Van-e valami betegséged és tudod-e a lelki okát? (beszélgetős fórum)

Hasmenésre én kettőt tudok.

1. Nem tudja megfogni a pénzt, átfolynak rajta a dolgok.

2. Másik, hogy félelem valamitől. De majd megnézem, ez most csak memóból ment.

Zizi, please. A tiéd alaposabb :)))

Sziasztok!

Egy elméleti kérdés.

Mi van akkor, ha valakinek a tünetei másra utalnak, mint a betegség? Mondok példát.

Például az állandó hasmenés is utal valamire, de elképzelhető, hogy a kiváltó bélrendszeri probléma egészen mást mutat?

És amíg nincs pontos diagnózis, addig hogyan dolgozható fel?

Szia!

Az én férjem is ilyen...sajnos! Ami nem jó,mert én is ugyan így vagyok mind te..én érzem "rosszul" magam..én rágódom mindenen,mert őt nem érdekli..elvicceli,nevet rajta..dettó mind amit olvastam nálad :D! Ő ismeri az én gyengéimet,és ki is használja..nem törődik vele,hogy fáj nekem,hogy nem hallgat meg..nem lehet vele komolyan beszélni,ami fontos volna! Idegesít..de hiába mondom neki! Az anyjának a nyavajáit,problémáit is rámhárítja,mert elkezdi az anyja mondani gondját,meg sír..és fogja magát elmegy onnan a párom..biztos unja,hát én is,de őt ez sem érdekli,hogy befordulok az anyjától :D,mert jót nem tud mondani! Ő elmegy,én meg hallgatom! Egy pszichológus azt mondta erre,hogy azért vagyok vagy lettem az ami vagyok már,mert rámragadt az ő baja,gondja,betegsége..belémrögzítette,és most ezt nem tudom leverni magamról! Szóval én is tanácstalan vgyok,mert a férjem sokszor beletapos a lelkembe,amit ő nem lát,és ha mondom neki,akkor meg vigyorog rajta...és azt utálom! Már lassan azt érzem,hogy ő egy barát csak,és nem férj! :s

A fizikai tünetek, betegségek jelzések, így üzen a lelkünk. Arra hívják fel a figyelmet, hogy valamit nem dolgoztunk fel, valamit elfojtunk, valamilyen helyzetben nem megfelelő módon reagáltunk/reagálunk. Ha megvan a probléma gyökere, az már haladás, a második lépés, hogy felismerjük, mit nem csinálunk helyesen, és hogy hogyan kellene, a harmadik pedig, hogy változtatunk. Mivel a külső dolgokat nem mindig, vagy van úgy, hogy egyáltalán nem tudjuk megváltoztatni, ezért magunkon kell változtatni .... a gondolkodásunkon, a reakcióinkon.

Pl. Egy krónikus torokfájás esetén, ha az volt a baj, hogy csak nyeltünk, nyeltünk, de nem mondtuk ki, ha gondunk volt, akkor ezen érdemes elgondolkodni és tudatosan változtatni. Bátrabbnak, határozottabbnak lenni, kimondani akkor helyben, megfelelő módon azt, ami bennünk van, ami kikívánkozik.

A probléma ismerete egyben megadja a megoldást is.

"nem tudsz érvényt szerezni az akaratodnak, és ez feszültséget generál, ill. tart fent benned. "

Na ez a legigazabb! Főleg a mondat első része. Igazából van amikor nem foglalkoztat a dolog, de mindig van egy időszak, amikor beteleik a pohár, és akkor kijön fizikálisan is az egész.

Változtatni kéne, azzal tisztában vagyok, megoldás is lenne. Mondjuk az egyik, ha nem foglalkozom "jelentéktelen" dolgokkal, de nyilvánvaló hogy számomra nem jelentéktelenek.... különben nem idegesítene. A másik, ha megértetem a lüke férjemmel, hogy nekem ezek fontosak, ezért örülnék, ha neki is az lenne. És itt a gond. Nem akarja meghallani, avagy felfogni, vagy nem érdekli, vagy én nem tudom.

És akkor itt a kérdés is. Lelki betegségeket is vissza lehet vezetni leki okokra??? Arra gondolok, hogy amikor kiakadok, de még van hidegvérem, akkor elszoktam magyarázni a problémáim Neki, és a megoldásokat, és az elvárásaimat (amik nem nagyok, inkább mondhatni természetesek) is, de mindig elvicceli, vagy azt mondja jól van ne törődj már vele, majd kész lesz, meg milyen jól áll neked az idegesség, ezen minek húzod fel magad, stb.

Szóval nem vesz komolyan. Vagy a másik esetben, amikor ilyenkor megsértődöm, vagy felhúzom magam és tőmondatokban beszélek vele, Ő sértődik meg azon hogy én megsértődtem. De mindegy min vitázunk. Még én érzem magam szarul. Szóval olyan nincs, hogy ha megbánt, neki legyen rossz érzése, még abból olyan helyzetet teremt, hogy nekem legyen. Na ez mire utal??? Meg lehet egyáltalán fejteni? Vagy ehhez már pszichológus kell? :)

(remélem nem lettem értelmetlen.)

126. hsz.

+ Gyulladás = félelem, lázadás, düh, agresszió

Igen, egyértelmű. Ilyenkor az a baj, hogy valami olyat teszel, amit nem akarsz. Muszáj megtenned, de nem tudod elfogadni, hogy igen, ezt most megteszem, ezért meg azért, nem tudsz túllépni rajta, hanem magadban ezen rágódsz, esetleg dühöngsz. Nem tudod kifejezni az ellenérzésedet, vagy ha ki is fejezed, nem tudsz érvényt szerezni az akaratodnak, és ez feszültséget generál, ill. tart fent benned.

Így van, jól értem?

Ez mondható a muszályból csinált dolgokra is??? Meg az idegességből csináltakra is?

(pl ha vitázunk valamin nekiállok takarítani idegességembe...)

Csaba doki ,jól belenyúltál :)Jó a neved!

Kérhetek én is?

Pajzsmirigy-alulműködésre mit ír a könyv?

Köszönöm!

Szívesen.

Segített vmit?

.... ööööö ..... fejből írom ..... nem könyvből ..... tanultuk kinezből, anno ..... :o))

De majd gyűjtök néhány könyvcímet, amiket szoktam nézegetni, ha vmivel elakadok .... :o))

Szerintem jobb a te könyved. Az enyémben egy pár dolog nem stimmelt.

Majd megveszem a tiédet szerintem :O))