Vallomások

Csak egyszer mondom valakinek, hogy szükségem van rá.

Én nem voltam rest és megkérdeztem, lehet autózni tíz húsz harminc kilométerre is és kirándulni. De egyedül és maszkban.

Még mindig hiányzik....

Teljesen kikezdte a sok fertőtlenítő a kezemet. Már fáj és nagyon száraz.

Na, most lett vége. És jelenleg semmi másra nem vágyok csak arra, hogy elcsapjon egy kamion.

Ügyvédi tanácsra a gyermekláthatás szünetel, majd pótlásra kerül, ha ez a vírus lecseng. Szívem szakad meg, hogy a gyerek szenved, hogy nem lehet apukájával, remélem nem éri lelki sérülés a gyermekemet. 😔

Legszívesebben felrúgnám az alattunk lakó házaspárt. A nő 9 hónapos terhes, és egy héten 3x, 4x mennek együtt vásárolgatni, és nem élelmiszert, tisztálkodószert, vagy gyógyszert. Persze kesztyű, maszk nuku. A lépcsőházi kilincset se merjük megfogni.

Nem bírom a maszkot elviselni, az a meleg, párás levegő, ég és fáj az egész arcom tőle. :(

Úgy fáj, hogy belülről sírok.... 😪😭

2 napja ki sem bírok kelni az ágyból! Úgy hiszem legyőzött a vírus...

3éve odáig vagyok a pasiért. Ö is értem. Nehezen állom meg, de mégsem engedek neki, mert tudom hogy szexre megy a csajoknál. Inkább csorgatom a nyálamat utána, minthogy egy strigula legyek csak neki. 😒

Nem rettegek a koronavírustól. Nem szabad, mert ezzel nem lesz jobb. A szüleim túlélték a 2. világháborút, az inflációt és a spanyolnáthát. Ebben rengetegen haltak bele.

Állandóan kiteszem a szerelmi történeteimet, és képeslapjaimat ide! Még ha nem is érdekel senkit sem, és már unják, akkor is! :)

Valaki szerelmet vallott nekem egy online játékban. Nem igazán tudok ezzel mit kezdeni. Remélem, nem komoly, mert nem akarom összetörni a szívét.

Sokkal könnyebb lenne a betegségemmel együtt élni, ha a környezetem megértő és elfogadó lenne.

Rettegek a koronavírustól.

Nem tudom elhinni, hogy 4-5 óra kerti munka után még van kedve valakinek tornázni. Fogyni én is szeretnék, de ehhez nincs erőm.

Nem érzem már feszélyezve magamat a vírus miatt. Nem érdekel... Ha idegeskedek miatta akkor sem lesz jobb a helyzet..., szerintem április végére már "minden nyitva lesz" iskola, óvoda stb...

Remélem sokan tanulnak ebből a helyzetből.

Mindennél jobban szeretem! <3

72 éves vagyok, de magamat nem féltem, jó a tüdőm és nem is dohányzok. A fiamat nagyon féltem, már csak fél tüdeje van és még mindig nem elég neki napi egy doboz cigi, neki másfél kell.

Ha valaki azt mondaná most hogy menjek le egy bányába és hozzak fel 100 kg szenet, lemennék.

Vágyom egy ölelésre, szeretetre, jó szóra...

Bevallom, szingliként titkon arról fantáziálok, hogy milyen lenne 2 hétre összezárva lenni a pasival, aki bejön nekem. Hhmm..el tudnám viselni.😄

Néhány napja kaptam a hírt a doktornőtől, a lassan 8 hónapja húzódó vizsgálatról. Gyulladás van az agyamban, agyvíz mintára lenne majd szüksége, de a vírus miatt nem tudunk tovább vizsgálódni. Szörnyen elkezdtem aggódni.:(

Nagyon szeretem ezt a karanténosdit, jól elvagyok a gyerekekkel itthon, jobb mint a szürke hétköznapok.

Feszültebb vagyok, amióta ez a koronavírus-mizéria tart. Nem mondom, hogy nem félek. Elsősorban az idősebb családtagjaimat féltem!

Nem könnyű az otthonról végzett munka. Összezártság, veszekedés, vita, gyerek, háztartás, stb.

Rossz anyának érzem magam :-(

Fáj a hiánya...