A gyenge férfiaknak szeretőjük van, az erőseknek családjuk (beszélgetés)

"valamilyen szinten ő is kiveszi a részét ezekből a dolgokból"

az valahogy sosem jut a nők eszébe, hogy a pasi is kiveszi a részét a dolgokból; évekig húzza az igát kettő helyett... persze a meló mellett a legtöbb nő azt is elvárja a pasitól, hoyg éjszakánként a pasi is keljen a gyerekhez, mert ugye ő is akarta; persze abba nem gondolnak bele, hogy reggel a pasinak dolgozni kell menni, aztán elvárás, hogy hazafele vásároljon be, szálljon be a házimunkába és még értse is meg a hisztit, ápolja asszonka lelkét, mert ugye asszonka feláldozta magát, ő viseli a terheket; pffff "a férfi is vegye ki a részét" címszó alatt

Arról mondjuk nem beszélve, hogy emlékezetem szerint a terhesgondozás munkaidőben van; bravo ketten "essenek ki" a munkából... aztán meg lehet sírni, hogy de drága az élet

És ez nem férfi-pártiság, egyszerűen csak végig kínlódtam már a terhesgondozást és tapasztaltam a legmélyebb női butaságot amit tipikusan a terhesség tud kihozni nőkből, pedig tejeltem bőven, hogy ha lehet akkor menjek amikor egy "nyomorult" (az a terhes nő aki már a 4. héttől csak férfi-segítséggel tud felkelni és szigorúan terhesgatyában jár) sincs, de így sem tudtam mindig kikerülni

Azt hittem, az lesz a történet vége, később kiderült, a pasi volt a hibás, hogy nem lett gyerekük.

Na, én nem vagyok férfipárti, nem bírnék ki egyet sem két napig a közelemben.

Azt mondom, olyan ritka a jó házasság, hogy nem is értem, minek erőlködnek az emberek. Egyedül az élet szép! :)

Akár.. de a prostatából nem lesz közös gyermek, amit mindketten akartak. Lényeg a lényeg, nekem attól hiteles egy férfi, ha valamilyen szinten ő is kiveszi a részét ezekből a dolgokból (amiket lentebb már leírtam:) s ismétlem ez nem azt jelenti, hogy minden alkalommal elkíséri az asszonkát, de az a kismama érezze, hogy törődik vele, hogy érdekli mi van vele (mert sok esetben pl. hazaér az anyuka a munkából, s a hapsi foghegyről odavág valamit... hát ebből mindent fog érteni, csak azt nem hogy szeretettel várja ő is azt a picit).

Volt egy páciensünk, pont ezeket a gondolatokat fogalmazta meg ő is. Nem jött össze a baba, s persze, a nőnek kellett járnia a meddő központba, de a hapsi egyszer nem kísérte el (pedig bizony nem fájdalmatlanok ezek a beavatkozások), a nőnek igencsak fájt a szíve, mert úgy érezte, hogy nem áll mellette a párja. Ez örökre meg tud maradni. Ki így, ki úgy.

Mert mitől is erős az aki tud csinálni 1-2-3 gyereket????

A másikra meg nem a gyenge hanem a szarházi szót használnám inkább...

Szerintem ez az idézet egy giccs,és semmi értelme!

nekem lenne büntetés, félreértesz, másrészt ezt sosem tenném az emberemmel, annyira szánalmasak a "férfiak" egy nőgyógy váróban

Egy nő meg csak és kizárólag magának szüljön, senki másnak. Az én emberem pl qrvára szeretne még vagy fél tucat gyereket, nekem meg nem kell több gyerek és nem lesz több gyerekem, ha emberemnek nem tetszik el lehet menni; de azt az egy kölyköt -akit végül akartam- sosem éreztem büntetésnek, kínlódásnak

"pl. ha egy férfi szereti az asszonkáját, akkor időnként elkíséri a rendelésekre"

na ott halnék meg... ezt sosem értettem mijafacért kell nőgyógyászhoz egy felnőtt nőnek bárkit is elrángatni, aki még a vizsgálatra is becígeli az embert az meg már nagyon "komoly"

Arról nem a pasik tehetnek, hogy mi nők állunk a "fac rossz" végén, nem kell ezért őket "büntetni", nincsenek ők sem egyszerű helyzetben

Nekem sem, de ha pl. ennyit nem tesz meg néhanapján a párunk, akkor másban sem lehet nagyon rá számítani. Szerintem.

Amit a házaspárok mondanak a templomban, hogy jóban, rosszban, betegségben, stb. - nem butaság ám! Főleg, ha gyermeket vállalnak, a férfinak is ki kell vennie a részét a "megpróbáltatásokból" :)

oda szerintem is tök fölösleges, vérnyomást mérni meg súlyt, hallgatni, hogy hány szem MgB6-ot szedjek.

UH-ra viszont jó, akkor ő is be tud lesni a kulisszák mögé.

Nem értek egyet :)

Ha ez egy férfinak büntetés, hogy néha elkíséri a párját a terhesgondozóba... nincs rá szó.

A feladatmegosztás meg végig kell kísérje a párkapcsolatot.

Én nem látom értelmét, hogy felesleges dolgokkal büntessük a másikat. A feladatmegosztásnak van értelme. Ahelyett, hogy fogja a kezem a váróban, inkább takarítson ki otthon, vagy keressen pénzt. Vagy ha ép akkor van rá ideje, lazítson.

Kevés a szék a váróban. Ha egy helyett ketten állnak ott, akkor meg levegő is kevesebb lesz, de ülőhely nem nő ki a földből.

És akinek mindkettő?

Csak kérdezem! :)