A férfiaknak sokkal könnyebb. Szerinted is? (beszélgetős fórum)

Nem, tényleg nem vagy egyedül. Én is sok nőtől hallom ezt és le is döbbenek.

Hogy alakul ez ki? Sokszor csak lesek, hogy egyedül az én férjem tudja, hogy a napi 8 órás ülő munkám is fárasztó? Csak a férjemnek tűnik fel, ha egy pasi azt mondja a házimunkára, hogy az nem munka?

Szerintem a nők a hibásak ebben, mert rosszul szoktatják a pasikat.

Elvileg én is minden házimunkát egyedül csinálok, de gyakorlatban nem, mivel a férjem bevásárol, akár meg is főz (a férfi kajákat mindig ő főzi), port törölget, porszívózik, valamint én a fiamat is erre neveltem. Ő is takarít, mosogat, mos, vasal, stb. Természetesen, ha épp olyanom van (sok az energiám, van kedvem hozzá), akkor megcsinálok mindent, de ha épp olvasni van kedvem, akkor a fiúk megcsinálják. Tisztában vannak vele, hogy én is korán kelek, én is dolgozok és én is korosodok.

Mi ezt így kezdtük...A férjem kényeztetett, amikor gyereket vártam, majd segített is a gyerek ellátásban, ha mással nem, akkor játszott vele, vagy aludta együtt:) Ha történetesen nem dolgozik, akkor pedig mindent megcsinál. Barkácsol is:) Én biztos frászt kapnék, ha azért villanyszerelőt kellene hívni, hogy le legyen cserélve egy kapcsoló, de vannak dolgok, amikhez nem ért pl. gázszerelés, így ahhoz szakmunkást hívunk, de egy festéshez már nem kell hívnunk senkit, csak ha nincs épp kedve hozzá, ez esetben viszont elhívjuk valamelyik ismerősünket.

Egyébként egy konektort vagy kapcsolót én is kicserélek simán, bár a férjem kiakad, ha megteszem:))))

Valahogy meg kell oldanod, hogy a férjed besegítsen. Te is dolgozol, így nincs mindenre időd, ha viszont mégis van, akkor nagyon kimerülsz. Ezt meg kell vele értetni! Mi lesz ha lerobbansz? Ki csinálja majd akkor?

Az én férjem pl. imád takarítani és főzni is, bár kedvence a vásárlás:) Én annyira nem szeretem, ha takarít, mert nem vagyok elégedett a végeredménnyel, de ezt nem mondom neki, mert még elmegy a kedve tőle:))))

Jaja, nem egy életen át tartó és valóban szakmunkás feladat, de ha nem tudná és nem is lenne kedve megcsinálni, akkor sokat kellene fizetni érte.

Azt szoktuk mondani, hogy egy nő legyen jó anya, szerető, bejárónő, sb.

A pasi felsorolásnál pedig belerakhatjuk nyugodtan, hogy legyen jó szakmunkás.

Nem éreztem ki az írásodból, hogy a szakmunkást milyennek minősítetted, csak bízom benne, hogy nem lenézően...

Ismétlem:a megoldás a te kezedben van,te változttahatsz rajta.

Viszont szerencsédre ezt többször nem fogom az orrod alá dörgölni,mert a legtöbb dolgot max. kétszermondomel kétszermondomel.akinek van füle,hallja.

Hááát ja... igazad van.

De meggyőződésem, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal.

Igen, jól gondoltad, nálunk problémát okoz az otthoni munkamegosztás. Ha így nézzük, nem tartozom a "szerencsés" nők közé, de sok szempontból viszont igen:)

Nem mondtam, hogy te írtad ezt. Más írta, akinek én válaszoltam, te ráugrottál és azóta csak írod, írod, pedig nem is a te hozzászólásodra reagáltam eredendően a "valamirevaló" férfi kifejezés pontosításával.

Nem véletlenül volt idézőjelben többször is.

Na, így már jobb!

Éppen ki akartalak helyesbíteni. :))))

Aztán már ollan helyes lennél, hogy hajaj... :)

Bocsánat, javítok, még mielőtt ebből is baj lenne.

