Verseim. Tetszik? (beszélgetős fórum)

*** Fény ***

Egyszer mindenki meglatja a fényes alagutat!

Angyalok kisérnek,egyik utat mutat.

Lattam amint,az a kedves NagyFény.fogad szeretettel.

Miközben szamot adsz egész életeddel.

Igy megy egyik ember jobbra a masik meg balra.

Ki örök életre,ki a karhozatra!

Gondold meg ember életvezetésed.

Fenn a magas égben leszel megitélve!

*** lélekhang ***

A versek néma dalok.

Hozzá mindenki maga komponál dallamot.

Ki-ki az ö lelke és szivallapota szerint.

Csended benne átéled megint.

Csodas dal,ha szol lelkedben,

BOLDOGSAG van a szivedben

*** emlékezés ***

Mig él az ember,mindig szeret

De nem marad mas,csak emlekezet

Az elet egy mulo pillanat

Kit szeretünk,örökre velünk marad.

Szamáritató.

A kanyargos Tisza parton

néhany nyáron éltem én ott.

Folyéngalt,mint gyermekkorom.

Tálo mellett forro nyaron.

Sétalgattam ide-oda,

Ráakadtam a kondara.

Jozsi bacsi a jo Sepsi,

Régi mesét kezd mesélni.

Tudod-e te Imre fiam,

hogy keletkezett a Tisza?

Magyar folyo,magyar mes.

Kezdodik a története.

Az Uristen jokedvében,valamikor régesrégen,

Teremtette a hegyeket,közéje a nagy Alfoldet.

Hianyzott még egy szép folyo.

Halaknak jo otthont ado.

Gyere lovam hozd az ekét,

Eszek,kérem a türelmét.

Egyél egyél,sose lakj jol,

Tanulj leckét szamaramtol.

Jöjj izibe,néki igy szolt,

Sietett is gyorsan,legott.

Evett kicsit,de nem ivott.

Befogta öt az Uristen,

Szaladj nosza kicsi kincsem.

Nyar volt akkor,oly rekkeno,

Szomjusagtol majdnem eldölt.

Meglatta a cötkény korot,

Latta biz' egy kicsit szuros.

Benne a hajnal harmatja,

Tamadt egy jo gondolatja.

Az Isten a munkat adta,

Ö huséggel végrehajtja.

Enni is épp alig ettem,

Másra gondolni se mertem.

Szola menten nem vagy cötkény,

Új nevet adok neked én.

Mig e nép él eme tajon,

Szamaritatonak hivjon.

De a koro hol itt,hol ott.

Folyo arka igy kanyargott.

Eke nyoman erre arra,

Folyt a Tisza jobbra ,balra.

Szolt az Isten a szamarnak,

italodnak jo a harmat,

Ételednek koro,giz-gaz,

Böröd nyaron sosem izzad.

Elégedett leszel mindig,

Minden burjan megelégit.

Te leszel fiamnak lova,

Dicsöséges varosomban

.Jeruzsalem népe dicsér,

Viragot szor labad elé.

A megvaltot viszed nekik,

A hatadon,ugy éljenzik.

Szerény allatot szorgalma,

Emelte a magassagba.

Példaképp él a néphitben,

Régi régi szépmesékben.

A kanyargos Tisza mentén,

Éldegél még ma is egynép.

Aparol szall a fiura,

Ez az ösi szép legenda.

-v

Reménység boltívei.

Mint paros oszlopok,összeforrtan tartjuk a reménység boltiveit

Allunk csontfehéren,mig az idö benem telik.

Tudom,hogy minden ellenünk fordult.

Tudom,hogy minden vád fejünkre szallt.

De a fajdalmakon a ragalmakon tul,tisztak vagyunk,

mint a hofürdette taj.

Leanyka,neved az almatlan tengerre iram,

Mar habjai közt reng a szürkület.

Virassz velem!

Örökös éberalom! meghalok nélküled.

De szerelmem örökké tied marad,

A megfagyott,hideg hant alatt.

Sose feledd,véled igazan boldog voltam

Aranykoporsó.

A nap mar lassan felül a hegyre,

Az Orontész partjan ülök elmerengve.

Zöld vizét nézve,rad gondolok.

O kisTit,csak neked dalolok.

Tiszta szemedben egy ujvilag csillog.

Ezeréveket elöre latod.

Kicsiny Jézuska kislancon rajtad.

Értem még a halalt is vallaltad.

Élünk majd együtt egy szép uj vilagban.

E kor mar ott jar a pusztulas kapujaban.

A nagyFény lesöpri az uj csaszarokat.

Csodassa teszi uj vilagunkat.

Boldogok leszünk,csak varj ream.

Miénk lesz a vilag kicsi Titanillam.

Hóharmat

Reggel lattam,hóharmatban.

Ezer csillag üzent dalban.

Szivarvanynak csillogasa.

Tükröz napnak ragyogasa.

Ivet rajzolt Isten fénye.

Univerzumunk zenéje.

Halkan jatszo fényorgona.

Muzsikaja angyaloknak.

Csillant pazarlo szépsége.

Földön tuli mesés ének.

Lelket emel fel az égre.

Emlékeztet öröklétre:

Nyar melegben a hüs szellő.

Cirogatja a rekkenöt.

Szerelmet suttog az estben.

Mert szerelemre születtem.

Ha huvös az öszi reggel,

Rad gondolok szerelemmel.

Nap lenyugszik,csillag felkel.

Álmok jönnek esti széllel.

Édesalmok hüszivemben.

Mert szerelemre születtem!

Téli napok alkonyan.

Veled szép a kalyhalang.

Összebujva öleléssel.

Esthomalynak szöveteben.

Boldog álom a lelkemben,

Mert szerelemre születtem.

Édeskettes almok utjan.

Édes csokok lesznek csupan.

Tél utan a tavasz eljö.

Simogato baranyfelhön.

Viragözön illatozik.

Csokok csokja harmatozik.

Hevesebben ver a szivem:

Mert szerelemre születtem.

*** Ötösök***

Öccör öttem könyeret möggyel.

Örködöttött Ödön,szölödön Öcsödön.

Csö csödön föllököm ködmönöm,

Töhötömöt köszöntöm tömör öskövön:

Hörpölöm törkölyöm.

Csöböröm föltöltöm.

*** levél ***

Szükségem van kedves rád.

Szamomra veled kerek a vilag.

A szellő is téged akar,

Neked puha erdőben az avar.

Érted halt meg fakon a levél,

Szeretlek,s Érted élek én.

Mi leszünk e vilag csodaja.

Mi leszünk e vilag legszebbik álma.

Egyetlen szavad szamomra vigasz.

Egyetlen sorod mutatja ki vagy.

Éjjel a lelkünk egymásba fonodik.

A tavolsag köztünk a semmibe omlik.

Azt hiszed álom,vagy valami csoda.

Pedig a lelkem vonzottad oda.

Fényes lesz ettol a sötét éjszaka.

Tiszta szép lelked bevilagitja.

Repülünk együtt,a csillagok között.

Vezetjük egymast álmaink fölött.

Kószalo lelkünk uj csillagra lel.

Meglatod hol lakik a szerelem.

Maradj egy percre még,foglalj helyet.

Maradj egy életre,s boldog leszel.

Csillagok zengenek nász éneket.

Csillagok tanuljak szerelmünket.

Lesznek ök tanuink egy uj életre.

Zendül a daluk egy uj énekre.

Kilépni testünkböl ezért csodas.

Élve at csillagok csendes honat.

Meglatni mit hoz majd az uj vilag.K.I

Barsony maganyban a föld szinen.

Egyedül egy napsugar a tarsam.

Ha jö az est szeliden.

Ö is elhagy,mint sohajban a vagyam.

Talan egy álom hoz derüt szivembe.

S elutazom a messze végtelenbe.

Hol a sohajok valora valnak.

Megszépit mindent a tündérek varazsa.

Megtörik az élet kemény hatalma.

Fényezi lelkünk a csillagok arnya.

Tarsam leszel,elszall a magany.

Utazunk együtt ezer uj csodan.

E világ,ébredj, csak téged vár.

E vilag oly szép,latod e mar.

E vilag a miénk.neked adom tehát.

S boldog leszel egy életen át.

Nyar melegben a hüs szello.

Cirogatja a rekkenöt.

Szerelmet suttog az estben.

Mert szerelemre születtem.

Ha huvös az öszi reggel,

Rad gondolok szerelemmel.

Nap lenyugszik,csillag felkel.

Almok jönnek esti széllel.

Édesalmok hü szivemben.

Mert szerelemre születtem.

*** Téltánc ***

Zizzen a tél lila szivemben.

Lángolo kép az égi mezöben.

Fagy hull a lelkem ezüst grádicsán.

Szikrat vet testem ezer polusan.

Szerelem oltson ki halott vilag!

Karacsony éjén szeretet szállj!

Pezsdüljön lelkünk,éld ujra at.

Cimbalom pengje vig himnuszat..

Tancoljal vélem egy élten at.

Zengve a szivnek büvös dalat

*** Te légy az őrzőm ***

Telégy az örzöm.

Te légy a kincsem.

Te légy a csendem,szo ami nincsen.

Telégy a párom,álmodd az álmom.

Te vezess által az égivarázson.

Szoljon a hangod,törjeda csendem.

Vesszen az éjjel árva szivemben.'

Járjad a táncod lelkembe oltva.

Égjen a lángod szivembe zárva.

Égjen a testem,izzon a lelkem.

Szálljon a menybe tüzszerelemben.

Olvadjon össze ott a tieddel.

Összefonodva lelkem lelkeddel.

Latod,mit latok ott a jövönket.

Csillagok fénye ezüsttel önt el.

Testünk a földben,lelkünk a menyben.

Örökké izzik tüzszerelemben.

*** Új világ***

Micsodavilag,micsoda élet?

Nö a félelem,halkul az ének.

Nem arrol szol mar-mit ér az ora,

Mire ébred az eljövö holnap?

Egy új irja most is a félreérthetetlen jeleket a falra.

De hol él most egy Daniel proféta.

Olvasni tud e a ma embere?

Vagy menjenek ök is oroszlan verembe?

Csakhogy a minduntalan leomlo fal üszkös és kormos.

Akad e valahol gyogyito orvos?

Vagy szédülten boklasszuk a törmeléket?

Hogy összeolvashassuk az intö jeleket!

De ne átkozd ezért az isteneket!

Vakcsillagok koszalnak valahol az ür mélyén,

mely itt annyira közel.

Nagy blöff,négyszin-sejtés,

Nem igazolja semmi,ezt az életrombolo létezést.

Hajdani falvak mementoként allnak.

Fogjaik a szürke,emberi vilagnak.

A veszély legföbb forrasa mindig kihajt,A rossz is.

Benö,növekszik a testbe,lélekbe most is.

Átjarja a gének paranyi tudatát,

Rombolva a sejtek szétomlo falát.

Soha nemlesz többé kitakarithato.

Rááll az ember,a nagy pusztito.

Levette kezét rolunk a Mindenható.

Hamis szabalyai miatt elhal,elvész.

Gyarapodik a semmisülés.

Fensége marad a riadalom.

Pusztulo vilag és a fajdalom.

Fogcsikorgato vilagi dalon.

Hajdani arca,mint kövületek.

Idötöl zuzott porszemetek.

Nincs mar alkalom ismétlésnek.

Vége van méltatlan életének.

Ha erre jar egyszer egy idegen vilag eltévedt követe.

Észre sem veszi,itt éltünk én,ö és te.

Itt élt az ember a nagy pusztito.

Otthona mar régen nem lakhato.

Levette rola kezét a Mindenhato.K.I.

nekem nem tetszenek a verseid.

de ha Neked örömet okoz az írás, mindenképp folytasd.

Elképzeltem most egy hofehér cicát.

Lattam a vilagoskék szalag masnijat.

Éreztem ahogy hozzam simult puhan.

A varazslat elillant,álom volt csupan.:(

*** Hófehérke***

*** Bucsin ***

Latod e,latod e kicsibabam.

Zöldülö lomb volt a Hargitan.

Egykoron veled ott jartam én.

Csodas kék emlékek szép idején.

Madarak daloltak,lombok között.

Hüs forras mellett csok öntözött.

Fogtad a kezem,szemembe nézve.

Sohajod szallott a kéklö égre.

Szerettél,szerettem,álom ma mar.

Mily szép volt akkor a Hargitan.

Hó takara most szerelmi ágyunk.

Vihar vitte el legforrobb vagyunk.

Odvaban mokus is csak mocorog.

Szivemben a medve még egyet morog.

Fenyvesek susognak régimesét.

Csillagként szorjak az égre szét.

Legendak csucsa:Bucsintetö.

Székelyek himnuszat megéneklö.

Multak az évek a Hargitan.

Álmaban ujra új csodát lát.

Tél van még,alszik a székelynép.

Hivo szavadat várja olyrég.

Csabakiralyfi! néped úgy vár.

Mutass lángutat a Hargitan.

Erdély orszaga,szép tündérkert.

Isten jokedvének teremtése.

Jo népek hazaja volt ez orszag.

Népeknek volt itt a mennyorszag.

Lakik majd földjén a boldogsag.

