Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A család fórum

A család (beszélgetős fórum)


1 2
2006. nov. 10. 19:58

Danica!


Egyik sem túl jó,de valahogy el lehet viselni.A fiatalok általában kirepülnek otthonról,párt választanak maguknak és saját életet kezdenek.Ebben egyetértek veled,én sem bírnám ki a párom nélkül.A család és a barátaim hiánya is nagyon erős,de egyfolytában velem vannak,a gondolataimban,érzéseimben és nemsokára megyünk megint haza.Jövőre,ha meglesz a baba egy pár hónapra szeretnék majd hazamenni,hogy kicsit velük legyek.Akkor meg majd a párm hiánya lesz atomerejű!

Csibe:)

13. Danica (válaszként erre: 9. - Csibebaby)
2006. nov. 10. 19:48
Szia Csibebaby! Abból a szempontból jobb helyzetben vagy, hogy a férjeddel és a (leendő) gyermekeddel vagy, így csak a család többi része hiányzik. Viszont nekem pont a férjem hiányzik, ebből a szempontból viszont rosszabb. Bár a gyerekek velem vannak, csak sokszor Ők is nagyon kiborítóak tudnak lenni. Az egyik 17 éves kamasz fiu, a másik egy 5 éves hisztis lány.
12. DODICA
2006. nov. 10. 09:08
Család?.... Fura kérdés ez... Mert van "kis" család, meg "nagy" család. Sajnos nálunk nagyon nagy különbségek vannak a viszonyokban. :(
2006. nov. 10. 08:08
A párom a ebben évben sokat volt távol tőlünk a munkája miatt. Ez döbbentett rá, hogy milyen nehéz nélküle. Szerintem mindket a sors is egymásnak teremtett, mi már végleg összetartozunk.
10. eee466847e (válaszként erre: 9. - Csibebaby)
2006. nov. 9. 21:39
2004-ben jártunk Írországban. Csodálatos ország. Igaz királyi életünk volt. Ez egy nyeremény út volt, melyet a férjem fődíjként nyert el. Kaptunk egy tolmácsot és kinn egy mercédesszel várt idegenvezető. Mindent megmutatott ami 5 napba belefért. Tudom, ti egészen másként élitek meg a kinntartózkodást, össze sem lehet hasonlítani - gondolom. Ahogy olvastam a leveledet egy kicsit nosztalgiáztam.
2006. nov. 9. 20:40

Danica!

Bizony tudom milyen érzés.A gyerekek sokkal könnyebben alkalmazkodnak,mint mi felnőttek.Itt(Írország)is elég sok család él,jött a párja után,de a gyerkőcöknek nem okoz gondot az átállás.Inkább mi felnőttek szenvedjük meg ezt az egészet.

A párom velem van és ez az egyetlen,ami itt tart,mert nélküle ki sem jöttem volna ide.Nem tudom meddig maradunk,amíg van meló,vagy ha valami csoda folytán odahaza javulna a jelenlegi helyzet,de ebben nem igazán bízom.Család nélkül kicsit nehéz,néha vannak nehéz napjaim,de próbálok erős lenni.A babavárás ugyanúgy zajlik,mintha otthon lennék,csak a körülmények mások.:)

8. Danica (válaszként erre: 6. - Csibebaby)
2006. nov. 9. 19:54

Szia Csibebaby! Látom Te is tutod, hogy ez nem könnyű. Ameddig van kint munka, addig marad. Nagyon jó lenne Vele lenni, de mi a fiammal angolt tanultunk, németül nem beszélünk. A fiamnak most 11.-es, de van még ezen kívül 2-3 éve. Még a pici lányomnak lenne a legkönnyebb, mert iskolára meg is tanulná a nyelvet. De mi a fiammal mit kezdenénk? Még ha angol nyelvterület lenne, akkor nem is sokat gondolkoznék. De így?

Neked sem lehet egy leányálom idegenben babátvárni, ott szülni, ott élni a rokonok nélkül. Ti meddig maradtok? Melyik országban éltek?

2006. nov. 9. 19:29
Hogy mi tartja össze a családot?A szeretet.Lehet ez elcsépelten hangzik,de ez akkor is így van.Nagyon sok jelzőt lehetne ide érni-odaadás,önzetlenség-de mindnek ez lenne az alapja:szeretet.:)
6. csibebaby (válaszként erre: 4. - Danica)
2006. nov. 9. 19:25

Szia Danica!


Megértem mit érzel..én a másik oldalon állok..én és a párom lassan 2éve élünk külföldön.Ugyan imádjuk egymást és most várjuk az első babónkat,azért a család és a barátok hiánya nagyon megvisel.

Volt,amikor a párom dolgozott külföldön,én meg otthon voltam..iszonyú volt.Meddig tervezi a férjed,hogy kint dolgozik?

Csibe:)

5. eee466847e (válaszként erre: 2. - Rencsilany)
2006. nov. 9. 19:16
Én is ezt írtam volna szóról szóra.
2006. nov. 9. 17:23
Sziasztok! Mi sajnos elég össze-vissza élünk. A férjem másfél éve Németországban dolgozik, kb. 2 havonta 4-5 napra jár haza. A fiam már 17 éves, úgyhogy leginkább Ő is külön utakon jár. Haverok, barátnő, net-függőség. A pici lányom 5 éves, legtöbbször vele vagyunk kettesben. De nagyon hiányzik az "igazi" család. Úgyhogy egyedül a sokszor kibírhatatlan kamasszal és a hisztis picivel...
2006. okt. 28. 18:26

Sziasztok!


Egyetértek rencsilannyal,én is így vélekedem a családról.Amit még fontosnak tartok,hogy folyamatosan tartsuk a kapcsolatot a szeretteinkkel.Mert ugye van aki már kirepült otthonról,megnősült,férjhez ment,vagy csak elköltözött,hogy önállósodjon,de ezektől függetlenül hívjuk,keressük egymást,maradjunk továbbra is összetartóak.Nálunk sajna a párom részéről elég érdekesen állnak ehhez a "család dologhoz".Azért soha nem hívja fel egyik tesója sem,hogy"Szia,hogy vagy,vagytok,stb...?!De ha kell nekik vmit megcsinálni a lakásukban,házukban akkor egyből felhívják,hogy akadna egy kis meló.Én ezért elég pipa szoktam lenni,szerencsére az én tesóimmal nem ilyen felszínes,kihasználos kapcsolatban vagyok.

2006. okt. 28. 15:36

Nekem a család a mindenem!!El sem tudnám már képzelni az életemet nélkülük.

Hogy mi az ami összetartja?Szerintem elsősorban a kölcsönös szeretet.Aztán lehet tovább sorolni.

Pl. megértés.És szerintem nagyon fontos az, hogy kellő időt szánjunk(természetesen arányosan!)minden családtagra.Férjre, gyerekre egyaránt.Mert szerintem ez erősiti a gyerekbe azt az érzést,hogy otthon jól érzi magát.

Szóval:szeretet,béke, megértés,meghallgatás.

Nem tudom mennyire lett érthető, remélem azért igen:)

Nem egy könnyű kérdés:)

2006. okt. 26. 21:58
Mi is az ami összetartja a családot,kiváncsi vagyok mit is írtok. Kinek mit jelent a család?
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook