8 éves minidiktátor (beszélgetős fórum)

Akkor térjünk vissza az alapokhoz.

Nem oda szeretne ülni az asztalnál, ahol kijelölik neki.

Nem egyedül szeretne aludni, hanem a mamával, pedig ő az egyedül alvást jelölte ki.

Aztán sok kis ilyen apró dolog miatt, ilyen "manipulációk és akaratoskodások" (nahiszen :D ) után a gyerek teljesen elvadul, és nem érti, miért kell neki a sarkocskában ülni. Vagy érti, és még vadabb lesz.

Nekem annyira nem ez jön le Szederkéről...

Nem akarom védeni, sem smúzolni (nem szorul rá), de mintha két külön mozit néznénk...

Nem gonoszságból. Manipulációból, meg akaratoskodásból. Feszegeti a határokat.

Szerintem az embernek alapvető célja, hogy az akaratát érvényesítse. Felnőtt is, gyerek is. És azzal sincs baj, ha a gyereknek van igaza vagy az lesz, amit akar. A baj azzal van, hogy ezt milyen módszerekkel éri el illetve, ha akkor is annak kell lennie, amit ő akar, ha az valójában nem fontos neki. Pusztán csak a zsarnokoskodásról szól a történet. És én meg azt nem hiszem el, hogy senki nem látott még ilyen gyereket.

Nem gondolom. Aki tanulta magasabb fokon a gyermeknevelés bármilyen formáját, vagy egy kicsit reálisan néz a dolgok mögé, világosan látja,hogy a mai nevelési módszerek egyenlőek a nullával. Nem azért mert esetleg néha hisztis a gyerek, hanem mert a gyerek egyenlő szinten van kezelve a felnőttekkel. A szülők inkább barátok, rosszabb esetben haverok, mintsem szülők. De nem szeretnék ebbe nagyon belemenni, ez már egy másik téma.

Bár a nagyszülőnél gondolkodó sarkot én sem látom túl jó dolognak.

Belegondolok, hogy hasonló helyzetben apám vagy anyám mit tett volna

Bizony a pofon nevelő hatású!

Én azt sajnálom, hogy a te valós frusztrációidat, melyekkel tele van az internet, belém akarod magyarázni, csak mert nem mondom kedvedre, hogy mekkora kis mocsok hisztis ez a csaj, és fene az anyjába, hogy ilyennek nevelte. Akkor lennék normális szerinted :D

Egyszerűen nem tűrsz ellentmondást, és ez jellemző az "unokáddal" való kapcsolatodra is, a leírtak alapján.

Mire másra tudnék hagyatkozni?

Hát hogy a családod mit szól ehhez az egészhez, ha elolvassa ... kétlem, hogy boldogan röhögnek.

És én itt el is köszönök tőled, aztán majd hétfőn meg ünnepek után meg mindig újra elolvasom, ahogy telesírod a netet, hogy te mekkora áldozatot vállaltál a családodért, etetted őket stb és semmi köszönet sincs érte. :/

Sajnálom, hogy így élsz. :/

Szia

Valamit nagyon félreértettél, mert én éppen azt írtam, hogy NEM kell bántani a gyereket!

Sőt, nem a gyereket kell, inkább a szüleinek járna egy füles:-)

Olvasd át még egyszer, mert NEM ÉN írtam, hogy pofozni kell a gyereket!

Nem tudom.

Lehet, hogy én vagyok túl naív, de soha a büdös életben nem fogom feltételezni egyetlen 8 éves gyerekről sem, hogy rosszindulatból, gonoszságból és hisztiből szeretne együtt aludni a mamával, nem pedig mert szeretne ragaszkodni hozzá.

... szeretne ...

Szerettem volna csak egy tizedannyira is törődő és jófej nagyít, mint Szederke, de az én drága nagyszüleim egy gombóc fagyit nem vettek nekünk, nem hogy még az ágyukban aludjunk.

Jó, ez a másik véglet, de egyesek itt úgy tesznek, mintha nem léteznének rémesen viselkedő gyerekek. Pedig nagyon is, és nem varrjunk már mindent a nagyszülők nyakába... Én abszolút megértem, hogy elszomomrítja és bántja ez a helyzet. Az meg hogy már a "kiscsaj" kifejezésben is a mostohaságát látjátok, egyenesen vicces....

Ezt az együtt alvást is szerintem túlmisztifikáljátok, bár ezt én sem tudhatom, hogy pontosan hogy zajlott. Az ember érzi a gyereken, hogy mikor akar valamit okkal és mikor talál ki valamit, csak azért, hogy ellenkezzen és az legyen, amit ő akar.

Ha otthon egyedül alszik és a nagyszülőknél is egyedül aludt eddig, akkor erősen benne van a pakliban, hogy nem a ragaszkodás vezérelte ezt sem. És nem vagyok rosszhiszemű, de azt sem tartom véletlennek, hogy ahogy otthon kommunikálta a kislány az esetet. Még így is, hogy végül az lett, amit ő akart.

Azt nem tudom, mit jelent nagymamaként fordulni, de azt tudom, milyen egy igazi nagymama unokájának lenni. Az igazit természetesen nem úgy értem, hogy vérszerinti-e, hanem a viselkedését, érzéseit egy gyerek felé. Aki beülteti a gyereket a sarokba, megbüntetve ezzel, hogy "gondolkozzon", az nem a kettőjük közös életét formálja jóvá, hanem a gyereket bünteti hatalmaskodva fegyelmezve, ahelyett, hogy megbeszélné vele a problémát.

Ha kicsi korától foglalkozol a "csajjal", akkor kicsi korától beépítetted azt a fajta dirigáló, okoskodó, majdnemnagymama-de-mégsem személyiségedet az övébe, ezzel már nincs mit tenni.

Ja, a stop jeleket nyugodtan küldözgetheted, attól még ez a véleményem :)

A kislány nekimegy az anyukájának, ha nem az van, amit ő akar. Alapvetően erről szól a fórum, hogy a gyerek akar irányítani és ha nem sikerül neki, akkor agresszív. Mind verbálisan, mind fizikálisan. Ezt a helyzetet kéne valahogy kezelni, de a szülők és főként a kislány anyukája nem partner ebben. Az anyuka leáll verekedni a lányával.

Ennek semmi köze ahhoz, hogy szeretik-e vagy sem a kislányt. Hiába a nagymamai szeretet, azzal nem lehet hatni rá. A kérdés az, hogy hogy lehetne megoldani ezt a helyzetet, mert természetes, hogy a nagyszülőket így kiborítja a kislány. Nem attól nagymama egy nagymama, hogy mindent ráhagy az unokájára, sőt majd még azt is megengedi neki, hogy megverje őt.

Nem sikerült jól értelmezned a szavaimat.

Addig, míg nem tudsz nagymamaként fordulni egy kislány felé, addig megveheted neki a toronyórát lánccal is, akkor sem fog szeretni meg tisztelni.

Azokból pedig soha nem lehet túl sok :)

De de tudod, a te életed.

Én nem szeretnék ebben vitatkozni, csak a véleményemet mondtam el a leírtak alapján a "csaj"-ról.