35-45 közötti férfiak! Megcsalnátok a feleségeteket egy 25 éves nővel, ha lenne rá lehetőségetek? (beszélgetős fórum)

Értem.

Az unokahúgomnál tapasztaltam anno, hogy kivétel nélkül MINDEN férfi előtt kellette magát.

Jeleztem is neki hogy ez nem jó irány, mert lesz akinek ez felhívás keringőre. Azóta rájöttem, hogy sajnos pont ez a cél.

Mint látjuk a férjem is akart keringőzni..

Jó tudni, hogy van, amikor csak tetszik a tánc, de ne mki lesz 'partner'.

Nálunk a legnagyobb gond, az otthonról hozott minta.

A férjem azt látta, hogy anyu-apu él együtt boldogtalanul, egymást megnyomorítva, cinikus beszólogatással fűszerezve a hétköznapokat. Az utolsó években már nem is beszéltek egymással. Apósom végül úgy halt bele egy megfázásba, hogy késön hívtak hozzá orvost.

Ez lehetett volna elrettentő példa számára, de sajnos nem az lett.

Én a 'szerelmünk' első pillanatától a hibáimmal voltam szembesítve, nap mint nap. Mindenki szebb, jobb, stb.

És itt jön képbe az én otthoni mintám, ahol anyám ugyanezt csinálta. Gúnyos, lekezelő bánásmód, állandó bírálat, kritika. Egy dolgot sikeresen elültetett bennem, az értéktelenséget.

Ezt a ' földet művelte tovább' a férjem, és bár tudtam, hogy ez nem jó nekem, hittem, hogy nem jár több, ez a szeretet, hiszen anya is így csinálta.

Anyagiak: volt munkahelye mindig, de jól sosem keresett. Ez nem zavart, dolgoztam én is, gondoltam így már elég lesz.

De valahogy mindig felé billen a mérleg. Az ő álmai, kívánságai fontosak, az enyém meg ráér.

Sosem voltam az állandó fodrászhoz, kozmetikushoz járó nő, szép ruhák felejtősek.. nincs miből, de hozzámvágta, hogy mások milyen igényesek. Mondtam is, hogy nekem nincs rá pénzem, ő meg nem ad rá. De szerinte ez csak kifogás. Hiába mondtam, hogy az erre szánható összeget te már rég magadra költötted, csak duzzogott.

Szóval, se anyagilag, sem bikaként nem szerepelt jól, és erre az a barátnőm hívta fel a figyelmét, akitől csókot kért.

Viszont profin tudja hárítani a felelősséget, hogy a végén inkább hallgatsz, csak ne te legyél mindenért a szar.

Mondjuk ezt is megszoktam, anyám is pont ilyen.

Na, jó. Hagyom inkább. Még a végén rájövök, hogy tényleg miattam szar az életem.

Remélem van lélekvándorlás, és a következő jobb lesz.

Mi nem?

A férfi ugyanúgy dönt. Még te is ezt írtad: a férfi eldönti.. Tehát mindkettő dönt.

Eredetileg pedig ennyit írtál: mindig a nő dönt, ami hülyeség szerintem.

"A férfi eldönti, hogy kezdeményez, de a nő dönti el, hogy belemegy, vagy sem"

Ez pedig nagyon nem így van. Lehet évtizedekkel ezelőtt így volt, de manapság biztosan nem. Sokszor a nők kezdeményeznek (tehát döntenek), és ilyenkor a férfi hozza meg később a döntést. Még a Te iskoláslány-apuka példádban is ezt látni. Tehát továbbra sem értem a "mindig a nő dönt" mondatot. Mindegy igazából. A lényeg, hogy Te vagy akik írjátok néha értitek.

Ez így nagyon pontos válasz.-))

Adtam rá egy pirosat.

A feminizmus sajnos már leesett a ló túloldalán.

Egy nő teljesedjen ki, legyen karrierje, ha szeretné, és valóban jó benne és legyen önálló anyagilag (ez alatt azt értem, ha esetleg meghal a férje, ne haljon éhen).

Abszolút nem gondolom, hogy minden férfi lusta dög, láttam már ilyet is, olyat is. Azt is elhiszem hogy léteznek férfiak a megfelelő társsal, akik nem lépnek félre.

De a környezetemben nem ezt látom.

Mondjuk 10 házaspárból 7 nem tartja fontosnak a hűséget. Látszólag persze igen, de van ahol az egyik, van ahol mindkettő csal. De a külvilágnak mutatják a tökéletes párt.

Azt mondod, a férfi azért csal, mert megoldást keres.. mire? Ezekben az esetekben adódott a lehetőség és ki nem hagyták.

(Ja, van aki kihagyta, a többi szembe kinevette)

Az egyik nő, konkrétan sportot űzött abból, hogy az összes környezetében élő pasinak megmutassa a szívótechnikáját, még a férje főnökeinek is. Aztán elment a templomba. Embert nem hallottam annyit 'édesjóistenemezni', mint azt a lotyót. Volt akitől megkérdezte, hogy a barátnője is csinálja-e ilyen jól? A barátnő, a feleség mellett.

Ettől függetlenül, hiszed vagy sem, elfogadom, hogy egy jó feleséget esetleg nem csalnak meg.

Magamat nem tartom jó feleségnek, hiszen engem is megcsalt a férjem.

De ez igazából várható volt: kikezdett anno huszonéve a gyerekkori barátnőmmel, aztán egy későbbi barátnőmtől csókot kért, az unokahúgomat is megkörnyékezte, majd végül talált egy 22 éves lányt (9éve) aki közölte, ne féljen, ő nem fog hozzám szaladni árulkodni. A többiek ugyanis jelezték a próbálkozásait.

Azt sem gondolom, hogy azóta szentté vált, inkább csak jó a logisztika, és még nem tudom épp kivel kavar..

Ezek után talán érthető, ha nem tetszelgem a jó feleség szerepében.

Kérdezheted, miért nem hajtottam el a búsba..? Hol a női büszkeség?

Elárulom. Az önértékelés és öntudat teljes hiányában.

Mert ennyi pofon után higgyem azt, hogy lehet jobb?

Egy dolog hajt. Kifizetni ezt a gyászos devizahitelt, ami után is csak egy 55 nm-es lakás lesz, aminek a fele semmire sem elég, mert 50+-osan nem egy újabb hitelre vágyom.

Ez jutott. Biztos nem voltam/vagyok elég szép, elég becsülhető, de egy tuti nem: olyan jó feleség, akiért megérte volna gerincesnek maradni.

Ez így van.

De ha nyomul is, egy nő még mindig mondhat nemet.

Ez ugye nem kérdés?

Ugyanakkor a nyomuló, nős férfiaknak nincs túl nehéz dolguk.

Éppen mostanában volt egy balhé az ismerősi körben, hogy az egyik 20 éves lányka, látszólag ártalmatlan szándékkal kereste egy, az apjával egyidős férfi társaságát, kicsit túl gyakran, és rá is mozdult. A férfi mondta neki, viccesen, hogy bocsi, de nem szeretném, ha apád megölne, és a csaj közölte, hogy nem kell vele megbeszélni. A férfi akkor a feleségére hivatkozott, a csaj meg visszakérdezett, hogy talán a kövérekre bukik a pasi? (A feleség kicsit telt, de nem gusztustalan kövér)

És végül kigúnyolta, hogy biztos fel se áll neki, azért rázza le.

És ez a sztori végigment az ismerősök között. Mèg jó, hogy elkezdődött a suli, mert így a lány visszament az egyetemre. Bár aligha pirulna szégyenében.

A szülök persze nem hiszik el, a pasit okolják, hogy biztos az elutasítás kudarca miatt tálalta így a dolgot.

Aztán lettek olyan infók, hogy nem ő volt az első, és nem is mki utasította el.

Szóval, kevés kivétellel az az általánosság, hogy a 'mdgunt feleség' mellett élő férfiak nem hsgynak ki ilyen lehetőséget.

Nem. A férfi eldönti, hogy kezdeményez, de a nő dönti el, hogy belemegy, vagy sem.

Ha nem a nő dönt, az erőszak.

Ezt olvastam már mástól is. Sosem értettem.

A férfi ugyanúgy dönt. Semmi különbséget nem látok.

A döntésben egyenjogúság van legalább :)

Vagy aki ilyet ír az mindig papucs férfiakkal találkozott???

Ismerek olyat, aki nem unta meg a feleségét, mégis a házasságuk teljes időtartama alatt félrelépegetett.

A Páromról tudom, hogy sose tenné meg. Sokáig én magam se hittem el, hogy ennyire szilárd (egyenes? régimódi?) lehet valaki, de rá kellett jönnöm, hogy ő ilyen. :)

Vega mekiben evett??

Min elt akkor vegulis ket fele salatan, sultkrumplin, hagymakarikan meg fagyikon?

Igen hiheto.

A legjobb szakácsok férfiak.

A szerepek nincsenek kőbe vésve, azokat fel lehet cserélni.

Inkább az a kérdés, mi pluszt tud nyújtani a másik egy szingli léthez képest. Ha csak nagyon keveset képes hozzátenni, akkor felesleges az egész.

A pasim nem egy Matuzslem, 45, de o hozzament ahhoz, akit a csalad mondott.

Van egy 17 eves fia, es nem akarja azt az eletet neki. A srac mar kb angolkent no fel.

A kicsi buksijaban neki a parkapcsolatrol meg mindig mas van, mint nekem.

En azert ragaszkodok altalaban, mert a sok pocsekbol vagy semmit mondobol megragadott valami.

O meg akkor kezd, ha valami megfogja.