Vannak vicces, vagy különleges utazással kapcsolatos történeteitek? (beszélgetős fórum)

Nekem is van 1-2 ilyen.

Az egyik amikor baratnommel busszal utaztunk k.barcikarol- egerbe...

Hordoztam magamnal egy reges regi betetet,ami ugye a tasakjaba volt,de mar ossze vissza volt szakadva,csak ugy benne maradt a tatyomba.

Vettem a jegyet a betet meg kiesett ,ugy csinaltam mint aki nem vette eszre,leptem tovabb,aztan mogottem a volt ovonenim szolt,h Zsanett valami kiesett a taskadbol.....igy mar kenytelen vtam felvenni.:)

Aztan ismet bnommel mentunk valahova,alltunk a buszom es nekem eppen noi napjaim voltak,erre kicsit hangosabban a kelletenel felszolalva mondtam bnomnek h ,,mindjart megszulok,, erre egy pasas ugy ramnezett h teljesen elpirultam.

Volt olyan is h vonattal mentunk baratommal pestre,elmentem wcre mert mar nem birtam.

De valahogy beakadt az ajto es nem tudtam kimenni.

Levettem a farimbol az ovemet es azzal kis fem valamivel probaltam az ajto zarjanak a nyelvet kilokni,mint ahogy a filmekbe megszoktak menekulni.

Hat nagyon nem jott ossze,vartam ott h tortenjen valami,amikor megalltunk es a kis resen az ablakon szoltam egy sracnak amikor szallt fel h nyissa mar ki az ajtot mert bent ragadtam....

Ez sem volt valami felemelo erzes:)

Mindenhova viszem amugy magammal a telot,akkor nem vittem...

Mondtam baratomnak h jo lett volna ha utanam jon,mert feltunoen sokaig voltam oda..

Erre kozolte velem h azt hitte h kakilok..

Hat mondom nem...beragadtam!!!!

Kora reggeli vonaton döcögök, még merengek a tegnapon, de már tervezem a mai napot. Hűvös van, a peronon állok ugyanis itt jóval kevésbé van büdös - eltekintve a takaros "Tisztán robogjunk" matricával ellátott WC ajtó mögött meghúzódó árnyékvilágtól - mint a fülkében, amelyet a reggeli izzadtságra spriccelt dezodor és kölni, a csabai kolbász és a penetráns emberszag alkotta egyveleg lengi át.

Az ablak félig lehúzva - csak eddig lehet, nehogy a kíváncsi utas fejét esetleg megigazítaná a nyakán a kinyíló ajtó - homlokomat a fogantyúhoz támasztva bámulom az elsuhanó tájat az ablakra mázolt graffitin keresztül...

Nyílik a peronajtó: Khmm, khmm- a kalauzt látom ahogyan megfordulok.- Jó reggelt és nyúlok a jegyemért. Leint.

- Én ezt nem tenném-mondja és különös mosoly játszik az arcán.

- Mi vaaan -kérdezem, az jó, hogy tegnap a pohár fenekére néztünk, még majdnem a sajátunkra is - de egy ilyen hajnali fenyegetést még Trockij sem viselt volna el ugye november 8-án... Meg is lett az eredménye.Ez kóstolgatni akar?

- Én ezt nem tenném, mármint amit az előbb csinált - azzal elveszi a jegyet. Kisvártatva megszólal és rövid tőmondatokban felvilágosít, hogy mi is az a barna anyag, amivel az ismeretlen mester az ablaküvegre álmodta nonfiguratív fantáziáját...nem siklik el semmi felett, a származás. az ecsetkezelés...szóval minden részletére kitér... (Hűűűbazmeg, blutty-glutty...)

Torkomban a gyomrom, szólnék de folytatja...

- És ezért csak olyan peronon van ilyen piktúra kiállítva, ahol ugye WC is van...

Ennyi volt.Olyan gusztustantűrő képességem van, mint nyughatatlan Jordannak, vagy dr.Csontnak, de ez betett.Két lépéssel a babaszoba kilincsénél termek egy színes ásítást visszatartva, ahol a fajanszban rögvest szembetalálom magam az alapanyaggal, amelyből a mókás piktor ihletet és persze matériát is merített - hogyan tette, abba belegondolni sem merek - azt tapasztalom, hogy a reggeli feketekávé nagyon rossz ízű visszafelé.

A kalauz odakint rápillant a falfehér - amúgy rendszerint piros - kalácsképemre és kurtán megérdi:

- Jól van? Nnna, akkor szép napot, a Nyugatiba dobjon be egy fé'decit az majd rendbehozza-azzal továbbáll.

"Lám lám milyen leleményes a mi népünk..." - ezt már Virág elvtárs is megmodnotta volt.De arra nem gondoltam volna álmomban sem, hogy azért mert a szarból nem lehet várat építeni , festeni még igen kitűnően lehet vele.