Lesz ünnep még itt,a Hargitan

Köszi a recenziót :-)

Fiatal vagyok,KB.3éve írok. Valamikor bele kell tanulnom (vagy nem. )

Ezért van oda írva a tetszik kérdőjellel.

Azért légy néha a vendégem. Páá

Kedves verseket író!

Tudatom veled, hogy a vers nem attól lesz, hogy rímet ragasztunk a sorok végére.

A VERS nem nyáladzik, nem hagy maga után nyomot, mint a csiga.

Megnéztem az adatlapodat, mert először azt gondoltam, hogy túl fiatal vagy, nem volt még alkalmad jó verseket olvasni. Tévedtem, elég régen élsz ahhoz, hogy időt tudj szakítani rá.

Azért még nem késő, de az alapoknál kell kezdeni.

Neked konkrétan egy helyesírási szótárnál, csak utána térj át a gyermekversekre.

A lélek mindig csodát remél.

A gonoszság miatt mégis elvetél.

A tiszta lélek lám ezért ritka kincs.

Fekete hajban a szőke tincs.

Van egy orszag, egy vilag,mely bennem van.Egy virag mely soha el nem hervad. Megosztom veled e vilagot,S leszel nekem az örök viragom:

2.LeszelNekem a viragom,Leszek neked a vilagod.Igérted nekem egykoron S ma már virag is alig nyilik a sirodon.Hűtlen lettél hozzam kedvesem.Helyem a vilagban nem lelem,.3.Nyugszik a csendes temetőben Már viraglepel a szemfedoje E gonosz vilag elvette tolem Élete viragat koran kettétörte.Hatvani temeto csendesebb volna Ha egy zokogo fiu néha nem zavarja

4.Szerelmes szived a sir mélye birja.Oda lenn minden boldogságom sirja.Te lenn vagy.lenn a melyben.Fenn egy megtört szivü ember.Ki örökre megöriz az emlékezetében(

1.l.A kanyargos Tisza parton néhany évben éltem én ott.Folyéngalt,mint gyermekkorom.Táló mellett forro nyaron.Sétalgattam ide-oda,raakadtam a kondara.Jozsi bacsi a jo Sepsi,régi mesét kezd mesélni.Tudod-e te Imre fiam,hogy keletkezett a Tisza?Magyar folyo,magyar mese kezdodik a története.Az Uristen jokedvében valamikor régesrégen,Teremtette a hegyeket,közéje a nagy Alfoldet.Hianyzott még egy szép folyo.Halaknak jo otthont ado.Gyere lovam hozd az ekét=>

2.l.Eszek,kérem a türelmét.Egyél egyél,sose lakj jol,Tanulj leckét szamaramtol.Jöjj izibe,néki igy szolt,sietett is gyorsan,legott.Evett kicsit,de nem ivott.Befogta öt az Uristen,szaladj nosza kicsi kincsem.Nyar volt akkor,oly rekkeno,Szomjusagtol majdnem eldölt.Meglatta a cötkény korot,latta biz 1kicsit szuros.Benne a hajnal harmatja,Tamadt egy jo gondolatja.Az Isten a munkat adta,Ö huséggel végrehajtja.Enni is épp alig ettem,masra gondolni se mertem.=>

3.l. Szola menten nem vagy cötkény,uj nevet adok neked én.Mig e nép él eme tajon,szamaritatonak hivjon.De a koro hol itt,hol ott. Folyo arka igy kanyargott.Eke nyoman erre arra,folyt a Tisza jobbra ,balra.Szolt az Isten a szamarnak,italodnak jo a harmat,Ételednek koro,giz-gaz,Böröd nyaron sosem izzad.Elégedett leszel mindig,Minden burjan megelégit.Te leszel fiamnak lova,dicsöséges varosomban.Jeruzsalem népe dicsér,viragot szor labad elé.=>

4.l.A megvaltot viszed nekik,A hatadon,ugy éljenzik.Szerény allatot szorgalma,Emelte a magassagba.Példaképp él a néphitben,Régi régi szép mesékben.A kanyargos Tisza mentén,éldegél még ma is egy nép.Aparol szall a fiura,ez a ösi szép legenda.-v-

Ez tetszett a legjobban,

tapsvihar a páholyban:)

"Nem hivalgó, cifra páva

Nem modern az én szivem.

Egyszerűség lakik benne

Mosolyogva szeliden.

Egyszerű, de tiszta nóták

Amiket én dalolok -

Mert a szívem súgja őket,

Nem is olyan nagy dolog"

Szia!

Szépek a verseid!! :) Gratulálok!! :