A férjem megutáltatta velem a főzést (beszélgetős fórum)

Nekem csak ez van. Papíralapú 2 példány és meg van ebookban is.

Igaz, csak néhány ételhez használom, mint pl. a tökfőzelék;)

Régen többször fellapoztam, de csak azért, hogy megnézzem jól tudom e:D

Friss házasként én is Horváth Ilonától tanultam főzni.:) A könyv megvan, néha előveszem. Nagyon ajánlom mindenkinek !

Az a "baj", hogy már túl sok szakácskönyvem van, nehéz választani.

Szerintem ez a borsófüzelék. Ebbe nem kell sem tejszín, sem vaj, sem pirospaprika, sem bors.

Az ilyen kutyulékokat én se enném meg szívesen, azaz nem enném meg egyáltalán. A borsófőzelék legyen az, és ne egy másik étellel kevert valami. Ha kutyulékot akarok, akkor nem hívom zöldborsófőzeléknek.

Horváth Ilona zöldborsófőzeléke:

Zöldborsófőzelék

Hozzávalók: 1 kg zöldborsó, 3 evőkanál olaj vagy 4 dkg zsír,

2 dkg liszt, 1 dl tej, zöldpetrezselyem, só.

A zöldborsót kifejtjük és a zsiradékon

fedő alatt puhára pároljuk. Megszórjuk vagdalt zöldpetrezselyemmel, sózzuk, ízlés szerint cukrozzuk, liszttel lehintjük, s előbb vízzel, azután tejjel felengedjük és 3—4 percig

főzzük. Ha a külső zöld csövei még gyengék, azt is megfőzzük, és levével engedjük fel a

főzeléket.

Persze, én menzán nőttem fel. Még otthon is azt ettem, mert anyukám szakács volt;)

Én az ételeket úgy szeretem, ahogy voltak régen. A sülthúst is én szeretem fűszerezni, és nem szeretem a kész fűszereket, mert mindig van benne valami, ami nem ízlik...

Ne a múlton rágódj, miken mentetek át ! A jövővel törődj ! Képzeld el magatokat 5-10-15 év múlva: ha ilyen marad a férjed, attól is tönkre mennek az idegeid, de nem marad ilyen ! Sokkal kibírhatatlanabb lesz, talán meg is ver. Én kinézem belőle, ha így viselkedik 2 év házasság után.

Mondd meg neki, hogy "nem tűröd tovább a főztöd és a munkád,időd kritizálását ! Ha még egyszer így beszél Veled, nem főzöl ! Semmit !" És tartsd is be !!! Mondd meg, hogy boldogan kellene a konyhába menned, de stresszelsz, és utálsz főzni, elvette a kedvedet !

Reszelgesd a körmeidet főzés helyett ! Próbáld észhez téríteni, állj a sarkadra !

Én már rég nem főznék neki. Sőt, már ott hagytam volna.

Nagyon jól csináltad. Csak tartsál ki az elhatározásod mellett.

Rajtad is múlik, hogy egyenrangú félként kezel, vagy inkább kiszolgálója leszel.

Egy kapcsolatban fontosak a kompromisszumok, de a lényege, hogy az egyensúly meglegyen. Amennyi energiát tesz az étkezésbe, akkor te is annyit tegyél bele.

Akkor meg miért panaszkodsz, ha ennyire szereted ezt a seggfejet.

Legyél vele boldogtalan, mert egy ilyen majommal boldog nem lehetsz.

Nem tisztel, miért is kellene egy lábtörlőt tisztelni ?

Te is egy értékes nő vagy. Főzzél magadnak. Tanulj meg magadnak főzni. Ha a személyiséged miatt ment hozzád, akkor azt is szeretnie kell, amit magadnak csináltál és veled eszik együtt.

Ez lehet, hogy kicsit habcsókos romantikus mesének hangzik és a valóság ennél sokkal szürreálisabb. De aztért érdemes lehet magad részéről átgondolni, hogy milyen a kettőtök viszonya fél, egy év múlva, vagy akár öt tizenöt év múlva, ha az étkezésben nem akar partner lenni.

Amúgy nem vagy egyedül ezzel a problémával. A bővebb rokonságban volt hasonló egyet nem értés az étkezésben, aminek az lett a vége, hogy kaja tekintetében külön kasszára mentek. Az ő esetükben nem ismertem a háttérrészleteket a közös kasszát illetően. Te ennél sokkal részletesebben és nagyobb összefonodásokat írtál le. Ilyen összefonodásokkal közös konszezussal lehet érdemi megoldást találni.

