A férjemre hajt vajon a kolléganője vagy csak barátok? (beszélgetős fórum)

Nem tudta a férjem, hogy zavar a nő jelenléte, nem is zavart azelőtt. Ahogy szóltam neki aztóna nem komázik vele, de még csak pár nap telt el, majd meglátjuk hogy lesz!

Szerintem biztos mulyának tart a nő, mert úgy is visekedek sokszor (génjeimben van) tesóm is ilyen...

azt írod,hogy kedves a férjed...de kivel kedves? egy idegen nővel? Nem inkább veled kéne,hogy kedves legyen? Mikor tudja,hogy idegesít téged a nő,mégis felviszi, mert kedves? vagy akkor kedves, mikor nem akarod ,hogy elkisérje a nőt hazáig, de mégis elkiséri? te hazahoznád a kollégádat, mert unatkozik otthon? És hazakísérnéd?:))

Persze,nyilán édi,szerethető férjed van, de nem mindegy,hogy kivel az... mert ezzel a dolgával nyilván téged nagyon megbánt, ahogy írtad, elvesztetted minden önbizalmad. ha nem tenné ezt, 100%-ig biztos lennél a szeretetében.

A nő meg ne haragudj,de eléggé mulyának tarthat,hogy bármire ráveszi a férjed..

:(

Na kitörlődött amit írtam :-( Újra röviden: a férjem olyan kb. mint az apám, ő is mindig mindenkivel kedves volt és a nők félreértették és ki is kezdettek volna vele..Szóval édesanyám azt mondja jobb vigyázni az ilyesmivel!!! Már 30 éve házasok, és apám soha nem lépett félre. Viszont a nők akik sündörögtek körülötte, egyikük sem véletlenül...

A férjem másokat is hazadob a kocsijával, ezt a kollégáját is akkor is amikor mi is ott vagyunk a kocsiba. Csak szívességet tesz, nem romantikáznak.

Én a csajt látom túl követelődzőnek : pl. a férjem lexarta, hogy szülinapja van, ő meg megsértődött, hogy elfelejtette...Régóta barátnak tekintik egymást, nem csak kollégáknak. Csak szerintem a csaj részéről valami más is lehet. Sokszor nem a pasik a ludasak, hanem a nők.

engem jól feldühített, h 1 percre "elkisérte" a kolléganőjét hazafele...

:(

Hahó!

Nem megbántani akartalak ám, csak felnyitni a szemed.

Aztán nehogy késő legyen...

A márkás cuccokra rátérve: Ha a férjed azt szeretné, hogy márkás cuccokban domboríts az oldalán, akkor ott a lehetőség...Teremtse elő a rávalót :) Ilyen egyszerű.

Én egyszerűen annyira nem értem az ilyen üresfejű, buta embereket. Mivel több ő a márkás cuccaiban, mint az, aki bár nem márkákba öltözik, mégis igényes önmagára és nagyon csinos??!

Ne haragudj, Céda, de rosszul látod a helyzeteket. Az első pillanatban le kellett volna fektetni a szabályokat és nem azért, mert félnivalód volt/van/lesz , hanem, mert abban a pillanatban, ahogy belép a férjed a bejárati ajtón, onnantól a család az első és semmi más nem számít.

A családi fészekbe meg ne büdösítsen bele senki görényekkel. Nekem meg ez a véleményem.

Jól néznénk ki, ha az Én Emberem hazaállítani egy kolléganőjével...Hamargyorsan szájbapattintanám az uramat :DDDD

:-) Szerintem a külsőségek mindkettőnknél rendben vannak, én is ő is tipikus modell alkat, nem elhízott rongyos háziasszonykák :-D

Csakhogy én olcsi (de szép) ruhákban járok, ő pedig kizárólag méregdrága, márkás cuccokban, drága kiegészítőkkel. (Nem szokott szuperszexin felöltözni, de az ilyen nőre mondják, hogy olyan szofisztikált)

Pont a férjem is az a típus, aki inkább a méregdrága cuccokat veszi meg és ájuldozik, ha bemegyek egy olcsi boltba... és nem nagyon ért meg. Pl. az olcsi napszemüvegem alig várja, hogy elvesszen és vegyek valami olyat amiben "class" (nem tudom ezt hogy fordítsam magyarra), ahogy ő mondaná...

