60-on túl is van élet! (beszélgetős fórum)
a koncert után szólt hozzám, tetszett neki, feltette a facebook-ra a fotókat, bezsebelte a gratulációkat, hogy jaj milyen jó ízlése van, hogy erre agy arra a koncertre elment és senkise tudja, hogy szinte erőszakkal vittem el és mennyi rossz pillanatot okozott nekem a morózusságával...
Budapest az persze más. Az egyik ismerősünk direkt az opera közelében vett lakást, hogy vékony szép cipőben télen is átsétáljon az operába. Néha irígylem. Mert persze szép helyen lakunk, szép a kert, szép a ház, jó a levegő, de a téli esték még úgyis hosszúak, ha van két kisgyerek...
meg nekem hiányzik a régi, pesti életem, amikor járhattam mindenhová kedvemre. Olyan nagy kérés évente néhányszor egy-egy színház, évente egyszer egy opera, mondjuk nyáron heti egy koncert?
jó, hogy felmerülnek benned ezek a kérdések, mert akkor elgondolkodom mi a konkrét bajom mégis?
lehet, hogy a hozzászólásomból mégis azt érzed ki, hogy erőszakos vagy és a férjemre erőltetem az akaratom? csak jó, hogy leírod, mert például anyósom ilyen: erőszakos és keresztülviszi az akaratát a férjemen még most is. És akkor megint itt vagyok a kardinális kérdésnél már sokadszor, hogy lehet, hogy pont olyan vagyok, mint anyósom és a férjem azért ódzkodik a realitástól, mert én lenyomom a torkán?
Igen, fiatalos, de azért 63, a természetet mégsem lehet becsapni...
Olyannyira kötődik tárgyakhoz, hogy régi papírokat vagy borítékokat sem szabad kidobni, pedig az csak foglalja a helyet, ő mégis örül, hogy van...
Köszi a kis beszámolót!
Egyébként megcsodáltam a felrakott képeket, aranyos kis unokáid vannak!
Egész biztosan gyorsan felgyógyulsz, és még lesz az idén is lehetőségetek nagyokat kirándulni.
Mielőbbi felgyógyulást, jó egészséget kívánunk!
a férjem köztisztviselő és az ország nyugati részén lakunk, falun, csak 20 km-re van ovi és iskola. igen, lehet, hogy igazad van, de azért egy színház évente párszor beleférhetne. Főleg, hogy bármilyen fáradt vagy az ilyesmi mindig feldobja az embert. Egyszer elrángattam koncertre, csak 60-re volt a helyszín és egész úton nem szólt hozzám. Aztán persze jólérezte magát. De ha nyaranta több esemény van a közelben, akkor sem jön szívesen, mert vagy túl meleg van, vagy szunyókálna.
Amúgy amíg vállalkozó volt (csak 7 éve dolgozik teljes állásban újra), akkor sem akart sehova eljönni.
63 éves vagyok, nyugdíjas. A férjem 69, - egy hete volt szemműtétje retina leválás miatt. Most őt is ápolgatom.
Rendszeres, ám kellemes feladatunk volt az oviba menni a kisebbik unokánkért, majd foglalkoztunk vele a szülők hazaérkezéséig.
Remélem hamar gyógyulunk és újból unokázhatunk.
Van egy 17 éves lányunokánk is - ő is jön hozzánk, de már ritkábban, mint kisebb korában.
Kertes, családi házban élünk Győrben. A házat én tartom rendben, a férjem meg imád kertészkedni.
Fiatal házas korunk óta színházba jártunk, az idei évad volt az első, hogy nem vettünk bérletet, mint ha megéreztük volna, hogy nem tudunk elmenni. Tárlatokra, különféle kiállításokra is szeretünk járni.Két festőművész is van a környezetünkben.
Én mindig szerettem mozogni, régebben futottam - egyre kevesebb km-t, mert fulladtam tőle. Áttértem a nordick walkingra, amit nagyon szeretek, szinte minden izmot megmozgat. Azért vállaltam a műtétet, hogy tudjak sportcipőt húzni, és ne fájjon a lábam gyaloglás közben. Majd az idő eldönti, hogy sikeres volt-e a műtét. Bízom benne, hogy ősszel már nw-zhetek.
