Versemről vélemények! (beszélgetős fórum)
Szia! Kedves vers. Kicsit nyakarekert, nem dallamos. Nem csak attól vers egy vers, hogy a sorok vége rímel.
Ez a véleményem. Ne vedd túl komolyan! :)
Szia,
köszi az őszinte véleményt! Nem az a célom, hogy versírásból éljek meg. Ez még csak "szárnypróbálgatás", nemrég kezdtem el verseket írni.
Még van, min javítanom.
Szia,
ok, köszi a tanácsot.
Szia!
Köszönöm szépen.:)
Szia,
pécsi lévén maga vers simogató volt a lelkemnek.. De sajna csak ezért.
ne haragudj, de nem versírásból fogsz megélni azt hiszem, illetve még nagyon sokat kell olvasnod, tanulnod ahhoz, hogy jó költő lehessen belőle.
próbálkozz, de az olvasás -próza, vers - nagyon fontos, valamint szintén nagyon fontos megtanulni a rímek, ritmusok szabályait is.
:-)
szia!
nem szeretnék bántó lenni,inkább csak tanácsolni szeretnék valamit,olvass minél több verset...és amit írsz azt is többször olvasd el,mert az ember hajlamos beleszeretni a saját művébe
Sziasztok!
Szeretnék tőletek véleményt kérni egy versemmel kapcsolatban.
A vers:
Magyar honnak közepében
Van egy táj, mely mesél nékem.
Megismertem, megszerettem,
Igaz, mi mást is tehettem?
Ki ismeri, ki csodálja,
Ki vágyakozva csak várja,
Hogy egyszer talán megleli:
Városát, mely kedvvel teli.
E város számomra egyedül Pécs lehet,
Hova elmereng sok ábrándos képzelet.
Álmaimban arra járok én,
Fennt, a hegyek kellős közepén.
Nemrég volt, hogy megismertem,
S rögtön bele is szerettem.
Nyugtató, friss, szabad levegő,
Ez az, mi számomra éltető.
Nyáron csupa virágtakaró,
Ahol barangolni csoda jó.
A főtere áldott, meseszép,
Nem számít nekem a messzeség.
Ki majd ide ellátogat,
Mindent kedvére válogat.
Van itt híres mecset, templom,
Sok történelmi emléknyom.
Szobrok, képek tucatjával,
Tele derűs vidámsággal.
Múzeumok, emlékházak,
Szeretettel csak rád várnak.
A dzsámi kihagyhatatlan,
Mi itt van, az halhatatlan.
Fürdőhelyek a pihenéshez,
Csepp szabadság az üdüléshez.
Nagy kedvencem Hunyadi lovasszobra,
Mi Pécs terén áll évtizedek óta.
Fenséges, dicső, örök alkotás,
Hozzászegődik számos pillantás.
Nézem én némán, elmerengve,
Beivódva képzeletembe.
Őrzi a várost minden pillanatban,
Egy védőangyal sem tenné ezt jobban.
Én, ha újra választhatnék,
Nem tenném ezt soha másként.
Ismét Pécsért rajonganék,
Csakis ide kirándulnék.
Ez lett az én földi létem,
Hőn szeretett menedékem.
Oltalmazóm, drága helyem,
Benne mindezt meg is lelem.
Összes képét a szívemben,
Úgy őrzöm én emlékemben,
Mint az egyetlen, csodás látomást,
Feledhetetlen, drága áldomást.
Magyar honnak közepében,
Van egy táj, mely mesél nékem.
Megismertem, megszerettem,
S ez így lesz örökre - hiszem.
Mi a véleményetek róla?
Ezt egy versíró pályázatra írtam.
Ha tetszik, szavazhattok rá a www.kirandulunk.hu oldalon.
Versem: Kirsch Angéla: Dunántúli örök kincs
Köszönöm mindenkinek, aki megtisztel véleményével, ill. szavazatával