60-on túl is van élet! (beszélgetés)

amikor először írtál, kicsit irígy lettem (jó értelemben) az életedre, mert úgy élsz, ahogy majd egyszer én szeretnék. de ezer százalék, hogy ha mesélnék részletesebben (még ennél is:)), a mindennapjaimról, néhányan meg az én életemre lennének irígyek.

(Két barátnőm is elfordult tőlem, mert meg mertem tartani a terhességemet 45 évesen.)

Muszáj arra kondicionálni az agyunkat, hogy legyünk elégedettebek a sorsunkkal.

Automata mosógép, kévéfőző, turmixgép, centrifuga, fűtés, meleg víz. Ha csak erre gondolunk. Száz évvel ezelőtt vagy a második világháború idején egészen más problémáink lettek volna.

És hát a sok szabadidő, túl sok agyalásra kényszeríti az embert- Innen jönnek a rossz gondolatok sokszor.

Ahogy Inge írta, lehet pakolni, rendszerezni, kertészkedni, ezek a normális dolgok, amik visszazökkentik az embert, hogy ne keseredjen el, amikor nehéz.

A menyed nagyon gyorsan fog munkát találni ezzel a végzettséggel szerintem. Nem olyan jó a helyzet, mint a 90-es években, de azért ha az ember rugalmas, biztos talál valamit.

nem tudom hogy lehetek olyan hülye, hogy belesüllyedek az önsajnálatba, utána elkezdek mégis gondolkodni és már nem is olyan ijesztő az élet... Biztos alkati kérdés. Lehet, hogy azért van, mert már 10 éve itthon dolgozom, közben született két gyerek és teljesen elvadultam az emberektől.

Az első lehetőségnél elszegődöm valahová akármilyen munkakörbe, mert lehet, hogy itt van a kutya elásva.

Nagyon sajálom a kicsit bölcsödébe adni. Van itt valaki, akinek jó tapasztalatai vannak? Húzom, ameddig tudom, de 2 éves kornál tovább nem fog

Mi a menyed végzettsége? Jól értettem, hogy Budapesten éltek? Ott biztos fog munkát találni. Vidéken, sajnos, egyre nehezebb. Ezzel fizetünk a jó levegőért.

:))))

Pedig nem vagyok sem távolba-látó, sem egy, a dolgokat előre megjósoló boszorkány! :)))

Hiszen ha az lennék, hétfőtől már mehetne is a lányod valami nagyon jó helyre dolgozni!!!! Jó fizetés, jó banda!!! :)))

Örülök a jó hírnek, hidd el, sikerülni fog! Hamarosan lesz neki ismét munkája, azt az időt pedig addig is használja ki valami hasznos, konkrét teendővel. Ismerősöm pl. hogy ne golyózzon az agya otthon, fogta magát, és a spájzban a polcokat leürítette, mindegyiket újra-papirosozta, az üvegeket darabonként áttörölgette stb. stb. Kirámolta a ruhás-szekrényekből az összes ruhát, átválogatta őket, a könyvespolcokon a könyveket selejtezte. Ilyen és hasonló időt-rabló munkákat talált-keresett magának, közben persze hajtotta az új munkahelyet, küldözgette a pályázatokat, stb.

Szóval jó az, ha valaki igyekszik magát lefoglalni olyasmivel, amire ha dolgozik, ritkábban van ideje. Könnyebben telik az idő, és idegileg sem készül ki annyira a várakozásba! Szurkolunk a menyednek!

Itt semmi érdekes nincs már itthon vagyok!:))

Okéka beszélünk majd! ;))

Szia-szia!

Köszi, hogy benéztél hozzánk, mi jól vagyunk! És te? Én személy szerint még nem régóta "járok" ide, erre a fórumra, lehet, hogy még azért nem találkoztunk, vagy legalábbis nem rémlik. De majd utána olvasok, lehet, hogy olyan vagyok mint a kiselefánt: nehezen tanul és könnyen felejt. Persze az is lehet, hogy régebben jártál már itt, egy ideit "aludt" ez a fórum.

Mindegy ha új vagy, érezd jól magad közöttünk. Én most jöttem vissza az ebéd utáni pihiből, majd szétnézek a többiekkel mi újság.

Majd még dumcsizunk, ha gondolod. :)))

Köszönöm, köszönjük az őszinte sorokat. Nem furakodtál te sehova, örülünk hogy itt vagy közöttünk, érezd magad te is otthon ha itt vagy!

Minél többen vagyunk, annál inkább tudunk egymásnak segíteni a minden-napok buktatóiban. Valóban nem az évek számítanak, a megszerzett tapasztalat. Az egyikőnk az élet egyik területén, a másik máshol, a dolgok pedig egy ilyen helyen csak összeadódnak.

Ahogy végig-olvastalak most, te is végigmentél már dolgokon, és ha a költözködés, dobozolás egyébre gondolok, ... nektek is kijut, kijutott az élet sűrűjéből.

Köszönjük, hogy közöttünk vagy, maradj itt, ha jól érzed magad!

jól látod a forgatókönyvet Amikor elmult a szerelem és megláttam a férjem hibáit, már nem tetszett annyira az együttélés. Érdekes, hogy a gyerekek megszületése hozott össze minket igazán. Azt írják a hülye női lapokban, hogy a gyerek rombolja a kapcsolatot. Ez nem igaz. A házaséletet egy időre megnehezíti, de hoz helyette olyan érzelmeket, amelyek összekovácoslják a házastársakat, mert kénytelenek együttműködni és az nagyon jó érzés.

A szeretet megvan közöttünk. A tisztelet kicsit már sántít, mert a hitelcsapda a férjem hibájából történt és ő nem akarta már évekkel ezelőtt megoldani. Emiatt annyira haragudtam rá, hogy mondjuk még most is sértődött vagyok és nyalogatom a sebeimet, pedig heteken belül megkapjuk a bérleti szerződést és máris kellemesebb nehézségekkel fogunk szembenézni: bepakolás, dobozolás, lomtalanítás, lakás keresés, költözés.

Csakhogy évek mentek el arra, hogy a megoldásról meggyőzem, egyszer már kikapcsolták az áramot, néha nem tudtuk megtankolni a kocsit, néha tésztát gyúrtam, derelyét szaggattam, hogy legyen ebéd és a XXI. században az ember már valahogy más problémákat kíván inkább, ha nő: törjön le a körmöm, kenődjön el a szemfesték, de ne kapcsolják már le az áramot.

A vicc meg az, hogy mindketten diplomások vagyok, csak nincs üzleti vénánk.

Éppen most olvastam a Nők Lapjában Bagdy Emőke néhány gondolatát, hogy amikor az ember bajban van, ne hibáztassa már a másikat, mert ketten vannak benne, ketten csinálták, és ha a másik nem akarja megoldani, az egyik mégiscsak elkezdhetné a megoldást keresni, csak akkor lesz változás.

Csak ilyenkor tudok írni, amikor a nagyobbik gyerek iskolában van, a kicsi meg alszik. Este vacsora-fürdetés-altatás.

Most már szégyellem magam a színház-koncert jajgatás miatt, mert nem ezek az igazi problémák. Sőt, a legidősebb fiam még szólt is nemrég, hogy "anya, nem jellemző az emberekre ez a színházba járás. te ilyen vagy, de nem ez az általános." és tényleg.

A napi intéznivalókat a férjem tényleg szívesen megbeszéli és boldogan bevásárol vagy esetleg még főz is, ha megkérem.

Kirándulni, gombázni szívesen jön, mert gyerekkorában a szüleivel sokat kirándultak és neki egy kedves emlék, hogy velem megteheti.

Amit viszont nem szeret, az beszélgetni kellemetlen dolgokról. Azoktól menekül. Például a rossz anyagi helyzetünk, a lehetséges megoldások. Ilyenkor csak a tévét bámulja és nem szól egy szót sem. Ha folytatni akarom a beszélgetést és kikapcsolom a tévét, elkezd kiabálni. Attól azonnal meghátrálok, mert ordibált apám eleget, ha valaki kiabál velem, lemerevedek. meg ott vannak a gyerekek, vigyázunk, hogy kiabálás ne lgyen. Vitatkozni szabad, az normális, de kiabálni úgy szoktunk, hogy mondjuk felhívom telefonon és ordítok, ő meg visszaordít, ha egyedül van az irodában.

Amúgy mindketten próbáljuk a veszekedéseket kerülni.

Apám néhány éve nagyon fiatalon, 66 évesen váratlanul meghalt. Ahogy mennek az évek félek, hogy a férjem a dohányzás, az elhízása miatt esetleg megbetegedhet. De nem tudja a cigit letenni, a finom ételeket meg imádja. Hiába főzök kímélő ételeket - a gyerekek miatt sem ehetünk pacalt meg kocsonyát vagy hurkát minden nap - mégis el van hízva. Ezt mondjuk nem értem, mert minden nap csomagolok neki főtt ételt, hogy ne járkáljon ki fornettit venni a SPAR-ba.

Igaz, hogy sokat ül autóban és ülő munkát végez. Este leroskad a kanapéra.

Végső soron nekem a két kisgyerek is itt van, nem bánhatok a férjemmel úgy, mint egy gyerekkel, nem szapulhatom a cigaretta meg a hasa miatt. Ez az a két dolog amire nagyon nagyon érzékeny.

Tudom, hogy csak befurakodtam erre a topikra, de jó érzés, hogy amit én problémát érzek az talán nem az, ha más szempontokat is figyelembe veszünk, mert lám-lám már az első hsz után tudtál nekem olyan dolgokat írni, amiket elgondolkodtam és őszintén szólva sokkal jobban érzem magam.

nem tartom én sem a 63 évet idős kornak, de a társadalom valahogy elvárja, hogy az emberek 40-50-60 felett másképpen viselkedjenek. Az egyik (34 éves) anyuka megkérdezte, hogy "milyen érzés érett nőként babázni" (a kisebbik gyermekem még csak 1.5 éves). Miért éreznék másképpen 47 évesen, mint 27 évesen ebben az ügyben? A gyerek az gyerek, az anyai ösztön meg anyai ösztön. Az ilyesmi nincs korhoz kötbe. Tapasztaltabb lettem, na ná, de az érzések nem lettek "érettebben" (értsd öregebbek :) - ahogy a kérdező valójában gondolta).

Az biztos, hogy most már sajnálom, hogy nem született több gyermekem. A három gyermek nem sok, egyáltalán.

Hol is tartottunk. Azért jó, hogy benéztem ide és kérdeztem, mert szép lassan kiderül, hogy a férjem nem a kora miatt nem jár velem színházba vagy koncertre, hanem mert egyszerűen más az érdeklődési köre. És ezen nem segít sem a szeretet, sem a házasság, mint intézmény, mert nem attól jó egy házasság, hogy a másik a párja kedvéért azt csinálja, amit egyébként utál.

Hát majd járok a gyerekkel színházba vagy valamelyik barátnőmmel.

Jó ember a férjem, igyekszik jó férj lenni, mert egyszer már ő is elvált, jó apukát azt hiszem én csináltam belőle, mert eleinte nem tudott a gyerekkel mit kezdeni :) Azt hiszem sok férfi van így vele, hogy 3 éves korig úgy tekint a gyerekre, mint egy plüss macira :)

Köszi, majd belenézek!

Nem írok naplót, tudod úgy vagyok vele, ha valaki kíváncsi velem kapcsolatban valamire, rákérdez, és vagy válaszolok rá vagy azt mondom, hogy bocsi, erről inkább nem beszélnék!

Ha naplót akarnék vezetni, akkor azt megtenném a saját gépemen.

A napló írásról leszoktam még tizenéves koromban, amikor kiderült, hogy a nővérkém rendszeresen olvassa a naplómat és kidumálja a barátnőivel! Gyerekes csínytevés, de akkor megfogadtam, hogy soha többé!!! :))))

Tudod azért ebben benne van is, hogy legyen akármilyen ártatlan mondat, ha valaki akarja, ha a rosszindulat van benne, könnyű azt félre-magyarázni, stb. stb. Tehát kérdezz bátran! :)))

Szia Kedvesem, itt vagyok, csak nem állandóan ülök a gép előtt:)

Legyen szép napod:)

Szép napot:)

Itt vagyok, csak amikor horgolom a lánykám pulcsiját nem jövök a géphez közel, mert akkor lerakom és nem élesz kész mire hazajön.És még egy másik, a kisebbik lányom Ausztráliában ( óra időeltolódás és amikor hív hagyok csapot-papot,mert vele beszélgetek.

Nálunk is zuhog az eső és rettenetesen fúj a szél, ki sem tenném a lábam, de ebéd után muszáj a postára mennem, mert Írországba kell küldenek egy iratot a nagylányomnak és időben kell, hogy megkapja.Ma nem kell főznöm, tegnap főztem húslevest,a főtt husihoz krumplipürét és kaporszószt, maradt mára is, ebédre jön a barátném is.

Tegnap előtt az utcán árulták a földiepret és előtte elmenve olyan finom illatt csapta meg az orrom, hogy vennem kellett egy jó adagot, igaz 900 Ft-volt egy kg, és nem ezren felül.

remélem, még a nag esőzés után is lesz, mert bedobozolva a mélyhütőbe is szoktam elrakni egy keveset.

Ő valójában egy kérdéssel jött hozzánk, hogy mi, akik már túl vagyunk a 60-on, hogyan értékeljük, hogyan látjuk a 60-on túllépett férje viselkedését.

De én igazából Dudukát hiányolom, meg még nem is tudom hirtelen, kik voltak itt velünk a kezdetekkor. No majd látjuk.

Nem zavarlak, azért esetenként teszek fel napközben ide egy-egy sort, hogy ha valakinek kedve lenne csatlakozni hozzánk, szem előtt legyen a fórum.

További jó munkát, szép napot neked is!