70 évesek beszélgessünk! (beszélgetés)

Szia Jess! Segítek a virrasztásban. Nekem sem megy az alvás. Ez nálam már régi dolog. A legnagyobb gondom, hogy altatóval sem. Figyelj kislány. Tudom, hogy milyen nagyon tud fájni, ha valaki megbánt, és még jobban, ha hozzánk közel álló teszi. Legtöbbször nem érdemeljük. Ebben is volt részem az "előző életemben". Sok keserüség, megoldhatatlannak tünő gond ért. Ezt az nehéz időszakot is sikerült túlélnem. Erről nem fogok beszélni. Én innen számolom az új életemet. Ez az új életem már olyan, amilyennek megálmodtam, a dolgok a helyükre kerültek. Béke és nyugalom van bennem. Úgy érzem a mostani békés, harmonikus életemet kárpótlásul kaptam a sorstól. Azért még egy utolsót rúgott belém az élet, három évvel ezelőtt tumorral mütőttek, kezeltek. Azóta teljesen megváltozott a világhoz való hozzáállásom. Csak a jóra koncentrálok. Agykontrolon tanultuk, és azóta is alkalmazom a töröl szót. Nem engedem be az életembe a rosszat. De ha nem ismertem volna meg a mélységeket, nem biztos, hogy tudnám értékelni a mostot.

Drága Jess. Igyekezz túltenni magad a szomorúságon, senki sem érdemli meg, hogy miatta bánkódj. Éld az életed, ahogy a legjobbnak látod. Csak önmagaddal van elszámolni valód.

Jó pihenést, szép álmokat kívánok Klári

Nagyon köszönöm a biztatást!

Elárulnád a keresztneved,ha szépen megkérlek?

dehogy,csak nagyon csúnyán megbántottak,és nem megy az alvás...

Melyik dokihoz mész?Klinika,Kenézy?

nálunk Adri elaludt, a megtalált cicánk is mélyen alszik vele.. holnap pesten segitek a gyerekek dolgainak elintézésében... ujpester megyek...

és elviszünk egy busznyi holmit talán ha belefér..

itt ilyenkor a lányaim neteznek..van ki olvas,és egy egy gyerek tv néz... a feleségem még csak uton van haza... hüvös van kinnt..

Elnézést félre értettelek! Miért virrasztasz? Beteg valaki? Remélem túlzott aggodalmamért és a félre értésért nem haragudtál meg.Tudod olyan csúnya példa áll előttem,hogy már attól is rettegek,hogy "gyógyszer"

Különben a pajzsmiriggyel nekem is gondom akadt az utóbbi időben.Jövő héten kell mennem izotópos vizsgálatra és minta vételre.Nem tetszett az orvosomnak a két oldalt meglévő,csábos kis púpocska.Puszillak: Éva

Pszichiátrtián dolgoztam 5 évig.

Egyébként a pajzsmirigy -betegségemre céloztam.

Szép álmokat Neked is,én virrasztok.

Kedves jessy! Nagyon vigyázz magadra!Sajnos előttem egy nagyon szomorú élő példa áll.

A nyugtató gyógyszerekre és az úgynevezett áthangolókra végzetesen rá lehet szokni.Hidd el kedves én ilyen dolog miatt nevelek két unokát. Próbálj meg inkább,ha tudsz önszugessziót gyakorolni.Tudom nehéz,de a gyógyszerekről leszokni még nehezebb. Gondolom még Te nem vagy függő,de vigyázz lányom szinte észrevétlenül lett az.Drukkolok Neked nagyon!Amennyiben bővebben kíváncsi vagy a függőség kialakulására és annak előjeleire, szívesen megosztom veled,keserű tapasztalatom alapján.Kívánok neked nyugalmas éjszakát: Éva

Kedves Jess!

Nagyon szúrkolok én is, hogy sikerűljön minnél hamarabb talpra állnod. Tudom nem könnyű manapság az élet de a leveleidből ítélve talpraesett vagy!!!

Tényleg nem szabad feladni!!!!!!!

