Valaki segítene, komoly lelki válságban vagyok?! (beszélgetős fórum)

"Én nem pitizek, csak nem akarok hagyni egy olyan dolgot, ami jó lehetne, csak elszúródott egy butasággal."

Akkor légy egyenes-bátor és erős, és lépj.Ne hagyd, hogy legyőzzenek a félelmeid.

Mi nem tudhatjuk, te sem. Csakis ő. Az ember mindig azt látja, amit szeretne ha lenne körülötte. ÉS ha volt- van vonzalom? Akkor mi van? Attól még nem hívott, jelzett eddig sem.

Te nem tudhatod ,hogy mi volt a problémája, csak magyarázatokat kreálsz saját magad megnyugtatására.

És ha kiderül, hogy csak szexuálisan vonzódik hozzád, és csak pár kellemes órára kellenél neki jobb lenne? Az önbecsülésed hová kerülne akkor?

Csak annyit kérek az istentől, hogy adja, hogy összefussunk egy véletlen folytán. Mivel járok arra, ahol dolgozik és él. Ott laknak a bátyámék.

A pillantásából tudnám a választ, azt nem lehet elrejteni.

De Ő is önző. Tudja, hogy szenvedek, de nem bírna kinyögni egy indokot.

Szerintem nála egyetlen egy dolog volt a gond. nem is az, hogy párom van, hanem az hogy ki. A kollegája. Szerintem ennyi az oka.

Ha ő nincs lehet már rég a párom lenne.

Csak egy kérdésemre adjatok választ, kérlek! Ti is úgy látjátok, hogy ez vonzalom volt a részéről?

nem kínozni akarom magam, hanem tudni, hogy én tévedtem, vagy ti is így gondoltátok volna hasonló helyzetben?

Kapva kapnál? Hm.....te tudod.

Nekem életem szerelme ha újból azt mondaná, hogy kezdjük újból, megköszönném neki a kedvességet, de nemet mondanék. :) Ami egyszer nem működött azt ne erőltessük. Ti sem "véletlen" nem jöttetek akkor össze. De ez csak az én nézőpontom. Viszont pár évvel idősebb vagyok, neked még sokat kell tanulnod. Mindenből okulhatunk. Sőt, kell is!

Tapasztalatból mondom, hogy a vonzalom kevés. :) Az, hogy neked jó lenne, az nem azt jelenti hogy neki is. Ne csak a saját érdekeidet nézd. Nem tudhatod, hogy miért tesz, döntött így. Szerintem választ nem is fogsz rá kapni.

Azzal, hogy nyomulsz, még inkább eltávolítod magadtól.

A tények beszélnek egyedül és azokat nézd, az érzelmek nem engednek tisztán látni.

Neki ez terhes szerinted?

Én ha fordított helyzetben lennénk, kapva kapnék az alaklmon.

Nem nyomozhat, kizárt, hiszen 40 km-re élünk egymástól most. és nincs ismerőse a környéken.Még nekem sincs, nem hogy neki.

Én nem pitizek, csak nem akarok hagyni egy olyan dolgot, ami jó lehetne, csak elszúródott egy butasággal.

Ha kölcsönös a vonzalom, nem szabad elengednem úgy érzem, bár valahol igazad van Adrika.

Inkább megvárod, hogy egy férfi,az amúgy is megtépázott önbecsülésedet még inkább a sárba tiporja? Ne várja a férfiaktól egyenességet!

Nem jelentkezik, mert neki ez terhes. A miértje teljesen mindegy. Fogadd el, zárd le és távozz te emelt fővel! Egy igazi nő így tesz és nem pitizik!

Lehet ő meg azt nyomozta ki hogy állsz a pároddal és azért nem akar semmit, mert úgy gondolja, hogy csak pótléknak kellene.

Ha Te nyomozol utána miből gondolod, hogy ő nem?:)

Még ha a pasik nem is olyan rafkósak, mint mi, nem lehet tudni:)

Esküszöm, hogy nem értem.

Mért mond az egyik alkalommal olyat, hogy nem vagyok az esete, a másikban azt, hogy kollega párjával sem volt párjával nem kezd.

Azt is mondta, hogy nem lehet férfi-nő között barátság és úgy érezte én közeledek, ezt egy ismerősünknek írta. Az a vicc, hogy ő keresett először. Ha nem lehet barátság, akkor minek?

Érted? Csupa ellentmondás, amitől megőrülök. Mert így hol azt gondolom, hogy nem érez semmit, hol pedig azt, hogy akart engem.

