Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Veszteség, feldolgozás, elfogadás, lélek fórum

Veszteség, feldolgozás, elfogadás, lélek (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
78. Kamira (válaszként erre: 76. - Diszi1984)
ápr. 15. 21:27

Köszönöm, megvagyok.

Itthon van velem a fiacskám Húsvétra és ez bizonyos szempontból könnyebbséget okoz. Persze nehéz, mert ez az első Húsvétunk a férjem és az anyukám nélkül. Sírtunk már egy sort. Apukámat is meglátogattuk, neki is nagyon nehéz. Ott vannak a férjem szülei is, akik rám támaszkodnak. Ilyen nehéz helyzetben én vigasztalok mindenkit. Talán ez az, ami megerősít. Az este rossz, mert akkor marad időm a saját bajaimra.


Te hogy vagy?

77. Kamira (válaszként erre: 73. - Diszi1984)
ápr. 15. 21:22

Én is szedek nyugtatót, Rivotrilt, ez van. Néha segít, néha nem.


A Papa odafentről is nagyon szereti a fiúkat és büszkén fogja végignézni, ahogyan felnőnek!❤️

ápr. 12. 10:17
Kamira mi újság, hogy vagy?
75. Diszi1984 (válaszként erre: 69. - Vikyci)
ápr. 12. 10:16

Kitartás!


A szép emlékekből tudsz erőt meríteni, tovább építkezni!

74. Diszi1984 (válaszként erre: 68. - Pteri)
ápr. 12. 10:14
Érzi hogy vigasztalódásra van szükséged, segíteni szeretne de édes :) Kitartás!
73. Diszi1984 (válaszként erre: 64. - Kamira)
ápr. 12. 10:13

Szia,

anyukám is ugyanígy van pedig altatót is szed és nem bír elaludni,hiányzik neki Apu. :(

Éjszaka dolgozok kis éjjeli bagoly vagyok, végig járom a Fiúkat betakarom őket és sírok hogy a Papa de szerette őket, hogy nem látja felnőni őket, sajnálom hogy nem tudnak Papázni :( :(

72. Kamira (válaszként erre: 68. - Pteri)
ápr. 8. 04:03

Drága kiskutya, nagyon sok szeretet tud adni egy állat!❤️

Nekem is van kis nagy kutyám, ő kinti kutyus.

71. Kamira (válaszként erre: 69. - Vikyci)
ápr. 8. 04:02

Borzasztó!:( Átélem a fájdalmadat!

Én néha úgy érzem, hogy itt van. Vannak olyan pillanatok amikor érzem a jelenlétét legbelül a lelkem mélyén.

70. mallow (válaszként erre: 69. - Vikyci)
ápr. 6. 21:47

Hm. Megdöbbentő olvasni ezeket a tragédiákat, hogy ilyen fiatalon mennek el emberek mellőletek. Őszinte részvétem mindannyiótoknak. El sem tudom képzelni. Nálunk a családban, a közeli hozzátartozóim általában idős korban, magas kort megérve távoztak el, és hirtelen, nem hosszú szenvedés után, ezért nekem ez szinte felfoghatatlan. Gyermeketek nincs?


Ilyenkor talán a legjobb, ha az ember a közeli családtagjai, szerettei körében sokat van, ha jó a kapcsolat a szülőkkel, a velük való együttlét talán segít a feldolgozásban...

69. Vikyci (válaszként erre: 57. - Kamira)
ápr. 4. 12:00

Szia!

Részvétem.

Nekem januárban halt meg a férjem, 43,5 éves volt, én is annyi vagyok. Még a mai napig várom, hogy amikor megcsörren a telefonom, az ő neve lesz kiírva.

Várom, hogy mikor nyit be az ajtón, vagy mikor bukkan fel a konyha ablakban, ahogy készül bejönni. Vagy reggel amikor felkelek és megyek ki a sötét nappaliba, keresem, hátha ott fekszik a kanapén és nézegeti a youtube-s videóit amiket annyira szeretett.

