Visszajön, ha elhagyott? (beszélgetős fórum)

Nagyon szép a történeted :)

Mindig arra gondolok ilyenkor,hogy pár év múlva én is itt fogom majd mesélni a hasonlóan szép történetem és egy újabb cáfolat lehetek a felmelegítve csak a káposzta jó alapvetésre :)

Egyébként Picit képletesen mi belefutottunk a zsákutcába amit említettél, Talán picit unalmas is lett és ugye csak a volt párom gondolkozott a nyári szakítás előtt a kapcsolat mélyítésén. Na jó ez teljesen nem igaz ,mert én is ezt szerettem volna, tervezgettem magamban, de ugye néma gyereknek...

Aztán a nyári szakítás után éreztem, hogy nem voltunk előtte már egy hullámhosszon teljesen sajnos. Persze a szakítás után sikerült ezeken a dolgokon javítani, sőt ami miatt nekem most baromi rossz, hogy picit elhitette velem, hogy mindenen sikerült és hát ugye együtt tervezgettünk, csak a srác.. Mondtam a volt páromnak utoljára, hogy már nyár elején szakítania kellett volna ameddig senki sem volt képben és akkor sikerült volna megoldanunk mindent, de így sajnos be kell látnom, hogy nem leszünk már együtt valószínűleg. Legalábbis lassan 2 hét után úgy néz ki, hogy ő már továbblépett teljesen. Persze lehet csak időlegesen. Mondjuk erről mindig Csernus doki egyik alapvetése jut eszembe, hogy lezáratlan kapcsolatból átugrani egy másikba sohasem szabad,mert annak rossz vége van mindig.. Hát nem tudom, én sohasem kívánnék rosszat a páromnak, mert amit iránta érzek az nagyon különleges, de tényleg aggódom érte. Ugyanakkor szégyenlem is magam, mert míg korábban egy erős biztoslábakon álló támasz voltam az életében,most elég gázul festhetek így összezuhanva :) Persze a sok barát, tesók és idegenek is mind biztatnak, hogy lépjek tovább, meg persze sokan mondják, hogy lehet visszajön stb Az eszem már belátta, hogy menni kell előre karrier stb mert akkor bárhogyan is alakul a jövő én továbbra is emelt fővel vehetem az akadályokat :) Csak ugye az érzelmeim gyakran felülbírálják az észérveket és akkor jön egy újabb és egy újabb mélypont.Meglátom, hogy alakul, de nem érzem most magamban azt az erőt mint korábban, picit kicsúszott a talaj a lábam alól.Viszont köszönöm neked, hogy leírtad a történeted, mert szerintem a hozzád hasonló párok kellenek, hogy példák legyenek. Igenis ha van probléma és ha van a megoldásához erő és akarat, akkor nem szabad hagyni elveszni. Szerintem jobb kudarcot vallani, mint meg sem próbálni :)

Mi nem éltünk együtt. Én nagyon örülök neki. Nem volt idő beleragadni a dolgokba. Persze azért nyilván töltöttünk sok időt együtt, nem csak a bálban láttam a gardedam mellől, nyugi. :-))

Álljon távol tőlem, hogy másokat felelőtlen gyerekvállalásra bíztassak. Csak az én életemről írom, amit írok. Nálunk is pár év után jött az a kicsit kiégés, kicsit nem tudjuk hova tartunk dolog. Nálunk akkor jött a gyerek. Nem volt ez tudatos, szándékos. De valahogy a dolgok normál menete egy idő után tényleg oda szokott torkollani, hogy vagy házasság/gyerek, vagy a céltalanság miatti unalom és szétmenés. Persze ez se biztos, van erre is kivétel, de eléggé trendszerűnek láttam ezt is a környezetemben. És akkor utána jön a kései válogatás, amit írtam már..

Persze a gyerek dolog csak akkor jön be, ha tényleg jó volt az a kapcsolat, mert egyébként nem egyszerű az, még a legjobb kapcsolatot is megnehezíti. Mindazzal együtt, hogy meg is erősíti.

Nekem ilyen szempontból nagyon nem hagyományosan alakultak a dolgaim. Én az egyik legnehezebbnek tartott egyetem legnehezebb (vagy legalábbis legidőigényesebb) karára jártam. Emellett jött a baba. Sőt, két év múlva még egy. És ami a szuper érdekes volt, hogy a tanulmányi eredményem ugrás szerűen megemelkedett felfelé.. Valahogy minden rögtön célt nyert, és az időmet is sokkal jobban tudtam beosztani. Megtörtént felnőtté válásom első nagy szakasza... Nyilván marha nehéz volt így. Viszont az volt ennek a nagy előnye, hogy amire én lediplomáztam, már volt két beszokott óvodás/bölcsődés gyerekem (már a kisebb is két éves volt), és szabadon dönthettem a nagy család, illetve a karrier között. Akkor nekem még több megkeresésem volt cégektől, mert az egyetem által ismertek. Annak ellenére, hogy voltak gyerekeim..

