Visszahódítani, vagy hagyni elmenni, ennyi idő után? (beszélgetés)

ezzel egyáltalán nem értek egyet!!!

ha az egyik vagy másik félnek változnia kell nem egymáshoz valók?

szerinted van két olyan ember akiknek egy szerelmi kapcsolathoz (pláne együttéléshez, házassághoz) nem kell változnia?? Nem kell semmiben egymáshoz alkalmazkodni, csiszolódni? különleges lehetsz Te is és párod is, gratulálok, ha semmiben nem változtatok!

Nekem szerintem egy csodálatos férjem van, de nem állítom, hogy ahhoz, ahol most tartunk nem kellett neki is és nekem is változnom. Sokat változtunk, szerintem az évek során még sokat is fogunk, egyszerűen egymáshoz csiszolód(t)unk.

Azt is gondolom, hogy ahhoz, hogy változz nem kell párkapcsolat, elég egy barátság is. Minden emberi kapcsolatodban változol...

Próbálj meg egy kicsit visszaemlékezni,h.tényleg nem voltak-e figyelmeztető jelek,h.benne vmi megváltozott? Kérdezted tőle,h,mióta gondolja ő ezt így? És h.miért? Ha most nem adott rá választ,valószínűleg ő se tudja pontosan mi zajlik le benne. És pont arra van szüksége,h.tisztán lásson,tisztázza magában az érzéseket. És ehhez sajnos egyedül kell lenni, mert ezt senki nem döntheti el helyette. És mindenkinek változó,h.ehhez mennyi időre van szüksége. Ez a legnehezebb része. Várni, csak várni, és tudod,h. most ennél jobbat nem tehetsz. Mert kierőszakolni a szerelmet nem lehet. Az idő minden gondot megold. Hidd el. Csak próbálj meg vele türelmes lenni.

Próbáld meg most 1 kicsit nem hivogatni,hagyd,hagy menjen egyedül mindenhova. Ha találkoztok, ne mondogasd neki,h.szereted,de 1 kicsit azért éreztesd vele,h,még fontos neked. Tudja, rád számíthat. Ha igazán szerettétek/szeretitek 1mást,akkor rá fog jönni,h. mégis hiányzol neki,és ő fog majd keresni. És hagyd,h.ő mondja ki először,h.hiányoztál neki,vagy hogy szeret.

Egyik kedvenc idézetem:

"Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé." (Andrew Matthews)

Én is mindig azt mondogattam magamban,h.nem lehet,h.ennyi volt,nem lehet,h.vége,mert én tudtam, és tudom,h. mi együtt maradunk örökké. Mindig hinni kell benne,hinni a sorsban, akkor is,ha reménytelennek látszik, és kilátástalannak tűnik.

1. ha egyik vagy - plane - mind a ket felnek valtoznia kell, akkor egyszeruen nem vagytok egymashoz valok.

2. ha mar egy lang kihult egyszer, az nem eled fel, hiaba vesz valaki csipkeharisnyat vagy akarmit, inkabb csak rohejesse valik. ha mar nem kell a masik, a feje tetejere is allhat, akkor se fog kelleni.

Pont.

Szia! Hát, nem sok okosságot tudok írni sajnos. Én is próbáltam megfogadni jó pár tanácsot, itt a hoxán és mástól is, mert mindenki másképp látja a dolgokat. És az a baj,h.mondhat bárki bármit, adhat bármilyrn "jó" tanácsot, igazából úgyis csak a szívűnkre hallgatunk (legtöbbször), és a magunk feje után megyünk. Legalábbis én - meghallgatom mindenki tanácsát, és próbálom beilleszteni az én kapcs.ba, és gondolkodásomba.

Nálunk 3 HÓNAPJA tart ez az állapot. Eleinte én se kerestem, megvártam, amíg ő hívott. Csak hétvégeken taliztunk 1napot, elmentünk vhova, beszélgettünk stb. Én próbáltam rákérdezni,h.most akkor mi van,de nem akart róla beszélni. Nála tovább tart mindig,h.rendezze a dolgokat, és elég lelkis is; úgyhogy tudom,és láttam is rajta h.ez az állapot őt is megviseli- hogy nem tudja mit érez irántam, és mit akar a jövőben. Most már azért néha-néha bejár hozzám az üzletbe,bár így is csak hetente 1x, + a vasárnap.

Ő elég szélsőséges most velem. Hétvégén csak vas.jött le, de már fél 10-kor itt volt!!! Nála ez hatalmas szó!! És mindent bepótoltunk!!!