Aranyos Klárikám! az én dolgom,véleményem szerint,ha már létrehoztam ezt a Fórumot,az hogy böngésszek a többi fórumban.Ezt is teszem és megtalálom a kedves és szeretetre vágyó embereket.

Nem csak megkeresem Őket,de fel is ajánlom nekik,hogy látogassanak el hozzánk.

Ezt nem mindenkivel teszem meg!Valahogy/ezt te is tudod/ ráérzek a jó dolgokra a jó emberekre

felfigyelek.Így leszünk talán egyre többen és a sok véleménytől egyre bölcsebbek.

Sok megnyilvánulás másként láttat dolgokat és bizony még az én"agg"koromban is kell tanulni,sőt alkalmazkodni.

Örömmel tölt el,ha látom,hogy a kis levelező társaim megnyílnak és kölcsönösen tudják szeretni és segíteni egymást.Mindössze ennyi amit tettem és teszek.Szeretlek benneteket,mert kulturált és

igen jó emberek vagytok: Mindenkit puszilok: Éva

Sajnos nem vagyok egészséges...De jól látod,igyekszem nem feladni,bár tegnap apámtól nagyon megkaptam,de a naplómban leírtam,itt nem untatlak vele.

Remélem,és nagyon szorítok,hogy a kismenyed dolga rendeződjön!!!♥Nagyon megérdemelné!

Néha azért úgy érzem,feladom,és mégis beveszem agyxógyszereket,mint tegnap este.

Aztán megráztam magam,és elmentem kikapcsolódni...

Örülök nektek,puszi,Jess

Bizony Évike, Klárinak teljes mértékben igaza van!! Tényleg ne szerénykedj!! Ez egy csodálatos fórum.

Nem úgy mint a múltkor beleolvastam egy elkeseredett anya fórumába akinek a fia alkoholista. Többen próbáltunk lelket önteni belé, de volt aki azt nyilatkozta, hogy ez ugyanolyan betegség mint pld. a cukorbetegség, pánikbetegség, depresszió stb.

A hozzászólók - köztük én is - 99%-a nem értette vele egyet.

Ugyanis cukorbeteg és a pánikbeteg ( sajnos én is az vagyok )elfogadja az orvosi segítséget és nem teszi tönkre a családját, úgy mint a fent említett fiatalember. Nem fogad el semmilyen segítséget. Én a gyógyszereimet nem tudom ( egyenlőre ) lerakni de szerintem az italt azt le lehet!! Na ekkor én elköszöntem mindenkitől mert veszekedésbe fajúlt volna a dolog, és én ezt nem szeretem. Másnap beleolvastam és igencsak kötözködés volt.

Ezért örülök ennek a fórumnak mert itt csak jó szavakat olvas az ember!!!!!!!!!!!

Drága Évike! Ne szerénykedj, nélküled ez a társaság nem jött volna létre. Az érdem a tiéd. Különleges ajándéka a sorsnak, hogy ennyi jó ember, egy helyen kopogtasson. Hiszek a vonzás hatalmában.

Sokfélék vagyunk mi emberek. Úgy látom -mert már egyre több időm van erre odafigyelni,- hogy az emberek többsége éhezik a jóra, a szép szóra, a segítő szándékra. És általában ráakadnak azokra a fórumokra, közösségekre, ahol hasonló gondolkodásúak vannak.

Elolvasom mindenki levelét, csak így tudom követni a történéseket. Az anyósokhoz visszatérve: nekem is csupa szép emlékem van róluk. Az apósommal együtt, rendkivül jó emberek voltak. Megismerhettem közvetlen közelről is őket. Szinte gyerek voltam, amikor hozzájuk kerültem, köztük éltem, náluk laktam, 10 évig. Sokat tanultam tőlük, az ő életük példa volt előttem. Ahhoz, hogy azzá váljak, aki vagyok, az ő kedves lényük is hozzájárult. (Több mint hetven évet éltek együtt szeretetben, megértésben. Ehhez bármit felesleges hozzáfüznöm.)

