A gyenge férfiaknak szeretőjük van, az erőseknek családjuk (beszélgetős fórum)

En azert sem mernek, mert sokan visszaelnek az ilyen kepekkel, a sok pedofil, mi a csaladban is megtiltottuk mindenkinek, hogy agybafobe kepeket tegyenek fel a gyerekeinkrol.

Nem tudom, ebbe miert nem gondolnak bele sokan, nincs bennuk feltes? Lehet, hogy csak azert gondolom igy mert ismeroseim munka soran talalkoznak ilyen dolgokkal, visszaelesekkel, ova intettek mindig is.

Lehet, hogy árvízi hangulatban másképpen értelmeztem de alapvetően a frigyre lépettek jutottak eszembe.

A saját állapotomat nem az elvagyok hanem az alkalmazkodok szóval jellemezném. Eddigi négy évtizedem alatt több kísérletet tettem arra, hogy összekössem az életemet valakivel de mint látható ez nem jött össze tartósan:)

Az arckönyv oldalain számtalan ember úgy teszi közzé a gyerekei fényképét, hogy mindenki jól lássa, hogy neki három is "sikerült" és büszkén mutogatja, hogy milyen jó szülő.

Csakhogy ahhoz,nem a fészbúkon kell babakiállítást közzétenni. Egy ismerősöm a szülés után fotózta le a feleségét, az éppen csak megtörölgetett véres, nyálkás bébivel ami valljuk be nem túl előnyös felvétel. Egy barátom családi fotói űberelik a Hajdú/Sarka médiamegjelenéseket - helyszíni közvetítést lehet rólun látni több közösségi oldalon, sőt gyerekeknek YouTube fiókjuk is van.

Igaz haladni kell a korral, ha lett volna számítógép és internet pár évszázada, akkor Jókai mint híres hollywoodi forgatókönyvíró vonult volna be filmtörténetbe és Mátyás király is filmre vette volna titkos országjárását és a Facebookon tette volna közzé a tapasztaltakat.

Ha valakinek gyermeke van az rendben, de kirakatban mutogatott majomszeretet giccsesnek tetszik és természetellenes.

Példákat fel tudnék hozni, de nem lenne illendő azokkal szemben, akik a gyermekáldásból valójában önkéntelenül is de személyes előnyt igyekeznek kovácsolni.

"a lényeg az őszinte szeretet, ami igen, elfogadja a másikat a hibáival együtt "

Valakinek a hűtlenség a hibája.

Akkor te direkt olvasol olyasmiket, hogy szörnyülködhess.

Az tényleg butaság, ha azt mondják, hogy adós lett a hapsi, mert gyereket szültek neki. Ott a nő sem őszinte. Az nem is szeretet. Amit kényszerből csinálunk, az sem. Érezni kell és megtanulni egymás szeretetnyelvét egy párkapcsolatban.

Teljesen félreértesz. Hála a jóistennek én nem ezekben a körökben mozgok, ahogy írtam ez a már-már divat, a hoxa hemzseg tőlük és itt olvasom és ámulok.

Az én barátnőim többnyire még nem szültek, sőt eszük ágában sincs; amelyik meg már szült fejvesztve húzott vissza dolgozni (jó kis szakmáink vannak, kár lenne értük/értünk). Most a legbüszkébb arra a csajra vagyok, aki a 4. hónap után is simán lenyomta a félmaratont és az első 5-ben végzett; az ilyen szintű edzést család (további 2 gyerek) és komoly meló mellett végzi, bámulatos. Szóval hála a jóistennek a leírtakat többnyire csak messziről ismerem, ja meg a játszótérről. (a lent írta párocskából meg a pasit ismerem tizenéve, régen együtt tivornyáztunk)

