A család (beszélgetős fórum)
Danica!
Egyik sem túl jó,de valahogy el lehet viselni.A fiatalok általában kirepülnek otthonról,párt választanak maguknak és saját életet kezdenek.Ebben egyetértek veled,én sem bírnám ki a párom nélkül.A család és a barátaim hiánya is nagyon erős,de egyfolytában velem vannak,a gondolataimban,érzéseimben és nemsokára megyünk megint haza.Jövőre,ha meglesz a baba egy pár hónapra szeretnék majd hazamenni,hogy kicsit velük legyek.Akkor meg majd a párm hiánya lesz atomerejű!
Csibe:)
Danica!
Bizony tudom milyen érzés.A gyerekek sokkal könnyebben alkalmazkodnak,mint mi felnőttek.Itt(Írország)is elég sok család él,jött a párja után,de a gyerkőcöknek nem okoz gondot az átállás.Inkább mi felnőttek szenvedjük meg ezt az egészet.
A párom velem van és ez az egyetlen,ami itt tart,mert nélküle ki sem jöttem volna ide.Nem tudom meddig maradunk,amíg van meló,vagy ha valami csoda folytán odahaza javulna a jelenlegi helyzet,de ebben nem igazán bízom.Család nélkül kicsit nehéz,néha vannak nehéz napjaim,de próbálok erős lenni.A babavárás ugyanúgy zajlik,mintha otthon lennék,csak a körülmények mások.:)
Szia Csibebaby! Látom Te is tutod, hogy ez nem könnyű. Ameddig van kint munka, addig marad. Nagyon jó lenne Vele lenni, de mi a fiammal angolt tanultunk, németül nem beszélünk. A fiamnak most 11.-es, de van még ezen kívül 2-3 éve. Még a pici lányomnak lenne a legkönnyebb, mert iskolára meg is tanulná a nyelvet. De mi a fiammal mit kezdenénk? Még ha angol nyelvterület lenne, akkor nem is sokat gondolkoznék. De így?
Neked sem lehet egy leányálom idegenben babátvárni, ott szülni, ott élni a rokonok nélkül. Ti meddig maradtok? Melyik országban éltek?
Szia Danica!
Megértem mit érzel..én a másik oldalon állok..én és a párom lassan 2éve élünk külföldön.Ugyan imádjuk egymást és most várjuk az első babónkat,azért a család és a barátok hiánya nagyon megvisel.
Volt,amikor a párom dolgozott külföldön,én meg otthon voltam..iszonyú volt.Meddig tervezi a férjed,hogy kint dolgozik?
Csibe:)
Sziasztok!
Egyetértek rencsilannyal,én is így vélekedem a családról.Amit még fontosnak tartok,hogy folyamatosan tartsuk a kapcsolatot a szeretteinkkel.Mert ugye van aki már kirepült otthonról,megnősült,férjhez ment,vagy csak elköltözött,hogy önállósodjon,de ezektől függetlenül hívjuk,keressük egymást,maradjunk továbbra is összetartóak.Nálunk sajna a párom részéről elég érdekesen állnak ehhez a "család dologhoz".Azért soha nem hívja fel egyik tesója sem,hogy"Szia,hogy vagy,vagytok,stb...?!De ha kell nekik vmit megcsinálni a lakásukban,házukban akkor egyből felhívják,hogy akadna egy kis meló.Én ezért elég pipa szoktam lenni,szerencsére az én tesóimmal nem ilyen felszínes,kihasználos kapcsolatban vagyok.
Nekem a család a mindenem!!El sem tudnám már képzelni az életemet nélkülük.
Hogy mi az ami összetartja?Szerintem elsősorban a kölcsönös szeretet.Aztán lehet tovább sorolni.
Pl. megértés.És szerintem nagyon fontos az, hogy kellő időt szánjunk(természetesen arányosan!)minden családtagra.Férjre, gyerekre egyaránt.Mert szerintem ez erősiti a gyerekbe azt az érzést,hogy otthon jól érzi magát.
Szóval:szeretet,béke, megértés,meghallgatás.
Nem tudom mennyire lett érthető, remélem azért igen:)
Nem egy könnyű kérdés:)