Hát nem hiszem, hogy a hasgörcs a kajától lenne. Bár ilyen esetben inkább innék langyos, enyhén citromos teát, mint vizet. Persze enni kell, a natúr szelet a rizzsel az jó lesz szerintem is.
Persze hogy segítel a menyednek, ahogy írtam is, a mai világban sajnos már ritkán sikerül munkahelyet találni ismeretség nélkül. (Csak valahogy egy kicsit az maradt meg bennem, hogy őt most nagyon megviselték az események, és hogy maga-mellé-zuhant, ahogy mondjuk!) Persze, megviseli az embert, de ha tettrekész marad és ezek szerint az maradt, akkor minden rendben!
A Munkaügyibe mindenképp regisztráltassa magát, hiszen meglehet, hogy ott pedig pontosan egy ilyen magas végzettségű szakemberre vár valamelyik cég!
Menjen csak be, minél előbb, annál jobb!
Én rendszerváltás után megszüntették (mint akkor nagyon sok állami céget) a munkahelyemet, és akkor kilincseltem, hiába. Így kiváltottam a vállalkozóit, és megnyitottam saját könyvelő irodámat. Eleinte persze még vállalkozó sem volt annyi, másrészt könyvelő iroda akkor is volt már éppen elég, szóval ismerem, azt is, hogy nem sétagalopp. Azért is írtam tegnap, hogy nézzen szét könyvelőirodáknál is, szerezzen napi gyakorlatot az ott folyó munkákról, és ha a sors úgy hozza, akkor később saját-lábra is tud állni. Ugyanis más dolog egy nagy cégnél intézni ügyeket, mint egy könyvelő irodán kb. 25-30-50 cég (=vállalkozás) könyvelését, ügyeit, bevallásait kézben tartani.
Inga! Tegnap ebédre ettem joghurtos tésztasalátát rántott csirkemellel. Este meg jó kis házi szalámis szendvicset, meg májkrémes kenyeret. Nem tudom, miért de evési rohamom volt. Ritkán van ilyen velem. Gondolom sok volt a kaja. Most már jobban vagyok. Hasfájásra én csak vizet ittam, meg egy csésze kávét. Reggel óta nem ettem semmit. Majd szerintem most hozatok a piacról egy kis natur szeletet egy pici rizzsel, mert valamit enni kell...
Menyemről! Nem tudom, hogy neked mikor kellett legutoljára neked állást keresned. Nekem éve, 44 évesen. Ismeretség nélkül nagyon nehéz, főleg, ha gyermeked van, pici. Nekem még senki nem segített munkaügyben, mindig megoldottam. Most Klári is pályázgat ezerrel. Körülbelül 1-2 hónap míg élni kezdenek az önéletrajzok. Nem én akarom megoldani a gondját, csak én is szétnézek a környezetemben, hogy van-e valami. Munkaügyi Központba nem akar menni, mert az előző munkahelyén ő mondott fel. Hiába mondjuk neki, hogy akkor is regisztrálni kellene, bizonyos dolgok miatt. (TB járulék stb) Ő egyenlőre azt gondolja,hogy egy hónapon belül megoldja a gondjait. Fiatalság bohóság...
Ezek szerint teljesen félre-értettem, amit írtál, szóval bocsánat, akkor visszavonok mindent, amit a válaszomban írtam neked.
Sajnos akkor viszont nem értem, hogy mi a kérdésed: ha férjed fiatalos, aktív és nemcsak a Tv előtt üldögél, érdeklik az élet dolgai, sőt intenzíven részt is vesz benne.
Aki nemcsak rád hárítja a döntés felelősségét, hanem közösen döntötök, aki naponta 80 km-t autózik, azt miért, miképpen, hogyan viselne meg egy költözés???
Szóval bocsi, vedd úgy, hogy nem válaszoltam semmit!
A férjem dolgozik, a munkáját szereti, vannak társadalmi funkciói, önkéntes dolgai. De utál színházba járni. Lehet, hogy el kellene fogadnom , sőt, de olyan jó lenne valakivel megosztani azt az élményt is. Nagyon szeretem a zenét - érdekes ő is - de hogy koncertre eljöjjön, az nem jöhet szóba, mert "sokan vannak és nem szereti a tömeget". Amikor a hobbijával kapcsolatos rendezvényen vagyunk (nem nagyon szeretem, de elmegyek) és ott sok ember van, érdekes, fel sem tűnik neki.
