50esek! Beszélgessünk régi időkről! (beszélgetés)

Tudom, h nem akartál megbántani senkit, de az előző hsz-odat csak cáfolni tudom! Én egyke voltam sajnos, Édesanyámnak nem lehetett több gyereke. De voltak az utcában fiúk, lányok, az iskolai szünetekben az idős szomszédok unokái, és olyanokat játszottunk, h na! A szomszédgyerekeknek mindnek 1-1 testvére volt, de ugyanúgy féltették őket, mint engem. Árokcicáztunk, ugróiskoláztunk, 'Amerikából jöttem'-et játszottunk, s szomszédfiúk gyakran átjöttek hozzánk játszani, a kisebbeknek ilyenkor odaadtunk 2 sámfát hogy hegedüljenek a recés részével, mi meg nyugodtan tudtunk játszani. Egyik kedvenc játékunk volt eső után, mikor félig megtelt az árok vízzel, mindenki letört egy darabka faágat, ott guggoltunk az árok mellett, betettük a vízbe közel az átfolyó csőhöz és figyeltük, kié jön ki hamarabb a másik végén... A mostani gyerekek hülyének néznének, ha ilyet javasolnánk nekik.

Egyébként egyáltalán nem sértődtem meg, biztos a Te környezetedben volt ilyen egyke, én is láttam ilyet. De ne hidd, h jó egykének lenni. Én mindig nagyon szerettem volna testvért, és irigyeltem azokat, akiknek van. Akinek meg volt, engem irigyelt, h milyen jó nekem, főleg azok, akiknél nagy volt a korkülönbség, és meg voltak győződve, h a kistestvérüket jobban szeretik a szüleik. Ami biztos nem volt igaz - a mai eszemmel nézve - csak a nagy testvér érezte így.

Én is stoppoltam azzal a cérnával, mi még tanultuk az iskolában is.

A régi családi fotók között nekem is vannak ilyen képeim, amiről írtál. ;) Hát azok bizony több mint fél évszázaddal ezelőtt készültek.

Most jutott eszembe az iskolai takarékbélyeg....valami füzetkébe ragasztottuk a bélyegeket, amiket a tanító néninél lehetett venni, 1-2 forintért. Aztán tanév végén be kellett váltani, kaptunk érte egy kis aprót. Emlékeztek még rá?

Jaja! 6Ft 20 Fillér

Amiből a 20 fillér a balesetbiztosítás::)

Valóban csodálatos a hófehér hótakaró, este, ahogy szikráznak a hópelyhek...csodálatos látvány...és ahogy megyünk, ropog a talpunk alatt. Azt nagyon imádom. Én városban lakom, itt sajnos nem olyan szép a tél, mint kisebb falvakban, ahol megmarad sokáig szép fehérnek a hó.

Karácsonyhoz hozzátartozik/hozzátartozna a hóesés, de én önző módon jobban örülnék, ha száraz utak lennének, mivel gyerekeim távolabb laknak tőlem. Így is aggódás az anyukák sorsa, hogy szerencsésen ide-, és hazaérjenek.

Bár...az unokámat jó lenne megszánkóztatni.

Jó reggelt kedves emlékezők!

Úgy látszik, vidékenként más-más elnevezése volt a sparhelt sütőjének, nálunk redlinek hívták. Lehet, hogy csak elértették a lerni szót?

Kékfestő ruhám igazi nem volt, csak 8. osztályban gyakorlati foglalkozáson varrtunk szoknyát, na ahhoz vett Édesanyám kékfestő anyagot.

Legyen szép napotok. Az újság hétvégére vastag hótakarót ír. Várjátok?

Karácsonyokról írjatok mi volt a fátokon.Imádtam a kék szaloncukros papírban csomagolt bonbont.

Szerintem még a fenyőfának is csodálatos illata volt anno.Az a sok csokidísz amit minden évben apukám olyan előszeretettel vett meg.Papucs, lóher,

szívek, autó, csizma, barack formákat öltött.

Iskolában mi készítettük a díszeket, nekem a színes láncos girland tetszett nagyon.

Úgy gondolom az emberekben több volt akkor a szeretet.

Te is sokat nosztalgiázól a régi évekről?

Mindíg megvolt mindenünk én úgy emlékezem, persze mások voltak az igények és az értékrendek.

És felmásztunk a kukoricahalom tetejére, és olyan jó volt onnan lecsúszni-legörögni, és milyen boldog volt aki az első piros csövű kukoricát megtalálta! Kutat mi is csináltunk a csutából

Kérdezte vki a lernit, h mi az, és meg is válaszoltátok. Volt aki 'ler'-nek hívta, és tudom mindig gondoltam, miért nem tudja teljesen kimondani. De ő nem idevalósi volt, és feléjük úgy mondták. Meg a konyhában a széken a lavór, mellette a szappan, a háttámlán a törölköző. Ezt nem sírom vissza, csak emlékszem rá. És a konyhában a falra rajzszegezett papír falvédő. És kifli, aminek volt íze és normális állaga.

olyan jó olvasni titeket, teljesen felidéződnek azok a gyönyörü gyerekkori évek:)

banánszoknya, és a forrónadrág?

meg amikor a fapapucs divatba jött?

az esti beszáélgetések, én is imádtam, jól éltünk, de karácsonyra nem ezer ajándékot kaptunk, hanem mindig egy egy darabot, és olyan boldogok voltunk!

és akkor ettünk fügét!

Kékfestő bluz! jaj, annyi jó dolog eszetekbe jut!

én ugy emlékszem, egyszer mikor már nagyobbak voltunk,olyan 12 éves körüli, a tesómmal és a szüleimmel eljöttünk vásárolni, és annyira büszke voltam, 500 ft-ot kaptunk és abból kaptam egy nadrágot, egy kismama bluzt, és egy cipőt:)

Szia, az öregek beszélgetését én is imádtam hallgatni.

Erről jutott eszembe, hogy az anyai dédnagyapámat "Kótya"-nak hívtam. Azért, mert egy ilyen beszélgetés alkalmával használta a szót, hogy "elkótyavetyélt" valaki, valamit. Kisgyerekként annyira tetszett ez a szó, amit valószínű előtte soha nem hallottam még, hogy ezután dédnagyapámat Kótyának hívtam. Nem haragudott érte, nagyon szeretett és én is Őt.

Szia, nekem is volt banánszoknyám, nagyon szerettem.

Arra is emlékeszem, hogy nem volt WC papír, nagyapám szép komótosan, késsel egyforma darabokra hasogatta az újságot. Jobb híján ezt használtuk. Még mindig jobb, mint a kukoricacsutka. ;)

Sziasztok, megjöttem. Jól és viszonylag gyorsan telt a napom, sokat gondoltam Rátok, a fórumra, mennyi régi dolog juthatott eszetekbe?! Milyen napotok volt?

Az orkánkabát mellé dukált még az orkán kendő is. Hahaha

A sparhelt áttüzesedett platnija és nyitott ajtaja adta esténként egy ideig a "világosságot" is, csak vacsorához kapcsoltunk lámpát. Szerettem ilyenkor hallgatni az idősebbek beszélgetését.

Hog