Van-e valami betegséged és tudod-e a lelki okát? (beszélgetős fórum)

Alapvetően azt nem veszik észre néhányan, hogy ez úgy működik (tapasztalataim szerint)

Hogy van bennünk egy "mérleg", ha sokmindennel elégedettek vagyunk, mert jól alalkulnak, akkor a negatív eseményeket is könnyebben tudjuk kezelni.

Ha elborul a mérleg vagy egy súlyosabb, vagy sok apróbb negatív esemény miatt, akkor a pozitívat nem tudjuk értékelni és a negatívak egyre lejjebb nyomják a hangulatunkat.

Ezért hiszik, hogy csak döntés kérdése. Ha x ideje kevés a negatív, akkor persze, hogy azokat könyebben tudjuk megélni.

Ha valakinek több betegsége van ??

A szövődmények milyen " elbírálás " alá esnek - ( a barátnőm cukorbeteg és emiatt neuropátiás és a szemét is műtötték ) - vagy önálló betegségnek számít ???

Szerintem ez nem így van. Attól még, hogy ismerjük valaminek az okát, vagy mert megértettük, hogy miért történt, vagy mi a jelentése, attól még simán lehetünk szomorúak ...... de könnyebb elfogadni magát a tényt. Egyébként tegyük hozzá, hogy nem a megélt és kifejezett negatív érzelmek vagy negatív történések okozzák a betegségeket, hanem azok, amikkel nem foglalkozunk, vagy próbáljuk a szőnyeg alá seperni, elfojtani.

:o))

Remélem, kitart ez a fórum holnap délutánig, és senki nem írja le előttem az én okosságaimat:))

Akkor tudok bekapcsolódni:(

Megyek kajcsizni, majd jövök és visszaolvasok.

pá :O)

Az más tészta. Azt írtam is az első hszben.

:)

Ja isemros

Mondjuk a parom az iranyitast kb igy csinaltta"Miert....?" es olyan hangal mintha birosagon lennek . En meg erre mindig ravagttam" azert , mert csak". Ugy viharzot kifelle mint a gyors vonat

Akkor nem én lettem vóna :O)))))

És különben is én írtam 1 tized másodperccel hamarabb :O)))))

Persze, de akkor éppen nem vagy boldog.

Ha az irányításod alatt van a szomorúság, akkor egyensúlyban tudsz lenni.

Ezért nem mindegy, hogy mi okozza a szomorúságot.

Ha egy szomorú esemény, amit meggyászolunk, akkor igen, ha egy váratlan kimenetelű dolog, akkor akkor kerülünk újra egyensúlyba, ha megértjük a jelentését és az okát. De akkor már nem is leszünk szomorúak. :))

??????

:o))

Az epilelpsziarol es a mehnyakproblemakrol mit ir a konyved?

Kivancsiva tettel...

Telitalálat!

A házasságomban nem lehettem önmagam, a férjem állandóan elő akarta írni mit tegyek és mit ne. Hogyan gondolkodjak, mit vegyek fel, kivel állhatok szóba stb. Ha nem váltam volna el, akkor most egy roncs lennék..

Az élettársam pedig önbizalomhiányban és kielégítetlen szeretetvágyban szenvedő pasi volt (a mai napig az), aki elvárta, hogy szeressék, de szinte semmit nem viszonzott abból, amit adtam. nem bírtam tovább, elküldtem..

jellemző....én idomuljak mi, mi lenne ha a puritanizmus tünetei vónának inkább?

:)