Én próbálok a lehető legtöbbet adni magamra, az anyagi helyzetünkhöz mérten, de vannak határok. Mondjuk azt, hogy átlagos vagyok. Eleve én olyan természetű vagyok, hogy nem szeretek többet mutatni annál ami vagyok, ennek a csajnak meg a férjenek bejönnek a státuszszimbólumok.

Volt már olyan, hogy felpróbáltam egy elegáns gatyát és kvára összevesztem a férjemmel, mert rá akart beszélni, hogy na ez klassz, ebben milyen nőies vagyok, közben meg lógott rajtam, mint tehénen a gyatya...3 nappal később találtam máshol a méretemben és megvettem, mindketten elégedettek voltunk!

Szeretné a férjem, ha nőiesebben, magasabb szinten öltözködnék, én is szeretném, persze melyik nő nem! De így sem vagyok topis, csak átlagos.

Hű Kukac, jól odamondtad nekem, de nem tudok rád haragudni, mert totál egy hullámhosszon vagyunk és kb. azt érzem amiket írtál.

A férjemmel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak, lehet a kapcsolatunk nem tökéletes, de a körülmények sem a legjobbak most, bízom benne, hogy visszakerülünk a régi kerékvágásba!

Tudod pont ugyanezt mondtam a férjemnek is, hogyha a drága hölgy annyira unatkozik, miért nem hív fel engem ? :-D Soha nem tette!

A csajjal kapcsolatban kialakítottam a szabályokat, eddig nem volt rá szükség, mert nem volt semmilyen baljós előérzetem, sőt még jó is volt együtt beszélgetni, de azon a bizonyos napon 180 fokban megfordultak a dolgok.

Bár sokan írták, hogy halmozzam el puszikkal stb. én sem úgy gondolom, hogy ez lenne a megfelelő megoldás, de arra rádöbbentem, hogy eddig túl szégyenlős voltam és egy 3. fél jelenlétében úgy viselkedtem, hogy egy idegen meg se mondta volna, hogy a férjemhez van valami közöm, szóval azért ennyire nem leszek közömbös és picivel többet adok, de nem úgy hogy a csaj előtt elkezdünk csókolózni, csak egyszerűen nem adom át ennek a nőnek a helyem, jobban kimutatom, hogy én ott vagyok a férjem mellett és az az én helyem.

A csajszi van a legjobban megbántva, azt mondta máskor nem jön át hozzánk (nem bánom!). A férjem csak félútig kísérte el, 1 perc alatt visszaért. Kifejezetten nem kértem, hogy ne kísérje el, csak hogy mi van már bébiszitterre van szüksége, beszóltam. Hirtelen a férjem azt sem tudta mihez fogjon...máskor nem fogja kísérgetni, mert lefektettem a szabályokat és a forumozók tanácsait megfogadva kikötöttem egy-két dolgot, amibe úgy tűnik belement a férjem, majd az idő igazolja mennyire.

Az incidenst követő reggelen kialvatlanul ébredt a férjem és azt mondta egész éjszaka alig tudott aludni a balhé miatt, elsősorban arra utalt én viselkedtem hülyén - na, ez jó alkalom volt arra, hogy ekkor elmagyarázzam neki én hogy látom a dolgokat és ekkor kikötöttem a szabályokat. Remélhetőleg felnyitottam a szemét. Ma 4 új állásra pályázott a férjem, remélem valamelyik összejön.

Nem, ő egy portugál lány. Nagyon határozott természetű és követelődző, szeret a középpontban lenni és a megnyilvánulása szerint ha már 2 méterre eltávolodik tőle a férjem, úgy érzi egyedül van hagyva...