Ami a családot illeti nálunk "apa" van itthon, egyszerűen nem szorul rá, hogy naponta dolgozzon -no meg lusta is :)-; én meg a szeretem amit csinálok és a szülőszobából szaladtam vissza melózni. Vágyom az új dolgokra, kihívásokra, lappang bennem bőven kíváncsiság, tudásvágy hogy ne legyen elég csak annyi, hogy család. A reggelem meg nekem is kb ebből áll (csak mondjuk fürdök, felöltözök, összerántom a gyereket a reggeli és kávé előtt), meg még annyi, hogy az én emberem ha nincs jobb dolga visszalustálkodik és tesz egy kóbor kísérletet arra, hoyg vele tartsak... nem húz a melóba (az én vagyok), az elmúlt tizenévben miattam "nyugdíjazta" magát, persze nem tetszik neki, hogy melózom (kivéve azt a napot mikor bejön a főmegbízómtól a havi apanázs) szeretné ha mindig egymás seggében lennénk, és szeretne még féltucat kölyköt, de nekem nem kell több... ha nem tetszik el lehet menni, de valamiért így is imád.

És soha egyetlen percig nem éreztem azt, amit a nők általában hajtogatnak, hogy nekem kvázi adósom a férfi, mert gyereket szültem neki. Semmivel nem "tartozik", azért lett gyerekem, mert végül úgy döntöttem, nem csak megtörtént mert nem lett volna jobb dolgom és akkor most várom kárpótlásként, hogy igenis másnak se legyen már egyszerű, ha már nekem "car". Nem érzem úgy, hogy szívességet tettem volna bárkinek is csak mert szétvágattam a gátizmom, sőt még csak felsőbbrendű lény sem vagyok eme "hőstett" miatt.

Ez a baj, hogy nem érted, hogy miért társas magány.

Amit meg utána leírsz, szintén túlzások. Valahogy az a gyanúm, hogy azokról a nőkről beszélsz folyamatosan, akik csőbe húzzák "szegény" férfiakat. A szülőszobára ha akar bemegy, ha nem nem, mindenki maga döntse el. Egyébként meg ha a nő kibírja a szülést, az apuka is kibírhatja, hogy támogassa ebben. Vajon kinek van nehezebb dolga? :) Ja, hogy elájul egy kis vértől. Az nem is férfi :)

Miért kellene a férfit apának szólítani a pozitív teszt előtt? Ez is egy túlzás. Rossz körökben mozogsz. Rossz példákat hozol.

Már miért ne kelhetne az apa is éjszaka a gyermekhez??? Már miért ne? Lehet, hogy reggel elmegy dolgozni, az anya is dolgozik reggeltől, az otthoni teendők sokszor sokkal megerőltetőbbek, mint amit a hapsi végez. Ráadásul az a kisgyermek a férfié is. Együtt akarták, együtt kell gondoskodniuk róla. Sokkal közelebb lesz mindkettejükhöz, egyik sem fogja magát mellőzöttnek érezni. Csak előnye van, ha mindkét fél kiveszi a részét a baba körüli teendőkből.

Nálatok lehet, hogy apa HÚZ a melóba dolgozni, nálunk kávé, reggeli, puszi anyának és a babának, és aztán megy. Majd jön, mert sokkal több öröm van a családi életben, mint gondolnád.

Nem értem, miért hiszi mindenki azt, hogy ezt a mondatot úgy kell értelmezni, hogy az illető házasságot kötött. Ez szerintem párkapcsolatokra is igaz.

Elhiszem, amit mondasz, vannak olyan emberek, akik egyedül is elvannak. Valóban, ettől még nem gyengék. Ez az állítás rád nem igaz, hiszen írtad, hogy párkapcsolatban élve sosem tartottál szeretőt. Szabad vagy, azt csinálsz, amit akarsz, szerintem is :)

Az utolsó mondatod meg nem tudom, miért hoztad fel, de ha már felhoztad én gyerekesként azt mondanám rá, hogy sokan messzire szakadtak az osztálytársaiktól, barátaiktól és csak így tudnak egymásnak beszámolni az életükről, ami hidd el, közeli ismerősöknek érdekes is. Viszont az szerintem sem okés, ha a gyerek minden kis rezdülését feltöltik a netre, az már szinte beteges.

