Valaki segítene, komoly lelki válságban vagyok?! (beszélgetős fórum)

Nem engem tükröz sajnos. Soha nem könyörögnék egy férfinak sem, mert ettől büszkébb vagyok.

Most azért teszem, mert nem tudom mivel űztem el, ha a párom miatt, akkor hiba lenne veszni hagyni.

Természetes, hogy ellentétesek a vélemények. Én erre számítottam is, csupán kíváncsi voltam, mit tenne a többség.

Ne aggódj, én értelek.

Azzal, hogy a tényeket vettem számításba és csak azokat, amiket a kérdező írt ( nem jelentkezik a pasi,nem válaszol a levelekre, megmondta, hogy hagyja békén),egy reális képet festettem le. Én nem adtam neki instrukciókat, hogy ezt és ezt tegye. Az ő döntése. Természetesen legyünk pozitívak, hiszen az visz előrébb, de legyünk logikusak is egyben. Jelentkezett az illetőnél többször, kért lehetőséget többször, amire nulla reakciót kapott. Meddig könyörögjön még neki, miért kell még jobban megalázkodnia előtte?

Az igazság fáj, azzal kell szembesülni, elfogadni,és levonni a megfelelő konzekvenciát.

Nem volt szándékomban befolyásolni a kérdezőt.Feltett egy kérdést, amire én reagáltam. Az, hogy ez nem egyezik a te, vagy sokatok gondolatmenetével,az természetes. Minden ember más. Bárhogy dönt,az ő döntése lesz. Én szívből kívánom, hogy elérje azt,amire vágyik.

Vagy soha el sem kezdett. :)

Tudom, építgetem a kis életem tovább. Csak persze bánt. Ha nem kavart volna mindent össze bennem, ez most nem így lenne.

Azt se tudom miért utál, azt sem akart-e tőlem valamit, és nem értem, akkor az egész mire volt jó?

Ez az amin kattog a kis agyam, és nem hagy nyugodni. De bele kell törődni.

persze az érzelmek nem épülnek egyik napról a másikra, de csak vegyél egy nagy levegőt, döntsd el, hogy te most mit akarsz, és abba az irányba haladj! meglátod, ha elhatároztad magad sokkal jobb lesz napról napra.

de ha nem tudsz így továbblépni, azt írtad tudod hol lakik a pasi, hát keresd fel, és tisztázd vele a dolgot. de ez az örlődés se neked se neki nem jó, lehet ő már lezárt téged...

Másik dolog:

Ahogy priviben írtad, az önbecslésem valóban nulla.

Én egy határozott, magabiztos lány voltam, mindig tudtam mi leszek, mit hogyan fogok megcselekedni.

Mind addig, amig nem lett párom. Ott minden elromlott. Feladtam érte, az iskolát, amibe oly vágyam volt bejutni, és 2 évet szenvedtem, mire sikerült. De úgy gondoltam egy párkapcsolatban alkalmazkodni kell. És mivel messze volt a suli, feladtam. Aztán megcsalt. Minden összedőlt. Azóta leépültem érzelmileg, nem tudom mit akarok, nincs erőm, sem kedves.

Mondjuk úgy, hogy porig aláztak, amit nem tudok feldolgozni könnyen, sőt, talán soha. Én elég érzékeny vagyok, ha megbántanak, soha nem feledem el.

Így nem bízom az emberekben, a férfiakban pláne nem, csak utálkozom. Aztán rájöttem, ideje talpra állnom. Beíratkoztam az egyetemre, csinálom a vizsgáimat, tanulok nyelveket. Igyekszem helyre hozni a dolgaimat. Építem tovább az életem, és nem csüggedek, megyek a diploma után abba szakmába, amit eredetileg akartam, annyi különbséggel, hogy előtte szerzek egy másik diplomát is. Pozitívan próbálom felfogni, és jobban érzem magam. Azt hiszem gyógyul a lelkem.

A 3 hónapot úgy értsd, hogy október végén írt utoljára. Az előzmény az volt, hogy írtam neki, hogy miért ilyen, miért utál? Erre írta azt, hogy ő nem utál stb. És mivel ekkor beszéltünk arról, hogy találkozzunk, és azt írta, de nagyon mérgesen, éreztem a szavaivól, hogy ne várjam a nagy herceget, mert pofára esek. (Ezt a stílust furcsállottam, hiszen Ő nem ilyen. És számomra nyilvánvaló volt ez alapján, hogy dühös rám, csak nem értem miért??? Semmit sem tettem, sosem bántotam meg, mondom, azóta ilyen velem, mióta akkor elmondtam ki a párom.)Én erre ideges lettem, és azt válaszoltam, nagyon jó nekem egyedül, mert minden férfi egyforma és csak fájdalmat okoz. Nincs szükségem se másra, se rá.

Este megbántam, írtam neki egy sms-t, hogy hogy is van ez? Miért ideges? Nekem ez gyanus.

Erre olyan ideggel írt vissza, hogy soha többé ne írjak neki, értem?Soha. Mert én fújom fel.

Azután nem mertem, bár az is megfordult a fejemben, hogy talán a mail-el húztam fel.

Aztán decemberben nem bírtam tovább. Íratm egy mailt. Elmondtam, hogy bocsánat és milyen sokat gondolok rá.