Szóval:

"És az általa megcsinált feladatok nagyrésze férfimunka, ami azt jelenti, hogy zömében férfiak és nem nők végzik"

Javítva: És az általa megcsinált feladatok nagy része férfimunka, ami azt jelenti, hogy zömében hímnemű egyedek, és nem nőneműek végzik.

Remélem, így megfelelő.

Én nem mondtam, hogy csak az a hímnemű egyed a férfi, aki a szakmunkás feladatokat ellátja.

Már ezt is írtam(de leírom újra), hogy a SAJÁT példámból, tapasztalatomból indultam ki.. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a MI esetünkben (A férjem és az én esetemben) igenis a férjemnek sokkal nehezebb, mint nekem. És említettem néhány olyan teendőt, amit megcsinált. És az általa megcsinált feladatok nagyrésze férfimunka, ami azt jelenti, hogy zömében férfiak és nem nők végzik.

Ennyit mondtam, nem többet.

A helytelen írásomért mély elnézést kérek.

Nem volt butaság és nem volt degradáló. A LEdegradáló szó nem létezik.

Értelme pedig, bár nem hittem, hogy magyarázni kell ezt: nem volt semmilyen oldalról sem szempont, hogy milyen szakmunkás feladatok ellátása képes a férfiasság, a férfi mivolta megállapításakor.

Szakmunkás: az az ember, akit telefonon kihívok, ha el kell látni valamilyen szakmunkás-feladatot. Tehát nem férfit hívok ki, hanem villanyszerelőt, reluxa-készítőt, burkolót vagy ablakost.

Az pedig, hogy zömében férfiak látnak egy hivatást, az nem jelenti azt, hogy a világ bármely férfija akkor tekinthető megfelelő minőségű férfinak, ha a világ összes szakmunkásfeladatát ellátja, mert ez NEM kritérium. Ezt írom, immáron két napja.

"nem szakmunkáshoz mentem hozzá, hanem a férjemhez, tehát nálam ő élvez prioritást "

Ez a mondat szerintem butaság volt és ledegradáló.

Én sem azért mentem hozzá a Férjemhez, mert a szakmunkást láttam benne, elhiheted.

Akármit mondasz, amit leírtam, igenis mind Férfimunka.

Nem sok női villanyszerelőről hallottam,mint ahogy hegesztőről és női kőművesről sem.Lehet, hogy akad, nem állítom, hogy nem, de alapvetően ez férfiszakma.

Mindössze büszke vagyok arra, hogy a férjem "ezermester", és ez nem jelenti azt, hogy "szakmunkásként élvez prioritást". Ez ostobaság.

Abban igazad van, hogy az apa is vegye ki a részét a gyermeknevelésből, nálunk ez nem okoz gondot. Sosem okozott.

Nem hivatkozott sosem fáradtságra, hogy "lepattinthassa" a gyerekét, miért is tenné? Neki is öröm, ha együtt lehet a fiával.

Szerintem ez a normális. Jó esetben.

Köszönöm, de én ezt idéztem valakitől, nem a sajátomról van benne szó, ott a kis idézőjel is :)

Az én férjem nem végez szakmunkás munkákat odahaza, azokat fogadott szakmunkások végzik. Több okból sem, azonban én tudatosan nem szakmunkáshoz mentem hozzá, hanem a férjemhez, tehát nálam ő élvez prioritást :))

Nálad már sokszor éreztem, hogy gondjaid vannak egyébként, sejthető volt, hogy ezzel is. Nézd, nálunk a következőképpen alakul a dolog: körülbelül egyformán vesszük ki a magunk részét az otthonunk körüli teendőkből, amihez pedig nincs hangulat vagy nincs rá idő, azt kiadjuk másnak.

A gyerekeket is ketten neveljük, az az igazság, hogy a gyomrom kifordul azoktól a férfiaktól, akik a saját gyereküket lepattintják és erre mindig van idők. Kezdve onnan, hogy ők nem érnek rá, mert fáradtak (de a haverokra/számítógépre/tv-re van idő), odáig, hogy nem értenek hozzá (tohonyaság) stb. Minek csinálnak ezek gyereket, ha az apaság meg büdös?!

