Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Szerinted a társadalom, hogy itéli meg a depressziós embert? fórum

Szerinted a társadalom, hogy itéli meg a depressziós embert? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
2010. dec. 31. 09:38
Szerintem a legtöbb embernek önmagával van a legnagyobb baja, és ez egyértelmű. A baj az, hogy, sokan az önharcot másokon tudják csak igazán kiélni szegényes fantáziájuk, önértékelési-önismeret hiányuk, és talán belső hangjuk hiánya miatt. Na és kibe lehet a legkönnyebben belerúgni? Hát persze abba, aki padlón van, és lerí róla, hogy belső küzdelmet vív magával! Ebből következve szóval POCSÉK A HOZZÁÁLLÁSUK, mert pocsékak az emberek többsége, tuti, hogy nincs belső hangjuk, vagyis lelkiismeretük. És, ha valami majom erre visszavágna valamit is, az úgyis csak az ilyen seggek táborát erősítheti. De sajnos ők vannak többségben.
101. hte23 (válaszként erre: 97. - Lelekbuvar)
2010. dec. 28. 18:50

Az hogy valaki ideges, az még nem depresszió.

a depresszió komoly dolog. Sokszor végződik öngyilkosággal, ha nem talál támogatókat, segitőket.

Nehéz belőle kilábalni. Kilátástalannak találja az életetet. Tudom miről beszélek.

100. globus
2010. dec. 28. 14:10
Kerülik őket, egyetértek. Ha valaki netán elmélyülten dolgozik, vagy éppen nem áll a szája csííízre, rossz napja van, már megkérdezik, hogy most mi bajod van?? Lehetne feltenni a kérdést úgy, hogy bánt valami? Talán mesélnének az érintettek, de a környezet a valamilyen okból rosszkedvű emberekkel általában alapból tapló.
2010. dec. 28. 13:57
Kerüljük őket,mintha ragályos betegek lennének:(
2010. dec. 28. 13:47
kerulik oket... :(
97. Lelekbuvar (válaszként erre: 91. - Fbb53e1d99)
2010. márc. 2. 20:16
Én nem vagyok ideges. :-) Bár sokszor érzem, hogy valamitől félek, mert még nem tanultam meg kezelni. De megtanulom, és aztán elmúlik a félelem.
96. Lelekbuvar (válaszként erre: 90. - Fáradt*)
2010. márc. 2. 20:15
Gyerekkorodban volt általános biztonságérzeted? A szüleiddel minden rendben volt? Szerettek feltétel nélkül? Vagy ugyanúgy depisek voltak, mint te?
95. Lelekbuvar (válaszként erre: 89. - Fbb53e1d99)
2010. márc. 2. 20:14

Bocsánat, kicsit későn ébredtem. :-)

Én az Érzelmi Felszabadítás Technika (ÉFT) művelője vagyok magamon és másokon is ilyen célból... mármint hogy megszüntetni a kilátástalanságot, és felébreszteni az emberekben az általános biztonságérzetet és az alkotó kedvet...

94. 16d1dd6891 (válaszként erre: 83. - 08e46ada5d)
2010. jan. 28. 08:24
ez a leírás tapasztalataim szerint (sajnos!) teljesen korrekt:(
93. fbb53e1d99 (válaszként erre: 92. - Krisztinika)
2010. jan. 28. 07:13
Hogy érted azt, hogy rosszul? Nekem nem ez a véleményem..szerintem a társadalom elfogadta..(már)
2010. jan. 28. 07:07
A társadalom eléggé rosszul, viszont az én családomban is él depressziós, és ettől nem hülye vagy bolond csak "beteg"
91. fbb53e1d99 (válaszként erre: 90. - Fáradt*)
2010. jan. 28. 06:53
-:):) Nem, nincs szerintem:)
2010. jan. 28. 06:48

Azt vallom,...mások végett kell xanaxon élnem!

Régen a depressiót idegbetegségnek nevezték.Nos,én idegbeteg vagyok.Csodálja valaki?A mai életvitel,a kilátástalanság,hozzá a sok tragédia,-ok arra,hogy ideges legyek,azaz depis.Nem lehet túlsiklani rajta.!Van itt valaki aki nem ideges valamiért?