Jaaah!:-)

Ez az a vonat volt, ami "közvetlen kocsikat továbbít"?:-)

Felszálltál az ellenkező irányba tartó vonatra.:-) Ez jó!:-)

De legalább elmondhatod, hogy jártál Keszthelyen is.:-)

🚅

Tavaly novemberben B.lelléről utaztam (volna) haza, ha nem vagyok hülye.

Szépen bevásároltam magamnak az útra kaját, felszálltam a vonatra és beültem egy kabinba. Jó sokat gyalogoltam, mire kiválasztottam a tökéletes helyet, hogy egyek. Jóllaktam, majd neteztem telefonról...nem igazán figyeltem, mert már vagy ezerszer utaztam ezen az útvonalon...

Eltelt egy kis idő, mikor arra lettem figyelmes, hogy a mögöttem ülő kiscsaj a pasijával telefonál és azt mondja neki: -már Keszthelyen vagyunk Édes!

Rémülten kérdeztem a csajt, jól hallottam-e? Sajna igen. Keszthelyen voltunk, és rohadtul kerülőben a városomtól.

Este 8 kor értem haza, du-n 3 helyett, és közben megtalált egy hittérítő is. Nagyon elegem volt aznap!

Hehe :D

Na jó de azért elájulni mondjuk nem volt jó. Még most is fel tudom idézni az érzést. Ellenben próbálok pozitív élményként visszatekinteni

Engem ki is raboltak, meg nem is. Ez nem vicces, csak utólag. Egyedül ültem egy kabinban a Szeged-Budapest vonalon gyorsvonaton. Kecskemét után bejött hozzám egy rossz arcú fiatalember, és elkezdte mondani, hogy a gyerekét megy meglátogani vidékre, és nincs pénze mert mindene elment vonatjegyre, adjak neki pár forintot, hogy tudjon vásárolni a gyereknek. Mivel féltem tőle, elővettem a pénztárcám, és egy papír kétszázast vettem ki belőle, azt nyújtottam át a fickónak, aki ekkor közölte velem, hogy látja, van ott még nagyobb címlet is. Volt még benne egy ötezres is, ekkor már nagyon féltem, így odaadtam azt, és elment.

Nagyon-nagyon áldottam az eszem, hogy a legnagyobb címleteket egy belső rekeszben tartottam, ami nem látszik, ha nincs kinyitva a belső cipzár.....

Na de hogy vicceseket is meséljek:

Egyetemistaként Szegedről indultam volna haza, futottam a villamoshoz, ami épp a kereszteződésnél lévő megállóban állt, amíg nem váltott a lámpa, a sofőr nyitva hagyta az ajtót. Én felugrottam, az utolsó lépcsőfokon hasra estem, és pofával a szemközti korlát alá zuhantam. A villamos még percekig állt a megállóban, amíg át nem váltott a lámpa. Sírtam és nevettem egyszerre.

Szintén Szeged, szintén vonathoz rohanás, de ekkor nagy hátizsákkal a hátamon. Rohantam, hogy elérjem a trolit. Nagy hó volt, a megálló körül kupacokba hányva. Nekifutásból átugrottam egy ilyen kupac havat, de már röptömben láttam, hogy nem lesz sima a landolás, mert a túloldalon egy nagy jeges felület van. Landoláskor ki is csúszott a lábam, hanyatt estem, és úgy pörögtem a hátizsákomon, mint a felborult krumplibogár. Kicsit sem volt ciki....

Vonatosból volt még egy.

Gentből mentem Bruxelles-Charleroi reptérre.

Velem szemben egy öregasszony ült,a másik oldalon valami afrikai lány aki végig telefonált érthetetlen nyelven.

A nénit ez nagyon zavarhatta,mert rosszalló pillantásokat vetett rá aztán mindig rám nézett,mintegy megerősítést várva.

Lényeg,vonat megáll,lány leszáll a néni utána néz aztán hosszan engem figyel.

Láthatóan várta,hogy mondjak valamit.

Így hát jó hangosan mondtam is neki magyarul,hogy:

Ugye mami,milyen furán beszélt a csaj?

Hát azt a képet amit a mami vágott ezután,sosem felejtem el:)

Anno buszon nem volt hely. Bp-Fehérvár táv 2 csoporttársammal. Szardíniakonzerv népsűrűség.

Szóltam a nőnek akinek az ülése előtt álltam hogy nem kapok levegőt. Azt mondta nem érdekli mert ő nem kapcsolja be a szellőzőt. Hát nem is kaptam XD összeestem. Aztán miután magamhoz tértem 2 méterrel arrébb ülve nem tudtam hogy lehetett ez. majd leszálltunk

azon vihogtunk hogy ilyen kis gané módon tudtam ülőhelyhez jutni. :D

Szerinted.

Szerintem meg csúnya, és sértő ezen hivatás művelőire.

Nem.:-)

Csak az ember nem bízza akárkire a táskáját.

De hülye vagy!:-)

Viszont bizalomgerjesztő lehettél, ha az arab rád bízta a táskáját.