Veszteség, feldolgozás, elfogadás, lélek (beszélgetős fórum)

Szia,

egy rosszabbul. Megyünk haza a tavaszi szünetben, fogják majd a gyerekek is keresni, összeszorul a szívem. Én is fogom keresni, ott fogom látni mindenhol. Meg jövő hónapban lesz a szülinapja, akkor lenne a 60. Miért?Miért?Miért? :(

Szia!

Ez nagyon szép és igaz is. Csak az a baj, hogy sok felismeréssel elkéstem. Nem nagy dolgokkal, inkább csak fontossági sorrendről.

A kérdésedre válaszolva én jobban vagyok. Erősnek érzem magam az első évforduló óta. Elengedtük, békében nyugodni, és persze fájdalommal, de kicsit nyugodtabban éljük a mindennapokat.Hiányzik nagyon, de ma már tudjuk, hogy nem kaphatjuk vissza.

Te hogy vagy?

"A zavaros érzelmekkel megválaszolhatatlannak tűnő kérdések bukkannak fel, megállás nélkül pörögnek fejünkben: leszek-e valaha jobban? Most mit tegyek? Miért történik ez?

Van olyan erő, amelyet csak a veszteség és a gyász jelenlétében lehet megismerni. És ezzel az erővel, mintegy jutalomként, együtt jár az élet mélyebb szintű, személyes megértése."

Gregg Braden

Sziasztok!

Ki hogy van? Mi újság?

Szia

Szabolcs megyében

Szia,

merre laksz hátha tudok segíteni!? Írhatsz privátot is!

Kitartás!

Köszönöm

Felfoghatatlan űrt hagyott maga után. 43 éves volt, túl fiatal a távozáshoz :-(

Köszönöm

Sajnos nem nagyon van segítségem, mindkét oldalról a testvérek családosak, ritkán tudnak jönni, 1 nagyszülő van, de rá se lehet számítani.

Az egyedüllét nagyon rossz, a gyerekek még kicsik, velük nem lehet beszélgetni.

Őszinte részvétem:(

Ez borzasztó:(

Szia

Szívből sajnálom!

Van aki segít lelkileg, a gyerekekkel?

Az én férjem 3 hete halt meg. Itt maradtam 2 ovis gyermekünkkel.

Még igazándiból fel sem bírtam fogni. A lelkem darabokban, a szívem megszakad amikor a gyerekeink életére gondolok, apa nélkül kell felnőniük.

Nekem most februárban lesz egyéve hogy elvesztettem a férjem. Most újra felszálltunk a hullámvasútra. Nem tudom mennyu bugyra van a pokolnak, de valahogy mindíg van egy üres ami engem vár.

Én csak most zártam le a hagyatékot.amikor írt a jegyző, mindtam, hogy nem vagyok képes erre, aztán felszólított. Bementem mondtam lőjjenek le szivességet tesznek. Megvárták még én mentem. Én fizetek egy csomó pénzt, szóval így jártak.

Most a sirköves van napirenden. Borzasztó

Lelki békét, megnyugvást mindenkinek!

Telnek a napok...ki hogy van?

Azt hiszem hogy néha jobb de valami mindig visszaránt, legutóbb a szülinapom, az előtt a jegyzőtől hogy elkezdődött a hagyatéki eljárás...

Köszönöm és én is őszinte részvétem, küldöm nektek!

Végig én voltam/vagyok most is, aki tartja magát! Ha valaki fájdalmában lelkileg gyengébb ott vagyok, de pont ezért hiszik azt, hogy erős vagyok és már nekem nem fáj meghasadva. Pedig, de. Csak ők nem látják, ők azt látják, ahogy erős vagyok és támogatok mindenkit. Már megszoktam ezt a szerepet, csak ilyen esetekben tud kiütközni, hogy jó lenne, ha egyszer én lehetnék az akin segítenek....de igyekszem összeszedni magam!

Őszinte részvétem! Az én lányom is nagyon közel állt apukájához. Nehezen engedi el, sokat sír, és hargszik a világra. Egy éve lassan hogy elvesztettük a férjem, még nagyon nehéz az elengedés.

Féltem a gyerekeimet, de jó hogy tudunk segíteni egymásnak.

Nem jó, hogy azt érzed megrekedtél. Én egy naplót kezdtem el írni és nagyon jót tesz. Segít a fájdalmat kiírni magamból. Próbáld meg. Nem szabad, hogy a fájdalom emésszen. Minden jót kívánok Neked!

Apukám közel két éve hunyt el. Nem tudom feldolgozni. Ordítani akarok mikor eszembe jut, hogy nem tudom megölelni, nem hallom a hangját. Nem tudok összezuhanni, mert a férjem a tényekkel alapozott, meghalunk, ez van témát hiszi, ha halálról van szó. Igaza van, tudom...

Anyukám erős, most már szerintem elfogadta, elengedte. Én megrekedtem.

„Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom,

Örök a szél és a lomb a fákon,

Örök a magány és örök az emlék,

Bennünket lágyan ringat a nemlét.

De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,

De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,

De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,

De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk.”

Nagyon sokszor álmodom Apával.

Szerintem mikor közeledett a halálhoz meglátogatott mert arra ébredtem hogy vki kimondta a nevem fel keltem körbe néztem de anyum aludt nem ő szólt, aztán arra keltünk hogy csörgött Anya telefonja, de sztem Apum szólt hozzám...

Novemberben telt le az egy év.

Talán már nem szorongok annyira, de ennyi a változás.

De én nem a férjem, hanem édesanyám veszítettem el.