A személyes ápoltságra vonatkozó elvárások szerintem adottak még abból a korból, amikor megismerkednek az emberek, ezen utólag nem kell csodálkozni. Én pl. tudtam, hogy a férjem egy megjelenésére kényes, ápolt ember, mind ruházkodásban, mind a teste karbantartásában. Ez számomra is fontos, én bevallom, nem szeretnék egy elhanyagolt, éppencsak megborotválkozó, egyedül felöltözni nem tudó, szőrös-löttyedt stb. férfival élni, akinek mindegy, hogy milyen göncöt visel.

Érdekes, amit írsz, hogy a szülői terhek nagyobb részt te viseled, a férjed terhe pedig a kenyérkeresés. Bocsánat, de ez nagyon nem ok. Ugyanis ha azt íród, hogy tiéd a háztartás, övé a pénzkereső munka, az ok. Dehogy jön ide a gyereknevelés, a szülői terhek?! Még ha sokat is dolgozik, a külön töltött időt eszeveszett módon kellene kompenzálnia és minden időt agyerekével töltenie, nemdebár?

Hiszen apa és ezt a feladatot és ezeket a teendőket nem lehet lepattintani fáradtságra hivatkozva! Maximum elhanyagolhatja a gyerekét, de attól még megmaradnak az el nem végzett apai teendői, feladatai. Lelke rajta, hogy mennyire hanyagolja el a gyerekét.... s hogy ez mennyire felel meg egy anyának...

Ügyes a férjed. Ám szerintem ezek "férfi" melók, vagyis férfi szakmunkás melók. Ha tényleg színvonalasan el tudja végezni a felsoroltakat, akkor le a kalappal előtte!

Az én eredeti - persze, költői:) - kérdésem inkább a minden napok nehézségeire irányult volna, nem ilyen nagy lélegzetvételű munkákra gondoltam. Ezeket nem kell minden nap elvégezni.

A "klasszikus" eset, hogy apa hazaérve munkából leül a tévé elé és sörözik, míg anya - szintén egy ledolgozott munkanap után - nekiáll a második műszaknak, főz, mos, takarít, vasal, a gyerekekkel foglalkozik stb. Ezen kívül szeretne kicsit magával is törődni, és még felsorolni is hosszú lenne, mennyi mindent kell tennünk, hogy jól nézzünk ki, míg egy pasi megborotválkozik, megfürdik, felveszi a szekrénye polcáról a legfelső ruhát, (amit a felesége rakott oda) -és "kész van". Ha őszül, nem baj, ha 4 napig ugyanabban a farmerben van, senki nem szólja meg... Ettől függetlenül valószínűnek tartom, hogy az ő agyukban sokkal több stresszes szitu játszódik le, mert nem szívesen beszélik ki magukból a problémákat, esetleg nyomaszthatja pénzügyi, egyéb probléma, amiről nem tud, nem akar beszélni.

Természetesen én is nagyon szeretek anya lenni, de érzem, hogy a szülői terhek fizikai részét sokkal nagyobb részben viselem én. A férjem pedig a fő kenyérkereső, neki ez a teher, vagy inkább felelősség nyomja a vállát.

Nyilván ahány ház, annyi szokás:) Lehet, hogy van, ahol másképp van.

Ja... szóval amire a kérdésem irányult, az inkább a szabadidő "igazságos" elosztása a két fél között. A mi esetünkben a férjemnek sokkal több ideje van a hobbijára, a barátaira, megnézni egy filmet stb., mint nekem.

Én sehol nem írtam semmi olyat, amivel akár utaltam is volna arra, hogy milyen egy "valamire való" férfi.

Én a saját példámat említettem.

Ha akarnánk, megengedhetnénk magunknak, hogy szakembert hívjunk segítségül( családban van víz-, villanyszerelő, illetve kőműves is, szívesen segítenének akár ingyen is) Viszont abban igazad van, hogy így nyilván jobban tudunk spórolni, mert a munkadíj árából veszünk valami más dolgot a felújításra. Azonban, ha a férjem ezt "kényszer barkácsolásnak" érezné, nem csinálná, hanem fogadnánk segítséget. Nem dőlne össze a világ, csak hosszadalmasabb lenne a meló, mert kevesebb anyagot tudnánk venni.