De közben apró hazugságokon kapom. Legalábbis nagyon remélem,h.nincs akkora jelentősége,mint én gondoltam. De ezek mindig visszaveszik az erőmet, és lassan kikészítenek lelkileg. Nem tudom megmondani,h.most mi van velünk,mert pont ma mondtam neki,h.a héten leülünk, és beszélünk, tisztázzuk a dolgokat,mert így nem mehet tovább. Én írtam már, h.nekem miben kell változnom (féltékenykedésemet kordában tartani), és minden erőmmel ezen vagyok. Azt hiszem jó úton haladok a célom felé :)) ! Pedig már annyit változtam, jó irányban. Mert továbbra is hiszek a közös jövőnkben, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve!!! És az én részemről megpróbálok mindent megtenni, hogy egy jobb, boldogabb, harmónikusabb kapcsolatban folytathassuk utunkat, együtt. Csak neki is kell változnia, és nem tudni, hogy képes lesz-e rá.

Az a baj,h.neki most nagyon sok minden összejött, otthon is állandó veszekedés van, haverok is stb. És elhiszem,h.neki se könnyű,de ne dobja el magától azt, aki mindenben támogatja, és a világon mindennél jobban Szereti Őt - vagyis Engem!

Sajnos nem sok mindent tudok neked tanácsolni. Csak leírni,h.nekem mi vált be. Pl. 1-2 női csábítási trükk bejött, de férfi trükköt nem tudok. Én sokat keresgéltem a neten, ott tájékozódtam a hódításokról,mert hát ugye ilyenkor semmi nem jut az eszükbe. És volt 1-2 jó dolog. Nézz utána. Bár a férfiaknak nehezebb ez. És a legjobb ilyenkor,amit tehetsz,h.türelmesen! vársz. De NÉHA 1 "Hogy vagy?" érzelemmentes SMS szerintem nem árt, sőt,legalább tudja,h.te még ott vagy neki,és számíthat rád. Nekem ebből nem volt károm. Csak írtó nehéz megállni,h.ne hívd fel,ha éppen történik veled vmi,ha eddig mindent megbeszéltetek. MOst valószínűleg egy kicsit "élni" akar,hiába nem volt rövid pórázon, de sajna tényleg fiatal. És ez nem jelenti azt,h.mással akar lenni. Csak 1xűen élvezi 1 kicsit,h,nem kell mondania hova megy,mit csinált aznap stb. Legalábbis nálunk így van. Élvez h.szabadon jöhet-mehet haverokkal,persze nem csajozni! És ez most jó így neki. Úgyhogy hagyom. Bármilyen nehéz is.

Majd írjál, mi van, hogy alakulnak a dolgaitok!

Bocs,h.ilyen sokat írtam. Azért remélem sikerül kibogarásznod.

Vigyázz magadra. Szia

Érdekel mind2 nem véleménye.

Szóval azt mutatja hogy már nem érdekli a dolog de ennyi időt nem lehet pár hét alatt kidobni érzésekkel 1ütt és nem neki mert ő kötődött jobban.Keressem,ne,várjak még?Nem éltünk 1ütt.Így nem lehet 1szerűen vége és úgy tenni mintha nem is lett volna semmi.Az első 2-3 hét az iszonyat volt de még most sem jó,annyival jobb hogy akivel csak lehet erről beszélni azzal megteszem.

Sziasztok!

Én is végig olvastam és nekem is hasonló gondom akadt amiben szeretnék őszinte és segítő tanácsot kérni.

Tehát én 25,5 éves férfi vagyok,ő 20,5 éves nő (csak az érthetőség miatt írtam be a nemeket mert a mai világban...)Szóval 5,5 éve jöttünk össze szerelem első látásra képpen vonaton mert akkor még suliba jártunk Pest agglomerációjából.Tudom hogy ő még csak annyi volt de nem a korral foglakoztunk hanem ami belül van.Eleinte mindig 1ütt jöttünk-mentünk sokat találkoztunk majd idővel suli váltás stb kicsit kevesebbet.Telt az idő és szép kapcsolatban éltünk annyi bajjal mint 1 átlagos kapcsban szokott lenn.Nagyon sok szépet és rosszat megéltünk de minden bajt leküzdöttünk.Azonos értékrend,bennső,nézetek stb ami 1 kapcsban nagyon fontos.Soha még csak meg sem fordult a fejünkben hogy 1szer valami nagy baj lesz vagy másik után nézünk így ezzel a gondolattal nem is foglalkoztunk.1másnak voltunk az első "nagy" mind testileg mind lelkileg.Tehát telt a harmónia egészen május végééig.Mikor vasárnap mentem fel hozzá hogy jövünk le hozzám (ez a menetrend) közölte nem jön mert már nem szerelmes belém és nem szeret.Na most hozzá kell tennem hog yez engemigen hirtelen ért mert semmi előjel nem volt látható rajta plusz még nekem soha nem volt ilyen.Olyannyira nem volt előjel hogy előtte való 7en ugyaúgy adta magát az életben és az ágyban is mint máskor.Mert sztem ha valaki készül kilépni azért valami jelét csak adja pl nem annyira közeledik,nem olyan az ágyban.Főleg úgy hogy a tisztesség és a becsület szent dolog nálunk,úgyhogy ha valami nem volt jó akkor azt megbeszéltük és nem azért csináltuk mert a másik akarja (szinészkedés kizárva).Alapjában véve nem volt rövid pórázon.Tehát előző7en minden jó kedden még fel is hív hogy jön haza és mikor pénteken +vártam láttam valami furát rajta de azt hittem fáradt vagy pedig én.Na és vasárnap megmondta és közben nagyon sírt zokogott és láttam rajta valami bizonytalanságot.Próbáltam rá hatni de észrevette.Senki nem tudta a döntését mindenkit hirtelen ért és váratlanul pláne engem.Szóval megmondta és mondott még elenyésző kis okokat amiket sztem mentségként akart felhozni pl mostanában alig vettem neki valamit,mostanában alig mentünk valahova,1 papírt nem vittem al a nővérének stb,és volt 1 amiben viszont részben igaza van az hogy az utóbbi időben nem úgy viszolnyultam hozzá.Ez azért volt mert mostanában a sok meló leszív így mindenr ekevesebb jut ő rá is.De mondom ez azért még nem volt drasztikus.És mondta pár 7ig ne keressem mert rendezni szeretné az érzéseit.Ezt 1 7ig tudtam tartani mert utána találkoztam vele amikor is nagyon jól elbeszélgettünk mindenről csak rólunk nem majd ezt követte még 2-3 ilyen tali.Majd 1szer kértem 1 külön talit amit először elutasított majd nála engedte,itt 2,5 órát beszéltünk nagyon jól d eitt már rólunk is beszéltünk de még hajthatatlan volt.Ja és mondta hogy kell még neki kis idő és majd keres.Közben van 1-2 bnője aki beszél vele és mondják nekem mi van vele stb.Ugyanis 3 hete nem keresem semmilyen formában mert se email se sms-re nem ír pedig semlegesek.Akik látják beszélnek vele azt mondják éli az életét és úgy tekint a dologra mintha már 1 éve lett volna.Szóval 1rész rosszul esik az amit tett velem 5,5 év után,másrészt pedig hogy 6 hét alatt 1 üzit sem érdemlek meg hogy pl szia hogy vagy.Magától nem keres de ha én akkor minden jó (érzelemmentesen).Még annyit hogy nagyon szerettük 1mást ezen idő alatt és nem lehet így vége (sokak szerint sem) és nagyon durva dolog az hogy akit eddig imádott és odaadta magát neki (én) így lekezelje.

Ebben kellene nekem valami okosság mert nem szégyenlem 25,5 vagyok de nemcsak én sokak értetlenül állnak a dolog előtt.Biztos van amit kihagytam de kérdezzetek.

Sziasztok!

Végigolvastam a fórumot, és nagyon érdekel, hogy hogy alakul a kapcsolatotok!

Kedves vagy, köszönöm! Nagyon szépen telnek a napjaink. Figyelmesebb, kedvesebb és édesebb, mint valaha. Tegnap találkoztunk az egyik barátjával, strandoltunk, stb. Közben a srác elmesélte, hogy szerelmi bánata van, szenved. Adtam neki tanácsot - olyat, ami nekem bevált, hogy úgy teszek, mintha már nem érdekelne a dolog. Te is írtad már, hogy ezt a taktikát próbálod bevetni, és tényleg javaslom, hogy tarts ki emellett, hátha a te barátodra is hatna.

Igazából amikor megérzik, hogy mi továbbléphetünk, és nem csak mondjuk, hanem a viselkedésünkön ezt tényleg megérzik, akkor térnek észhez többnyire.

Az elején azt próbáltam erősíteni a páromban, hogy gondolja át nyugodtan a dolgokat, és én várok, amíg eldönti mit akar. DE rájöttem, ez a legrosszabb, mert akkor bármikor visszacibál pár hétre, mert tudja, hogy megteheti, illetve ha nem is ezt teszi tudatosan, de mindig ott leszek egy biztos alapként, ahova visszajöhet, de igazából nem kell elgondolkodnia azon, hogy mi történik, ha elveszít. Na, ezek miatt aztán elkezdtem azt, hogy nem hívtam én, megvártam, amíg ő jelentkezik. Ha hívott, és érdeklődött rólam, akkor is kicsit titokzatosan, minimális információkat közöltem magamról. Ha kérdezte, milyen programot terveztem, mindig elregéltem, hogy hányan akarnak velem találkozni, és nem tudom, hogyan osszam be az időmet. És nem feltétlen kell féltékennyé tenni, és azt mondani, hogy pasikkal találkozik az ember. Bőven elég az neki, hogy te nem otthon ülsz, és vársz állandóan reszkető nyusziként, hogy mikor hív fel, és ér rá, hogy veled legyen egy-két órát, hanem te szépen tervezed a programokat, és nem keseregsz miatta. Ha tényleg rá építetted az életedet, és róla szólt minden, akkor meg fog döbbenni, hogy te esetleg lemondasz egy találkát vele, mert más dolgod van. Az ilyen kis apróságok miatt, amik először érdekesek lesznek neki, majd egyre rosszabbul esnek majd neki, fog talán rádöbbenni, hogy hiányzol, és része akar lenni igazán az életednek újra. Az én páromra ez hatott.

