forrású szeretet hullámain ringatózik.


A távcsőre már nincs szükség. Morel kezébe nyomom.


- Vidd. Egy távoli világban talán már régen várja egy újabb testvér.


- Igen, így van. Ezért mi most megyünk is tovább. Lenne kedved velünk jönni? Sokat segíthetnél. Garna majd elmagyaráz mindent – int mosolyogva a korombeli, olajzöld bőrű, kékesen csillogó fekete hajú lány felé, aki az előbb csitítani próbált.


Zoéra nézek, aki bólint.


- Menj csak. Mi Erikkel és a többiekkel - mert nagyon sokan vagyunk - folytatjuk, amit elkezdtél. Számosan elmennek ma hozzád hasonlóan, de mi, a beavatottak el fogjuk magyarázni az itt maradóknak, miért kellett ezt tennetek. Anyáék sem fognak aggódni. – és nyugodt hangját meghazudtoló szorítással ölel magához.


- Nemsokára találkozunk. – ígérem.


Nem szól, csak a szeme könnyes és én ebből már tudom, hogy mi soha többé nem látjuk egymást. Tagja lettem a kozmosz hatalmas családjának, ám egyetlen igazi testvéremet örökre elveszítettem.


Elindulunk. Garna szorosan megfogja a kezem és a következő pillanatban Morel vezetésével belépünk a kapun, amit én nyitottam. Egy utolsó intés és Zoé örökre eltűnik a szemem elől, ahogy a „Mikulások” is a Földről. Nincs már rájuk szükség, a magvakat elvetették. Vár bennünket a többi elveszett világ.

1069. 4ab67f870d (válaszként erre: 1063. - A02179052b)
2011. szept. 13. 16:38
Hát ez biztos! :-D Ugyanis én leszármazott nélkül távozom...
1068. 4ab67f870d (válaszként erre: 1060. - F1e23b97ee)
2011. szept. 13. 16:37
Láttam :-) Szerinted én honnan szedem az infóimat ez ügyben? Ha én is ajánlhatok, Gyilkos elmék sorozat...
1067. a02179052b (válaszként erre: 1065. - F1e23b97ee)
2011. szept. 13. 16:26
Ez egy több generáción átívelő project. A vírus beépül lassan a ember DNS-ébe, és blokkolja, vagy átírja azokat a géneket, amik felelősek többek között a gyilkos hajlamért is. Az ükunokád már nemfog hallani a híradóban sorozatgyilkosságokról.
1066. a02179052b (válaszként erre: 1064. - F1e23b97ee)
2011. szept. 13. 16:20

Hm, mert azt írtam, hogy a rendőrök viszont hűde intelligensek? :)


Jáj.. viszont az én naivságomon nem múlik semmi. Továbbra is tartom azt, hogy azok akik rendkívüli ügyességgel és rafináltan képesek sorozatban gyilkolászni, nem nevezhetők intelligensnek.

Ha valaki okosabb az átlagnál, még nem lesz a szememben intelligens ember. Ahhoz sokkal több kell.

1065. f1e23b97ee (válaszként erre: 1063. - A02179052b)
2011. szept. 13. 16:13
Akkor nagyon rosszul kezdték el ezt a folyamatot, mert az erőszakos bűncselekmények száma, nem hogy visszaszorulna, hanem egyenes arányba nő.
1064. f1e23b97ee (válaszként erre: 1061. - A02179052b)
2011. szept. 13. 16:12

Tényleg nagyon naív vagy. Ha nem lennének intelligensek akkor már az összes ilyen sorozatgyilkos a rendőrség kezére került volna.


Lakatos Vendel valóban ügyes, mert pillanatok alatt fel tud törni egy gépjárművet.

De ugyanakkor butácska szegény, mert már 3 alkalommal lebukott és mégis megcsinálja.


Egy buta sorozatgyilkos nem tudna több áldozatot szedni. Hanem egy vagy kettő után lebukna. Sajnos általában ezek az emberek nagyon okosak.


Ne abból indulj ki amit a legtöbb filmben látsz, hogy egy izom agyú figura sorra öldösi az embereket még Csák Norrisz meg nem érkezik. :-))

1063. a02179052b (válaszként erre: 1059. - 4ab67f870d)
2011. szept. 13. 16:09

:D Már elkezdődött Alie.


"Azt sem tudjuk, honnan induljunk, mit változtassunk..."


Viszont szerencsére vannak akik tudják és neki is láttak. Az unokád már nem fogja ismerni az erőszakot esetleg csak dokumentumfilmekből.

1062. f1e23b97ee (válaszként erre: 1059. - 4ab67f870d)
2011. szept. 13. 16:06
Ez így igaz. Sajnos nem lehet tudni, hogy hol keressük a hibát.
1061. a02179052b (válaszként erre: 1056. - 4ab67f870d)
2011. szept. 13. 16:05

:) Egy ilyen elmés sorozatgyilkos nem zsarolna meg azzal, hogy megöl valakit, akit szeretek, ha én nem ölök meg valakit cserébe az életéért.

Az általad említett sorozatgyilkosok nem intelligensek, hanem egyszerűen csak ügyesek.

Intelligens lény, nem öldököl.

