A férjem megutáltatta velem a főzést (beszélgetős fórum)

Egyetértek! Nem kell "elájulni" a teljesítményétől, mert ismét csak lovat adnál alá, és közölné, hogy ez csak a bemutató volt, hogyan is kellene neked is csinálni, és hogy mennyit kellene még fejlődnöd. Nehogy agyon dicsérd!

Csak tovább, ahogyan elkezdted az "idomítást"! Naponta kiadod neki, mit is kell csinálni, sőt még azt is, hogy mit süssön/főzzön. Érezze már ő is, milyen amikor paprika-jancsit csinálnak valakiből. Majd idővel visszább vesz a kritikából ha érzi, hogy minden nap tökéleteset alkotni nem is olyan könnyű. :))

Osztom én is 259. hozzászólást.

Ha még érzel fejlődési lehetőséget a férjedben, akkor folytassad ezt a ráutaló magatartást.

Az általános szorgalmát még ne köszönd meg, de a főzést udvariasán átpasszolhatód neki. Férfiként gerjeszted is az egoját, illetve te megszabadulsz a konyha átkától.

Csak elmentél edzeni, és megijedt, hogy könnyen elveszítheti a rabszolgáját ? Járj naponta edzésre !

Ja, és dícsérd meg, milyen jó szakács ! Annyira jó, hogy Neked tökéletesen megfelel, ezért ezentúl ő főz.

Remélem, megköszönted neki az ebédet ? :)

Azért ne ájulj el EGY alkalomtól !!! Semmit nem jelent.

Tipikus!

Érzi, hogy inog a lába alatt a talaj! Pár nap és minden a régi lesz! :( Ez miatt vannak sokan annyi évig még benne egy rossz kapcsolatban!

Ne hibáztasd magad, csak közöld vele, hogy vége a megaláztatásoknak, vége, ahogy pocskondiázza az ételedet, nem fogod kiszolgálni és a lelkedet is kitenni azért, hogy neki jó legyen. Ezek után nem főzöl neki, de a vendéglátós ételeire ne a közös kasszából költsön. Ha már otthon nem hajlandó megmozdítani a kisujját sem, akkor keresse meg az éttermi kajára való árát valahol máshol.

A közös életbe mindkét félnek egyformán kell belerakni saját részről a magáét, különben a közös élet nem működik.

Áttudom érezni min mész keresztül, borzasztó fájdalmas, mikor felnyílik az ember szeme és látni kezd! Tapasztaltam!

Minden ki fog tisztulni, és csak azt fogod később magadtól kérdezni, hogy miért nem léptél hamarabb!

Most azt érzed, hogy szereted,mert az elmúlt évek, emlékek az amihez kötöd magad, hisz voltak szép pillanataitok. Félsz megtenni az első lépést! De hidd el, hogy az első lépés felszabadít! Lehetőséget adsz magatoknak, hogy újra boldogok lehettek külön-külön!

Nincs nagyobb boldogság, öröm, mikor annyira szeretnek,ahogy te szeretsz! Ahol nem természetes,hogy ételt teszel az asztalra, vagy tiszta ruhát a szekrénybe..

Az én férjem mindent megköszön, amit teszek érte és látom a szemében a hálát, ahogy én is hálás vagyok neki és mindent megköszönök én is! Mert ez a természetes! Ahogy a gyerekeim is, megköszönnek mindet, amit kapnak!Szerintem ez a minimum a kapcsolatban. Jogosan várod el tőle, hogy ne legyen ilyen köcsög, mint ahogy leírtad, huu, én ettől biztos rohamot kaptam volna és az asztalról a fejéhez vágtam volna mindent! Majd összecsomagoltam volna neki és hazaküldtem volna anyukához!

Sajnos már nincs közöttünk Anyósom.

Mai napig nem ettem ,és már nem is fogok ,olyan finom töltött káposztát enni .

Nagyon szeretett engem, valóban ritka az ilyen kapcsolat ,mintha az Anyukám lett volna.

Ne törj meg, gondolj a jövőre! Ha netán úgy alakul, hogy idővel ennek a kapcsolatnak vége, a következőnél ne legyen, ne lehessen ok, hogy nem tudsz főzni. Gondolj a következő sikeres, boldog kapcsolatodra, a felnövekvő gyermekeidre, és gondolj arra, te hogyan, miképpen fogod őket majd megtanítani a konyhában otthonosan mozogni.