Amúgy megfigyeltem, hogy a portugálok tipikus latin természetűek : hangosan és gesztikulálva beszélnek, nem rejtik véka alá az érzelmeiket (amire mi magyarok hajlamosak vagyunk) Nagyon extroveltáltak.

Gondolkoztam azon is, nem-e csak én értem félre a kulturkülönbségeket, de amit mondott, szó szerint : Nem szeretek hozzád jönni, mert mindig egyedül hagyasz (mondta a férjemnek előttem) ezt nem nagyon lehet félreérteni sztem...Azelőtt nem voltam rá féltékeny, de ezzel kiverte a biztosítékot nálam.

Nem tudom, reagált-e valaki arra a régebbi hozzászólásra, hogy a fórumindító sajnálja a férjét, hiszen ez a nő az egyetlen, akivel barátkozni tud, és nem akarja megfosztani tőle...

Szóval csak annyi: nem kell sajnálni a kedves férjet. Ő döntött úgy, hogy itt marad, ahol nincs szinte senki, a felesége kérése ellenére, aki szintén senkivel nem tud barátkozni. Ő nem sajnált téged. Szerintem keményíts be itt is. Szeretni kell egymást a házastársaknak, ez tény, de a szeretetnek sokféle formája van, és van, mikor az időszakos keménykedésben van a szeretet.

Ha már túlvagy ezen, akkor a hozzászólásomat tekintsd semmisnek.

"amikor a férjed munkából hazajön, onnantól szigorúan a családé a főszerep és nem fér bele, hogy a munkatársat hazahozza."

Na, ezt próbáltam múltkor megfogalmazni, csak nekem nem ment ilyen tömören.

Ja, és egy kérdés: milyen nemzetiségű ez a lány? Ő is magyar, vagy odavalósi?

De édes, szegény Mucika megsértődött... de azért hazakísértette magát a férjeddel, aki ment, hiába szóltál és most ő van megbántva...

Kedves kérdező, nem akarsz te egy picikét gondolkodni? Csak kérdezem, mert ideje lenne elkezdeni.

Végigolvastam a hozzászólásokat és azt kell mondja, hogy nagyon sok jó tanácsot adnak benne, amit Te kedves Céda nem akarsz észrevenni, megfogadni...

Te vagy a feleség, nem?????

FEKTESD le a szabályokat!

Ne vicceljünk már a szexi fehérneműkkel, meg a puszikkal, meg ilyen gyerekes ostobaságokkal. Régen rossz, ha nekem a Férjemre kell tapadnom és puszikkal, ölelésekkel, utána való koslatásokkal kell bizonygatnom, hogy az a férfi hozzám tartozik....

Amúgy meg kocc van a nőnek, talán meg kellene vele beszélni, hogy amikor a férjed munkából hazajön, onnantól szigorúan a családé a főszerep és nem fér bele,hogy a munkatársat hazahozza.

Mit sajnálod azt a nőt? Keressen magának a helyi nyugdíjas klubban potenciális áldozatot...

Érdekes, hogy a férjeddel és NEM veled akar barátkozni...

És szerintem a Ti kapcsolatotokban van egy alapvető probléma, talán arra kellene rájönni, mi az...

A kiírt témáidat nézve nincs Neked olyan fene tökéletes férjed.

Végül nem kellene ostobaságokat írkálnod, mert TE vagy a feleség és ha a férjednek ez nem nyilvánvaló, vagy az, hogy Ti álltok a fontossági sorrend elején, akkor mélyen magatokba kell szállni és eldönteni, hogy jó-e ez az egész így.

Te pedig Kedves Céda igyekezz felnőni, érett és józan, megfontolt feleségként viselkedni. Nem lennél hárpia attól függetlenül, hogy bizonyos határokat megszabsz, vagy lefekteted a szabályokat. Nőj fel, mert a puszik, meg ilyenek csak felesleges és szánalmas kislányos tettek.

Ha én lennék az a pincérnő, az ilyen ostobaságokon csak vigyorognék egy jót és elkönyvelném, hogy a feleség sz*r ellenfél, ha csak ennyit tud.

Szép napot!