50-es férjem dobott egy 29 éves csajért. Hogy éljem túl? (beszélgetős fórum)
Bármilyen nehéz is, most próbáld meg egy ideig nem keresni.
HA hívod, sms-eket küldözgetsz,sírsz neki stb. nem leszel más, mint egy szánalmas, idegesítő ex-feleség.
Ne felejtsd el, még a kis Riby befolyyása alatt áll, ki tudja, mit mond neki, mivel zsarolja stb.
Ha nem keresed egy ideig, biztos, hogy feltűnik neki (ha más nem, a lányka úgyis megkérdezi majd minden nap, hogy hívott-e, találkoztatok-e, biztos? tuti? miért? ...stb)és eszébe juttat téged. Úgyhogy bárilyen nehéz, próbáld méltósággal viselni és megfordítani a dolgokat, hogy ő keressen, ne te fuss utána!
Ha meg ennek ellenére nem keres, akkor mégiscsak egy gyáva, hitvány, semmirekellő alak, aki nemhogy nem volt őszinte hozzád, de még félre is vezetett, becsapott téged.
Kedves Bakkara!
Próbáld meg a dolgokat kifelé nézni, ne saját magadba, mert annak csak te iszod meg a levét!
Belegondoltam, mi vonzőt találhat ez a nő a férjedben:
1. talán a férjed sikeres ember a munkahelyén, akire sokan felnéznek, ezért ő többnek érezheti magát azáltal, hogy vele van
2. talán az önbecsülésének használ, hogy ő "nyert", ezegyszer őt választották
3. talán apakomplexusa van és felnézhet egy apja-korabeli ember "bölcsességeire": aki idős, tapasztalt, nyugodt, megfontolt, megbízható ...stb.
Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy megvan az a 21 év korkülönbség és valljuk be, ez bizony egy idő után zavaró is lehet. Amikor majd a szeretőjét (munkahelyen kívül, ahol nem ismerik őket) az apjának nézik
-amikor majd a nő szórakozni vágyik, a nagy mackója viszont inkább otthon ülne
- előjönnek a generációs problémák, az ebből adódó feszültségek
- mikor a problémákat kell megoldani és előjön a "bezzeg az én időmben"
- mikor a barátokkal, barátnőkkel kell találkozni, hidd el, egy bizonyos idő után tök ciki lesz neki egy öregemberrel hurcolkodni
Ezek mind csak talán-dolgok, annak az esélye, hogy bejön, kb. 99%.
Nem vagyok jós, csak a szeretővel egyidős korú,ezért tudok így belegondolni.
Azt hiszem amúgy, hogy ezt nevezik kapuzárási pániknak. Ha mindannyiszor melletted volt, mikor szükséged volt rá, biztos, hogy nem lettél teljesen közönbös számára.
Ettől még ne ringasd magad esetleges hamis illúziókba. Ez csak egy apró jele annak, amit itt a legtöbben írnak, hogy mi jellemző az ilyen "kiruccanásokra"
Én is csak azt tudom mondani, mint sokan előttem:
legyél erős, mutasd ki, hogy egyedül is teljes értékű életet vagy képes élni és van merszed újrakezdeni! Szedd össze magad, hadd lássa, mit vesztett!
A rózsaszín köd úgyis hamar elmúlik, nem kávézás közben, hanem lakva ismerszik meg az ember! ;-) :-D
Ezt nem lehet több szemszögből nézni sajnos. A másik "nőt" nem lehet megérteni egyáltalán.
Ítélkezem? Igen. Véleményt nyilvánítok határozottan? Igen. És sajnos van bennem még egy olyan is, hogy remélem, az a nő, aki ezt megteszi, egyszer ugyanezt visszakapja az élettől.
Kedvesen, normálisan viszonyulni ehhez az egészhez, amikor fáj és nem haragudni? Az nem létezik. Emberek vagyunk, emberi érzelmekkel, fájdalommal. Ezt pedig nem kell elfojtani.
Nem kell gyűlölködni természetesen, de egy ilyen trauma feldolgozásának azért van egy folyamata, amibe beletartozik a harag.
Kedveseim, baj van.
Már megint rám jött ez a zokogásos pánikroham.
Hajnali 6-kor küldtem egy sms-t, hogy hívjon fel, ha teheti.
Azóta sincs semmi.
Nem tudom mire számítottam, hiszen minden világos.
Már megpróbáltam tv-t nézni, takarítani, olvasni, főzni.
De csak ráz a zokogás.
Már megint elcsesztem.
Legalább Anyámmal beszéltem, az is valami!
Valahogy rosszul reagáljuk a dolgokat. ( most jutott ez így eszembe)
Arra gondolok, kiderült hogy becsapott a drága, viszonya van, és pakol is hogy megy külön.
Az energiánkat a szitkozódás, miértek keresése stb helyett, inkább egy új élet felépítésén kellene dolgozni, hogyan tovább.
( lehet hogy ez se jó, de van egyáltalán jó megoldás? )
Valószínű, hogy Neked van igazad, én sem gyűlölködésre gondoltam, "csak" dühít, mert én teljesen más normák szerint élek... mindenhez két fél kell természetesen, az is igaz.
Neked jobb, hogy nem táplálod magadban ilyen helyzetben a haragot, sajnos én ilyen helyzetben indulatos tudok lenni, mert tudom, hogy mi az, amit nem tennék soha, de soha és mástól is ezt várom. De más nem él ilyen erkölcsi normák szerint.
Valahogy én mindig a feleség helyzetét éreztem át igazán, holott még nem voltam feleség. Talán mert láttam, Anyukám mennyit dolgozott azért, hogy Faternak minden jó legyen és nekünk, és mindig legyen főtt étel az asztalon. Persze, hogy nem volt energiája fitnes terembe járni, örült, ha időben le tudott pihenni.
A gyűlölet jóra nem vezet az tény. Viszont amikor ilyet hallok, mindig fel vagyok háborodva.
Kedveseim!
Most megpróbálok elszakadni tőletek.
Nem mintha jobb dolgom lenne, de úgy teszek...
Zuhany, hajmosás, ja, előtte leviszem az összes szemetet - a szelektívet is. Mosandóm sem maradt.
Hátha így tisztábban kezdhetem az új, magányos évemet.
Istenem, ha én ezt tudtam volna tavaly ilyenkor!
Sok boldogságot a világnak, különösen azoknak, akik szomorúak, betegek, szegények, magányosok.
Minden jót:
Bakkara
Tudom, milyen nehéz új életet kezdeni!
Nem vagyok hajlandó egy férfi miatt sem rosszul érezni magam!!! (Nô miatt sem... :)
Nekem 10 év után két gyerekkel jutott ez a sors!
S milyen nehéz volt!
Ez nem ennyire egyszerű. Hogy egy kapcsolatnak évtizedek múlva vége ilyen körülmények között? Hogy ezzel a tettével annak az asszonynak az önbizalmát rombolja, aki évtizedekig mellette volt, akkor is, amikor betegen izzadva fetrengett stb...
Ilyen hátteret eldobni azért, mert egy ostoba fruska flörtöl vele kávézás közben... nem a férjet kell gyűlölni, ez nagyon erős szó, de azért a kis nőcskéről nem lehet szerintem virágnyelven és ennyire megértően beszélni.
A kis apakomplexusos kollegina is lesz még idősebb és megfáradtabb...
Igen, ismerem a fajtáját, ilyen minden munkahelyemen volt, anno a kedvesemet is csábítgatták ilyenek.. az egyikkel össze is jött, majd 5 év múlva próbálta magát visszakönyörögni hozzám, mert mégsem voltam én olyan rossz...
Már miért kellene dühöngeni, gyűlölni a férjét? Az jobb lenne? Tisztességesebb lett volna még évekig megjátszania magát a feleség előtt és közben félrejárni? Ő inkább bérletbe "kullogott" megadva a lehetőséget a feleségnek, hogy ő is újrakezdjen, ne álomvilágban ringassa magát, hogy közöttük minden rendben van.
Az hogy hogy alakul a jövő, nem tudhatjuk. Ha a férj vissza szeretne menni, majd Bakkara eldönti, hogy vissza kívánja-e fogadni.
Van amikor egy kapcsolatnak vége, van hogy sok év, évtized után. Ezt el kell fogadni. Ahogy Bakkara írta ők ezt egész intelligensen kivitelezték. Nincs annál undorítóbb mikor egymást valaha szerető emberek egymásnak esnek és leköpve, semmibe véve az együtt töltött időt acsarognak a másikra.
Igyekszem, igyekszem.
Köszönöm a tanácsot, már egy-két holmiját kidobtam, pedig mindent mindig megőriz. Nem tud megválni a dolgaitól. Csak tőlem sikerült ilyen radikálisan.
Jajjjj, mindenhol vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, olyan kapcsolat nincs, ahol mindig minden a full topon van, a feleség évtizedekig mos, főz, mellette bevállalós is maximálisan és mindig, mint akit skatulyából húztak ki... nem véletlen a házassági fogadalom szövege: jóban, rosszban, egészségben, betegségben...
Amikor hullámvölgy van, akkor is ki kell tartani.
A kemény elvek meg miért jelentenének problémát? Imád mosni főzni a nőcske? Mééééég... ha majd végig dolgozik (már ha dolgozik majd egyáltalán) két évtizedet kőkeményen, és jön otthon a második műszak egy megfáradt idős emberrel, akit a távoli jövőben az életkori adottságokat tekintve ápolhat és gondozhat... majd megnézném én, mennyire imád takarítani.
Nem érzékelted? lehet, hogy nem is volt mit? valószínű igyekezett otthon, hogy ne vegyél észre semmit. Ne ám már, hogy magadat okold! És akkor mi lett volna, ha észre veszed? Előbb megy el. Albérletbe az új kedvesével. És te még kedvesének nevezed? Miért nem dühödsz már be és hordod el mindennek, a férjedet és a ribijét?????? Persze, csak ha nem hallja senki:) Ideje lenne, hogy megharagudj rá végre, hogy lásd, becsapott, cserben hagyott,lehetetlen helyzetbe sodort, tönkre tette a múltadat és a jövőd egy időre. Próbálj meg haragudni rá, mérges lenni, amiért ezt tette veled. Úgy könnyebb lenne feldolgozni, hogy elment.
Sajnálom, hogy szükség volt rá, hogy orvoshoz, kórházba menj, így még jobban elmondhatja, hogy na látod... ezért volt, mert gyenge vagy...mert depressziós vagy.
Ajaj már megint ez az elszólás:
ÉN NEM ÉRZÉKELTEM, hogy ELTÁVOLODIK TŐLEM.
Mit mondana erre Freud?
Kedves Mindnyájatok,
tudnotok kell, hogy a férjem hat hete elköltözött itthonról, lakást bérel és új kedvesével él.
Miután bejelentette, hogy beleszeretett valakibe, megkértem, hogy menjen el.
Méltatlannak éreztem, hogy bántsuk egymást a fájdalmam miatt.
Többször kiborultam, az öngyilkosság határán kértem, hogy jöjjön el hozzám rögtön.
Mindannyiszor itt volt.
Elkísért az orvoshoz, a kórházba.
Mondtam nektek, hogy elképesztő ember.
Csak szeretni nem szeret már.
Ami a háztartást illeti: Nem vagyok egy takarítógép, de türhető rendben ment minden. Főzni is tudok, szoktam is.
Az új kedves- saját maga elmondása szerint,minden info hozzáférhető volt a neten - imád takarítani, szorgoskodni, főzni-mosni.Inen tudom a férjet is, meg rengeteg intim részletet nemi életükről. Ezért gondolom, hogy bevállalós. Én nem.
Nem vagyok ordítozós sárkány, de elég kemény elvek szerint élek.
Külsőm sem elhanyagolt. A történetek után csak az az érzésem, hogy analfabéta vagyok a társkapcsolatok értékelésében, talán mert középsúlyos depressziós voltam, amit későn vettem észre.
Az eltávolodására utaló jeleket, melyek így utólag teljesen nyilvánvalóak, egyszerűen nem érzékelte.
Ez az, ami teljesen felzaklat.
Bakkara mi van veled???
A klubba miért nem jössz???