Bár közben írógattad a fórumban, hogy néha voltak extrémebb konfliktusok. Azt érdemes lehet tudni, hogy a férfiak negyven körül kicsit megbolondulnak. Valahol kapúzárásai pániknak nevezik, valahol meg másképpen. Ennek az oka abból van, hogy eredménytelennek érzik az eddig életteljesítményüket, akkor megpróbálják máshogyan kompenzálni. Van aki a fusztráltságát verbális aggresszíóban vezeti le, van aki meg egyébb impulzusok hajszolásában probálja pótolni a lemaradást.

Titeket még valószínűleg még nem érint ez a életszakasz. De ha már most ilyen meg nem oldott problémák vannak nálatok, akkor későbbiekben ez tovább fog fokozódni.

Hétvégén a tv előtt van, de jó lenne, ha kijönne és igen, ketten főznénk. Régen volt rá példa, tök jó volt.

Szívesen fejlődnék is, most a gond az, hogy félek az újabb le...stól. Mindig az van a fejembe, és így nem lehet alkotni a konyhában.

Azért vagytok házasok, mert balamilyen mértékben kiegészítittek egymást. Egyik súrlódási pont köztetek az étkezés Ha párod számra fontos az étkezés, viszont te ezt nem tudod megfelelően megadni neki, akkor fontos lenne egy mélyebb beszélgetésben átbeszélnetek a jelenséget.

Ha számodra fontos, hogy a főztöddel kiszolgáld a párodat, de tartasz a párod derogálásától, akkor próbáljatok abban megegyezni, hogy időt fektetsz abba, hogy fejlődjél. Addig viszont az idő hiányos hétköznapi étkezések során az egyszerű ételek maradnak, illetve a hétvégi főzési programban vegyen aktívabban részt, hogy pontosabban eltaláld az ízlésvilágát.

A főzési is olyan, mint bármilyen tevékenység, gyakorlás útján lehet benne fejlődni.

Sokkal bátrabban és határozottabban állítsad magad mellé a konyhába, ha azt szeretné, hogy tökéletesen eltaláljad az ízlését. Elvégre nem valami munkahelyi fönőköd, hanem a férjed, aki veled azonos értékű partner az együttélésben.

"És volt, hogy valamire azt mondta jó, de nem az, hogy jaj drágám jól sikerült adok egy puszit. "

Te tényleg ezt várod?

Nevetséges!

Nem megoldást várok Tőletek, egyszerűen jól esett leírnom a gondolataimat, és jó volt olvasni a tanácsokat, akár negatív, akár pozitív célzatú. Azt nem gondoltam, hogy egyedül vagyok a gonddal, gondoltam akad más idióta férj is, aki ugyanezt csinálja, de egyedül lehetek ezzel.

Nincs önbecsülésem. Elfogyott, ez igaz. Mitől lenne? Ha, amit megfőzök sz..rrá változik? :D

Megpróbálta letenni a cigit, tapaszt is feltettünk, egy ht múlva kiakadt teljesen, hogy neki cigi kell, meg kényszerítve van, és nem tudom ez milyen rossz. Eléggé csalódott vagyok. A szülei azt tanácsolták, hagyjam békén hogy cigizzen, ne veszekedjek. Nagy segítség.

Igen, agyaltam már azon, hogy le kellene zárnom, de nagyon szeretem, annyi mindenen átmentünk, és nem is tudom elképzelni mással. Ha ezekben változna olyan jó is lehetne minden... de igen, nem tisztel, belátom.

Én csak azt nem értem, mi egyebet vársz tőlünk, fórumozóktól, mikor mindenki egyöntetűen leírta a véleményét (amivel én is egyet értek).

külső szemmel tényleg egyértelmű az általad mesélt dolgok alapján,hogy ott igazából nem a kajával lehet a férjed valódi problémájának a gyökere. de ezt is már sokan leírták.

szóval, mit vársz?

egyébként sajnos tényleg igaz,hogy mindenhez két ember kell. és te asszisztálsz az ő magatartásához. így tulajdonképpen ugyanolyan hibás vagy. nem állsz ki magadért. oké, mondod,hogy néha szólsz és akkor összevesztek, de ennyi, azóta is vele vagy. ebből ő azt látja,hogy akkora baj azért mégse lehet a viselkedésével hisz még mindig vele vagy.

elgondolkodtató az is,miért ragaszkodsz egy férfihoz,aki semmibe vesz. itt az önbecsüléseddel is probléma van.

amúgy meg el se tudom képzelni,hogyan bírod ki röhögés nélkül ahogy mondogatja neked,hogy ő férfi,és neki kell az energia. sztem kevés ennél férfiatlanabb viselkedés van,mint amit ő tanúsít az elmondottak alapján :)

Tipp, hogy a pasi a külvilágban egy önbizalomhiá

nyos,sikertelen férfi,aki otthon basáskodik. Tpp, hogy alacsonyabb is a végzettsége topikindítónál