Utál strandolni, mert "ott sokan vannak". De amikor az önkéntes elfoglaltsága miatt el kellett menni naponta a strandra egy hétig, nagyon szívesen ment.
nem, nem, teljesen más a helyzet. Dehogy döntök én, közös döntéseket hozunk. összesen én vagyok a rugalmasabb és könnyebben elfogadom a realitásokat.
"Ezt leginkább neked, a családnak kell tudnia, hogy a 63 éves férjedet mennyire visel meg egy költözés, csupán csak a kora miatt! "
Félreérthető lehet, amit írtam.
A férjem dolgozik és még nem akar nyugdíjba menni. A munkahelyéhez költöznénk közelebb, hogy ne kelljen napi 80 km-t autózni. Kicsi gyerekeink vannak, ahol most lakunk nincs bölcsöde, óvoda, iskola, csak 20 km-re.
A kérdésem arra vonatkozik, hogy sok idős embert megviseli a költözés idősebb korban. Ismerek olyat, aki belehalt, egy éven belül. A mi esetünkben erről szó sincs, mert a férjem nem idős - én sosem láttam annak. A 63 év nem idős kor. Szerintem az időskor 90 évesen kezdődik. De azért én csak 47 vagyok, ki tudja 20 év múlva mi lesz erről a véleményem?
Van baráti körünk, ismerőseink, szomszédaink. Ez heteken belül megszűnhet. Nyílván nem szeretném, ha a férjem szívrohamot kapna a stressztől. Pocakos, dohanyzik, benne van a kockázati csoportban. De nem tudunk itt maradni, nem tudjuk a számlákat fizetni, ez egy nagy ház. De találtam olyan megoldást, amivel legalább meg tudjuk a házat tartani. Ezt próbálom a férjemben tudatosítani, hogy van visszaút az imádott lakóhelyére, az imádott házába, de néhány évre el kell menni, hogy visszajöhessünk. Ezt mi már el is döntöttük vele. De sajnálom őt és hogy is mondjam szépen, életben szeretném vagy 30 évig tartani. GOndolom erre van esély, hiszen ha az ember családban él, főtt ételt kap, figyelmet, szeretetet, tiszta ruhát, mittudomén, akkor másképpen fogadja az élet viszontagságait, mint például ezt a költözést.
Én golyóálló vagyok. Egyelőre. A férjem néha álomvilágban él. Úgy látom.
Ha még többet írok, még félreérthetőbb lesz. Köszönöm, hogy elolvassátok és válaszoltok. Nagyon sokat jelent nekem. Néha úgy érzem nem vagyok elég megértő a férjemmel. De azért a házasság nem csak arról szól, hogy az egyik folyton megértő, a másik meg csak a saját kényelmét nézi. Főleg, ha van két kicsi gyerek. Nekünk van. Hálistennek.
Ezt leginkább neked, a családnak kell tudnia, hogy a 63 éves férjedet mennyire visel meg egy költözés, csupán csak a kora miatt!
Ha egyébként egészségileg rendben van, akkor a költözéssel járó fáradság nem okozhat különösebb gondot. Az, hogy megszokni egy új környezetet, attól is függ, hogy adott településen belül csak lakást váltotok, vagy egyik városból másikba költöznétek.
Ne haragudj, én úgy érzem, hogy kettőtök közül te vagy az inkább, aki dönt, persze azért vannak kételyeid, mert maximálisan igyekszel az ő érdekeit szem előtt tartani.
De mi lenne, ha azt mondanád neki: döntsd el, hogy mit akarsz. Ha úgy döntöl, hogy maradunk, akkor mondd meg azt is, hogy honnét teremtsük elő a ház fenntartásához szükséges anyagiakat. Mert bocsi, az, hogy látszólag mindent rádhagy, rádbíz, azzal gyakorlatilag kiveti magából a döntéssel együttjáró felelősséget is! És azért ez a legkönnyebb, később ha valami nem jól sül el, lehet hogy ő fog először szemrehányást tenni neked. Nem vállalnám fel a helyedben, hogy ilyen fontos kérdésekben nélküle hozzak döntést!