Szeretnék neked segíteni, hogy újra boldog legyél! Úgyhogy mesélj, hogy mi történik!

Sajnos a pasik többnyire nem akarnak lelki dolgokról beszélni, és a párod valószínűleg most a saját kis csatáját vívja meg belül. Ebben te úgy biztosan nem segítesz, ha kérdezgeted, hogy mi lesz veletek. Próbálj türelmes lenni, és ne hozd szóba a kettőtök ügyét. Ha majd akar valamit, legyen benne annyi, hogy odaáll eléd, és elmondja, mire jutott. (Szerintem még idegesíteni is fogja, hogy ha nem kérdezgeted, mert nem fogja érteni, és talán beijed, hogy már téged ez nem érdekel, és azért nem hozod szóba.)

Szívből örülök neki! Bár igaz, még tényleg ne kiabáljuk el. De nagyon örülök, h.kezdenek renfeződni a dolgaid.

Velünk sajnos még mindeig nem tudom megmondani,h.mi van. Annyira változékony minden. Hol felhív,h.mi van velem; hol, ha találkozunk,ő elmondja,h.vele mi történt,de tőlem meg se kérdezi. Néhány éjszakát együtt töltöttünk,nagyon jó volt mindkettönknek,újdonságokat is kipróbáltunk. Akkor azt mondta,h.lehet,h.ilyen új helyszínek kellenek,h.feldobjuk egy kicsit az életünket. De most meg úgy néz ki,h.nem túlzottan akar velem aludni,én meg nem erőltetem. Úgyhogy fogalmam sincs,h.most mi is van. Megkérdezni nem merem,mert nem akarom nagyon zaklatni. Bár mondtam neki,h.ez már nem mehet így sokáig,hisz 2 hónapja tart,és kezdek kikészülni. De most neki jó így, kicsit "szabadon" . Gondolom, h. nem kérdezgetem,h.hol járt, miért volt itt-ott stb. Ezen is változtatnom kell a késöbbiekben,mint sok minden máson is,ha lesz rá lehetőségem. Sokat változtam az elmúlt hetekben lelkileg, a kapcsolathoz való hozzáállásomon is. Ezt ő is észrevette,de nem tudom érdekli-e, mert ha szóba hozom, néhány mondatot tudunk beszélni,de aztán inkább azt mondja hagyjuk. Látom rajta,h.rosszul érzi magát,csak azt nem tudom,h.azért,mert ezt tette velem,vagy mert még maradt benne azért valamennyi érzelem irántam. Az a baj,h.most sehol sem találja a helyét. Se a munkában, se a barátai között (sokat veszekednek mostanában),se otthon (szüleivel sokszor feszült a légkör), se velem. Nála minden tovább tart, és általában a "jól bevált" receptek is fordítva működnek. Úgyhogy bízom benne, hogy ezért nem történt még különösebb változás nálunk. Pedig nagyon jó lenne újra olyan boldognak lenni, mint régen.

Bízom benne, hogy véghez tudom vinni az elhatározásomat, és újra "normálisan" tudok hozzáállni a kapcsolatunkhoz, hogy egész életünkben boldogan élhessünk együtt.

Visszajött hozzám, és együtt vagyunk újra!!!

Ne haragudj, hogy ennyi ideig nem írtam, de vagy dolgozom, vagy vele vagyok.

Hogy hogyan történt? A szakítás és hazaköltözés után eltelt 2-3 hétben igyekeztem lefoglalni magamat, barátnőkkel tárgyaltuk ki a pasikat, haverokkal mentem erre-arra, a lényeg az volt, hogy ne maradjak egyedül, mert akkor agyalok. Persze akármennyire is elfáradtam egy-egy nap végére, azért egyedül otthon az ágyikóban agyaltam. Szenvedtem, még ha az eszem azt is mondta, hogy nem szabad vele foglalkoznom. De megálltam, hogy ne írjak neki, és ne hívjam, bár megőrültem, hogy tudjam, hogy merre jár, kivel van, mit csinál, stb.