További szép estét kívánok, puszillak Klári

Kedves Jess! A leirtakból látom, hogy most a nehebb időszakod éled. Válás, munkahely-váltás. Nem könnyü most neked, egyik is sok. Az a fontos, hogy fiatal vagy és egészséges. Nem könnyü jó munkát, munkahelyet találni. Nagyon fontos, hogy pozitívan lásd a dolgokat, ne keseredj el. Ez is egy feladat, olyan feladat, amit meg kell oldani. De azt is látom a leveledből, hogy életrevaló vagy. Nem adod fel. És amit nagyon akar az ember azt mindenképpen eléri, bevonza az életébe.

A munkahely elvesztése engem is érintett.

A rendszerváltás utáni időszakban, -amikor sorra szüntek meg a munkahelyek- az én "dolgozómat" is felszámolták. Kutya rossz volt. Munkanélkülin is voltam, égett a képemen a bőr, amikor be kellett állni a sorba. Elvesztettem azt a hitem, hogy a munkahely egy biztos pont az ember életében, ha tisztességesen dolgozik. Helyettem végül is az élet oldotta meg ezeket a problémákat. Gondolom a sok stressz is hozzásegített ahhoz, hogy az egészségem a béka feneke alá került. Kórház és mütétek sora után a sok betegeskedésnek az lett a vége, hogy leszázalékoltak. Ez is elmúlt, rég volt. Jókedvüen élem a nyugdíjas életem, sokan számítanak rám, segítek, ahol és amiben tudok. Érzem, hogy szükség van rám.

Most a fiatalabb menyem is gondban van. Még gyesen van a kisfiával, de nyáron már lejár neki.

Vendéglátásban dolgozott. A terhessége alatt sajnos mélyvénás trombózist kapott. Talpalós, fizikai munkát nem vállalhat. A baba mellett diplomát szerzett, a végzettségének megfelelő munkát mégsem talál, mert még nem kapta meg a magyar állampolgárságot. Pedig magyarabb sok magyarnál, de történetesen a határ másik oldalán látta meg a napvilágot. Most már csak abban bízunk, hogy a házassággal, gyerekkel, önálló otthonnal egy x idő után automatikusan ez is rendeződni fog. Rengeteget jártak utána, sikertelelül. Hogy addig mit fog csinálni, hogy tudnak megélni egy fizetésből... Na ez is egy megoldandó feladat.

Örülök, hogy itt vagy, puszillak Klári

Szia Gabika! Ugy tünik itt végre megtaláltam azokat az embereket, akikért a hoxán regisztráltam. Valahogy igy képzeltem el. Barátságot, figyelmet, szeretetet adni és kapni.

Én is nyugdijas vagyok, a munkahelyi barátságok egy-egy telefonnal, vagy üdvözlőlappal még életben vannak, de már nem a régi. Férjem még dolgozik a szolgálati nyugdíja mellett, igaz a kora miatt már élvezhetné a nyugdíjas életet. De mit tegyek, ő élvezettel teszi a dolgát és amig bizalmat adnak neki dolgozni akar. Két felnőtt fiam van és öt unokám. A menyeimet szeretem és tisztelem, ugyanezt én is visszakapom tőlük.

Gabika, egyelőre pihenj, gyógyulj. (Én is átestem porckorongsérv mütéten, tiz éve).

Jó, hogy összetalálkoztunk. Még sokat beszélgethetünk. A megtalált boldogságodhoz, családodhoz gratulálok.

Szeretettel ölellek Klári

Gabikám! Én pedig Miskolcon nőttem fel.

Édesanyám is 53 éves szép fiatal asszony volt.Oly nagy lelke volt,mint tíz másik embernek együtt.

Nagy megértésben és szeretetben nevelt minket.

Édesapám tovább élt,de egy Anyát nem igen lehet pótolni.Másként szeretünk mi nők,mint a férfiak.

Bennünk több a gyengédség,azt hiszem.

Puszillak: Éva

Szia madra!

Drága Klári!

Köszönöm a kedves fogadtatást,melengette a szívemet..

Röviden...30 múltam nemrég,túl egy váláson,két kényszerű munkahely-váltáson,de mindig igyekszem talpra esni,mint az a bizonyos cica..

