8 éves minidiktátor (beszélgetős fórum)

Gondolkodó sarkocska egy "pedagógus" "nagymamánál"?

Ha nekem ilyen anyósom lenne, megkérném, hogy üljön be a sarkába gondolkodni, a gyerekemet meg "beszélgető sarkocskára" buzdítanám ... - a másik nagyszülőknél.

Lehet, ott máshogy is viselkedne.

Talán meghozza az eredményt. Persze benne van a pakliban, hogy te leszel a gonosz, akinek nyűg az unoka, de az embernek elsősorban saját maga felé kell elszámolnia a lelki ismeretével és mérlegelni kell, hogy mit bír tolerálni.

Lehet, hogy a kevesebb együtt töltött idő alatt több jó élmény ér, mintha ott aludna. Meg így nektek is könnyebb lesz türelmesnek lenni.

Nagyon egyet értek veled. Meg globus törölt hozzászólásával is.

Aki nagymama, az akként is viselkedik, szeret, rajong, kedvesen nevel, boldog, ha vele akar aludni a kislány, nem csak kifogásai vannak a "csaj"-jal kapcsolatban, akiről egyetlen jó szó nem hangzott el eddig.

Minden gyerek annyira unoka, amennyire nagyszülő a nagyszülő. Minden éremnek két oldala van. Ha tetszik, ha nem.

Szívesen:-)

Tényleg nagyon nehéz helyzet, mert nyilván szeretitek a családot, nektek is hiányoznának, ha nem találkoznátok, de nem szolgálja a kislány és a család érdekét, hogy mindent rájuk hagyjatok. Ráadásul ezt nem is lehet elvárni tőletek sem, hogy mindenben igazodjatok hozzájuk.

Remélem, hogy javul valahogy a helyzet, de fogalmam sincs hogyan. :-S

Te is tudod, hogy itt az anyukával van probléma, ő viszont nem fog, nem akar erről tudomást venni.

Írtad, hogy nem akarod a férjed elválasztani a családjától, ebben az esetben szerintem nem is érnél el vele célt. Nektek nyugisabb lenne az élet, de ettől még a kislány viselkedése nem javulna.

Szerintem próbáljátok ritkítani a találkozásokat és azok időtartamát. Ne vállaljátok, hogy ott aludjon a kislány, mondjátok meg, hogy annyira szófogadatlan, hogy ti így nem akarjátok vállalni a felelősséget érte. Ott lehet nálatok, ha van ott szülő is. Hátha mégis megunja az anyuka a gyerek viselkedését, ha non-stop az ő gondja lesz.

Ez szerintem sem nevelés.

Nálunk gyerekkoromban egyébként elvárás volt a szüleink részéről, hogy ha akarunk valamit, akkor el tudjuk mondani, hogy miért, tudjunk érvelni a dolog mellett. Ha meg tudtuk őket győzni, akkor lehetett az, amit mi akarunk. De hisztivel, meg akaratoskodással nem mentünk semmire.

Ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, egyre inkább próbálják a saját akaratukat érvényesíteni, meg egyre több dologról tudják, hogy mit és hogyan szeretnék.

Még ez jutott eszembe, hogy a szóhasználatot sem árt megválogatni. Először ti meg szülők esetében. Ne fogalmazzatok radikálisan, próbáljátok kerülni a negatív hangzatú mondatokat. Ahelyett, hogy mit nem szeretnétek, inkább azt mondjátok, hogy mit szeretnétek. Ilyesmire gondolok.

Két dolgot nem értek; 1:mi a gond azzal, hogy a gyerek szervezi az ülésrendet?

Nagy a család, sok eseményt megünnepeltek, ő a gyerek, a többi még pici, nem tud játszani velük. Mi lenne, ha otthon már a terítésnél segítene, ő tenné az evőeszközöket, tányérokat, és mondaná is, ki hova ül....már írni is tud, csinálhatna ültető kártyát.

Ezt azért mondom, mert valahol itt megy át hisztibe, ahogy olvasom.

2. Nagyszülők vagytok, ebből kifolyólag nagymama vagy! Nem hozott, nem "mostoha", születésekor a családban voltál, tehát a nagybetűs nagymama!

Ne pedagógus legyél, mikor nálatok alszik, hanem viselkedj nagymamaként! Aludjon veled, vagy veletek, ha azt szeretné.:)))

Az én kajlám gimis korában is elment bicajjal a nagyanyjához, mert vele akart lenni, és ott is aludt.

