8 éves minidiktátor (beszélgetős fórum)

Ja, még a matracos megoldást akartam én is írni, hogy szerintem is nagyon jó ötlet. De amíg úgy érzed, nem akarod, hogy ott aludjon, persze, hogy nem kell erőltetni. Az is jelzésértékű neki. Szerintem a két legfontosabb, hogy érezze a szereteteteket, és hogy semmiképpen ne engedjetek neki abban, amit erőszakkal és hisztivel akar elérni, még ha önmagában nem is lenne helytelen, amit annyira akar. Tanulja meg, hogy nálatok nem ez a megoldási módszer - hátha akkor elkezd más, normális elintézési módok felé fordulni.

Ismered az öt szeretetnyelvről szóló könyvet? Jó lenne tudni, a kislánynak mi a szeretetnyelve, mert azon keresztül fogja érezni is a szereteteteket, nem csak tudni. Pl. ha a testi érintés ez a nyelv, akkor lehet, hogy őmiatta kicsit meg kell erőltetned majd magad, és néha megcirógatnod, megölelned. Ha pl. a szívességek, akkor érdemes megtenni neki, amit normális hangnemben kér, és meg lehet valósítani (nem méregdrága csizmára gondolok, hanem süteménysütés, "menjünk sétálni", stb.

Kicsit vaktában írok, de te ismered a helyzetet, te látod, mit tudsz hasznosítani belőle, meg egyáltalán mi az, amivel egyetértesz. Mindannyiotok érdekében remélem, hogy sikerül megoldást találnotok.

Szederke, szerintem amennyire lehet ebben az elfajult helyzetben, jól csinálod a dolgokat. A gondolkodósarkot is (nem értem, mi a gondja ezzel egyeseknek, mikor ez egy bevett nevelési módszer, és ha kell, miért ne vethetné be a nagyszülő is?). Az együttalvás - mindenkinek más a természete, van, akinek igenis jobban szüksége van intim szférára, és kellemetlenül érzi magát, ha egy gyerek - még ha unoka is - az ágyába kéredzkedne. Pláne, ha ilyen mintát hozott magával otthonról. Ettől még szeretheti ugyanúgy, nem ezen múlik.

Szerintem sok jó tanács született itt. Akár az is, hogy akkor kell beszélni a gyerekkel, szeretettel, amikor épp semmi gond nincs; meg lehetne kérdezni, miért ordít máskor, mit érez közben (lehet, hogy nem igazán tudja ő sem, de a válaszából esetleg le lehet szűrni valamit), és ti is elmondhatnátok, hogy érzitek magatokat olyankor, és hogy nektek ez milyen rossz, pont azért, mert szeretitek, és ilyenkor nem ismertek rá. És tényleg meg lehet vele beszélni - határozottan, hogy végre érezzen valamiféle biztonságot adó keretrendszert maga körül -, hogy ha elkezdi a hisztit, azonnal viszitek haza, akár éjszaka is. Ha tényleg megteszitek, akkor legközelebb kétszer meggondolja, hogyan viselkedik.

Nem tudom, abban tud-e valamilyen szakember segíteni, hogyan tudnátok segíteni ezen a helyzeten, meg akár a gyereknek is, mert szerintem is az otthoni családi helyzet forgatja ki önmagából, hosszú távon ez a legnagyobb baj (még akkor is, ha ez persze nem jogosítja fel erre a viselkedésre, és nem is szabad hagyni neki). Általában otthon vannak szigorúbb szabályok és a nagyszülőknél engedékenyebb a hangulat, de lehet, hogy neki megváltás lenne, ha ti szeretettel, de szigorúan állnátok hozzá, ha már otthon nem ezt teszik.

Egyébként, amit többen írtak, hogy miért ne mondhatná meg, ki hova üljön, meg miért ne ülhetne oda, ahová ő akar - azért, mert ne a gyerek irányítsa a felnőtteket! Ha máshova akar ülni, mondja meg, beszéljék meg, lehet-e, és ha mégsem, fogadja el, hogy másképp lesz. Az ülésrendet meg végképp ne ő határozza meg. Maximum, ha a felnőtt bízza rá, hogy na, találd ki te, ki hova üljön! A gyereknek szülőre van szüksége, nem két felnőtt korú barátra. Ezt sokan eltévesztik, aztán csodálkoznak, ha a gyerek a fejükre nőtt.

Szia!

Szerintem nehéz helyzetben vagy nagyon, de először az alapszabályt raknám le, hogy otthon anya a főnök, de itt a nagyinál mi vagyunk a főnökök, a mi szabályaink szerint "játszunk". Láttam van kutyád is, hát a gyerek is hasonlóan működik...hierarchia van, és ha megérzi, hogy gyenge vagy, átveszi a falkavezér szerepét. Nem akar ő diktátor lenni, nagyon fárasztó neki is annak lenni, csak hiányoznak az irányelvek. Mivel senki nem irányít, úgy érzi, hogy kénytelen átvenni ezt a szerepet, és ez nagyon stresszeli, ettől ideges.

Azt tudom még elképzelni, hogy nem volt meg a kellő mozgásigénye arra a napra. Amikor nálatok alszik, előtte mindenképp el kéne menni vele fél-egy órát sétálni, kirándulni...biciklizni...bármilyen mozgásforma jó...akár a kutyasétáltatás is. 2 in 1

Kellemesen fáradtan ANGYALKÉNT fog viselkedni, szerintem ez a kulcsa a dolognak.