Orvoslátogatókénrt keresem a kenyerem,amint sikerül újra elhelyezkednem-nagyon rajta vagyok..

Egyébként vezetek naplót,ott eresztem ki a gőzt általában,bár nem mindig sikerül..

Írj-és írjatok ti is magatokról,úgy vártam a választ...

Puszi,Jess

Drága Éva!

Hihetetlen de én is így vagyok ezzel!! Egy Édesanyát senki sem pótolhat, de szerethetjük egymást úgy mint anya és lánya!!

Mint írtam Neked én is elvesztettem az Édesanyámat 27 éves koromban. Ő sajnos csak 47 éves volt.

Anyósom annyira örül a boldogságunknak. Elfogadta a lányomat és úgy szereti mint saját unokáját. Mindennap felhívom telefonon mert aggódom értük. Ők Miskolcon élnek mi Pesten.

Puszi

Gabi

Gabikám Drága! Jó hallani,hogy rajtam kívül Te is szereted az Anyósodat.

Persze ez nem azt jelent,hogy itt a Fórumon mások nem szerethetik.

Én sajnos már régen elveszítettem.

Édesanyám 23 éves koromban halt meg,így a szoros értelmében Anyukám helyébe lépett,a szívemben természetesen nem!

Puszillak sokszor: Éva

Drága Évi!

Te nem is bingónagyi vagy, hanem SZUPERNAGYI!!!!!

Tudod én is ráérzek általában a dolgokra nagyon sokszor hívnak boszinak!!!!

Te pont olyan vagy mint az én imádott anyósom és mellesleg Ő is annyi idős mint Te. Imádom Őt. Nála jobb anyóst el sem lehet képzelni. Biztos ezért loptad be Magad ennyire a szívembe!!!!!!

Puszi

Gabi

Édes vagy Kedvesem! lassan szégyelleni fogom magam,annyit dicsértek! Pedig én is egy olyan emberke vagyok mint Ti,csak egy kicsit öregebb!

Egy biztos egész életemben bíztam az emberekben,ezt ki is mutattam feléjük.

Hála sorosnak / mivel nem vagyok és nem is voltam vallásos / nem sok csalódás ért.

Azt nem mondom,hogy nem akadtak az utamba másféle emberek,csak valahogy ráéreztem a dolgokra.

Lehet,hogy boszorkány vagyok? és nem egy Bingónagyi?

Viccet félretéve én így érzem magam jól,ha boldog és jóindulatú emberekkel vagyok körbevéve.

Nyilván mindenkinek van problémája,de hát ezért vagyunk itt együtt,hogy segítsünk enyhíteni azt, esetleges ötletekkel és tapasztalatokkal.

Ölelek szeretettel benneteket: Éva

Kedves Klári!

Nagyon szeretem az őszinte és nyílt embereket! Nagyon klassznak találom ezt a fórumot. Itt nem a vita és civakodás megy mint egyes oldalakon. Kellemesen elbeszélgettek!!

Igen nyugdíjas vagyok, ( 25 év szolgálat után megvolt a lehetőségem és azt hiszem nem bántam meg ) és egyenlőre még nem dolgozom. Sajnos tavaly volt egy nyaki porckorongsérv műtétem ( sajnos nem vették észre időben a sérvet, ami két porckorongot teljesen tönkre tett és protézist kellett beültetni ) így egyenlőre még nem dolgozom. Igazság szerint én szeretnék elmenni de a családom azt mondta első az egészségem.

Túl vagyok egy rossz házasságon, egy még rosszabb 7 éves kapcsolaton de 2005. június 13-án megtaláltam az IGAZIT. Azóta összeházasodtunk és most teljes az életem. Van egy 22 éves lányom ( imádom Őt, és nagyon büszke vagyok Rá ) aki dolgozik és mellette egyetemista levelezőn. Ő külön él a párjával de nagyon sok időt tőltünk együtt. A férjemmel imádják egymást ami számomra nagyon fontos. Hát ennyit magamról!!! Remélem nem fárasztottam le senkit!!!!

Jó étvágyat az ebédhez.A költözés miatt nem irigyellek!

Kívánok minden jót: Éva