50esek! Beszélgessünk régi időkről! (beszélgetős fórum)
Emlékeztek még...Édesanyám naponta adagolt nekem csukamájolajaz egy teáskanállal.Borzalmas volt,de utána kaptam egy zöld színű erősen mentolos cukorkát
így aztán lenyeltem - valahogy.
A bocskorszíj volt a medvetalp.
A literes üveges tejre én is emlékszem, valami alufóliával volt lezárva a teteje és nagyon óvatosan kellett vele bánni, hogy ki ne szakadjon...
A tejjegy is élénken él még az emlékezetemben, amikor a gyerekeim kicsik voltak - sőt már a terhesség idején - is kaptunk tejjegyet.
Abban már nem vagyok biztos, hogy a jeggyel teljesen ingyenes lehetett-e hozzájutni a zacskós tejhez, vagy valami mininális összeget kellett érte fizetni. Ti hogy emlékeztek,
A bocskorszíj nem volt a kedvencem, de a krumplicukrot nagyon szerettem. Én is póruljártam már vásárban, nagyon drágán vásárolttal, meg sem közelítette azt az ízt, állagot, amit vártam.
Úgy látszik minden változik.
Ez a sántikatábla lehetett az, amit említettem, mi ugróiskolának hívtuk. Be kellett dobni egy kavicsot vmelyik kockába és felváltott lábakkal - vagy éppen ahol kellett - kettővel kellett ugrálni és ahol a kavics volt azt nem volt szabad érinteni.
És a bocskorszíjra emlékeztek? Na azt még most is lehet kapni, de valami fertelmes. Pár éve voltunk kirándulni a Bükkben egy népszerű helyen és ott árultak mindenféle "régi" dolgot, nyalókákat, kókuszos cukrot, karamellt, és bocskorszíjat is többek közt. Annyira megörültem, vettem, hát inkább ne tettem volna. A gyerekeim csak néztek, mi volt ezen olyan finom? Teljesen más íze van. A karamell is túl édes a régihez képest. De biztos nem a képzelet játszik, mert mások is ezt mondták.
A bugyigumis ugrálós a szomszédok 40 éves gyerekei kiskorában volt nagy divat, 'gumizunk' mondták, volt h a kukatartóra tették rá az egyik felét, a másikat fogta vmelyik gyerek és egy ugrált. De arra nem emlékszem h az én korosztályom is játszott ilyet.
Bizony!:) Apum hajóhintát csinált nekünk,még a gyerekeim is hintáztak benne.:)
Nem igazán unatkoztunk,ha mégis,volt egy nyugdíjas dadusunk hozzámentünk,ő mesélt nekünk,a faluban bemutatott Háry János darabról,régi dalokat énekelt,mesélt a szüreti mulatságokról,varrta a farsangi jelmezünket,cserébe segítettünk a házköröli munkában.Ő volt a drága Katicanéni!
Azt a madzagos játékot, amit ketten játszottunk, én is nagyon szerettem. Arra már nem emlékszem, hogy milyen mondókát mondtunk a játék közben.
Ugrálókötél, vén diófa ágára felfüggesztett - (Nagyapám készítette) hinta, menyit játszottunk ott a környékbeli gyerekekkel. Bujócska, Amerikából jöttem - ezt már valaki említette - pilicka, pilincke? Ki hogy hívta...
De jó volt gondtalan gyereknek lenni.....
Hoppának hívtuk,nagyon szerettem,meg a bugyigumis ugrálót is!:) Aztán volt a madzag amit a két kezünkre húztunk,és különböző módon kellett átvenni.
Az ugráló kötél is jó volt.Tudod vén fejjel rájöttem,hogy már nem is olyan egyszerű.:) Először amit vettem,úgy gondoltam,hogy túl rövid,azért nem megy,vettem hosszabbat hát azzal sem boldogultam...
Micsoda isteni illatok terjengtek a városban, amikor ez a híres keksz-és ostyagyár még működött. Nagyon sajnálom, hogy mi lett a sorsa, de politikáról egy szót sem. :)
Ti is karcoltatok a földre sántikatáblát? Órákig el tudtunk játszani, hogy sántikáltunk. A mai korosztálynak mondom, hogy nem rosszban. ;)
Szép napot kívánok MINDNYÁJATOKNAK, aztán gyertek és meséljetek.
Sziasztok, szép estét Mindenkinek!
Örömmel tölt el, hogy ennyi olvasnivalót hagytatok itt a fórumon. Nagyon szeretek itt nosztalgiázni!!!
Emlékszem a mi falunkban is volt egy amerikai-magyar néni, aki minden nyáron hazajött a rokonokhoz. Nekünk gyerekeknek rágógumit hozott. Milyen érdekes volt, hogy színes. Úgy fogyasztottuk, hogy csak kis darabokat törtünk le belőle, azt rágtuk, hogy tovább tartson. Amikor az utolját is megettük, a csomagolás belsejét is lenyaltuk. Istenem, hihetetlen.
A rágóról jut eszembe, hogy a "magyar" rágót sóskalevélbe csomagoltuk, úgy rágtuk és zöld lett a színe, akárcsak az amerikai rágóé.
Sziasztok,kipp-kopp bejöhetek?
Én még 40 fillérért kaptam kandicukrot és 70,fillérért medvetalpat,hosszú csíkban.Szerettem.
Az iskola kb.2 km-re volt és gyalog jártunk.Édesapám sokszor eljött elém és olyankor hatalmas habcsókot kaptam diószemekkel a tetején 1,20 Ft-ba került.
Én még ismertem a lyukas kétfillérest és a pici ötfillérest is.
Rollerozni is nagyon szerettünk.Fa roller és golyóscsapágy kerekekkel volt "menő" igazán.Csuda
gyorsan "száguldott"
Igen, 2 forintos nápolyi........finom volt, igaz abban az időben sok választásunk nem volt ;)
Az ingre most már emlékszem, nekem nem volt. Kurblis koriról is beszélgettünk már...
Ujságing olyan anyagbol volt varrva, amire mindenféle újságok lapjai voltak nyomtatva keverve
Nagyon menő volt :)
Kurbli kulcsos korcsolya, vó't má'?
Szalvétagyűjtemény....nagyon sok, szép szalvétám volt, mert a szomszédban lakó nő - aki imádott engem - kivándorolt Amerikába és nagyon sokszor küldött nekem csomagot, többet között nagyon különleges szalvétákat is, mert tudta, hogy gyűjtöm.
Most is emlékszem, amikor először hazalátogatott, Bécsben bérelt Mercédesszel jött, micsoda nagy szám volt, engem is elvitt Hévízre..., a '60 évek elején.
Az Édes Anna csokit én nem nagyon szerettem, olyan érdekesen volt édes. De amúgy népszerű volt. Halvány ciklámen színű volt a papírja.
És emlékeztek a gyufacímke és szalvétagyűjtésre? Rengeteg gyönyörű szalvétám volt, a papírboltban volt ismerősöm és mindig szólt amikor jött a kifejezetten gyújtőknek szánt 3 db-os csomagot. Aztán ezt kaptam ha vmi alkalom volt. Tudom, a dán szalvéta volt a sláger, annak volt olyan finom az anyaga. Volt egy vonalas füzetem, abba ragasztgattam azt a kb 3 cm széles barna ragasztószalagot nagyon óvatosan űgy, h csak az alsó kb fél cm részen ragadjon oda, így a felső része mint egy tartó szolgált és oda tettem be a gyufacímkéket. Sok régi dolgom megvan, de se a címkék se a szalvéták nincsenek már meg.