Egyébként a férj-feleség közötti nagyobb korkülönbség egy idő után szerintem elvész: valamelyik hozzáfiatalodik vagy hozzáöregszik a másikhoz.
Szervusztok!
A férjem 63 éves, én 47 és úgy érzem nem értjük meg egymást túl jól. Lehet, hogy a korkülönbség mégis olyan dolog, ami számít? 12 éve vagyunk házasok. Nem szeret színházba, koncertre, moziba járni. Ez kor kérdése lenne? Hagynom kellene a kanapén üldögélni a tévé előtt? De ha nem jön sétálni, kirándulni, nem érdeklődik a kultúra iránt, akkor mi lesz vele? Elhízik, beteges lesz.
Költöznünk is kellene, mert nem bírjuk fenntartani a házat. De most már amiatt aggódom, hogy a kora miatt ragaszkodik a helyzet és bár elfogadja az észérveket, nehogy megviselje a költözés...
Szia-szia!
Szeretettel üdvözlünk körünkben! Gyere csak nyugodtan, olvasgass, ha nem túl nagy kérés, akkor légyszi írj egy pár sort magadról. Légy velünk, ne unatkozz! És igyekezzél minél előbb meggyógyulni!
Miket próbáltál már a hasfájás ellen? Mit ettél, túl zsírosat,vagy csak símán valamiből sokat? Szódabikarbóna, vagy esetleg valami gyógyszer? Milyen jellegű görcseid vannak? Tudok valamiben segíteni?
Kis menyed ügyeiben szép dolog, hogy próbálsz segíteni neki, de ezt elsősorban nem neki kellene intéznie? Persze tudom, nehéz munkahelyet találni, és jó ha vannak kapcsolatok, ismeretségek, csak az a baj, hogy sok esetben ezek valahogy később visszaütnek! Azért szurkolok, hogy mielőbb jöjjön össze valami!
Ne feledjétek, hogy a Munkaügyi Központban regisztráltassa magát! (Volt egy ismerősöm aki a helyi bankban dolgozott évtizedek óta, mindenki ismerte a városban, amikor a fia regisztráltatta magát a Munkaügyi Központban, rögtön felvették oda !!)
Én mára nem sokat tervezek, csúnya az idő = november, azt hiszem kimegyek a konyhába, sütök egy pár db. palacsintát, majd 11-től nézem a római tenisz-mérkőzéseket, nem lehet ilyen időben csinálni szinte semmit.
Sziasztok! Csatlakozhatom?
...majd visszaolvasom a beírásokat!
Már 7 hete szobafogságban vagyok, mert levették a bütykömet, meg más csontkorrekció is volt - igen nehezen jön rendbe.
csatlakozom! - viszont!
külhonban el nem tudom képzelni a létem, pedig itt-ott éreztem jól is magam, de egy hét kevés, két hét pedig már sokkkk!!!
a második héten őrült módon kívánkozom haza!
Hát igen! Közel 30 éve lakok a panelban, de azelőtt mindig is kertesben laktam. Nem tudom megszokni, ha kilépek az erkélyre, már az utcán vagyok, hogy ha kilépek az ajtón, akkor már az "közterület" és ...
A kertes házban kiültem az udvarra krumplit, borsót stb. pucolni, kimentem a kertbe mozgás-levegőzés címén gyomláltam, locsoltam, sok-sok minden lehetőség volt. Kivittem az udvarra a mosógépet + centrifugát, arról nem beszélve, hogy 50-100 fm ruhaszárító-kötelet végigterigettem, és isteni illata volt a ruháimnak. Itt még ezt sem tehetem, mert valamelyik felettem lakótól sohasem tudhatom, mikor jön valami "égi áldás".... és nem lehet örökké leordítani a fejüket a békesség kedvéért az ember inkább csak hallgat.
Mellesleg az sem mindegy, hogy a panel mekkora, mert amikor fűteni kell, akkor még ez a 35 nm is sok, amikor mozogni kellene, akkor bizony könnyen megszámolod, hogy merre hány lépés.