Veszteség, feldolgozás, elfogadás, lélek (beszélgetős fórum)

Köszönöm, megvagyok.

Itthon van velem a fiacskám Húsvétra és ez bizonyos szempontból könnyebbséget okoz. Persze nehéz, mert ez az első Húsvétunk a férjem és az anyukám nélkül. Sírtunk már egy sort. Apukámat is meglátogattuk, neki is nagyon nehéz. Ott vannak a férjem szülei is, akik rám támaszkodnak. Ilyen nehéz helyzetben én vigasztalok mindenkit. Talán ez az, ami megerősít. Az este rossz, mert akkor marad időm a saját bajaimra.

Te hogy vagy?

Én is szedek nyugtatót, Rivotrilt, ez van. Néha segít, néha nem.

A Papa odafentről is nagyon szereti a fiúkat és büszkén fogja végignézni, ahogyan felnőnek!❤️

Kitartás!

A szép emlékekből tudsz erőt meríteni, tovább építkezni!

Szia,

anyukám is ugyanígy van pedig altatót is szed és nem bír elaludni,hiányzik neki Apu. :(

Éjszaka dolgozok kis éjjeli bagoly vagyok, végig járom a Fiúkat betakarom őket és sírok hogy a Papa de szerette őket, hogy nem látja felnőni őket, sajnálom hogy nem tudnak Papázni :( :(

Drága kiskutya, nagyon sok szeretet tud adni egy állat!❤️

Nekem is van kis nagy kutyám, ő kinti kutyus.

Borzasztó!:( Átélem a fájdalmadat!

Én néha úgy érzem, hogy itt van. Vannak olyan pillanatok amikor érzem a jelenlétét legbelül a lelkem mélyén.

Hm. Megdöbbentő olvasni ezeket a tragédiákat, hogy ilyen fiatalon mennek el emberek mellőletek. Őszinte részvétem mindannyiótoknak. El sem tudom képzelni. Nálunk a családban, a közeli hozzátartozóim általában idős korban, magas kort megérve távoztak el, és hirtelen, nem hosszú szenvedés után, ezért nekem ez szinte felfoghatatlan. Gyermeketek nincs?

Ilyenkor talán a legjobb, ha az ember a közeli családtagjai, szerettei körében sokat van, ha jó a kapcsolat a szülőkkel, a velük való együttlét talán segít a feldolgozásban...

Szia!

Részvétem.

Nekem januárban halt meg a férjem, 43,5 éves volt, én is annyi vagyok. Még a mai napig várom, hogy amikor megcsörren a telefonom, az ő neve lesz kiírva.

Várom, hogy mikor nyit be az ajtón, vagy mikor bukkan fel a konyha ablakban, ahogy készül bejönni. Vagy reggel amikor felkelek és megyek ki a sötét nappaliba, keresem, hátha ott fekszik a kanapén és nézegeti a youtube-s videóit amiket annyira szeretett.

En elozo ejszaka mar reg element baratokkal almodtam, es folyt rolam a viz, ahogy felebredtem.

Es ami meg rosszabb volt: felismerted, hogy almodok, de akkor fel kell kelni, ugy almodok mast.

De nem igy Lett.

Számomra az éjszakák a legnehezebbek. Ti hogy vagytok ezzel?

Ilyenkor önt el a magány. Nehezen tudok elaludni.

Köszönöm a bíztatást!

Viszont minden jót kívánok! :(

Őszinte részvétem!

Nagyon erősnek kell lenned mert még Neked dolgod van itt, meg kell találnod az útatad a férjed és az anyukád is ezt szeretnék! Kitartás!

Szia,

Őszinte részvétem!

tudom mit érzel, Apukám is a kórházban hunyt el, hétfőn még semmi baj, még beszéltünk vele aztán hívjuk a kórházat nagy nehezen felveszik és közlik hogy kapott egy agyistrokot. Egy kicsit szerencsésebbek voltunk mert a Tesóm és én be tudtunk menni, megengedte a doktornő és beengedett a portás... Én is hibáztatom a kórházat, a kezelőorvost mert sztem nem kaptam meg a megfelelő ellátást...Hosszú folyamat lesz de ide nyugodtan jöhetsz támogatásért!

Nagyon sajnàllak!

De ne mondj ilyet, hogy miért maradtàl egyedül. Mit szólna a gyereked, ha az apukàja és mamàja utàn az anyukàja is elmenne? Arra gondolj, hogy pàr év múlva lehetnek unokàid és megint nem lesz csend. Apukàd él még?

Szia!

Nagyon sajnálom ami Veled történt, őszinte részvétem!

Sajnos tudom min mégy keresztül. Nekem nagyon sokat segített, hogy elkezdtem naplót írni. Sok sorstársra találtam, akiktől sok segítséget kaptam. Mindenki másképp éli meg a fájdalmát, és mindenkin más segít. Találd meg azt, ami jó Neked, hogy kicsit könnyebb legyen a fájdalom amit cipelsz.

Minden jót kívánok Neked!

Sziasztok!

Lelki segélyért, támogatásért jöttem ide. Tavaly nyáron elhunyt a férjem fiatalon, 44 évesen, rákban, ezt követően az édesanyám hirtelen. Teljesen magamra maradtam. Egyedül élek. Én és a csend. Van egy fiam aki egy másik városban él, nem akarom rápakolni a terheimet. Nagyon nehéz egyről a kettőre jutni, nem tudom feldolgozni a történteket. Sosem hittem hogy ez velem megtörténik. Néha még a mai napig nyúlok a telefonért hogy hívjam őket. Azt sem tudom minek vagyok én még itt. Nem tudom lefoglalni magam, nem okoz örömöt semmi!:(

Erőt és megnyugvást kívánok mindenkinek!

Nekem 7.-én hunyt el édesapám. A kórházra is mérges vagyok és mindekire is. Sürgősségi műtétet hajtottak végre rajta 9 nappal a halála előtt, majd komplikációk miatt újra műtét.

Kezdett jobban lenni. Az akkori látogatási tilalom miatt csak telefonon beszélhettünk, de sokat. Majd ahogy feloldották a tilalmat, elkapta a covidot, még az nap. De érdekes... Na hogyan, ha el sem tudta hagyni a kórtermet és senki sem mehetett be? Át vitték a covid osztályra, ahol már másnap éjfélkor eltávozott. Meg sem látogathattuk, el sem búcsúzhattam tőle. Mérges és dühös vagyok, de már néha-néha érzem az elfogadást is, mást úgy sem tehetek. Ez így jó hosszú folyamat lesz ...

Kitartás!

Nagyon ügyes vagy!

Köszönöm!

Nagyon nehéz, de a 2 kicsi gyerekünk miatt muszáj tovább mennem az úton. Megígértem nekik, hogy minden tőlem telhetőt megadok nekik, hogy jó életük legyen.

Sziasztik!

Amit én tanulok a gyászom közben, hogy mindenki másképp gyászol, mássképp éli meg a mindennapokat. Ami a legfontosabb, hogy nem lehet és nem kell itélkezni. Van akinek kell a fekete ruha, van akinek nem. Mindannyian másképp éljük meg, és másképp próbáljuk túlélni. Mindenkinek erőt kívánok. A miérteket el kell engedni. Arra nincsenek válaszok, azzal csak magunkat bántjuk.