Amit talán még nem árultam el: kollégák vagyunk, és bár mást csinálunk a cégnél, azért elég sűrűn látjuk egymást egy-egy munkanapon. Május közepén 3 napra elmentünk a céggel csapatépítésre (péntektől vasárnapig) vidékre. De engem pár kollégával együtt lehívtak, hogy csüt. este menjük már le, aludjunk egy nyaralóban, így péntek reggel nem kell korán kelni, stb. Persze igent mondtam, hiszen kényelmesebb is volt így, másrészt nem akartam csütörtök este otthon lenni egyedül, mivel ugye igyekeztem lefoglalni minden időmet, hogy ne a pasimra gondoljak. Természetesen amikor ő megtudta, hogy csütörtökön lemegyek, és nem vele utazom pénteken reggel, akkor elszállt az agya. Alig bírt magával, teljesen kikészült. Mérges volt, féltékeny, stb. Akkor este telefonon nagyon kiborított, ő vádolt engem, hogy pasizok, stb. (Ennek persze alapja nem volt. Azért azzal tisztában van, hogy ha akarnék, bármikor lehetne más, amit nem baj, ha szem előtt tart, hiszen tudjuk, ha küzdeni kell, rögtön jobban kell a másik… Egyébként később nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg, hogy abban a 2-3 hétben, amíg nem voltunk együtt, valaki próbálkozott-e nálam, vagy történt-e valami valakivel.) Na, elkalandoztam. Szóval akkor este telefonon mondtam neki, hogy az ő döntése volt, ami történt, és még jó, hogy ő szakított, és ő nem akar engem, most mégis én érezzem magamat rosszul, én vagyok a szemét, és kértem, hogy ha nem kellek neki, akkor hagyjon tovább lépni.

A következő nap reggel, amikor a csapatépítő helyszínén találkoztunk az összes többi kollégával, tehát vele is, direkt nem mentem a közelébe, hanem másokkal beszélgettem, mert féltem, hogy még nem higgadt le, és bántóan viselkedne. (Csak pár kolléga tudja, hogy együtt vagyunk, néhányan sejtik, de mivel nem akarunk pletyka témát adni a cégnek, ezért nem kapnak egyéb megerősítést.) Igyekezett egész délelőtt a közelemben lenni, de soha nem maradtunk kettesben, így csak mint jó kollégák csevegtünk másokkal együtt. Aztán délután megkért, hogy sétáljunk egyet. Lementünk a Balaton partjára, és közben elmondta, hogy tudja, mennyire szemét módon viselkedett, és nem akar engem bántani, csak időt szeretne kérni, át akarja gondolni, stb. Mondtam neki, hogy bár nagyon szeretem, én már csak úgy megyek vissza hozzá, ha bizonyít, és el tudja velem hitetni, hogy csak engem akar, és nem jobb híján, vagy mert ésszerű, hanem önmagamért. Mondta, hogy tisztában van vele.

Ezután visszamentünk a kollégákhoz, és a csapatépítő további részét már folyamatosan együtt töltöttük. Esténként elmentünk bulizni, akkor átölelt, bújt, nem érdekelte, hogy olyan kolléga is látja, aki nem tud rólunk. Szép volt az a pár nap.

Miután visszajöttünk a balatoni hétvégéről a hétköznapokba, minden ment szépen tovább. Mintha egy álom lenne. De azért nem mondom azt, hogy visszaköltöztem hozzá, mert semmi kedvem ide-oda költözni a cuccaimmal, de átlagosan 1 héten 1-2 napot/ éjszakát töltünk külön, egyébként folyamatosan együtt vagyunk, és úgy érzem, boldogok vagyunk. Azt a taktikát választottam, hogy hagyom, hogy ő fussa a köröket, érezni akarom, hogy tényleg akar engem, és küzd értem, értünk. Bár az elején, amikor visszamentem hozzá, nagyon nehéz volt nem átölelni, amikor mellettem volt, de tudni akartam, érezni, hogy kellek neki, hogy akar engem, és nem csak eltűri, hogy én szeretgetem. Hagyom, hogy ő jöjjön, bújjon, csókoljon, stb. Nem játszom az ellenállhatatlant, csak hagyom, hogy ő kezdeményezze ezeket. Régebben nem így volt, és ez is olyan dolog, amiből sok mindent le lehet szűrni.

Elmondtam neki, hogy azok után, amiket mondott, nehéz hinnem neki, és bízni ebben az egészben, de ő szeretné elérni, hogy mégis így legyen. Félek, hogy összetört bennem valamit, és nem biztos, hogy el tudom hinni, hogy van közös jövőnk, vagy ha van is, akkor meg attól tartok, mindig rettegni fogok attól, hogy mikor tör rá megint valami, hogy menni akar. Igyekszem valamennyire az eszemmel irányítani most, mert muszáj! Nem tudom, mi lesz a vége. Tervezgetjük tovább a pár hónappal ezelőtt betervezett nyaralásunkat júliusra, jövő héten megyünk a barátainkkal pár napra a Balatonra. Szóval visszaálltunk egy normális pár életére, de mégis más minden, mint előtte, az én érzelmeim terén is, meg ő is más. Olyan figyelmes, kedves, édes, hogy néha úgy elmondanám, mennyire szeretem őt, (mert mióta visszamentem, nem mondtam neki), de még nem szabad. Nem akarom, hogy azt gondolja, hogy bármikor bármit megtehet velem, mert úgyis lenyelem. Kicsit meg kell leckéztetnem, de ez hat rá, látom! Igaz, nekem nehéz így bánni vele, még ha meg is érdemli, de hosszú távon így lesz jobb!

A csapatépítésről még annyit, hogy jöttek családtagok is. Egyik este a kollégám és felesége elmentek vacsorázni, és a páromra és rám bízták a 1,5 éves kisfiukat. Ez volt az első alkalom, amikor együtt vigyáztunk egy gyerekre. Együtt etettük meg, játszottunk vele, stb. Persze újabb megerősítést kaptam, hogy tőle akarok gyereket, annyira jól bánik velük. És láttam, ahogy ő is érdekesen néz, amikor a gyerekkel foglalkozom. Na, azóta már elmondta, hogy szeretne családot, és megbeszéltük, hogy 2 gyereket akarunk, 3 év korkülönbséggel, és valahogyan szinte 4-5 naponta tesz egy megjegyzést a gyerekeinkről. Ezt a témát nem én hoztam fel akkor sem, később sem… Ez jó jel, hogy erről beszél, de természetesen rövid időn belül nem lesz ez a projekt megvalósítva, hiszen még kettesben kell lennünk, és eldönteni, hogy stabil-e a kapcsolatunk.

Írtad, hogy a te párod nem kirándulós típus. Az enyém sem. De mondtam neki, hogy hetente egyszer hétvégén nem fog belehalni, ha elmegyünk valahova pár órára, akár csak sétálni egyet a Margitszigeten, sőt talán még egészségesebb színe is lesz a pofijának, meg egyébként is nekem erre igényem van. Azóta már voltunk erre-arra, és azt érzem, hogy próbál mindennel a kedvemben járni. Na, de azért nem akarom most túlságosan beleélni magamat még semmibe, mert pár hétig el lehet hitetni valamit valakivel. Majd meglátjuk, hogy hosszú távon is minden így marad-e. Óvatosnak kell lenni, és vigyáznom kell magamra és a szívemre.

Nos, kicsit csapongva, de ez a lényege az elmúlt pár hétnek nálam.

Te hogy vagy? Mi történt azóta? Van valami fejlemény nálatok?

Iszonyatosan sajnálom!!! :(((( Igazából csak nagyon sok kitartást tudok kívánni neked. Mert az erőd megvan hozzá. Csodálom azt a hihetetlen erőt,ami benned van. Nagyon irigyellek ezért. Az idő tudja csak meghozni a választ, hogy jó volt-e ez a döntése. Az a baj,h.tényleg nem lehet ilyenkor tenni semmit. A legjobb,amit tehetünk,hagyni elmenni, és ha visszajön,tudod,h.a tiéd. De hát pont ezt a legnehezebb! Elengedni azt,akit szeretsz!

Én is próbálom azt a stratégiát bevetni,h.nem mutatom ki,h.hiányzik,h.még mindig szeretem. Hisz ismer annyire,h.ezt tudja ő is. Ma életemben először elmentem egyedül moziba,de neki,amikor este felhívott,azt mondtam,h.egy fiú ismerősömmel voltam(akit ő is ismer),és kicsit meglepődött, bár nem nagyon akarta mutatni.Erre elhívott jövőhétre ő is moziba. Remélem azért ici-picit fél,h.összejövök vele.

Mi is csak nagyon sokára jöttünk össze. 1 évig küzdött értem. Hol jobban,hol kevésbé. De kitartóan! Mindig volt egy kedves szava,üzenete,hívogatott.Aztán barátok lettünk,és...szerelmesek. Szóval,remélem most is bejön ez,hogyha úgy érzi,h.összejöhetek mással,újra küzdeni fog értem. Addig meg,megpróbálok semleges maradni vele.

Egyébként meg kedden találkoztam vele utoljára 10 percre,szombaton beszéltünk néhány percet, ma meg vagy fél órát. Most végre megint mosolygós volt a hangja,jó kedve volt,nem volt depis.Azt mondta,holnap bejön az üzletbe kicsit beszélgetni. A moziban a Pókember3-at nézzük majd meg; ezt néztük meg az 1.randinkon. Azt mondta,h.ne vegyek semmit jelnek,mert nem akar még több csalódást okozni,de azért egy picit annak veszem(a tudta nélkül) :) Érzem,h.ő is küzd az érzéseivel,neki is rossz ez az egész, csak kérdés,h.mire jut vele. Kitisztul-e a feje, letisztulnak-e az érzései az élet többi területén is. Mondta,h.ismerem annyira,h.neki mindenhez időre van szüksége. Csak akkor akar végleges választ adni,ha már teljesen biztos benne,nehogy újra elbizonytalanodjon,és akkor még nagyobb csalódást okozzon nekem. De holnap lesz 1 hónapja,h.ez tart. Nem tudom meddig érdemes várnom rá. Akikkel beszéltem,volt akinek 2-3 hónap is volt ez az állapot.

Hát kb. ennyi.

Vigyázz magadra. Aztán írjál, hogy, hogy vagy, történt-e valami veletek.

Újra itt. Már egyedülálló nőként. :(

Igen, a múltkor csak csapongva írtam gyorsan, de akkor most konkrétabban. Bár most sem valószínű, hogy tudom rendezni a gondolataimat, sok az érzelem...

Mi 1,5 évig voltunk együtt, és együtt is éltünk. Boldog voltam, ő volt az első olyan férfi, aki mellett a szerelmen kívül nyugalom és biztonság vett körül. Úgy éreztem, a mi kapcsolatunk nagyon erős, és a legjobb embert választottam, aki egy személyben a társam, a szeretőm és a barátom is. Persze hogy elképzeltem vele a közös kis életünket, a gyerekeinket is láttam már, stb. Beszélgettünk ilyen dolgokról, és úgy éreztem, ő is velem tervezi a jövőjét. (Ő 31 éves, én 27.)

De biztosan nem véletlen, hogy szakítás lett a vége, be kell látnom, tévesen ítéltem meg az érzéseinket, azaz az ő érzéseit. Elmondta még ma is, hogy nagyon szeret és tisztel engem, de nem szerelmes. Fáj, de túl kell lépnem ezen. Próbálok erős lenni, és hinni abban, hogy nemsokára eljön az az ember, akivel kölcsönösen tudunk majd adni egymásnak.

Szóval szerdán szakítottunk konkrétan, de csak ma költöztem haza. Az elmúlt napok arra voltak jók, hogy megszokjam a gondolatát, hogy már nem vagyunk együtt társakként, és nem csókolhatom már, és nem érezhetek többet emberbaráti szeretetnél. Persze azért ő is férfi, és nekik könnyű... A szexet továbbra is szeretné, mert annyira jó együtt. De erős voltam, és nem engedtem neki, bár nekem is fantasztikus vele... Úgy gondolom, ha bármi is történt volna, akkor jelként kezeltem volna, pedig nem is lett volna az, csak egy újabb fájdalom nekem. Most erősnek érzem magamat, hogy legyőztem a szivemet, és nemet tudtam mondani neki. Azt akarom, hogy jöjjön rá, milyen nélkülem, nem csak ez, hanem minden más az élet egyéb területein. Talán akkor észhez tér. Ha meg nem, akkor ennyit is ér az egész, és később ment volna el, amikor esetleg már 1-2 gyerekünk is van. Az még rosszabb lenne.

Egyébként azt sem tudom, hogy ha vissza akarna jönni, el tudnám-e hinni neki, hogy tényleg engem akar, és azért szeretné újra, vagy csak mert nem talál magának jobbat, és a kényelem vezeti, mert tőlem mindent megkap. Mondta, hogy tudja, hogy akkor nagyon bizonyítania kellene... De még így is azt mondom, hogy nem biztos, hogy utána már nyugodtan tudnék mellette élni, és nem tartanék attól, hogy mikor történik megint valami, amivel összetöri a kis álmaimat. Pontosan ezért meg kell keményíteni most a szivemet, és nem reménykedni. El kell fogadni, hogy mindannak ellenére, amennyi szépet és jót adtam, nem szerelmes belém. Már nem akarok küzdeni érte. Tisztában van vele, hogy mennyire szeretem őt, és hogy vele akarom leélni az életemet.

DE ma már nem mutattam ki, hogy összetört ez az egész engem, és nem könyörögtem. Láttam is, hogy nem erre számított. Azt szeretném, hogy féljen, hogy továbbléphetek, és jöjjön rá, hogy neki is küzdenie kell értem. Mert ugye tudjuk, sok embernek az kell, akiért küzdeni kell.

Nálad mi a helyzet?

Furcsa ez az év nagyon! A környezetemben idén én is nagyon sok összezördülésről, nagy veszekedésről, szakításról-újra kibékülésről hallok. Vagy csak most veszem észre. Bár eddig is fogékony voltam mások gondjaira, mert szívesen meghallgatok bárkit. De mégis.

Azt nem írtad le, hogy mióta vagytok együtt. Gondolom Ti együtt is éltek. Mi (még?)nem. Eddig mik voltak a terveitek egymással (gyerek, ház, esküvő, eljegyzés stb.)? Beszélgettetek ilyenekről? És mit mondott, mi változott meg benne most ilyen hirtelen minden? Miben maradtatok? Te hogy érzel iránta?

Hunyd le a szemed, képzeld el, hogy főzöd a vacsorát, gyerekek ugrálnak körülötted, megterítesz... és akkor belép a férjed az ajtón... Őt látod magad előtt? HA igen, és tényleg úgy érzed, hogy van közös jövőtök, küzdj érte! Nem azt mondom, hogy nyomulj rá, csak hagyd hogy ő mondja, hogy hiányoztál, hogy odabújjon hozzád, és talán még azt is, hogy szeret. Én megfogadtam a tanácsot, és nem mondom neki, hogy hiányzik, vagy hogy szeretem, csak várom, hogy ő mondja ki. Múlthéten 2 és fél hét után először mondta, hogy Hiányoztam neki! Mondjuk azóta se, de hátha van még Remény. (A többit leírtam arról a napról,amire válaszoltál). Úgyhogy nagyon-nagyon drukkolok neked!! Írjál feltétlenül, hogy mi történik, hogyan alakulnak a dolgaitok!

Engem érdekel, hogy hogy vagy, és hogyan alakulnak a dolgaid. Sorstársad vagyok sajnos. :(

Nálunk 1 héttel ezelőtt volt egy "nem vagyok szerelmes, de szeretlek, és jó veled minden, stb" beszélgetés. Azóta próbálom erősíteni magamban, hogy menni kell, mert ettől többre vágyom, többet érdemlek, stb. De a szívem még gyenge ehhez, hogy lelépjek, csak az eszem tudja.

Egyébként a beszélgetés óta ő továbbra is édes, bújik, stb., mint előtte, és bárki külső szemlélő azt mondaná, hogy ez egy tökéletes kapcsolat. Minden nagyon jól működik közöttünk, de szerelem nélkül nem lehet jövőt tervezni. Még ha el is fog múlni, és szeretetté alakul...

Durva, de a környezetemben még 2 nőt ismerek, akik ugyanezt élik át. Az egyik már fél éve szenved, a másik még csak pár napja. És én, bár még nem szakítottunk, és nem lett semmi véglegesen kimondva, már most tudom, hogy ez lesz a vége nálam is. :(

Már olyan baromságok is eszembejutottak, hogy szerelmi bájital és hasonlók. Pedig nem is hiszek ezekben, de mégis úgy érzem, vele lehetne közös jövőm. De sajnos egyedül nem tudom felépíteni a közös életünket, ha ő nem akarja vagy nem tudja beleadni magát.

Nem lehet, hogy túlságosan ragaszkodsz ehhez a fiúhoz? A soraidból az utána való vágyakozás árad, amit ha jól veszek ki, Ő nem igazán viszonoz. Miért gondolod, hogy neked csak ennyi jár? Nem látom a női büszkeséged,az önbizalmat, hogy örüljön neki, hogy egyáltalán szóba állsz vele! Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, mindkét félnek tökéletesen hinnie kell abban, hogy én vagyok a számára a lehető legjobb, és ő számomra a lehető legjobb! Mégha a szíved szakad is meg legbelül, akkor se hagyd, hogy így játszon veled! Légy vele szemben egy kicsit hűvösebb, és mondd azt neki, hogy majd akkor jöjjön,ha tényleg hiányzol neki, és ha nem fáradt stb. De told el azt is az agyáig, hogy az idők végezetéig nem vársz rá, hiszen nem egy és nem kettő olyan pasi van, aki a lábad is megcsókolná, ha szóba állnál vele. (De a lényeg, hogy ezt hidd is el, mert ez tényleg így van!) És akkor majd meglátod, mit tesz.

Ha elmegy, akkor sosem szeretett igazán, tehát nem baj! Ha visszajön, akkor szeret, csak agyára ment a te feltétel nélküli rajongásod!

Egy férfit lehet rajongva, tiszta szívből szeretni, de ezt várd el tőle viszont is!

Több magabiztosságot és női rafinériát vess be!!

Drukkolok neked!

Fejlemények, ha érdekel vkit:

Csütörtökön bejött hozzám az üzletbe, hogy igaz,h.még mindig nem tudja pontosan,h.mi lenne a helyes, de éppen abban a stádiumban van,h.lehet,hogy mindent elszúrt velem kapcs.-ban. Mármint hogy most így vagyunk,ahogy. ÉS hiányoztam neki. 3 hét után most csókolt meg először! Fantasztikus volt! Elhívott randira is. De hozzátette,h.azért ne éljem bele magam, mert nagyon változékony a hangulata. Egyszer úgy érzi,h.ennyi volt,máskor meg folytatni akarja. Mondta,h.üljünk le beszélni,h.ismerjük meg egymás véleményét a továbbiakról,szerinte min kellene mindkettőnknek változtatni. És ezt beszéljük meg szombaton, lejön, itt alszik. Le is jött, de beszélni nem nagyon tudtunk. Igaz előző este meccsen volt a haverjaival,fáradt is volt, mert dolgozott. De az is lehet,h.rossz hatással vannak rá a haverok. Mert kezdi nagyon átvenni a stílusukat; ők kb.1éve kezdtek el változni rossz irányba, semmmi és senki véleménye nem érdekli őket stb. És ő nem veszi észre,h.kezd azonosulni velük. Én persze hiába mondom. De hátha belegondol,ha nincsenek ott, h.tényleg így van. Valószínűleg megijedt attól,hogyha arról beszélünk,h.én is változtatok,ő is változik, akkor az már biztosan azt jelentené,hogy együtt maradunk.(ezt én gondolom) És ha mégsem,és én beleélem magam,h. újra együtt vagyunk,akkor nagyobbat csalódok,mint ha nem számítok rá.(ezt viszont ő mondta) Úgyhogy lényegében ugyanott vagyunk majdnem mint eddig. Annyi különbséggel, hogy volt egy érzelemkitörése,ami azóta kissé lelankadt. De ez a csütörtök volt 3 hét alatt a legjobb napom...