Persze még sok minden az eszembe jutna, de a MOZGÁS szerintem a gyereknél a legfontosabb, ha az megvolt, akkor minden gyerek sokkal könnyebben kenyérre kenhető, friss oxigénnel a kis fejükben! :)

Amit írtál, hogy szeretgetitek, ebben nincs hiány. Ez nagyon jó! Én még akkor is alkalmazni szoktam, amikor nagyon nagy durcát bevágnak...amikor a legkevésbé nem gondolná az ember, hogy egy hatalmas ölelésre vágyik a gyerek, akkor van rá a legnagyobb szüksége! Hiszti közepén egy nagy szeretetölelés, és máris mosolyt csalunk az arcára.

Remélem kipróbálod, és sikered lesz! :)

Az én gyerekem, nem az övé.

36 éves elmúltam, van egy 5 évvel idősebb nővérem és egy 8 évvel idősebb bátyám. Soha nem ők vittek haza az óvodából. Mindig vagy a szüleim jöttek értem vagy a barátnőm szülei vittek haza. Anyukák egymás között beosztották, ki mikor megy a gyerekekért. Így is lehetett 30-35 éve is.

Amikor iskolás voltam, én alsós, a nővérem felsős, akkor sem ő vitt haza. Főleg, hogy én napköziotthonos voltam, ő meg ebéd után ment haza busszal. Jól is nézett volna ki, szegény 12 éves ül még két és fél órát a folyosón, hogy hazavihesse a 7 éves húgát.

Szederke, végigolvastam, és nem akartam beleszólni, de nem bírom megállni. A nevedben a 66 a születési évszámot jelöli? Ha igen, egy idős vagy velem.

Nekem is van nem vérszerinti "gyerekem", nála is van kisunoka, én kb. egyszázad részét nem folyok bele a dolgokba, mint Te. Gondolom, akkor Te is bőven dolgozol még. Szerintem nagyon benne vagy ebben az egész unokázós dologban, lelkileg is, tevőlegesen is. Szerintem ez rengeteg energiát elvesz. Bevallom, (igaz, nekem az anyukával sem jó igazán a kapcsolatom), én nem unokázok szinte egyáltalán. Biztosan ez sem tetszik sok mindenkinek. Viszont Tőled ez elvárás, hogy ennyit foglalkozz a férjed gyerekének a gyerekével, vagy Te is szeretnéd, benne vagy? (Lehet, én vagyok furán összerakva, de nekem ez olyan energia pazarló, bár biztosan számít az is, hogy a gyerek anyjával milyen a viszony.)

Nagymamaként és egy öt gyerekkel megáldott családban bébiszitterként úgy kezelem a hisztit,hogy hagyom vergődje,ordítsa ki magát a gyerek. A család,ahol dolgozom az ötből kettő kicsi ikerpár. Természetes,hogy ugyanazt akarja egyik,mint a másik.Ha nem jön össze,hiszti. Hagyom és nem avatkozom közbe. Nálam hisztiszék volt és van,ha szükség van rá.

A nagyobbaktól a hiszti után megkérdezem,hogy "most jól vagy"? Többnyire vigyor a válasz.

Mondjuk én az együtt alvást hagyom,mert önző nagyi vagyok. Imádom,ha mellettem szuszog az unokám.

Egyébként az a véleményem,hogy a szülők a hibásak,nem nevelnek. Gondolom a kislány otthon hisztivel eléri amit akar. A verekedést nem hagynám és vissza sem ütnék az anyuka helyében. Az agresszivitás agressziót szül.

Pont ezért nem pártoltam soha a nagy korkülönbséget szerintem kevés az előnye..

Rossz volt még olvasni is ez mind a te es mind a tesód reszerol nem lehetett jo..mostmar jo tesok lettetek?

Ja. A bátyámnak is szívás volt, amikor 10 éves korában megszülettem; nem is voltunk jó testvérek. Neki csak egy hugyalinó voltam, akit vinni, hozni kell a bölcsiből, oviból, ahelyett, hogy a barátaival focizhatott volna; plusz én voltam a papa kedvence.

Lehettem 5-6 éves, amikor 2 másik fiúval elvették a labdámat. Azt mondták akkor adják vissza, ha kihúzom azt a füvet, amire rámutattak. Örültem, hogy ilyen egyszerű a feladat. Azóta ismerem a csalánt...

Akkor ez az a pillanat, amikor már bele kell törődj, nem tehetsz semmit.

Az ő gyerekük, az ő életük.

Én ledöbbentem.Nekem 9éves a kislányom és hisztit már évek óta nem tapasztaltam nála ellenben az 5éves öccsevel akivel nagyon nehéz mert nagyon rossz természet de küzdök vele.Van bünetetés ez általában az aznapi nasi megvonás.

De én igyekszem őt nevelni és nem ráhagyni a dolgokat különben a pokol szabadulna el.

Engem az lep meg,hogy apuka se szól semmit.Ráhagyja,hogy anyuka elbacca a gyereket..6év és a hajukat tépik majd emiatt.

A másik ha nekem a nagyszülőhöz mennek mindig elmondom,hogy nevelni a gyereket nem kényeztetni!Én pont attól akadok ki amikor mindent megkap a nagyszülőnél és utana haza jönnek neveletlenül.Ezért én megmondtam apukámnak,hogy nehogy az legyen amit a kicsi akar igenis csapjon az asztalra..szóval igenis ha nem akartok beleszólni azért ez már túl ment egy határon.Én megmondanám a helyetekben,hogy nem bírtok a lannyal és megkérdezném tőlük,hogy őket nem zavarja,hogy úgy viselkedik a gyerek mint egy 2éves?