89. fbb53e1d99 (válaszként erre: 88. - Lelekbuvar)
2010. jan. 27. 17:23
Megoldás?
2010. jan. 27. 17:08

Hogy a depresssziós embert hogyan ítéli meg a társadalom?

Szerintem ellentmondásosan.

Akik tudják, mitől van a dolog (pl. én), azok nem ítélik el őket.

Aki nem ismerik a dolgot, azok talán idegenkednek tőlük.


Bár kétségtelen, hogy elég nehéz rajtuk segíteni.

Egy depressziós olyan, mint amikor a játékba fordítva tesszük be az elemeket. Nem működik az élettel együtt. Csak akkor sikerülhet a gyógyulása, ha meg tudja fordítani a saját elemeit. Azokat, amelyek az önsanyargatásba taszítják.


Amúgy szerintem a depresszió nem betegség, hanem különböző súlyosságú szeretet- és figyelemhiány.

87. fbb53e1d99 (válaszként erre: 85. - 08e46ada5d)
2010. jan. 21. 17:02

Ezek nem szedálnak, nem tompítanak....az agy szerotonin szintjére hatnak, amiből a depressziós betegeknek hiányuk van. S mért van hiányuk? Mert a szorongás egy idő után ezzel jár. Az valóban igaz, h könnyebbé teszi az életet annak számára, aki erre rászorul..Igen, van egy kémiai folyamat az agyban, ami ha felborul Stressz, haláleset, tragédia, szorongás)azt ezekkel a gyógyszerekkel helyre lehet tenni..


Ugye, egy inzulinos betegnek sem mondjuk, hogy ne éljen az inzulin adta lehetőséggel? Mert anélkül rosszul lenne..így kell ezt elképzelni.

86. hte23 (válaszként erre: 83. - 08e46ada5d)
2010. jan. 21. 17:01

Valamikor régen: igy fogalmaztak. A vegetativ idegrendszer betegsége. Akarattól független.

Vannak sulyosabb és vannak enyhébb tünetei. Sokszor, sajnos nagyon sokszor párosul pánikbetegséggel.( Valós tüneteket produkál, csak szervi elváltozás nincs.) Vannak esetek, amikor csak vérvétel dönti el, infartktus volt vagy nem.

Az enyhébb eseteket az erős akaratu emberek átvészelik, ugymond átlépnek rajta. De kigyógyulni ebből sem lehet, csak meg lehet tanulni vele élni, magunkat "gyógyitani. 20 évesen volt az első tünetem. Azt hittem tul vagyok rajta. Aztán jött egy-két pánikroham az évek során. Aztán elfáradtam de nagyon. Fizikailag és szellemileg is. Sok minden közrejátszott. Ha nem szedtem volna antidepresszánst, akkor már nem biztos hogy élek.

Aztán jött egy forditott eset (mint ami belerángatott) és ugymond visszatértem a rendes kerékvágásba. Vannak még pánikrohamaim, akkor éjszakákat nem alszom, nem vagyok jól, sőt rosszul vagyok, (szó szerint ) De gyógyszert már nem szedek. Tornázom néha(fizikailag kifárasztom magam - ez akkor is tettem gyakran amikor gyógyszereztem.) Megpróbálok ujra optimistán szemlélődni. És kigyógyulni soha nem fogok. Bármikor jöhet egy ujabb "depi".


Nem csak bebeszélt betegség. Létezik. Sajnos. Gyógyithatatlan, de kezelhető.

Aki még nem esett át ezen, az nem tudja. Az akinek a családtagja átesik rajta, már érzi, de nem tudja.


Segiteni rajtunk nem tudom hogyan lehetne, hiszen olyankor nem hagyjuk, belesüllyedünk a saját sajnálatunkba, nem hallgatunk senkire, csak magunkra.

Nehéz dolog.

2010. jan. 21. 16:51

Világos, itt nem is az én ismereteimről van szó. De a köztudatban szerintem az is benne van, hogy ezek a szerek nyugtatólag hatnak az emberre, gyakorlatilag leszedálják, eltompítják, és sokkal könnyebbé teszik az életet (átmenetileg legalábbis) - ezt sok-sok embertől hallom mint véleményt.