Helyes, pont így tettem. December 17-én írtam neki egy e-mailt.

Megírtam, hogy én nagyon vonzódtam hozzá, de gondoltam, hogy valaha lenne esélyem, ezért bele mentem a kollegájával egy párkapcsolatba. És azt is megírtam, hogy nagyon felkavart az msn-enével, nem kellett volna ilyeneket kérdezni, és mondani.

Mondtam, hogy soha többé nem keresem, bocsásson meg, és ne írjon vissza, mert ugyis tudom, mi lenne a válasz. Nem is írt azóta.

Arra gondoltam várok nyárig. Akkor felveszem egy kösségi oldalon ismerősnek. Hátha addig megenyhl és ír. Talán megkérem majd , hogy találkozzunk, beszéljük meg most már higgadtan.

2 éve várok rá. :( Egyedül van tudom, mert lenyomoztam. Visszaköltözött az anyukájához. :(

Ez az. Én is ezt gondolom. Érzem, hogy nem voltam közömbös számára. Mi a fenéért keresett volna?

Nem akarom, hogy eltünjön. Viszont arra is gondoltam, hogy talán fél attól, amitől én is.

Hogy ebből már nem lehet egy kapcsolat, hiszen mit szólnának az emberek? Egyik tanár, aztán másik. Nem azért mert szemétkedek, így alakult, de ezt mások nem értenék. Pedig ugyanolyan ez, mintha valaki a munkahelyéről ismer meg valakit.

Valamiért úgy érzem, hogy nincs itt a vége. Olyan érzésem van, hogy keresni fog, bár csak remélem. Türelmesen várok rá.

De szerintetek én nagyítottam fel? Szerintem meg annyira egyértelmű a közeledés. Még annó, amikor hívott, anyukám is mondta, hogy jaja, ez akar valamit.

Ha ő lezárná, azt mondaná, hogy nem akart semmit, simán menne a továbblépés, így csak várok várok, de nem tudom mire.

Miért nem mondja? Kérdeztem milliószor, miért kell kitérő választ adnia?

Szerintetek hülye vagyok? Tévedtem?

Akiknek eddig elmondtam, szerintük kosárnak vette, amikor elmondtam, hogy a kollega a párom, és ezért dühös.

nem tudom, mit gondoljak az egészről.

Talán nem mert közeledni. Azóta felnőtt nő vagyok, nem értem őt, komolyan. Most ezzel azt érte el, hogy szenvedek mint a kutya. Nem bírom.

nem bírok továbblépni, amig nem zárja le egy beszélgetéssel. Miért nem lehet erre azt mondani, hogy nem érdekeltél? Akkor lezárnám magamban, így nem megy.

Igen, egyszer kértem, hogy ha utál, ne írjon vissza. Visszaírt.

Kértem, hogy beszéljük meg, találkozzunk, azt mondta oké, de ne várjam a herceget.

Nekem az a fura, ha nem érzett semmit, miért mérges? Hirtelen elkezdett taszítani. Én meg is írtam neki, hogy ezt nem értem. Közeledik, aztán meg menekül. Nem magyarázta meg.

Egyik volt osztálytársammal beszéltem erről, azt mondta ő azt látta, hogy velem mindig más volt, főleg a végén már. Közvetlenebb, mint velük. Én ezt akkor nem vettem észre.

Nem, az a fő gond, hogy én mindig is vaciláltam. Mielőtt elkezdem a párommal azt a kapcsolatot, őrült sokat gondolkodtam pont a másik miatt, mert úgy éreztem ő vonz igazán. Viszont annyira intelligens, értelmes férfi, azt gondoltam semmi esély nála.

Ez viszont meglepetésként ért. nem tudom, akart-e valamit. Nagyon sokszor megkérdeztem, de nem ad választ, mindig kitér.

Most őrülten bánt a lelkiismeret, hogy megkaphattam volna anagy őt, de elcsesztem. Rengeteget gondoltam rá közben is, nem szép, de így van. Azzal, hogy keresett, teljesen megőrjített, most teljes káosz van bennem. A másik kapcsoltom véget ért, ezt megírtam neki is, de semmi.

Miért utál így? Én éreztem tévesen? De akkor meg miért nekem mondja el a kis bajait, nekem, akivel alig beszélt. Össze vagyok zavarodva. Folyton rá gondolok, etől megőrülök.

Nem egész világos.

Akivel 16 évesen összejöttél, azzal élsz most is, de megcsalt.

Ezért most már a másik tanár kéne, aki elég furcsán közelített?