Ezt a kapcsolatot gyorsan-frissen rendbe kell hozni, vagy le kell zárni. Mennek az évek, ha nem tudtok együtt élni, ne pocsékoljátok el az éveket hiába. Üljetek le, és beszéljétek meg. Az összes problémát, amit úgy gondolsz, van köztetek.

Én szerettem az Anyósomtól tanulni.

Persze ,Ő nagyon nagy szeretettel fogadott a családba.

A recept füzetembe vannak kifejezetten B.nagymamája ,anyukája által lediktált recept.

Nyilván ha állandóan baszogatott volna a szép uram ,hogy ez szar ,az szar :már nem lenne a férjem.

Ja ,én a végtelenségig elkényeztettem a lelkem jobbik felét.De ez én vagyok:)

Az enyém egy minden lében kanál és igazán kritikus pasi! De! Olyan még soha nem volt, hogy ne adott volna puszit kaja után és ne mondja el háromszor, hogy köszönöm a vacsoràt/reggelit/ebédet, nagyon finom volt, tökmindegy…

Eleinte furcsa volt, vagyis szokatlan. “Otthon” nem volt ez szokás. Most meg már nem is viselném jól, ha nem mondaná!

Eleinte bele akart kontárkodni a fôzésembe (most már tudja az alapokat, mert megtanítottam rá) de úgy ám, hogy nem tudott főzni! Már az elején tisztáztam, hogy itt a fakanál, lehet főzni! Persze nem tetszett neki, úgyhogy a konyha maradt az én reszortom.

Én egyedül tanultam meg főzni. Anyám anno azt mondta, majd ha ő nem lesz, én éhen fogok halni, mert sosem fogok megtanulni! Hát ennyire bízott bennem! Nehogy már igaza legyen! Csakazértis megtanultam! ;)

A férjed egyen ahol akar! Főzz magadnak! Az enyémre még panasz nem volt! Rengeteg embert megetettem már. 😊

Igyekszem ízlésesen, gusztusosan főzni. Bármit megfőzök és villámgyorsan! Rutin meg az évek! 😊

Ne szegje kedved semmi! Csak csináld! Rá fogsz érezni! Nem nagy kunszt!

Sziasztok! Köszönöm a sok hozzászolást. Egyben válaszlok, ha nem haragszotok meg. Nagyon sokat agyaltam, meg van abban igazság, amit írtok. Az biztos, hogy tiszteletlen és a szeretetet sem érzem. Tehát ez nála elmúlhatott, ami felemészt, mert szeretem. De moat, hogy leírtatok dolgokat teljesen összeállt a kép, valószìnűleg elege van belőlem és nem tudok jót tenni. Este sütöttem baconbe tekert csirkecombot, kukoricás rizottoval. Megette, de nem köszönte meg. Rosszul esett, mert pl apukája megköszöni anyukájának, hálát látok a szemében. Itt meg semmit, ment utána cigizni, tv, alvás. Úgy érzem monoton megy ez. Többre, törődésre vágyom és szerelemre. Ismerek olyanokat, akiknél évek után is működik, de dolgoznak érte. Úgy érzem itt egyedül én dolgozom, és elfáradtam. A megcsalást és a kiábrándulást tagadja, szeret... jó, írjátok, hogy imádja, hogy kiszolgálom stb. Önértekelésem? Hagyjuk is, mert nem tudom már mi az. Talán megszokta, hogy mindent megadok, én rontottam el.

A recept ötleteket, könyv tippeket Köszönöm! Szeretnék szeretettel főzni, hiszen ha lesz gyerekem és remélem egyszer lesz, nem szeretném, ha mirelitet enne.

Szóval nem tudom hogyan tovább. De megtörtem. Nem akarok áldozat szerepben díszelegni.

Hát, ha mégegyszer kritizálja, akkor fogod magad visszaöntöd a lábosba, és az egészet lehúzod a wc-n.

Aztán ha nem tetszik neki, akkor meg lehet neki mondani, hogy további kaja a hűtben, a hűtő meg anyádnál!! Aztán vegyél fel valami csini ruhát, és menj át a barádnőidhez.

Basszus legyen már tartásod!!! Vedd kérlek észre, hogy ezt azért teszi meg veled, mert te megengeded neki!

És tuti van ott a mélyben más, a főztöd csak a kifogás, hoyg legyen miért csesztetnie. Ha te lennél a séfek séfje, akkor meg az porszívózásod lenne car.

Emeld fej a fejed, ne tűrd el ezt!!

Ha már kicsit jobban megy

[link]

Koliban ebből főztünk

[link]