Így azonban büszke magára, mert valóban csodálatosat alkotott és imádunk ránézni az étkezőre, ami az ő 2kezi munkája miatt olyan, amilyen.

Nem mindig a pénzen van a hangsúly.

Ő élvezi, amit csinál, szereti a végeredményt.

Mondjuk vannak azért fura felfogások, pl. nekem nyáron lett totál felújítva a konyhám.

Ebből a férjem a villanyszerelést csinálta (ez a szakmája), ezen felül a burkolást (szép lett az is amúgy).

Viszont egyik ismerős csaj totál kiakadt, hogy mi az, hogy én beengedek egyáltalán szakikat a házba. Mi az, hogy nem a férjem cserélte ki az ablakot, csinálta a festést, mázolást, satöbbiket. Hogy ő be nem enged senkit, náluk mindent a férje csinál.

Hát, basszus, bocsánatot kértem majdnem, hogy víz-gáz szerelőt, meg festő-mázolót, meg asztalost mertem fogadni:((

Pont belegondoltam, én sem értek minden női dologhoz. Pl. az új konyhába a függönyt én is úgy varrattam, pénzért.

Ha valakinek ez valódi (!) hobbija, az más. De azok kevesen vannak.

De nem ez teszi a férfit, mint elengedhetetlen kritérium.

Nem az iskolázottságról van szó. Arról, hogy a "valamirevaló" férfinak nem ismérve az, hogy mennyi buherálást végez otthon vagy sem.

Az más kérdés, hogy vannak, akik a hivatásukkal nem egyeztethetik ezt össze. De nem ez teszi a "valamirevaló" férfit.

A magam részéről inkább arra az anyagi helyzetre szavazok, ahol magától értetődő, hogy fizikai munkálatok szakmunkát igénylő részét valódi szakember végzi, nem kényszer-házibarkácsoló férjek.

Szerintem meg azzal, hogy agyoniskolázott-e, baromira nem függ össze.

Közgazdász és informatikus végzettségű ügyfelem bankban öltönyben, nyakkendőben dolgozik, emellett meséli nekem, hogy éppen a cserépkályhát készíti, előtte pedig facsemetéket ültetett a kertben. (Megtehetné röhögve, hogy megfizeti, 7 számjegyű a fizuja.)

SOTE-n egyetemi tanár az unokatesóm apósa, és olyan barackot, szőlőt még nem ettem, amilyet ő szokott adni a saját kertjéből.

Szerintem ez hozzáállás kérdése is, meg aztán vannak tök béna pasik is.

Nem ténylegesen gondoltam, csak a szófordulat kedvéért :)

Nálam éppen ketten fúrják és teszik fel a falra a konyhabútort :)

Hm... egy zongoraművész nem csinálhatja meg például.

Egy komolyzenei énekes nem nyelheti a vonatkozó port.

Egy atomfizikusnak nem erre van affinitása.

Attól még mind-mind "valamirevaló" férfiak.

Más lenne a leányzó fekvése.... (????) Te honnan tudod, milyen az "Én fekvésem" ? Hm?

Hidd el, sokkal jobb lenne megcsináltatni, mert akkor nyilván többet lennénk együtt. Nem telne el úgy a hétvége, hogy ő egész nap dolgozik. De ezeket ő akarta/akarja csinálni és bár lassabban halad, mint a munkások, szívesen megmutatom, amit csinált, mert nincs szégyenkezni való okunk, mivel minden gyönyörű lett.

Én viszont azt gondolom, ez férfi feladat amellett, hogy szakmunkás feladat, nem hiszem, hogy egy nő ezt meg tudja csinálni, ha már csak a fizikai nehézségre gondolok.

Mindazonáltal abban igazad van, hogy ez szakmunkás feladat.

Bár egyik sem a szakmája, mivel felsőfokú végzettsége van és teljesen más területen dolgozik.