1060. f1e23b97ee (válaszként erre: 1056. - 4ab67f870d)
2011. szept. 13. 16:04
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe az X polgártárs című filmet ez is egy sorozatgyilkosról szól.
1059. 4ab67f870d (válaszként erre: 1057. - F1e23b97ee)
2011. szept. 13. 16:03
Innentől kezdve, azt hiszem, ki is van lőve az emberiség megszelídítése... Azt sem tudjuk, honnan induljunk, mit változtassunk...
1058. 4ab67f870d (válaszként erre: 1057. - F1e23b97ee)
2011. szept. 13. 16:02
Neked mi a véleményed, mi állhat emögött? Ha nem genetika, nem nevelés... Most már látod, hova szoktak vezetni a gondolataim? Spirálba kerülök a tyúkkal meg a tojással... Mindent kizárok, szétfacsarok, összekombinálok, és akkor - holott az igazságnak kellene maradni - nem marad semmi. Vagy csak még nem találtam meg.
1057. f1e23b97ee (válaszként erre: 1053. - 4ab67f870d)
2011. szept. 13. 15:59

Biztos vannak bizonyos örökletes tényezők is. Én például ezért nem mennék bele az örökbefogadásba.

Mégis l csak egy számomra teljesen idegen ember szülte azt a gyereket. Így nem tudhatom, hogy mit kapott az eredeti szüleitől.


Gyereket és kutyát összehasonlítani tudom nem okos dolog , de gyakran előfordul olyan is, hogy hiába neveli a gazda a kutyáját teljes szeretetben mégis agresszív lesz.

1056. 4ab67f870d (válaszként erre: 1054. - A02179052b)
2011. szept. 13. 15:58
Jaj Istenem, és még azt hittem, én vagyok naiv :-D Egy kérdés: szerinted azok a sorozatgyilkosok, akiket a kriminológia máig elrettentő mintául állít, ők ostobák voltak? Én fogalomzavart látok nálad felmerülni az agresszív-dühöngő őrült kapcsán. Egy nagyon agresszív ember is lehet nagyon intelligens. Akár annyira, hogy soha nem jönnél rá, hogy agresszív :-S
1055. f1e23b97ee (válaszként erre: 1054. - A02179052b)
2011. szept. 13. 15:56
Akkor mielőtt megpróbálkozol az átveréssel legjobb, ha hívsz egy papot is.
1054. a02179052b (válaszként erre: 1052. - 4ab67f870d)
2011. szept. 13. 15:52
Átverném az elrablókat. Az agresszív emberek általában ostobák és nem túl intelligensek, vagyis könnyen lehet őket manipulálni, befolyásolni. Szóval ölés helyett az eszem használnám, és úgy befolyásolnám őket hogy azt megemlegetnék:)
1053. 4ab67f870d (válaszként erre: 1051. - F1e23b97ee)
2011. szept. 13. 15:51
Én sem, de egyszerűen nem értem... Egy példa. Volt egy kísérlet néhány évtizede. Magyarországról adoptáltak bizonyos etnikai csoportból származó csecsemőket Amerikába, akiket aztán rendes, középosztálybeli szülők neveltek fel. Az eredmény az lett, hogy a harmonikus, szeretetteljes családban felnövő gyerekek 60%-a bűnöző lett, mire elérte a felnőttkorát. Engem ez nagyon elgondolkodtatott. Szóval nem biztos, és nem csak a család, a környezet. Akkor vajon mi?
1052. 4ab67f870d (válaszként erre: 1046. - A02179052b)
2011. szept. 13. 15:48
Hol érzel te ellenállást? Mert érvelünk és bevalljuk, nem vagyunk tökéletesek? Te honnan tudod, hogy mit cselekednél, ha mondjuk elrabolnák valamelyik családtagodat, és a bántatlan szabadulás feltétele az lenne, hogy megölj valakit? És ha biztos vagy abban, hogy nem ölnéd meg, akkor a szeretted halálával kellene elszámolnod... Hidd el, szépek az eszmék, de a bajban, veszélyben az ember leveti a civilizáció mázát és visszaváltozik állattá. Ezt hívják túlélési ösztönnek. Az általad felvázolt cél - csupa szelíd ember él a világon - csakis úgy lenne megvalósítható, ha egyszerre az összes emberi egyed megváltozna. Mert az erőszakos attól életképesebb - ahogy a világ történelme bizonyítja -, hogy erőszakos, és gátlás nélkül tesz meg mindent.
1051. f1e23b97ee (válaszként erre: 1050. - 4ab67f870d)
2011. szept. 13. 15:46

Én azt mondom valami ott a toronyban eldeformálódik ezeknél az embereknél.

Én nem hiszek abban, hogy valaki ilyennek valaki olyannak születik.

1050. 4ab67f870d (válaszként erre: 1049. - F1e23b97ee)
2011. szept. 13. 15:41
Az érdekes az a deformitás (segíts, ha tudsz rá jobb kifejezést), ami valakit oda visz, hogy valaki kedvtelésből tegyen meg ilyesmit. Sosem értettem, mi választja el pl. Teréz anyát és Joseph Mengelét... Már persze, ha nem hiszünk a genetikai gonoszban és jóban, azaz abban, hogy egyes emberek jónak, mások rossznak születnek.
1049. f1e23b97ee (válaszként erre: 1048. - 9242a6388c)
2011. szept. 13. 15:22

Ebben lehet, hogy van valami.


Azonban kutyából nem lesz szalonna. Aki egyszer megcsinálta csak kedvtelésből az másodszor is megteszi, ha lehetősége lesz rá.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook