Verseim. Tetszik? (beszélgetős fórum)

*** Legenda Tiszája ***

1.l.A kanyargos Tisza parton

Néhány nyáron éltem én ott.

Folyéngált,mint gyermekkorom.

Táló mellett forró nyáron.

Sétálgattam ide-oda,

Ráakadtam a kondára.

Józsi bácsi a jó Sepsi,

Régi mesét kezd mesélni.

Tudod-e te Imre fiam,

Hogy keletkezett a Tisza?

Magyar folyó,magyar mese

Kezdődik a története.

2.l Az Uristen jókedvében

Valamikor régesrégen,

Teremtette a hegyeket,

Közéjük a nagy Alföldet.

Hiányzott még egy szép folyó.

Halaknak jó otthont adó.

Gyere lovam hozd az ekét.

Eszek,kérem a türelmét.

Egyél egyél,sose lakj jól,

Mert nem voltál szótfogadó.

Éjjel-nappal egyél ez'tán.

Munkád se lesz soha fogytán.

Tanulj leckét szamaramtól.

Jöjj izibe,néki igy szólt,

Sietett is gyorsan,legott.

Evett kicsit,de nem ivott.

Befogta öt az Uristen,

Szaladj nosza kicsi kincsem.

Nyár volt akkor,oly rekkenő,

Szomjuságtól majdnem eldőlt.

Meglátta a cötkény kórót,

Látta biz'egy kicsit szúrós.

Benne a hajnal harmatja,

Támadt egy jo gondolatja.

Az Isten a munkát adta,

Ö huséggel végrehajtja.

Enni is épp alig ettem,

Másra gondolni se mertem.

3.l. Szóla menten nem vagy cötkény,

Új nevet adok neked én.

Mig e nép él eme tájon,

Szamáritatónak hivjon.

De a kóró hol itt,hol ott.

Folyó árka igy kanyargott.

Eke nyomán erre arra,

Folyt a Tisza jobbra ,balra.

Szólt az Isten a szamárnak,

Italodnak jó a harmat,

Ételednek kóró,giz-gaz,

Böröd nyaron sosem izzad.

Elégedett leszel mindig,

Minden burján megelégit.

Te leszel fiamnak lova,

dicsöséges városomban.

4.l.Jeruzsálem népe dicsér,

Virágot szór lábad elé.

A megváltót viszed nekik,

A hátadon,ugy éljenzik.

Szerény állatot szorgalma,

Emelte a magassagba.

Példaképp él a néphitben,

Régi régi szépmesékben.

A kanyargos Tisza mentén,

Éldegél még ma is egy nép.

Apárol száll a fiura,

ez a ösi szép legenda

-V-

Én csak egyszer élek ....

Egyszerre.:)

..'kis' telhetetlen...

:))

Az ötvenes három lovat ábrázolt .

Barnát szőkét ,feketét .A jónép erre dalolta a nótáját.

Szeretem a szőkét meg a feketét.

Ölelem a barna menyecskét.

...'Fűszálakból csokrot köt az este'...

DDDDD

:)) ...már nem akarok emlékezni...!!!

(csak, valami 'kurucos' dologra emlékszem: s középiskolás koromban 'tanulmányoztam' a Rákócziakat is...)

DDDD

..ilyenek ezek szőkék...fölöslegesen 'mutogatják' csak magukat.()

:))

Már bíz' a kanyarog.:)

Lassan megint szőke lesz.

De. Miért kanyarog?:))

Tini koromban írtam néhányat Majd Jött a nagybetűs ÉLET, a család Az időm más foglalta el.Most kb.4 éve.

Hogy mikor is?

Talán én sem tudom. Egy élmény az életből,egy olvasmány,egy szebb mondat hallatán.Volt mikor a szivárvány koszoruja, a csipkés hegyek csúcsa felett fénylő felhőfoszlány szépsége. Egy ember szép szavának dallamos kedvessége..

Ki tudhatja?:)

Hmmm...még mindig lefelé folyik- és szőke-e?

:)

Köszi.

Majd jön a Tisza is talán.:-)

..szuper...

(na jó, eddig tudtam)

DDD

*** Százd ***

Álmodik a Tisza part,Tálói kanyarnál.

Álmodik a mult a szöke folyónál.

Régi szép idökben Százd állott itt hetykén.

Büszke lakóinak ragyogott a kék ég.

Szembeni oldalon Nagyhát jó dűlője.

Finom piros szőlőt termett,legény örömére.

Vasárnap délután,lányok kart a karba.

Sétáltak fel s alá,piroslott mint rózsa.

Egyegy kék szalagnál legény szeme villan.

Benne ifjúságuk huncut fénye csillan.

Esti álom ébred,langyos Tisza partján.

Virágillat libben vágy édes sóhaján

4/2Csobban a viz csendben,sellö jár most rajta.

Földig hajol néki füzfa sárga gallya.

Táncot lejtenek most a kérészekkel.

Sejtelmes énekek,régi szép mesékkel.

Az elsüllyedt templom,legendája éled.

Templomba indult a falunak jónépe.

Nagy király volt Mátyás,pattant a lovára.

Várja öt már Százdon szöke Piroskája.

Hete épphogy látta,jártában-keltében.

Kékcsillag ragyogott mind a két szemében.

Bele is szeretett azonnal e lányba.

Akkor még igaz volt a szivek dobbanása.

4/3.Meg is kérte legott dolgos két kis kezét.

Neki igérte örök hü szerelmét.

Felviszi Budára a tüzes magyar leányt.

Boldogitsa népét,s az igazságos királyt.

Várjon király uram,csak egy hetet kérek.

Hét nap elteltével kendel egybe kélek.

Vasárnap tisztelve jó arája leszek.

Kicsinyke falumtól szépen búcsút veszek.

A szentmisére kérem,pontosan érkezzék.

Szigoru a rend itt,egy percet se késsék.

Ha bezárják a kaput.be nem juthat senki.

Istenét e jónép régen igy tiszteli.

4/4.Itt leszek kicsilány,igérem most neked.

Királyi szivem addig érted eped.

Aranyszörü lován vágtázik sebesen.

De az egyik patkó csengve leesett.

Kereste, kereste patkóját a király.

Sírva rikoltozott néhány ijedt sirály.

Múlott ám az idő rettenetesen.

Ugrott a lovára,vágtatott sebesen.

Piroska csak várja,könnyes már két szeme

Deli jó legényért bánatos a lelke.

Be kellett mennie,kezdődik a mise.

Rendnek kell lennie,ha fáj is kicsi szive.

Rugd meg lovam rugd meg azt a templomot.

Süllyedjen a mélybe,ha meg nem várhatott.

Szent Iván éjjelén,ha kimész e legenda ösi szinhelyére.

Hallhatod énekét egy lány igaz szerelmének

-v-

*** bimbózó ***

Emlékszel még arra a napra.

Koszorut font az ég szivárványa.

Felhö is alig volt az égen.

Arcod ragyogott e csodálatos fényben.

A remény csillogott vágyó szemeinkben.

Két kicsi kacsod simult kezeimben.

Szivünk muzsikája sétált szivárványon.

Édes dal csordogált az induló vágyon.

Bimbózó szerelem tova suhant csendben.

Bánat sötét árnya borult a reggelre.

Álmodás volt csupán az ébredö boldogság.

Lélek vágya fájon messze messze szállt.

Nyiss egy uj reményt álombeli lány.

*** Esti dallam ***

Esti csend vonul a hegyek lankáiról,

Esti harang szólal lélek vágyairól.

Gondolat kuszálódik csillaguton járva,

Dallamot csalva hü harmonikámra.

Tárogato csábul egy-egy szép zenére.

Messzi álmokat hoz halkulo estére.

Apro hullámai büvös zeneszónak.

Felemeli lelkem bársonyos égboltra.

Érzed,ugye kedves e csodás dallamot.

Mily szép ma a világ,te is ezt gondolod.

Tárogató szóval édes élet estje.

Álmokon visz minket kósza fellegekre

Köszönöm kérdésföltevés szavaid.

Egyelöre csak néhány kedves embernek és magamnak zengedezek.Majd egyszer utánanézek hogy megy.Itt a patakparti csendben ez nem egyszerű

...két szavam közt a távolság...? (-a végtelen nagy csend-)

:)

Ejnye-bejnye, lopni csúnya.

Ne tartsd szemeidet csukva.

Egyre rosszabb már a világ.

Becsület sírján nyílt virág.

Benne mosolygó fényesség vágya.

Csillogó felhők rózsaszín álma.

*** Bíbor.***

Angyalok szállnak által a légen.

Csillogo lélek biborlo fényen.

Felszall a fény is,ködlö csillagok.

Almodott élet,virágos illatok.

Tejutra lépve leveted tested.

Csillagok között álmodat lelted.

Uj uton járva uj világ ébred.

Messzi vilagban szépülö élet.

Csendben a rendben meglelhetsz engem.

Fellegen csillog,boldogan lelkem.

Szivarvany fénnyel szövödött éltem.

Atsuhan,libben biborlo égen.

Pillango szárnyak szines világa.

Festi világom selyme vásznára.

Uj dallam kél most kéklö csillagon.

Visszhangja száll már éteri hangon.

Melodiája szférak zenéje.

Lelkemmel csengve az ö lelkére.

Hangrozsa szirmok libbenve széjjel.

Kicsiny harangok,csendülö fénnyel.

Tuljár már minden földi hivságon.

A tiszta lélek egy régi álmon.

Univerzummal egyesül ujra.

Messze csapongo léleknek utja.

Léleknek hangja tiszta csengésre.

Istenhez viszen az örök fényre.

Szivarvany hidon suhano szellö.

Sekina fénye csillog a felhön.

Egyesít minket az örök úton.

Csillagmiriád csókjai hulljon.

-v-

*** csillagélet ***

Kék csillag ragyog fátyolos szememben.

Kék harmatot hullajt az égi mezőkben.

Látod a bánatom száll át a felhőkön.

Hamvadó tüzében elégni örökkön.

Álmodó életem csillagos egeken.

Viszi az évemet kékellő hegyeken.

Sziklái erdői völgyei mezői

Perceim őrzői,mint szőlő vesszői.

Késhegye hasított egykoron szívemben.

Simító ölelés gyógyított lelkemben.

A múló éveknek szépítő szerelme.

Csodákat fényezve igy hozott értelmet.

...a fekete hajban az őszes tincs a kincs...

DDD-csakis szójáték-

(azért, kék csillag ugye nincs)

*** tincs kincs ***

A lélek mindig csodát remél.

A gonoszság miatt mégis elvetél.

Tiszta lélek lám ezért ritka kincs.

Fekete hajban a szöke tincs.

*** kották ***

Már dalol a hold az égen.

Hangja hozzád jön egy halvány fényen.

A kottáit látod csillagösvényen.

Nézd,amott azt a kék csillagot.

Téged figyel,mert én vagyok.

Nézd csak,a szeme mosolyog.

Lelke lelkeddel összekacsint.

A hold is rád nevet megint.

A hajnallal csendben bucsut int.