A férjem megutáltatta velem a főzést (beszélgetős fórum)

Igen, a Horváth Ilona a legjobb. De ha vesz, ne a kis könyveket 99 db. ilyen-olyan receptekkel, hanem a több száz oldalas, eredeti könyvet kellene keresni antikvárban, vagy vaterán, akárhol.

Azokban még az is le van írva, hogy a rántást mikor kavarjuk jobbról balra, és mikor kell fordítva. :))

Szóval a legalapvetőbb főzési praktikák, módszerek, tanácsok is benne vannak, azt kellene megvenni.

Másrészt: ha még egyetlen 1x kritizálja a párod a főztödet, (meglehet, hogy lábasostól a fejére borítanám, de biztosan) közölném vele, hogy ez volt az utolsó, ami főtt ételt tőled kapott.

Ettől kezdve kizárólag csak magadnak főzöl. (Horváth Ilonából!!) :)) És leültök úgy az asztalhoz, te eszed a frissen főtt illatozó sültet, akármit, ő pedig keressen magának a hűtőben akármit, vagy főzzön magának.

A helyedben "csak azértis megtanulnék főzni", de egy falatot nem adnék neki belőle, mondván: neked úgysem ízlene!

Meglehet, hogy pár hét után laposkúszásban könyörögne, hogy ehessen a főztödből.

Persze ! De ha szeretne egy jó szakácskönyvet, ez is legyen meg neki, olvasgassa !

Ilyen esetekben mindig Csernus doki jut eszembe. Azt mondja : "-Vannak a felnőttek, és vannak a felnőttnek látszó emberek." Ez a férj nem nőtt fel, társnak, férjnek alkalmatlan. Ahogy viselkedik, ahogy megalázó módon beszél a nejével, azt egészséges önbecsülésű nő nem tűrné el !

Ha nem találod meg, kapható antikváriumokban is. Én sokszor vettem már könyvet a vaterán is.

[link]

A férjem az én kedvemet is elvette a főzéstől. De mi nem veszekszünk ezen. Hétköznap rendelünk, hétvégén ő főz.

Ha még az éttermi étel sem elég jó neki, akkor tőled mit vár? Hogy legyél jobb, mint egy hivatásos séf, aki ezt tanulta, és ez a munkája?

A kiborulás-kibékülés, bőrönd kikészítés és társai pedig egy jól berögzült játszma részei, ami ugyanabban a patthelyzetben tart benneteket.

Az ízlését tekintve szerintem inkább a Laci bácsi féle nehéz, zsíros, magyaros ételeket kedvelheti.

Akkor ne főzz!

Még a házasságunk előtt tudta a férjem, hogy gyűlölöm a porszívót ( felsöprök, felmosok, port törlök stb, de nem brümmögök!).

Mióta vannak macskáink, van porszívónk is és ő kezeli.

A feleség nem egyenlő az ingyen cseléddel!

Ha egy barommal altal ossze, csak magadba kell nezni.

Ha megtobbel (ez vagyok en), akkor sulyosan kell magadba nezni.

Ezeket nem "bevonzuk", hanem a sajat valasztasunk, es utana minden a tetteink kovetkezmenye.

Igazad van. Par beszolassal kezdodott. Es nem kell, de neha jo visszamenni Adamhoz meg Evahoz. Mikor szarodott el? Mi mas tortent?

En a version 2. esetben azon buktam ki, hogy nem beszeltem, nem beszelgetett velem. Volt egy instant valasza, amit tudtam.

Magamban kellett a merget lekuzdeni, hogy ne robbanjak fel, ne bsszam agyon, vagy dobjam ki. Nem azt kell kerdezni mi a bajod, hanem hogyan szeretned. Mint a hisztizo dedosoknal. Nem felveszed vagy nem, melyiket? Es ha nem tud donteni, mondod miert..

Ha ezen a pontoon, miert oszinte vagy magadhoz, merlegelni fogsz.

Én is nehezen léptem ki az első házasságomból! (17 év, 3 gyermek)A végén már nagyon eldurvultak a viták! Nekem nem a főztöm volt a gond, hanem, hogy ne üljek le, mert van sok feladatom a gyerekek és lakás körül! Tehát mikor hazaértem a munkából , lefekvésig pattognom kellett valamiért! Fiatal voltam, naív és irányítható! Mikor mondtam elhagyom, azt mondta segít költözni! Albérletbe mentem 3 gyerekkel! Kisemmizett, de nem bántam! Olyan szabadságot kaptam, ami megfizethetetlen! Ő azóta is egyedül él!