68. pteri (válaszként erre: 64. - Kamira)
ápr. 4. 10:02
Én egy örökbe fogadott kiskutyàval alszom. A kislànyomnak hoztuk, de éjszaka jön hozzàm. Amint szomorúbb vagyok rögtön ràm teszi a fejét, mancsàt, megérzi.
67. pteri (válaszként erre: 62. - Kamira)
ápr. 4. 10:00
Apukàd sem örülne, ha el kellene temetnie a lànyàt! Azért maradtunk itt, mert még van dolgunk az életben.
66. vigyefene (válaszként erre: 64. - Kamira)
ápr. 4. 02:35
Megpróbálok nem gondolni a mindennapos dolgokra. Mióta a kedves feleségem elhúnyt, egyedűl sokkal nehezebb.
65. c85d1d200b (válaszként erre: 64. - Kamira)
ápr. 4. 02:28

En elozo ejszaka mar reg element baratokkal almodtam, es folyt rolam a viz, ahogy felebredtem.

Es ami meg rosszabb volt: felismerted, hogy almodok, de akkor fel kell kelni, ugy almodok mast.

De nem igy Lett.

64. Kamira
ápr. 3. 23:29

Számomra az éjszakák a legnehezebbek. Ti hogy vagytok ezzel?

Ilyenkor önt el a magány. Nehezen tudok elaludni.

63. Kamira
ápr. 3. 23:21

Köszönöm a bíztatást!

Viszont minden jót kívánok! :(

62. Kamira (válaszként erre: 59. - Pteri)
ápr. 3. 23:20
Apukám él még, igen. A fiam miatt muszáj maradnom, erősnek lennem, pedig gondoltam rá könnyebb lenne elmenni. Nem tudnám így megtenni. Járok pszichológushoz egy ideje.
61. Diszi1984 (válaszként erre: 57. - Kamira)
ápr. 3. 20:39

Őszinte részvétem!

Nagyon erősnek kell lenned mert még Neked dolgod van itt, meg kell találnod az útatad a férjed és az anyukád is ezt szeretnék! Kitartás!

60. Diszi1984 (válaszként erre: 56. - Zsozsy)
ápr. 3. 20:33

Szia,

Őszinte részvétem!

tudom mit érzel, Apukám is a kórházban hunyt el, hétfőn még semmi baj, még beszéltünk vele aztán hívjuk a kórházat nagy nehezen felveszik és közlik hogy kapott egy agyistrokot. Egy kicsit szerencsésebbek voltunk mert a Tesóm és én be tudtunk menni, megengedte a doktornő és beengedett a portás... Én is hibáztatom a kórházat, a kezelőorvost mert sztem nem kaptam meg a megfelelő ellátást...Hosszú folyamat lesz de ide nyugodtan jöhetsz támogatásért!

59. pteri (válaszként erre: 57. - Kamira)
ápr. 2. 17:35

Nagyon sajnàllak!

De ne mondj ilyet, hogy miért maradtàl egyedül. Mit szólna a gyereked, ha az apukàja és mamàja utàn az anyukàja is elmenne? Arra gondolj, hogy pàr év múlva lehetnek unokàid és megint nem lesz csend. Apukàd él még?

58. Egomanyus2 (válaszként erre: 57. - Kamira)
ápr. 1. 21:20

Szia!

Nagyon sajnálom ami Veled történt, őszinte részvétem!

Sajnos tudom min mégy keresztül. Nekem nagyon sokat segített, hogy elkezdtem naplót írni. Sok sorstársra találtam, akiktől sok segítséget kaptam. Mindenki másképp éli meg a fájdalmát, és mindenkin más segít. Találd meg azt, ami jó Neked, hogy kicsit könnyebb legyen a fájdalom amit cipelsz.