És egyetemistaként is volt, hogy 2-3 napig ott készült fel 1-1 vizsgára. Csak ennek a rajongó szeretet volt az előzménye, amit kicsiként kapott tőlük, nagyszülőktől.

Alapvető probléma, hogy a gyermek személyisége kialakul 6(!) éves korára. Ezen valamelyest lehet korrigálni max 9 éves koráig. Mivel a kislány már 8 éves, eléggé bukott ügy a dolog. Nevelni kellett volna, értelmes kereteket szabni a dolgoknak és akkor nem alakult volna így. Egyetlen korrekciós lehetőség, ha kb most azonnal 360fokot fordulnak a felnőttek a gyerek körüli kérdésekben (szándékosan nem szülőket írtam, mivel nem csak ők vannak hatással a családból a gyermek személyiségére) és elkezdik keretek közé fogni az alapvető normákat, illetve bevonnak egy gyermekpszichológust is a dologba, és 100% együttműködnek vele mindenben. Így némileg talán javítható a helyzet, de teljesen jó nem igazán lesz.

Leszögezném, egyetlen mondatomat sem sértésnek szántam.

Ez teljesen így van, de pl sok szülő mit csinál?

Valamelyik nap láttam a nőgyógyászaton egy anyát, egy 5 év körüli kisfiúval.

A telefont akarta hogy zenét halgasson, ugye az anya nem engedte, erre hatalmas üvöltés, és hiszti vette kezdetét.

Az édesanya erre egy zacskó gumicukrot nyomott a kezébe csak hogy a gyerek kussoljon végre, na szerintem ez nem nevelés, ha nem tudja lenyugtatni, csak akkor ha lekenyerezi valamivel, ezt már most nagyon rosszul csinálja, szerintem.

Van IA szám, abban van egy sor: "Így nem fog menni, én mondom nem, hogy ennyi szülő lett neveletlen."

Ebben az esetben gyanítom, hogy anyukára igaz ez a megállapítás.

Engem ráz a hideg az ilyen véleményektől. Lehet, hogy bennem van a hiba, de én nem így látom. Állítólag bűn rossz gyerek, úgy törölgette a tányérokat, edényeket, amiket elmosogattam, mint a kis angyal. Igaz, azért csinálta, mert szerette volna, ha megtanítom egy kártyajátékra, én meg mondtam neki, ha segít, akkor gyorsabbak leszünk. De egy hangja nem volt törölgetés közben, semmi hiszti, semmi mikor végzünk már.

Igen, a példa mutatás is fontos. Magunkkal is következetesnek kell lenni.

Persze, hogy nem hülyébbek. Nagyon vicces, ahogy az előző generációk vélekednek a következőkről. Nyilván elfelejtve, hogy róluk mi volt az előzőek véleménye ;)

Egy gyerekkel vagy következetes vagy, vagy elvesztél. Magyarázhatsz egy gyereknek a helyes viselkedésről, ha azt látja, hogy káromkodsz, ha valaki bevág eléd, ha neked koccan, vagy hőbörögsz a kollégáidra. Ofkorsz általános alanyként, nem neked címezve ;)

Most már nehéz változtatni, sok türelem és következetesség kell. Sok szülőnél látom, hogy rászól a gyerekre egyszer-kétszer, aztán, ha a gyerek nem fogad szót, akkor inkább elfordul és úgy csinál, mintha nem látná. Közben meg meg van róla győződve, hogy ő mindent jól csinál, mert hát rászólt a gyerekre, de az ő gyereke olyan rossz, hogy semmi nem használ. Meg sokat hallom, hogy a mai gyerekek...

Érdekes, akivel betartatják a szabályokat és időt szánnak rá, az a gyerek nem "hülyébb", mint a "mi időnkben".

Ja, meg nem árt, ha olyat kér a gyerektől, amiről el is tudja neki magyarázni, hogy miért nem szabad. Nem csak parancsolgat. Illetve ugyanúgy dicsérni is kell, meg megköszönni dolgokat.

Szia!

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de mindenképp a szülőkkel kéne beszélned.

Magyarázd el neki, hogy ha a gyerek nem tanulja meg, hogy mit jelent, hogy valamit nem szabad, azzal nem csak a család életét keseríti meg, de veszélyes is. Máshol se fog azzal foglalkozni, hogy mit szabad, mit nem. Pl. vonaton: kihajolni veszélyes, metrónál biztonsági sáv, zebrán piros lámpa, stb... Úgy, hogy ha magukért és értetek nem hajlandóak is változtatni, akkor tegyék meg legalább a gyerekükért.