A férjemre hajt vajon a kolléganője vagy csak barátok? (beszélgetős fórum)

A férjem két éve dolgozik együtt ezzel a pincérnővel és barátok lettek. Ő férjnél van, de nemrég a férje egy másik városba ment dolgozni, így ők csak hétvégenként találkoznak. Mostanában egyre többször találkozunk ezzel a nővel, mert a férjem mindig elhívja ha megyünk valahová, úgymond szegény biztos unatkozik otthon. Eddig nem volt bajom ezzel, mert szeretem a társaságot és jó volt nekem is, viszont most fordult a kocka :

Első házassági évfordulónk napja volt, a férjem nem is nagyon foglalkozott ezzel, de azért egy utat tervezett külföldre, hogy meglátogassuk egy régi főnökét (tehát nem az évfordulónk miatt lett volna az út, amúgy is mentünk volna) és meghívta a kolléganőjét is. Szóltam a férjemnek, hogy bármikor jöhet, de az évfordulónkat töltsük inkább kettesben, mégis így elég bizarr lenne. A férjem szó nélkül lemondta, ő el is felejtette, hgoy évfordulónk lesz. (Notorikusan elfelejt minden szülinapot, évfordulót...mit csináljak vele, ő ilyen! Inkább máskor ajándékoz meg, csak úgy....)

A másik, ami feltűnt, hogy amikor sétálunk, a férjem a nővel elől, én meg a gyerekkel hátul kullogok, ő az ajtón előremegyek, miránk meg szinte ránkcsapják az ajtót...mindig ő akar a középpontban lenni, a férjem meg szalad utána mint egy kiskutya. Nem szóltam semmit, végre tegnap én a gyerek meg a férjem együtt kézenfogva sétáltunk, a nő meg ott ahol..

A férjem nem egy nőzős típus, sok gyerekkori női barátja van, akivel nem volt együtt és mióta ismerem, nem nőzött egyáltalán így nem gondolok az ő részéről semmi rosszra, de tegnap betelt a pohár ezzel a nővel!

Együtt vacsoráztunk, a nő az asztalnál, a férjem mellém ült az ágyra TV-t nézni erre a nő megszólal, hogy azért nem szeret átjönni hozzánk, mert a férjem mindig otthagyja!!! Egy kicsi studióban élünk, ahol nincsenek távolságok, kb. 2 méterre volt a férjemtől vagy annyira sem és panaszkodott! Ekkor nyílt ki a szemem, hogy ez azért már mégiscsak sok! Tőlünk kb. 5 percre lakik gyalog, de a férjemnek haza kellett kísérnie, mert ő állítólag fél a sötétben!

Mikor hazajött a férjem, kifakadtam magamból és jól megmondtam, hogy ez már mégiscsak sok. A férjem nem veszekedett velem, azt mondta, hogy ő nem gondolja, hogy ez a nő akarna tőle valamit, de az volt az érzésem, mintha mégiscsak tudná, hogy van valami...és nem nagyon akarja tagadni.

Másrészt tetszett a férjemnek, hogy féltékenykedem. Hozzáteszem, mióta együtt vagyok a férjemmel, soha nem voltam féltékeny és elmagyaráztam neki, hogy én úgy látom nem én vagyok a féltékeny, hanem úgy látom ez a nő őt akarja magának és még szép hogy közbelépek! (A férjem ezen jót kacagott...)

A nőben már csak azért sem bízok annyira, mert tavaly a férjem mesélte, hogy állítólag a nő szerelmes volt a főnökébe..a férje meg egy jó nagy papaucs...szóval kinézek belőle bármit! Ez a nő mindig megveszi a több százezer forintos Gucci meg nem tudom milyen márkás napszemcsiket, Luis Vuitton táskákat és látom a férjemnek nagyon bejön hogy van neki ilyen jó stílusa, ad magára és nagyon határozott, szuperül dolgozik.

Nekem is tetszenek a drága dolgok, de én inkább észlény vagyok és mivel nem születtem milliomosnak én inkább a gyerekünkre költöm a pénzt, mint ilyen dolgokra!

A férjem szakácskodik, és ha nyitna éttermet, tuti ezt a csajt alkalmazná, mert olyan jól dolgozik. Én nem vagyok alkalmas egy felszolgálói munkára, nem mindenki születik arra és zavar, hogy áradozik erről a nőről, hogy milyen jól csinálja, én meg hogy nem lennék képes rá. Jól látja a férjem, én tényleg nem erre születtem, nem is tagadom, nem vagyok egy dinamikus természet, inkább lassú, megfontolt.

Egy szó mint száz, be akarok keményíteni ezzel a nővel és visszatenni a helyére! Adjatok tippeket, mit csináljak! Vagy szerintetek én túlzom el a dolgokat???