8 éves minidiktátor (beszélgetés)

Jah, azt hittem, a fürdőszoba sarka volt.

Örülök, hogy örülsz.

De te is tudod, hogy a belekötés nem ilyen, mint amire te most itt reagáltál hirtelen.

Gondolod, hogy a sarkon múlt?

Az én gyerekem se hisztizett soha, a földhöz se verte magát, sarok nélkül se. Már csak kukoricára kéne térdepeltetni :DDD

Meglátásom szerint azzal is kéne a szülőknek fogalkozniuk, hogy a gyerek miért fél és szorong mindenhol máshol.

Aztán családi körben meg lerepül a szelep... Olyan ez a kislány mint egy kukta, fortyog belülről, aztán a legkisebb ellenálásra robban.

Egy 8 éves gyerektől már egyáltalán nem elfogadható, hogy hatalmas ordítással meg hisztivel reagáljon arra, ha valamit ő másképpen szeretne.

Például megmondhatná értelmesen is, nem?

Én még csak nem is becézném "sarkocskának". Sarok. Menj oda, gondold át, hogy mi nem volt helyes, mi és hogyan lett volna helyes.

Nálunk a fürdőszoba volt erre a célra, oda küldtem be átgondolni a dolgokat. Mondtam neki, szólj, légy szíves, ha átgondoltad és megbeszéljük. Már egészen kicsi korától (2-3 éves), és érdekes módon, nem volt hisztikorszak, meg "földhözveremmagam a boltban" sem.

És mi azzal a gond, hogy nem mindig az érvényesül, amit a gyerek szeretne?

Hanem el kell fogadnia, hogy másképp is történnek dolgok?

8 éves a kislány, igen, kell lennie olyannak is, hogy nem az ő akarata érvényesül. Attól nem rossz vagy kevésbe szerető, "drága" nagymama valaki, hogy valamire nemet mond a "kicsi kincsnek".

Nem körülötte forog a világ, és a nagymama esetleg nem szeretne vele aludni. Akkor mi van? Attól ő már nem is jó és szerető nagymama?

Ugyan már! 8 éves gyerekről van szó, sok mindent megért, tud és el is kell fogadnia dolgokat, szabályokat, határokat.

Igen a szülők itt a hibásak.

A ferjem pl pont az ellentétem.

Folyton dolgoztatná a gyereket. Merthogy gyermekkorában neki is mindent meg kellett csinálnia.... Kérdeztem és szerette csinálni. Mondta nem utalta. Akkor meg a nenikéd picsját eroszakoskodsz gyerekkel.... Na ilyenkor megy a vita. Úgy utalom amúgy az ilyet is.

Volt egy (?) korosztály, akiket nem neveltek meg a szülei. Szinte mindent rájuk hagytak.

Szóval a neveletlen szülők neveletlen gyerekei ma itt vannak. :(

Mi is rendes emberek lettünk. Úgy értem, azért mert gyerekkorunkban nem volt kötelező, azért még ellátjuk a feladatunk, de más azért más dolgokban voltak szabályok. Minden nem volt ránk hagyva.

Talán az lehet a gond, hogy a szülők is bizonytalanok, önbizalomhiányosak és így gyerek nem tudja kihez fordulhatna. Nincs egy stabil pont az életében. Ezt csak azért gondolom, mert Szederke írta, hogy idegenekkel szemben meg szorongó még köszönni is fél. Szerintem a szülőknek kéne magabiztosabbnak lenni, az adna biztonságot, nyugalmat a gyereknek is.

Pont a keret nélküli, szabályok nélküli nevelési mód tudja elbizonytalanítani a gyereket. Nem kap visszajelzést, hogy mit csinál jól és mit rosszul. Gyakorlatilag ő rá van bízva, hogy eldöntse mi a helyes. Egy 8 évesnek ez még komoly megterhelés.

Érdekes az én szüleim is ilyenek voltak... Mondjuk én magamtól az egész házat kipucoltam (ablak mosás, porszivizas stb)

Én is mindent megcsinalok itthon a gyerekeimnek ne kelljen aztán mégse pofatlan velem pl a nagyobbik.

A tesóm meg egy gén a piás volt világ életében pedig ugyanúgy neveltek minket.

Nehéz mert egyéniség mindenki így nehéz személyre szabni módszereket.

Esetleg pszihologus aki tudna segíteni, talán ki tudja "javítani" a szülők hibáját

Miért ne lehetne megmondani egy gyereknek, hogy hova üljön? Persze nem dől össze a világ, ha ő máshova akar ülni és lehet, hogy felesleges is megszabni ezt neki, de ha már kimondták, akkor legyenek következetesek. Én úgy értelmeztem, hogy azért kellett volna a túloldalra ülnie a kislánynak, mert így lett volna logikus a férőhelyek miatt. A másik probléma ebben a helyzetben, hogy a kislány itt is dührohammal meg hisztivel reagált és így érte el, hogy az ő akarata érvényesüljön.

És bár nem tudhatom, de én meg el tudom képzelni, hogy a kislánynak se lett volna semmi gondja azzal, hogy odaüljön ahova mondják, csak azért nem akar odaülni, mert azt mondták neki. Nekem eléggé akaratosnak tűnik.

Az alvásnál ugyanez a helyzet.

Itt szerintem nem Szederkével van a gond. A kislány már megtanulta, hogy hisztivel meg őrjöngéssel el lehet érnie, amit akar. Bevált módszeren nem változtatunk.

A gondolkodó sarkocskával nem értem mi a baj. Utána megbeszélik a dolgokat. Mondhatnánk nyugi saroknak is. Amíg hisztizik úgyse tudsz vele beszélni, de valamilyen módon azért jelezni kell a gyerek felé, hogy a hiszti nem elfogadott.

Írj mondjuk egy jó módszert, hogy mit tennél, mikor a strandon ok nélkül összerugdos? csak úgy, mert épp el kell indulni az öltözőbe? Hogy kezelnéd a helyzetet?

Amíg így viselkedik, sehova sem vinném!

De van egy másik dolog, ami nekünk bevált alvásnál. A mi unokánk sem szeretett volna a másik szobában aludni, úgyhogy egy szivacs matracon aludt mellettünk. Megbeszéltük együtt, és 1 hétig jól elvoltunk. Nálatok ilyet lehetne?

Most?

És az eddigi 8 évben miért nem?

Vagy miért pont most?

Azért ez így elég fura, nem?

A férjed se fog már változni :-) Azért én bevándorló ide vagy oda, azért elmondanám a véleményemet. Vagyis inkább próbálnék beszélgetni a szülőkkel, hogy miért hagynak rá mindent a gyerekre. Nincs türelmük, energiájuk hozzá? Vagy félnek tőle, hogy kevésbé szeretné őket a gyerek, ha fegyelmezik? Vagy valamit kompenzálnak? Megpróbálnám megérteni őket és eloszlatni a kételyüket.

Az eddig ismeretek alapján azt gondolom, hogy a férjed fia olyasmi lehet, mint a férjed. Azért is emlegetem inkább a kislány anyukáját, hogy nála lehet megoldás kulcsa.