Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A család fórum

A család (beszélgetős fórum)


1 2
2008. júl. 23. 14:01

Van egy képmutató család...

Megnéztem az iwiw-en őket.

Aki nem ismeri azt mondja,milyen aranyosak stb.

Én ismerem őket, sajnos!

43. Reiki
2008. jún. 20. 14:42
örlök,hogy komoly és mély érzésekről is beszéltek,köszönöm.
2008. jún. 3. 14:35

Sziasztok!


Család?

Nálunk most kezdődik...

Felépítem a családomat,és innen kezdjük az új időszámítást a fogalom megtalálásában.

A férjem,a pici fiam és én.

41. Szilesz78 (válaszként erre: 1. - Reiki)
2007. dec. 11. 13:37
Az ember akkor érzi meg igazán milyen is családban lenni,amikor már nem adatik meg ez neki.Én sajnos korán elvesztettem apámat,nagyszüleimet és 5 éve szenteste pedig az imádott édesanyámat.Évekig egy-két jóbarátomon és az öreg cicámon kívűl(aki idén ősszel 17 évesen halt meg)senki sem kísért utamon.Magányos és nehéz időszak volt.Néhány éve megismerkedtem a férjemmel,azóta megint részem lehet ebben a csodálatos dologban.Nagyon szeretjük egymást és szerintem ez a legfontosabb dolog a világon!Szeretni és szeretve lenni!!!Neki még élnek a szülei,de elváltak.Apósomat nagyon szeretem.Egyszerű munkásember,de szívvel lélekkel mellettünk van,mindenben segít amiben csak tud és nem csak anyagilag,az esküvőnk szervezésétől a festésen át mindenden.Amikor nászúton voltunk Nálunk lakott,vigyázott a házra megetette a kutyusunkat...Tisztelem,becsülöm Őt. Anyósom?Hááát...Igaz,ezt a halottra szokták mondani,vagy jót vagy semmit...Nem sokat törődik a fiával.Újra férjhez ment,ez kitölti az életét.Ugy látszik nekünk már nem maradt hely.Na persze szülinapon meg névnapon felhív minket,hogy a strigulát be lehessen húzni,de ennyi.Fáj,hogy igy viselkedik,de elfogadjuk olyannnak amilyen.A kérdésedre válaszolva,szerintem a feltétel nélküli szeretet,megbecsülés és összetartás a család alapja.Most is boldog vagyok a férjemmel,de akkor lesz teljes az életünk,ha gyermekünk születik.Nagyon várjuk már!
40. Reiki
2007. dec. 11. 11:48
Köszönöm szépen a hozzászólásokat,hogy értékes gondolataitokat megosztjátok velünk))
2007. okt. 25. 19:02
A családunk mostanra két ujj fővel bővült.De egy elment.Apu ujj felesége(Annett)nagyon kedves,figyelmes,segitőkész,okos...Nagyon szeretem!A másik ujj fő a kutyája(Kysa).:-)Hogy micsoda móka mester az a kutya!Amikor valami bánt mindig meg érzi és próbál fel viditani.Apu pedig mióta az eszemet tudom vigyáz rám,óv minden bajtól, támogat...Nagyon szeretem!És persze a család többi tagja a halak teknősök sem maradhatnak ki a sorból!:-DÉs a legutolsó tag én vagyok.Hát magamról...Tudnék mesélni!:-)
38. Reiki
2007. szept. 12. 22:16
Donina nagyon szép dolog amit írtál, sok család számára megszívlelendő volna))
37. Donina
2007. júl. 18. 11:58
A családom öt főből áll. Nagylányom, két fiam és a férjem, na és persze jómagam. Szüleim és férjem szülei is itt élnek, minden nap talizunk, ha nem akkor telefonon beszélünk. A kölcsönös segítség mindenhonnan megvan. Nővérem is itt él a családjával, Öcsikém még az anyuékkal. Ahogy a gyerekek mondanák: IMÁDOM EZT A - NAGY - CSALÁDOT!
36. Reiki
2007. júl. 18. 11:52
Szép gondolatokat fogalmaztok meg, csak így tovább.
35. inci47
2007. jún. 13. 20:32

Sziasztok! Én szerencsés vagyok ,hiszen élnek még a szüleim, akiket mindennap meg tudok nézni, segíteni nekik , amit kell. Van két hugom, a családjukkal is tartjuk a kapcsolatot. NekÜnk pedig van két felnőtt lányunk, vőink, 4 fiú unokánk. Nagyon szeretjük , támogatjuk egymást, most nem csak az anyagiakra gondolok, hanem lelkileg is!

Boldog vagyok, hogy ezt megadta nekem a sors, hiszen család nélkül nem kerek az élet!

2007. jún. 4. 20:46
Édesanyám hála istennek,velünk szembe lakik igy mindennap találkozhatunk,mi a férjem én és a kisebbik fiunk együtt lakunk,a nagyobbik fiamék már külön laknak a két kicsi unokáinkkal és két tacsi kutyával.Én minden hétvégén várom őket,amikor csak tudnak jönnek is.Mindennap amikor megfőzök már viszem Anyukámnak a finom falatokat,gyerekkoromban ő gondoskodott rólunk,valamennyit én is próbálok viszaadni,be is vásárolok neki sokszor,hogy ne menjen ki.Sajnos Édesapám meghalt 20éve 55 évesen.Igy mi vagyunk a szűkebb családi kör.
33. Reiki
2007. jún. 4. 17:30

Megtiszteltek azzal,hogy írtok ide.

Köszönöm értékes hozzászólásaitokat,gondolataitokat.

32. mylene
2007. ápr. 12. 14:17
Öcsi, hugi, párom és a várva várt pocaklakó. Anyu és apu már "elmentek". Anyós, após és sógor türhető a viszonyunk.
2007. febr. 2. 06:24

Család....A szülőkből már csak apu van, vele, olyan elvagyunk a kapcsolat.Ez már gyerekkoromban így alakult.A rokonsággal hasonló a helyzet, ha találkozunk megismerjük egymást köszönünk, talán váltunk is pár szót, de ha egy év enélkül telik el észre sem vesszük.

Nekem a család a saját családom.A szeretet, a tisztelet, az egymáshoz való alkalmazkodás, az egymás mellett való kitartás a nehéz helyzetekben is, a megértés és türelem az alapja és összetartó ereje.

2007. jan. 16. 13:37
Anya,Apa,a bátyám és elsősorban a szeretet,megértés.Na meg a hűség!!
29. eee466847e (válaszként erre: 28. - Kszisz)
2006. nov. 15. 19:01
Meglátod úgy lesz!
28. kszisz (válaszként erre: 27. - Eee466847e)
2006. nov. 15. 17:18
Köszönöm, remélem így lesz... Már nagyon vágyom a babára, és mindent elkövetek, h ne úgy nőjjön fel mint én, hanem sok-sok szeretetben és legfőképpen őszinteségben. Végülis ez már csak rajtam és a páromon múlik, a mi családi életünk olyan lesz, amilyennek mi alakítjuk...
27. eee466847e (válaszként erre: 25. - Kszisz)
2006. nov. 14. 17:00
Nem hiszem, hogy ez hálátlanság lenne. Komolyan sajnállak ezért, mert ahogy írod a a valami, amit édesanyád elkövetett ellened egész életedet beárnyékolja. Az idő megold majd bizonyos dolgokat, de nem biztos, hogy a lelked is megnyugszik. Kár!! Ezért ne is gondolj arra, hogy milyen anya leszel. Biztos vagyok benne - pontosan a fájó élmények miatt - kiváló anya leszel. Akkor talán a sebek is begyógyulnak. Ezt kívánom!
26. Reiki
2006. nov. 14. 14:14

Olvasom,hogy mit írtok. Köszönöm szépen,hogy ilyen nagy érdeklődésre tett szert a kérdésem.

Kinek kinek mást jelentenek ugyanazok a dolgok. Nem vagyunk egyformák,de a legfontossabb mindenki életében a SZERETET

S ez igy van jól.

25. kszisz (válaszként erre: 22. - Eee466847e)
2006. nov. 13. 21:03

Az a baj, h itt nem a válással volt a gond. Azt szerintem mi az öcsémmel nehezebben dolgoztuk fel, mint ő, sok olyat átéltünk, amit senkinek se kívánok! Élhetnénk mi azóta is ha szerényen is, de boldogan, csak ő vmi olyasmit tett, amire nincs mentség. Nehéz úgy elmagyarázni, h végülis még beszélni sem szeretek róla. Eddig mindössze egy emberrel beszéltem erről a páromon kívül, nem is szeretek mégcsak rá gondolni sem.

Én vhogy úgy érzem, tett vmit meggondolatlanul, talán kétségbeesésében, amit sosem lett volna szabad. úgy érzem túl fiatalon és valószínüleg a véletlen műveként vált anyává, és mintha a mai napig nem tudná mit kezdjen ezzel az egésszel. talán ezért is féltem régebben mindig a saját anyaságomra gondolni, csak az járt a fejemben milyen anya nem szeretnék lenni.

VAgy nagyon "hálátlannak" tűnök?

2006. nov. 12. 22:50

Dodica!


Az,hogy valaki sokat segít az embernek,még nem hatalmazza fel arra,hogy mindenbe bel is szóljon.Persze meg kell hallgatni,megkérdzni a véleményét,de a végső dönés a tietek kell legyen.Iszonyú érzés lehet,hogy a szüleid így állnak hozzátok.Én még emlékszem arra,hogy milyen volt kislánynak lenni.Én nagyon sok időt töltöttem a nagymamámmal,akit azóta is imádom,bár őt nehéz nem szeretni.Bár ő is dolgozott,sőt ez még a mai napig így van.A többi unokával nincs is ilyen kapcsolata,mint velem.A szüleim már nagyon várják az unokát(már útban),de mivel mi külföldön élünk ez nem lesz gyanolyan,bár biztos sokat babusgatnák.Ők is dolgoznak még.Ez csak hozzáállás kérdése.Sajnálom,hogy nem számíthatsz rájuk..