Na azóta semmi. Nem válaszolt, így nem kerestem.

Bocsi, hogy eltűntem!

Visszaolvastam, és megdöbbentem. 3 hónapja nem válaszol? Érdekes... Nincs ötletem.

Aludtál rá egyet. Most hogy gondolod? :)

A zűrös jelen mellett meg nagyon nehéz lehet, tapasztalatból írom...

Szép napot!

Jah, és elutasította. Azt mondta időre van szüksége még a papája miatt. Előtte halt meg 1 hónappal. Tiszteletben tartottam. Később többször kérdeztem ismét, elutasította.

És erre azt mondta, hogy én közeledtem, persze ekkor már tudta ki a párom. És úgy beszél, mintha randira hívtam volna, pedig hangsúlyoztam, hogy ott lesz a párom is. Jöjjön át. Próbálja rám kenni, úgy érzem.

Most már lassan 3 hnapja, hogy nem beszél velem. Én írtam, de nem válaszol.

Csak vártam, hogy adjon már egy választ. Nem tette. Ezerszer megkérdeztem, úgy írt vissza, mintha nem is kérdeztem volna.

Kétszer is hivatkozott arra, amikor megkérdeztem, hogy szerinte ÉN fújom fel a dolgot.

Tudod még mi érdekes? Amikor elmondta nekem msn-en, hogy magányos blablabla, írtam neki, hogy jöjjön át hozzánk, akkor még meg volt a párom, de barátként gondoltam. Megírtam mailben, és este küldtem neki egy sms-t hogy várja egy meghívó. Látam iwiw-en, hogy reggel 6-kor már azt olvasta. :)

hát lehet ez a lényeg, hogy ő tényleg nem akar kolléga "levetett" barátnőjével kezdeni, még akkor sem, ha esetleg érezne is valamit.

vannak ilyen emberek, akik ezt végiggondolják...valószínű ő is, hiszen már nem olyan fiatal, tapasztaltabb, mint egy 21éves. (nehogy bántásnak vedd, úgy értem, több mindent látott, tapasztalt már, mint te). viszont azt tényleg nem értem, hogy miért nem ad konkrét, egyértelmű választ, de lehet számára ennyi a válasz, amit írtál, hogy nem kezd kolléga párjával. Amúgy ők még kollégák?

Jó kérdések. Nincs párja, azt nagyon jól tudom. Sőt, mivel egyedül élt, visszaköltözött az édesanyjához.

Idősebb bizony. :) Szerintem az nem számít. Nagy Ő én neki? Ezt nem tudom. :(

Én is furának találom, hogy nem ad választ. Én ha nem érzek semmit, akkor közlöm a másikkal, hogy ne haragudj, de nem vagy az esetem.

Soha semmi ilyet nem mondott nekem. Másnak mondta, de kis idő múlva azt is, hogy nem kezd kollega párjával. Magyarul ellentétesen beszélt, így végképp össze vagyok zavarva.

szia! csak most csatlakozom, próbáltam végigolvasni...azt még nem írtad mit tudni a pasiról? 2 év hosszú idő, lehet neki is van már egy komoly kapcsolata, vagy alakulóban van, erről tudni valamit? gondolom ő minimum 6-7évvel idősebb, hiszen 16éves voltál, amikor ő tanár, ha ő akkor pályakezdő volt, már minimum 23 éves volt. Szóval most lehet minimum 28? neki is lehet már valakije.

ha meg üres a pálya, minek vársz még 2 hónapot, hogy formába szedd magad? ha neki is te voltál a nagy Ő , vagy legalábbis tényleg komolyan érzett irántad valamit(csak titokban) az a pár kg ide vagy oda és a frizurád sem fog számítani. A szerelem nem a külsőségekben rejlik...Viszont, ha jól értem szavaid azért akarsz találkozni vele, hogy "kiderítsd" most mi is a helyzet, akkor sem várnék és őrlődnék 2 hónapig. Keresd meg, beszélj vele és ki fog derülni a dolog. Legalább le tudod zárni magadban és előbb tovább tudsz lépni...

de lehet ez a hajó már elment, hát szállj fel egy másikra! MÉg fiatal vagy.

nekem 16évesen volt egy "titkos" szerelmem, akivel semmi nem volt, csak sejtettem, hogy esetleg ő is érez irántam valamit, de soha nem "derült ki". Közben férjhez mentem, most várom a 4.babát, és a minap tudtam meg egy ismerőstől, hogy én sem voltam iránta közömbös...de 16éve nem láttam, mégis sokszor eszembe jut, de már döntöttünk, ez számára késő bánat, akkor kellett volna lépni...az ember élete döntések sorozata, amiket nem tudhatunk előre milyen irányba visznek, de tartanunk kell magunkat hozzá.

lehet nálatok épp fordítva van, hogy ez a másik tanár úgy gondolta, hogy te már elúsztál(mint hajó) és továbblépett, lezárt vagy le akar zárni, ez nem lehetséges? bár, ha meg így van, tisztességesebb lenne részéről ezt el is mondani, főleg, ha te rákérdeztél. (de lehet még nincs túl rajtad, csak szeretne..)

Brrrrrrrrr. :)

Na persze. :)

:) Igen?

Akkor jó színésznő vagyok. :)