Ezt nem értem. Mi ebben a társas magány?

Szerinted az a "divat" -mert ez valahogy divat mostanában- hogy a férfit apának kell szólítani lehet még a pozitív teszt előtt? Vagy be kell citálni a szülőszobára ha kér belőle ha nem? Szigorúan apa is keljen a gyerekhez éjszaka, együtt ne aludjanak, aztán apa húzzon reggel melózni... mert valahogy -legalábbis a hoxán lévők között- ez a minimum elvárás, mondván "vegye ki a részét ha már felcsinált és én beáldoztam magam" Szerintem ez gáz és abszolút nem csodálkozom, hogy az a pasi, akit ezzel nem sikerül teljesen és végérvényesen kasztrálni és maradt még benne 1 csepp tesztoszteron az előbb-utóbb dobbantani fog.

Te a végleteket sorolod és nem akarod felfogni, hogy szerintem sem kell ott lennie minden terhesgondozáson, s az sem jó, ha kényszerből megy el. Időnként azonban megteheti.

Ebben nem fogunk dülőre jutni.

A másik dologgal meg pont nem értek egyet, mert te meg azt felejted el, hogy mi mindenen megy keresztül egy nő kezdve a terhességtől (ami az egész szervezetét megterheli - mondjuk az a nő vessen magára, aki csak fekszik és nem csinál semmit, azért nem ez a jellemző, te lehet, hogy ilyenek között mozogsz), a szülésen át, az éjszakázásáig, a nőnek a gyermek mellett (amit mindketten akarnak jó esetben), míg a hapsi valóban elmegy (jó esetben munkába), délután 16-kor haza és bevágja magát a fotelba, mert olyan is van, s ahhoz már fáradt, hogy a gyerekével is foglalkozzon... na én meg ezektől vagyok ki! Aztán lemarad a gyermeke legszebb pillanatairól.

Tudod milyen megterhelő már maga a szoptatás is, bármilyen szívesen is csinálják a nők. Egy nőnek nincs megállás, nem vághatja bele magát a fotelba, mint a munkából hazatérő férj. EGY ANYA 48 ÓRÁZIK, NEM CSAK 8 ÓRÁZIK, MINT A FÉRJ! Sokszor évekig. A felét sem bírnák a hapsik, ha cserélnének. A nőnek nem csak a gyermek van ott, ott van a háztartás és sőt, később ő is visszamegy dolgozni... azt hiszem te nem gondolsz bele a dolgokba. Egyáltalán voltál már hasonló helyzetben, vagy csak légből kapott, amit mondasz?

sosem volt válogatós. A jelenlegit sem vette el-szerintem (bár a fene se tudja), a nő terhes lett, rajta maradt, egyébként főz-mos-takarít-gyereket nevel-nem kefél félre-nem csak a lóvé érdekli ergo "feleségnek való" kategória... hogy is szokták mondani a pasik? nem baj ha nem olyan szép legalább nem qrják el, nem kell aggódni

Egyébként a nő alakra, mármint "teher nélkül" egész jó és fiatal is, csak arcban fura "arra meg párnát kell rakni"->idézett a pasitól

Ühmm...értem.És szerinted akkor mért egy nála klasszisokkal gyengébb nőt vett el?A "jobb" nők nem mosnának-főznének rá?v nem néznék el a kicsapongásait?

Volt neki valóban olyan,hogy a világ legszebb,legodaadóbb nője az ő párja volt?

(csak azért kérdem,mert érdekel egy yilen ember személyisége.szappanoperába illő figura)

ez nem vezeklés, a pasi mindig ilyen volt, nincs se lelkiismeret-furdalás, se bosszú, hajtja a farka.