Ezeket csak úgy mesélem, nem azért, mintha neked is ezt kellene tenni. Csak írom, hogy ilyen is van, semmilyen élet, vagy megoldás nem rossz eleve. Csak észre kell venni a buktatóit, és megpróbálni elkerülni.

Most tesség ilyen szép filozófikus dolgokon gondolkodva szürcsölni a mustot valahol, és élvezni az őszt, az elmúlást. Kicsi fájó szíved meg azért azt ne felejtse el, hogy lesz még tavasz is.. Tuti, ezt én mondom..

Érdekes nagyon amit mondasz, bár gondolom embere válogatja. A házasságot egyébként én is nagyon fontosnak tartom, de szerintem az együttélés a közös életkialakításának az első lépése. Szerintem azon a ponton amikor gyakorlatilag ahogy te is mondtad családként kezd funkcionálni az egész kapcsolat (még ha gyerek nem is jön) akkor már az én értékrendem szerint véget kellene érni a válogatásnak, mivel ezt már a papíron és az eskün kívül tényleg nem sok választja el a házasságtól :)

Hát egyébként, rá vagyok most szorulva arra, hogy váltsak, még hanem is szeretnék. Itt már tényleg nem rajtam múlik semmi. Megpróbálok sok időt eltölteni a barátaimmal, a testvéreimmel, igyekszem új embereket megismerni.Szerencsére azon a ponton kezdek túl lenni, amikor tényleg a nap 24 órájában Ő jár a fejemben. Persze hullámokban előjön és akkor mindig próbálom elhitetni magammal, hogy miért is fog visszajönni, de a sok miért szól az ellenkezője mellett is, szóval.... Azért igyekszem pozitív lenni:)

Egyébként meg én sokat ismerkedtem ha távol voltunk a párommal, ha közel. Sokszor megszoltak ezért.

Pedig utólag az élet engem igazolt. Szerintem a házasság előtti időszak a válogatás időszaka. Akkor nemhogy lehet, hanem kötelességünk ismerkedni, ha választani szeretnénk. Választani csak úgy lehet, ha van miből. Az más kérdés, hogy az aktuális partnerünket ne bántsuk meg. Meg nálam az ismerkedés a szó eredeti értelmében szerepel, és nem a szex meg a flört értelmében..

Hogy miért nem szakítottam, amikor valaki feltűnt a láthatáron? Hát pont ezért. Mert akkor hogyan hasonlítottam volna össze őket?

Akik akkor nagyon védték a maguk becsületét, hogy ők bezzeg 2 éve együtt vannak, sőt együtt élnek x-szel, és másra rá se néztek, közülük nagyon sokan még 2-3 évig együtt is maradtak vele, utána meg rájöttek, hogy unják már ezt a fél-házasság viszonyt. Ők ma 31-32 évesek, és ma váltogatják a partnereiket. Most áltak neki válogatni.. Amikor már rég a fix családot kellene legalább elkezdeni építeni..

A házasság meg sok egyéb fontossága mellett pont azért fontos, mert ezt a két szakaszt, a válogatósat, meg a nem válogatósat választja el egymástól.. Az együttéléssel nem önmagában van bajom, csak amikor már elkezd családként működni, netán jön egy gyerek is, de a szülők még mindig nem tudják, hogy mi miről is szól, az a baj..

No nem kell velem egyetértened, éppen elég, ha gondolkozol ezeken, és ha kell váltani is tudjál, ne ragadj bele abba, amit most jónak hiszel..

Meglesz a jutalma a rendességednek, csak vedd észre..

No körmöltem neked egy oldalt, aztán elszállt..

A fene egye meg..

Szóval a lényeg, hogy nem biztos, hogy akkor jársz jól, ha visszajön. Lehet, más lesz az utad, és a fájdalom még férfiasabbá, megfontoltabbá tesz majd..

Akkor viszont vénasszony létemre beléd fogok itt szeretni a végén, mert ilyen srácot ritkán lehet olvasni..

Lelkem!

Én kísértetiesen ugyanezen mentem keresztül. Korai ismeretség (16 és 18 évesek voltunk), az egyetem alatt több fellángolás (netán szerelem) mások iránt. Aztán döntést kellett hozni, de az nem volt mindig könnyű, és nem fél napig tartott. És igen, közben hol ezt gondoltam, hol azt.

Sokan írták itt, hogy a lánynak 1-2 hónapra külön kell vonulnia, úgy döntést hozni. Anno a pap (aki később esketett minket) ugyanezt tanácsolta, meg is fogadtuk. Az az egy hónap alatt a srác minden nap hosszú levelet, verseket írt nekem. Ma is őrzöm ezeket. Én meg otthon gondolkodtam.

Ma 10 éve a férjem, négy gyermekem apja. Sokan azt gondolják, hogy nem lehet tartós, ami korai kapcsolat. Pedig ennek pont annyi előnye van, mint hátránya. Lehetőség van az együtt fejődésre, csomó olyan dologban eleve megvan az összhang, ami meg más kapcsolatban csiszolódást igényel, hiszen "együtt nőttünk fel". Persze kellenek mindig az új közös célok, a megújulás valamilyen módon.

De persze azt is észre kell venni, ha a két ember élete nagyon eltérően alakul, eltérően fejlődnek, és akkor meg váltani kell, nem lehet beleragadni, mert az se jó, csak azért, mert az volt az első.

Tényleg ritka a hozzád hasonló ember, de jó tudni, hogy vannak. :)

Amiket leírtál, az önzetlen szeretetre vall részedről. Közhely, de igaz: ha egymásnak vagytok rendelve, vissza fog találni hozzád.

Tudom, biztosan vannak hasonló srácok,én sem vagyok tökéletes,sőt senki sem az. Mondjuk az mindig jóérzéssel tölt el, ha egy lány ismerősömnek, vagy egy ismeretlennek elmesélem a történetet őszintén,illetve azt hogy milyen volt a kapcsolatunk és hogy én hogyan viselkedtem benne, vagy ha elmondom őszintén, hogy szerintem én miben hibáztam és azt a választ kapom, hogy ritka az ilyen.

Egyébként azóta 1 alkalommal beszéltünk telefonon és egyáltalán nem éreztem a hangján azt a szerelmet, de még szeretetet sem nagyon. Nagyon kemény volt, még sohasem láttam ilyennek. Mondjuk annak örülnék ha mindig ilyen kemény erős és céltudatos lenne, még ha akkor 110% hogy nem jönne hozzám vissza. Viszont félek, hogy ez csak egy álca, egy burok amit felhúzott maga köré és később rosszabb lesz neki. Egyébként nagyon úgy fest, hogy a srác bár képben van alakulgatnak a dolgok nagy szerepe volt az egészben annak, hogy félt a kötöttségektől, attól, hogy fel kell nőnie. Legalábbis a jelek erre utalnak, még bulizgatni akar, élni stb (hozzáteszem ezt mellettem is csinálhatta, hiszen sohasem szóltam érte)

50 % esély van rá. Vagy igen, vagy nem.

Ha nem talál magához valót hosszú ideig akkor talán visszatér. De utópia lenne azt hinni hogy ilyen csak egy van a földön, és az pont TE vagy.

Sok erőt kívánok, és azt, hogy a kitartásod elnyerje jutalmát.

Tényleg azt kell tenned, amit többen is írtak: ne keresd, semmilyen módon; így van a legnagyobb esélyed, hogy visszataláljon hozzád. Ha akar. Ha nem akar, akkor úgysem tehetsz semmit.

Az első szerelem..

Michelle.r-el értek egyet..

igen és annyira örültem is, de sajnos júliusra újra kisgyerek lett most meg egyik percben felnőtt a másikban kisgyerek..

Hát hihetetlen bonyolult egy helyzet ez az biztos, a barátaim, a család az ő családja , mindenki értetlenül áll a történtek előtt..

Értem.

Tényleg tarts most távolságot, majd az idő eldönti, mi lesz. Sok szerencsét.

A kis butus és a buta tini is az övé. Nem érzem magam atyáskodónak,persze gondoskodó tipus vagyok, de! ami a legfontosabb a problémát a kapcsolatban sajnos nem ez okozta, ő ezeket nagyon-nagyon szereti bennem. Azt szokta mondani, hogy szerinte nem érdemel meg mert túl jó ember vagyok hozzá :(

Kis butus helyett azt szokta mondani, hogy butó, vagy butafejű stb

Azt egyébként hozzá kell tennem, hogy a kapcsolatunk elején ő nagyon nagyon rossz mentális állapotban volt..

És bemásolom az utolsó levelének az utolsó sorát:"nem leszek se alkesz, se füves se semmi ilyesmi, csak normális, nem olyan amilyen voltam, hanem olyan, amilyen melletted lettem"