Csibe:)

23. DODICA (válaszként erre: 15. - Csibebaby)
2006. nov. 12. 15:31

Hát semmi túl jó. :)) Kész regényt is tudnék írni.


Nagyon nagy vonalakban: anyósom a lekét kiteszi értünk, de ez azzal jár, hogy beleszól mindenbe. Elviselhetetlen. Apámék meg még dolgozók, s tehernek érzik az unokát. Így 9 év alatt soha egyiket se tudtuk még egyik oldalra se lepasszolni. Ha mégis akadt rá példa nagy nehezen, akkor iszonyatos, milyen lelki állapotban kaptuk őket vissza.

Ezért írtam, hogy fura... A szűk család (papa-mama-gyerekek, amolyan mézgásan) jól működne a nagyszülők nélkül...

22. eee466847e (válaszként erre: 21. - Kszisz)
2006. nov. 12. 07:02
Én a szavaidból azt vettem kii, hogy anyukád még mindíg nem dolgozta fel a válását. Sérült a lelke. Segíts neki! Szerintem nem rád haragszik, hanem az egész világra. Ezt ő kudarcként élte meg bizonyára. Ne légy büszke, kövess el mindent, hogy visszataláljatok egymáshoz, ha előbb nem is, de anyák napján tedd meg a lépéseket!!
21. kszisz (válaszként erre: 20. - Eee466847e)
2006. nov. 11. 20:34

Lehet kicsit önző vagyok, de úgy érzem nekik kellene megtenni az első lépést. Először is azzal, h őszinték hozzám. Minden ami anno történt velünk szinte tabutéma, senki nem hajlandó beszélni róla. Pedig tudom, ha elmagyaráznák, mit miért tettek, akkor biztos sikerülne vhogy megbocsátanom. De anyukámmal pl. nem tudok még beszélgetni sem. Néha, ha sor kerül rá megpróbálom, de mintha egy vad idegen állna velem szemben, és így nincs is kedvem az egészhez. Apukámnak viszont ott az új családja, ahol igazán a felesége az úr, számomra érthetetlen módon nevelik két féltesómat, és annyira különbözünk!

Vagy csak én vagyok ennyire földönkívüli a családban, h így látom mindezt???!!

20. eee466847e (válaszként erre: 18. - Kszisz)
2006. nov. 11. 08:42
Már nem tudsz rajta javítani? Úgy értem, hogy jobb legyen a kapcsolat. Ők is idősödnek gondolom, esetleg, ha hibáztak még adj nekik esélyt, hogy jóvá tegyenek mindent.
2006. nov. 10. 22:37

Szomorúan olvastam a soraidat.Számomra a család nagyon fontos,mégha nagyon távol is élünk jelenleg egymástól.Tartjuk a kapcsolatot(telefon,net)és nem telik el nap,hogy ne gondolnék rájuk.Még munka közben is sokszor rájuk gondolok,hogy eltereljem a figyelmem a benti problémákról.Ez mindig sikerül,de néha annyira erősen koncentrálok rájuk,hogy ellepik a szemem a könnyek..annyira fáj a hiányuk.

A párom családja elég furcsa,a szüleivel,öccsével tartjuk a kapcsolatot,de a többiekkel nem nagyon..

Csibe:)

18. kszisz
2006. nov. 10. 21:57

Irigykedve olvastam soraitokat... Számomra a családot a párom ill. egy kicsit az ő családja jelenti. Sajnos nem volt hűdejó gyerekkorom sem és azóta se vagyok jóban a szüleimmel. Születésnap, névnap, karácsony, húsvét...és hasonló alkalmakkor telefonálunk, találkozunk. Ennyi. Kicsit fáj, de azt hiszem mára egész jól kezelem. Még jó, h van egy öcsém, vele tartom rendszeresen a kapcsolatot. Csak rossz belegondolni, ha esetleg vmi történne a párommal, v. köztünk, akkor az öcsémet leszámítva, nem lenne senkim, akire számíthatnék. vagy ki tudja, lehet ha nagy bajban lennék megváltozna a helyzet?!

Mindenesetre jó nektek :-)

2006. nov. 10. 20:01
Imádom a családomat! Mindig is nagyon szerettem őket, de az utóbbi egy-két évben Sokkal-sokkal fontosabbak lettek számomra. Lehet, hogy azért, mert azóta nem alkom a szülőknél, nem tudom, mi az oka. Az is okozhatja, hogy az utóbbi években eljutottunk odáig, hogy a család minden tagja szóba áll egymással. És ez nagyon jó :)
2006. nov. 10. 20:01

Írország tényleg nagyon szép.Itt élünk már lassan 2éve,de még mindig találunk csodaszép helyeket.Azért szívesen sétálnék már a Tisza-parton egyet...

Csibe:)

15. csibebaby (válaszként erre: 12. - DODICA)
2006. nov. 10. 19:59

Dodica!

Nálatok mi a helyzet?

Csibe:)

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook