Veszteség, feldolgozás, elfogadás, lélek (beszélgetős fórum)

Igen hálás vagyok, hogy boldog házasságom volt, szeretetben éltünk 35 év után is. Nagyszerű apa volt, igazán jó ember.

Persze jókat tudtunk vitatkozni😁 de nem alap értékeken.

Csak a hála érzését elnyomja a hiány, a fájdalom. Ennek arány változó.

Köszönöm!

Azt hiszem mindegy miben hiszünk, ha megnyugtat kicsit.

Van, aki abban, hogy mindenkinek meg van írva a sorsa, a szerettünknek volt egy életfeladata, aztàn el kellett mennie. Semmiképpen nem él senki véletlenül. Itt hagyja maga utàn az utódait, a munkàja gyümölcsét, a gondolatait, esetleg művészi alkotàsokat, fàkat ültet, bàrmit, ami előre viszi kis vilàgunkat. Ezekről valakinek mindig eszébe jut. Eleinte szomorkodva, aztàn talàn vidàmabban. Ezekből is erőt meríthetünk.

Őszinte részvétem!

Sok erőt kívánok!

Őszinte részvétem!

Próbálok énis hinni benne, de nagyon nehéz.

Sok erőt kívánok Neked!

11 hónapja halt meg a férjem, a szerelmem, a barátim, gyerekeim apja. Pontosan ismerem a hullámvasutat. Hónapokig utána akartam menni, most már néha felállok, rövidebb, hosszabb időre, de elég egy illat, egy reggeli napsütés, egy semmiből jövő gondulat, és újra padlón vagyok. Persze álcázom a gyerekek elől, hiszen nekik is nagy a fájdalmuk, így is féltenek. Nevetünk, látszólag mindenkivel minden rendben.

Majd elmeséli a fiam, hogy a kisfia feltartja az egyik kezecskéjét, ahogy apa tartotta és kért egy pacsit. És tényleg úgy tartja, pedig nem találkoztak.

Amikor a temetés miatt mentünk a paphoz, és mondtuk, hogy akkor tudjuk a temetés időpontját megmondani, ha megszületett a kicsi, azt mondta, hogy találkozott a lelkük, még együtt vannak, még kell egy kis idő együtt nekik. Bár férjem halálakor már meg kellett volna születnie, még két hetet várt.

Én elhiszem, hogy találkozott a lelkük, és azt is, hogy mi is fogunk még találkozni. Ha nem így lenne, nem lennék képes tovább élni.

Részvétem mundenkinek, és sok erőt!

Szia, én is hordom Apa kapucnis felsőjét. Plusz elhoztam az egyik polóját amiben nyáron volt velünk kirándulni, nah meg az öngyújtóját...

szeretnék csinálni egy emlékkönyvet is a gyereknek, magunknak de még nem bírtam neki ülni csak egyszer abbahagytam mert zokogtam...

Nekem 2 dolog jut eszembe; 1. amikor apu meghalt, sokáig hordtam az ő világoskék fürdőköpenyét. Aztán lassan már csak az ágyamon volt, később már nem is tudom, mi lett vele.

2. 2013 augusztusában halt meg anyu, azután semmi nem foglalt le, akkor jött elém a Hoxa. Már nem merek kilépni, mert félek, hogy újra csak vele foglalkoznék.

lélek, vallás, ilyenek távol állnak tőlem.

A barátom elment egy közös barátunkkal buvarkodni nyáron, és nem tért vissza. O pakolta ki a lakását, idehozot egy pár papucsot, ami kiborit, ha meglátom, mert egy régi barátnőm nekem adott egy pár papucsot mielőtt öngyilkos lett.

Nem akarom a párom megbántani, de annyira szeretném kidobni.

Szia,

Részvétem!

Én még megbékélni sem tudok az egésszel mert nem erre számítottunk, tüdőgyulladással került be a kórházba és mikor rosszabbodott az állapota akkor beszéltünk a dokival aki közölte rosszindulatú tüdőrák áttétes... Nem tudtuk, valószínű hogy Apa igen hosszú ideje csak nem szólt, nem foglalkozott vele de ez sem tudom pontosan hogy miért így csinálta? Nagyon sok bennem a kérdés...

Köszönöm szépen!

Részvétem anyukád miatt!

Nálunk Apa volt a család motorja, az unokák imádták, úgy el tudott velük játszani olyan jó volt nézni, nagyon hiányzik :(

2019-ben 3 hozzámtartozót vesztettem el.Köztük Édesanyámat és nyugodtan leírhatom: életem szerelmét.

Eleinte a fájdalom mindennapos volt majd érzések és mondatok jöttek elő és azok váltották ki a fájdalmat.

Egy Édesanyát pótolni nem lehet,árva lettem ma már tisztán érzem ezt,hiába itt vannak a fiaim,kedvesem és a bátyám is.Szivemben élnek,hálával és szeretettel gondolok mindig rájuk.Mivel már nem vagyok fiatal próbálok megbékélni a szeretteim elhunytával és az idő múlásával.

Részvétem!

Én anyukámat 2020 novemberében.

Azóta még nem vagyok teljesen túl a gyászon.

Kezdem én!

Apukámat karácsonykor elvesztettem...

Sziasztok,

inkább a lelkünket ért sérülések ápolására tegyük a hangsúlyt...