Én 11 éve harmonikus kapcsolatban vagyok, a férjem lesi minden kívánságom, úgy, hogy a nap 24 órájában annyit vagyunk külön, míg a mosdóba megyünk! Ha valamelyikünk kicsit tovább van távol, már egyikünk megjelenik , mit segíthet a másiknak.

Ez beteges lehet sokaknak, de a lelki társak ilyenek ( ezt gondolom) ! Abban is hiszek, hogy mindenkinek van lelki társa, csak meg kell találni !

Soha nem hoznám magam olyan helyzetbe, hogy egy ilyennel kelljen szenvednem.

Szeresd, csak azt nem értem, hogy a te életed miben változna, ha máshol is lenne ilyen probléma, és volt ami esetleg segített?

Szerinted az nálad is működne?

Kedves FI! Megpróbálom rövidre fogva elmesélni hogyan jutottam el, nem egészen hasonló helyzetből az elégedettségig. 22 évvel ezelőtt amikor a férjemmel elkezdtük a közös életünket, kiderült, hogy "konyhailag" két bolygóról jöttünk. Náluk a reggelik sercegő sült kolbász, vagy az egész lépcsöházat betöltö illatú piritott sonka de minimum rántotta és társai voltak. Az ebéd és a vacsora szintén "tartalmas", hús hússal, és természetesen minden meleg, sült-főtt. Nálunk könnyű reggeli, tizórai szendvics zöldségekkel, ebéd hétköznaponként fözelékek tészták rakott dolgok, vacsora mindig hideg volt. Csak vasárnap ettük a klasszik sült vagy rántott húsokat, és vasárnapra volt sütemény, torta házilag sütve. Nos ezt kellett közös nevezőre hozni. Én sem vagyok nagy konyhatündér, férjem elvárta volna az otthonihoz hasonló konyhai ténykedést. A gyerekünk már felnőtt, mindjárt húszéves és mindig is rossz evő volt. Egyszóval kicsi volt az az ételkör, amit mindenki szivesen megeszik és jól el is tudom késziteni. Ezért úgy alakitottam ki, hogy amit szeretnek és jól is csinálom azt fözöm hétvégente (a magam motiválására néha beirogattam a mit föztök ma fórumba az ételeket) a hétköznapokon kifőzdéböl hozom, ki mit szeretne a menülapról.

Nincs idegeskedés, nincs megromlott hozzávaló, nem kell három napig ennem amit ök nem kérnek, és kidobott étel sincs. Megküzdöttem az anyós rosszallásával (már kiröhögöm), a férjem egyszer kb. húsz éve hisztizett csak a kaja miatt, na akkor álltam a sarkamra. Hétvégente mindig sütök valamit mert rájöttem abban jó vagyok és azt a "kedves mama" meg nem tud...:) Szóval eljött jó pár éve a családi béke....bocs, hogy hosszú voltam

Dühkitörései vannak a férjednek, mert nem ízlik neki a főztöd? Érdekes, hogy eleinte megfelelt neki, sosem szólt, 2 éve mégis rendszeresen veszekszik veled, mert nem ízlik neki, amit főzöl. De könyörgöm: mi az, hogy megaláz téged? Miért tűröd az alázását? Két éve nyelsz, ideges vagy miatta, vitatkoztok. A drágaság kritizál, te meg ezek után még főzöl neki? Két éve megy.

Az első egy-két alkalom után észhez térítettem volna.

Én sem vagyok egy konyhatündér. A főzés ugyan nem okoz gondot. A sütéssel hadilábon állok. Csak egyszerű sütiket vállalok be. Költeményeket nem tudok csinálni, az nekem túl macerás.

De hogy emiatt engem megalázott volna a férjem, hát az lett volna az utolsó kajája, az biztos.

Azt írod, hogy szeretitek egymást. Ez milyen szeretet?

Ő két éve aláz téged, te meg tűröd. Hát, elég furcsán fejezi ki a férjed a szeretetét. Meddig hagyod még neki?