Én magam nem tudom, ezért is nem mentem bele abba, hogy személy szerint mit gondolok róla, mert nem akarok baromságokat leírni.

84. fbb53e1d99 (válaszként erre: 83. - 08e46ada5d)
2010. jan. 21. 16:47

Kedves kékmeggy!

Az anidepi nem bódít, csak hogy tudd:)

2010. jan. 21. 16:45

Én, mint teljesen laikus, azt mondanám, szerintem a nagy átlag (amibe én is beletartozom) az ellentmondó információk sokasága miatt nem tudja eldönteni, a depresszió létező betegség, amit a hétköznap szóhasználat sokszor hibásan kiterjeszt tartósan negatív hangulatra, fásultságra, stb. is, vagy pedig nem is létezik maga a betegség. Elég sokszor halljuk azt, hogy bki bemegy a pszichiátriára, mert szomorú, nincs jól, nem szeret élni, és már kezelik is mint depressziós beteget, és azt is halljuk, a depresszió kezelése gyakorlatilag külön iparág, jó biznisz.

Nehéz így egy laikusnak őszintén hinnie abban, a depressziós betegek valóban egy betegségben szenvednek, és szerintem a többség éppen ezért azt gondolja, elhagyták magukat, és hagyták, hogy átvegye az uralmat az a negatív életérzés, fájdalom, fásultság, ami mindenki életébe be-beköszönt alkalmasint, csak aztán a többség valahogy előbb-utóbb túllép rajta.


Ez utóbbi nem az én véleményem, csak azt gondolom, a társadalom nagy része így ítélheti meg a depressziót, és emiatt nem megértéssel és segíteni akarással fordul a társai felé - meg ha akarna is, akkor sem tudja, hogyan kellene.


A környezetemben sok ember vallja, hogy a depresszió kitalált betegség, egy jó fogódzó, akaratgyengeség, ürügy arra, hogy antidepresszánsokkal elbódítsuk magunkat, stb., erre alapoztam a feljebb írtakat.

82. fbb53e1d99 (válaszként erre: 81. - Aysel)
2010. jan. 21. 13:42
nekem egyáltalán nem ez a tapasztalatom..nálunk is van pszichiátria..még senkit nem néztünk dilisnek..ők is ugyanúgy dolgoznak, élnek, mint a többi ember...egy a különbség, h gyógyszert szednek..de ki nem??????
81. Aysel
2010. jan. 21. 13:34
Általában dilisnek tartják. Hallottam róla épp eleget. Rólam nem tudták. Még akkor sem mielőtt leszázalékoltak.
80. fbb53e1d99 (válaszként erre: 79. - Aysel)
2010. jan. 21. 13:05
Miért?
79. Aysel (válaszként erre: 64. - D949b00de0)
2010. jan. 21. 13:03

Ezt magyarázd meg a munkahelyeden!

Megtudják, hogy depressziós vagy, úgy repülsz, hogy csak na!

78. kuszkusz (válaszként erre: 77. - Etikat)
2010. jan. 21. 12:30
Igazasd van!
77. etikat
2010. jan. 21. 05:51
Sziasztok :)Sajnos, rengeteg az ilyen-olyan fokú depressziós ember ma ! Pont a rengeteg előítélet miatt nem vállalják fel az emberek a betegségüket!Én elég sokat olvasok ezzel kapcsolatban. Egyetértek azzal hogy sok minden az agyban dől el ! Azonban igenis van olyan kiváltó ok, amikor nem tudsz változtatni, bármennyire is akarsz !!!!!!
76. kuszkusz (válaszként erre: 75. - D949b00de0)
2010. jan. 21. 00:58
Szia!Jó éjszakát kívánok!Érdekes volt......
75. d949b00de0 (válaszként erre: 74. - Kuszkusz)
2010. jan. 21. 00:57

Ennyit a népbetegségről! :DDDDDDDDDDDDDD


Na én is léptem hali ma! :))))

74. kuszkusz (válaszként erre: 73. - D949b00de0)
2010. jan. 21. 00:53
Én igen.most mégsem vagyok fáradt .érdekes....2-en maradtunk?
73. d949b00de0 (válaszként erre: 72. - Kuszkusz)
2010. jan. 21. 00:52
Ma...majd meglátjuk! :DDD
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook