2008 júliusára babát várók (beszélgetés)

Viszont akkor egy hajóban evezünk, hisz alkalomszerűen mégiscsak másra is hagyjuk időnként a bébikéket (mint kiderült, legfőképp Apára). Ez a hagyom másra, vagy nem hagyom másra téma volt.

Persze a moziba menés (igazából az egyetlen nem hármas program a zaj miatt) nálunk sem úgy történik, hogy Csaba hazajön, és azt mondja, most menjünk moziba, Bercit meg hagyjuk valakire. Pécsen ezt még nem is tudnánk megtenni. Ha itt vagyunk Ktarcsán, akkor közösen jut eszünkbe, hogy jó lenne elmenni kicsit kettecskén. Hisz tudjuk, itt maximális biztonságban van. Ez nem jelenti azt, hogy nekünk nem Bercivel teljes az életünk, vagy hogy másoknál nem "olyan" a kapcsolat. Egyébként egész pici kora óta mindenhová mi is együtt megyünk, mondanom pedig talán nem kell, hogy mi sem vagyunk otthonülők:-).

Hidd el Bumbu, nyugodtan kettesben hagyhatod már őket. Az első alkalmakkor én is így csináltam, aztán egyszer kipróbáltam, hogy úgy mentem el, hogy csak a legszükségesebbeket mondtam el. És láss csodát...minden a legnagyobb rendben ment;-). Próbáld ki Te is. És feltételezem, Csaba is sokkal jobban érezte így magát:-)...hisz mindent tud Berciről.

Viszont muszáj megjegyeznem, hogy azért odakinnt sem fenékig tejfel. Itthon eddig a nők megtehették, hogy legalább 3 évig otthon maradjanak a csemetéikkel. Sajnos, ez most 2 évre csökken:-(, de ez még mindig jobb, mint a 2,6 v. 9 hónap. Itthon is vannak családfők, akik el tudják tartani a családjaikat, és odakint is vannak olyanok, akik nem. Szóval, csak nézőpont kérdése. Nehogy rossz néven vedd, de én így gondolom!

Hát itt eléggé két dologról beszélünk már.. az volt a kérdés, hogy alkalmas-e Apa arra, hogy vele hagyhassam Bazsát? Mert akkor jelentem természetesen, rendszeresen kell elmennem szülőire és Bencével kapcsolatos dolgokat intézni.(Születése óta maximálisan kiveszi a részét mindenből.) Természetesen nem citálom magammal ha nem muszáj.:) Mivel még szopizunk nem kell etetni, de én előtte-utána ezt elintézem.

De szerintem itt a közös -a babától külön töltött programokról volt szó, de már nem fogom ismételni önmagamat, sem magyarázkodni, mert úgy is mindenki azt gondol amit akar.:)

Nem hiszem, hogy mert együtt vagyunk "egészben" az azt jelentené, hogy nem "olyan" a kapcsolatunk. Boldog vagyok, hogy Zsó is így érez, büszke vagyok rá nagyon! Biztos nagyot néznék ha hazajönne és azt mondaná, hogy rakjuk le Bazsát és menjünk moziba..:D Viszont étterembe, sétálni, kirándulni, csak kiülni egy kávézó teraszára..:) Nem is tudom mit csinálnék ha Bazsa nem lenne velem. Semmit, mert ilyen nem lehet. Más kérdés ha dolgom van.:)

Szia Timi!:-)

Szerintem nekünk a párommal még talán jobb is lett a kapcsolatunk Réka születésével, teljesebb, egészebb, de én abszolúte nem igénylem (úgy veszem észre, ő sem) hogy csak kettesben is töltsünk időt. Mi már nem ketten vagyunk egész, hanem hárman. És Cash után szabadon, mi is "Rékabarát" programokat csinálunk. Ami nem az, az nem is program. Egyikünk számára se. Kivétel persze az intim együttlétek, de akkor meg már a gyerkőc ugye alszik.:-))

Sziasztok! Akkor következzek én a témához;-). Én, mint mindig, most is szeretem az arany középutat járni. Se nem idő előtt elengedni, Se nem túlzottan ragaszkodni. Persze, felesleges is leírnom, hogy aztán engem nemm igazán zavar, ki hogyan csinálja. Nálunk bölcsinem lesz, az teljességgel biztosnak mondható. Egyrészt nincs rá szükségem, másrészt olyan munkát valószínűleg nem fogok addig végezni, ami ezt indokolná. Én is az gondolom, hogy addig mellettem/tünk van a legjobb helye Bercinek. Persze, ha a szükség úgy hozná, ha tényleg olyan lenne a helyzetünk, hogy nekem dolgozni kellene, akkor biztos megtalálnánk a legmegfelelőbb megoldást. Nálunk mindegyik nagymami teljesen klassz, az egyik kicsit modernebb nézeteket vall, a másik kicsit konzervatívabb, de becsületesen felnevelt 3 gyereket (ugye minket;-)...és láss csodát, egészséges lelkületű emberek lettünk mindhárman, és - a húgom kivételével, aki a mai napig nem hagyta el a családi fészket - teljesen önálló és talpraesett emberek lettünk, akik mindig megtalálták a helyüket a világban. Talán mondhatom, hogy nem is akárhogyan. Szóval végszükség esetén azt hiszem, bármelyik nagyira számíthatnánk, hisz nyugdíjasok már, imádják az unokájukat, és ezt látom, fordítva is így van. Egyikük sem lakik közel, de lenne megoldás, ebben biztos vagyok (valamelyikük tuti közelebb költözne, ha olyan nehéz helyzetünk lenne. Hál' istennek, nálunk mindig ilyen összetartó a család.

Igen, és amiért szándékosan azt írtam, hogy Bercinek a legjobb helye van mellettem/tünk. Mert ebbe Apa is 100 %-osan beletartozik. Már születése óta. Ő isigényli, hogy kicsit kettesben legyenek. Nekem pedig annál nagyobb boldogság nem kell, ha Apájára hagyom, amíg én ügyet intézek, mire hazajövök, hangos kacagás hallatszik már az ajtóból, vagy békésen szunyókálnak egymás mellett. Csaba teljes mértékben képes ellátni Bercit születése óta (kivétel ezalól a szoptatás volt;-), és ezt meg is teszi, meg is akarja tenni, a kérésem nélkül is. Azt gondolom, nála jobb kezekben rajtam kívül nem lehet Berci. Másrészt, rosszul is esne neki, ha nem tartanám alkalmasnak arra, hogy egyedül hagyjam őket egy kis időre. Ha bármi van, telefon mindig van nálunk, bármikor bármit képes vagyok otthagyni. Igen, még a fodrászt, és a körmöst is;-), vagí bármi ügyintézést ha felhívna, hogy valami történt, nem tudja Őt megnyugtatni. De 1 km-es körzeten belül nem igen megyek, még az edzőterem is 10 percnyi sétára van.

A másik fontos gondolatom, hogy nekünk Csabával olyan a kapcsolatunk, hogy igenis igényeljük a kettesben töltött perceket, esetleg egy-két órácskát, hisz a mi kapcsolatunk mit sem változott Berci születésével. Sőt, közhely, de erősebbé vált. Egyszer, még amikor Berci Pár hónapos lehetett, elosontunk moziba alvásidő alatt, két szopi között. Hjajj...annyira jó volt kettesben lenni, de mégis, alig vártam, hogy vége legyen már a filmnek. Már erősen gondolkodtam, hogy nem nézzük végig, menjünk haza:-). De mire hazaértünk, Berci éppenhogy csak felébredt, és békésen nézelődött a nagymama ölében.

Ma meg teljesen jól elvannak 1-2 órát, többre meg úgysem megyünk el.

Hát, jó hosszú szösszenet lett belőle, lehet, hogy a naplóba kellett volna (kiegészítve pár gondolattal, majd bele is teszem asszem). Aki nagyon únta, szerintem már ellavírozott innen;-D.

Sziasztok, rég nem voltam már, és látom, röpködnek a témák... Igaziból Laura napirendje elég rapszodikus lett mostanában össze-vissza kel és alszik, semmi sem kiszámítható, a nappalok is van, hogy csak fél móra alvással telnek.

Hozzászólnék a vele vagy nélküle témához, nos én úgy vagyok, mint Cash és Alexa. Párszor hagytam csak Laurát az Apjára, de még akkor is annyira vártam már, hogy hazaérjek, és szerintem ő is. Ugyanakkor nem érzem, hogy bármiben is hiányt szenvednék, ugyanúgy járunk shoppingolni, barátnőzni, kirándulni, csak éppen Ő is ott van, és ez nem zavar senkit. Laura előtti életemből egyedül a bulizát kell nélkülöznöm, de az bevallom, nem is hiányzik annyira, kiéltem magam az egyetem és a gimnázium alatt... Nyaralást viszont el sem tudnék képzelni nélküle, még jövőre sem... Első "elszakadásunk" majd jövő év szeptemberében lesz, bölcsibe fog járni.:( Muszáj...

Megszárad, egy ideig textil cuccba pakolom, de csak azért, mert nem bízom magamban és hátha mégsem volt teljesen száraz és összepenészedik... Aztán amikor már tutira nem is lehetne szárazabb, akkor jöhet a teásdoboz. A fém teásdobozokban jól megőrződik az aroma. De maradhat textil cuccban is. Viszont arra számíts, hogy folyamatos bodzaillat lesz a lakásban.:-))

A tartós szörp leírását lásd az anyasutfoz.blogspot.com-on (az is az enyém:-) )