A pasi minek csinál még gyereket? Miért ne?

Minek van ilyen nővel? Főznek, mosnak rá, a feleség családja se csóró, a pasi is bőven jól keres, a feleség örül, hogy kifogott magának egy nála klasszisokkal jobb pasit, van "1,5" gyerekük, jól élnek és befogja a fülét. Nincs para, csak mikor terhes az asszony

Egyébként ő az a tipikus férfi, aki ha otthon mindig mindent megkap a világ legszebb, legjobb, legodaadóbb nőjétől akkor is tart még 1-2 állandó szeretőt és simán leqr emellett bárkit úton-útfélen... viszont eljár terhesgondozásra

Az olyan ffinak nem kell gyereket szülni,aki nem kísér el a meddőségi központba.

Itt kivételesen még a terhesség létrejötte előtt tudni lehet,hogy a férfi hogy áll hozzá(normál esetben ugye összejön a baba valamelyik szexből,és már egy létező életkezdeménnyel szembesül a férfi,akitől a nő nyilván már nehezebben válik meg,mintha még nincs senki a pocakjában,és már akkor lehet tudni,ha férfi nem alkalmas...

Persze,mért ne? ha attól jobban érezné magát a párom,én elkísérném.Ha ő velem van a rosszban, és a nehézben,nyilván én is ott leszek vele.

Különben sem rohangálnak ott a folyosón a beteg prosztaták,hogy félni keljen tőlük,hanem egy normális váróterem,tele aggódó fiakkal..és mért ne vidítsam fel azzal,h ott vagyok,ha neki ez jól esik?

Szerintem nem igaz.

Én elmúltam negyven éves,nincs saját családom de nem azért mert annyira gyenge lennék, csupán más életpályát jártam be eddig mint mások.

Egykori osztálytársaim már a gyerekeik ballagására járnak, az egyik velem egykorú ismerősöm lánya a nemrégen ment férjhez.

És párkapcsolatban élve sosem tartottam szeretőt de egyedülállókénttörekszem rá:)

Ja...és amit nem bírok, az ha valaki a gyerekeivel pózol a közösségi oldalakon és úgy mutogatja szegény kölyköt, mintha valami vásári látványosság lenne.

Egyrészt igazad van..de másrészt a pasi minek csinál még egy gyereket ennek a nőnek?Minek köti magát hozzá még egy gyerekkel?Minek van ilyen nővel,aki mellé kellenek folyamatosan a többi kapcsolatok? Mert hátha akkor a feleségke végleg belefeledkezik a gyerekezésbe,ő meg még nyugodtabban művelheti a párhuzamos életét?

Jól megtalálták egymást,grat.

A fickó meg nyilván vezekeltette magát a terhesek közt ücsörgéssel,a félrelépésekért..de persze csinálja tovább,mert több oka is van rá.Hú de nem szeretnék egy ilyen,többszörösen oda-vissza bosszult életben élni..

ÖÖ..talán értem,mire célzol.

Igen,nálam a szerető az a testi kontaktushoz kell.Aki lelki kontaktusra is jó,abból barát vagy pár lehet-nálam.

De tudom,vannak,akik a lelkileg kiürült párkapcsolatuk elviseléséhez tartanak szeretőt,akitől érzelmeket is kapnak-mondjuk ezt a felállást nem tudom elképzelni magamról,ezért meg sem fordult a fejemben elsőre.

Család és szerető párhuzamosan. Ezek a kapcsolatok nem az egyszerűségről szólnak.

Szeretőm van és szerető vagyok. Gyenge a férfi is én is gyenge vagyok bizonyos szempontból, de ha kilépnénk mindketten a jelenlegi kapcsolatunkból akkor erőssek lennénk, vagy ha maradunk és eldobjuk a szertőnket és szenvedünk tovább akkor vagyunk gyengék, vagy akkor már erősek leszünk?