Minden jót kívánok Neked!

57. Kamira
ápr. 1. 17:46

Sziasztok!

Lelki segélyért, támogatásért jöttem ide. Tavaly nyáron elhunyt a férjem fiatalon, 44 évesen, rákban, ezt követően az édesanyám hirtelen. Teljesen magamra maradtam. Egyedül élek. Én és a csend. Van egy fiam aki egy másik városban él, nem akarom rápakolni a terheimet. Nagyon nehéz egyről a kettőre jutni, nem tudom feldolgozni a történteket. Sosem hittem hogy ez velem megtörténik. Néha még a mai napig nyúlok a telefonért hogy hívjam őket. Azt sem tudom minek vagyok én még itt. Nem tudom lefoglalni magam, nem okoz örömöt semmi!:(


Erőt és megnyugvást kívánok mindenkinek!

56. Zsozsy
ápr. 1. 09:52

Nekem 7.-én hunyt el édesapám. A kórházra is mérges vagyok és mindekire is. Sürgősségi műtétet hajtottak végre rajta 9 nappal a halála előtt, majd komplikációk miatt újra műtét.

Kezdett jobban lenni. Az akkori látogatási tilalom miatt csak telefonon beszélhettünk, de sokat. Majd ahogy feloldották a tilalmat, elkapta a covidot, még az nap. De érdekes... Na hogyan, ha el sem tudta hagyni a kórtermet és senki sem mehetett be? Át vitték a covid osztályra, ahol már másnap éjfélkor eltávozott. Meg sem látogathattuk, el sem búcsúzhattam tőle. Mérges és dühös vagyok, de már néha-néha érzem az elfogadást is, mást úgy sem tehetek. Ez így jó hosszú folyamat lesz ...

55. Diszi1984 (válaszként erre: 54. - Vikyci)
márc. 31. 19:43

Kitartás!


Nagyon ügyes vagy!

54. Vikyci (válaszként erre: 52. - Mallow)
márc. 29. 12:42

Köszönöm!

Nagyon nehéz, de a 2 kicsi gyerekünk miatt muszáj tovább mennem az úton. Megígértem nekik, hogy minden tőlem telhetőt megadok nekik, hogy jó életük legyen.

márc. 27. 01:12

Sziasztik!

Amit én tanulok a gyászom közben, hogy mindenki másképp gyászol, mássképp éli meg a mindennapokat. Ami a legfontosabb, hogy nem lehet és nem kell itélkezni. Van akinek kell a fekete ruha, van akinek nem. Mindannyian másképp éljük meg, és másképp próbáljuk túlélni. Mindenkinek erőt kívánok. A miérteket el kell engedni. Arra nincsenek válaszok, azzal csak magunkat bántjuk.

52. mallow (válaszként erre: 34. - Vikyci)
márc. 26. 22:58
Ó, Istenem. Nagyon sajnálom. Remélem jól vagy, sok erőt!
51. fincsi5 (válaszként erre: 9. - Fincsi5)
márc. 26. 22:03
Csak a temetésen voltam feketében.
50. pteri (válaszként erre: 49. - Diszi1984)
márc. 26. 16:15
A gyàsz egy folyamat, hiàba mondjàk, hogy kb. 1 év. Van, akinek hosszabb, van akinek kevesebb. Egy ismerősöm írta, hogy a gyàsz nem múlik el, de egyszer észrevesszük, hogy körbenövi az élet. Ő 4 éve özvegy. Te most még az elején tartasz, majd alakul. Lehet, hogy húsvétkor még így érzed, de ha legközelebb hazamentek màr szép emlékek jutnak róla eszedbe, ahol mosolyogva làtod őt.
49. Diszi1984 (válaszként erre: 45. - Pteri)
márc. 23. 21:25
Nem bírok én sem még színes ruhát felvenni. Pedig anno vettem szépeket de rájuk sem bírok nézni.
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook